Székesfehérvár és Vidéke, 1910. július-december (38. évfolyam, 82-159. szám)
1910-07-02 / 82. szám
Székesfehérvár, 1910. XXXVIII. évfolyam, 82. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bástya utca 9. — Telefonszám 99. — Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: HECKENAST KÁLMÁN. Szombat, julius 2. Előfizetési árak: Egy évre__ _ __________16 korona Fél évre —_____ ________ 8 korona Negyed évre —____________4 korona Egyes szám ára __ _________10 fillér. A készfizetések. Székesfehérvár, július 2. Magyarország és Ausztria pénzügyeinek vannak olyan megoldásra váró kérdései, amelyekre vonatkozóan a ké állam egyetértése és megállapodása szükséges. Ennek a célnak érdekében utazott Lukács Lászó Bécsbe, hogy ott Bilinski lovaggal értekezzék. A magyar kormánynak tudomásunk szerint határozott álláspontja van és fönntartás és halaszás nélkül át akar térni a készfizetések fölvételén — a közvélemény kívánsága szerint. Kedvező dolog, hogy Lukács és Bilinski tanácskoznak a valutarendezés befejezéséről. Ők már egy ízben, megleheősen régen, tizenhárom évvel ezelőtt teljes megllapodásra jutottak és kétségkívül rezignációval gondolnak arra, hogy mennyi válságtól és mennyi megrázkódtatástól maradt volna mind a két Ham megkímélve, ha ezt a megállapodást és a Buffy—Badeni kiegyezés egyéb megállapodásait sem söpörték volna el a közbejött események. Nm hisszük, hogy a múlt tapasztalatai arra indítani az osztrák pénzügyminisztert, hogy most elzikózzék ez elől a rég megérett, mindkét államra egyaránt fontos reform elől, mely végre is am egyéb, mint ünnepies betetőzése egy rég megezdett és sikerrel befejezett nagy munkának, bevltása egy régi ígéretnek. Tizenhárom év óta sok minden megváltozott, de annyi kétségtelen, hogy ennek a reformnak pénzügyi és gazdasági feltételei most sokkal kedvezőbbek, mint akkor voltak. Ennek az időnek a tapasztalatai mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a monarchia érték- és pénzrendszerének arra az óvatossági rendszabályra, mely a kötelező készfizetések törvényben való kimondását függőben tartja, immár semmi szüksége nincs. Ellenben kétségtelenül közgazdasági szempontból pedig egyenesen megalázó, mert a két állam fizetési kötelezettségeinek értékét a külfölddel szemben bizonytalanná és ingadozóvá teszi. Okunk volna tehát feltételezni, hogy Bilinski lovag magyar kollégájának a készfizetésekre vonatkozó előterjesztéseit, régi álláspontjához és meggyőződéséhez híven, kész örömmel fogadja annál is inkább, mert hisz okulva a múltak keserves tapasztalatain, mi sem állhat tőle távolabb, mint fölösleges ellentéteket támasztani a két állam között ebben a rég megérett, rég megállapodott kérdésben, mely Magyarországra nézve semmi egyoldalú kedvezést nem jelent. Nem tudunk okot, de még ürügyet sem, amellyel a régi megállapodás elől kitérni lehetne. E föltevésünkben nem zavarnak meg bennünket egyes eksztrém irányú sajtóorgánumok és politikusok kifakadásai. Ezekből csak oktalan és érthetetlen gyűlölködést tudunk kiolvasni okot, magyarázatot nem. Sokkal jobb véleményünk van az osztrák politika felelős intézőinek államművészetéről, semhogy ennek a fakciózus gyűlölködésnek túlságos befolyást tulajdoníthatnánk elhatározásuk irányításában. Kissé aggodalmas azonban, hogy komolyabb oldalról is hangsúlyozzák az osztrák parlamentnek barátságtalan magatartását ebben a kérdésben. Olvastuk azt az állítást is, hogy az osztrák kormánynak nem sikerülne egy ilyen javaslatnak a képviselőházban többséget szerezni. Hát ez mindenesetre kellemetlen kilátás, mert Magyarországon azt szeretnék, ha a két parlament épen olyan békés, sőt lelkes egyetértésben fejezné be a valutarendezés nagy munkáját, mint ahogy tizennyolc évvel ezelőtt békés és lelkes egyetértésben megkezdte. Ez a békés egyetértés nagyban hozzájárulna mind a két állam tekintélyének és hitelének és a monarchia nagyhatalmi állásának megszilárdításához. De mert a magyar kormánynak sem joga, sem hatalma arra, hogy az osztrák parlamenti pártoknak egyes politikai kérdésekben való magatartására befolyással legyen nincs is abban a helyzetben, hogy politikáját az osztrák parlamenti hangulatok és diszpozíciók szerint irányítsa és igy nincs abban a helyzetben sem, hogy elhatározását ezekre a hangulatokra való tekintettel megváltoztassa. Magyaror EftY FIATAL ASSZONY HAÁLÁRA. (Tarnaszentmária, 1910. jun. I. Gyászjelentés jött a nevemre: Egy fiatal asszony már halott, Akiben bizva az én szivem Régen sokat ábrándozott. fiz ábrándjaim már rég meghaltak, S már ő is ott a föld alatt . . . — Gyászoló szívvel küldöm el most A friss hantra fájdalmamat. Szép lelkű, kedves asszonyka volt. — Én még leánynak ismerem. fiz első álmok hajnalában Idlegértő szívvel jött felém. S aztán az élet szólt komoran: Hagyd abba a játékidőt . . . Abbahagytam. S a szegény jó asszony is ott van már a hant alatt. Férjhez ment aztán s — szerettem együtt Őt és a férjet épen így. — A szeretetnek az élet sorsa korlátot vetni sohase tud. — megnyugodtam s csak a fájdalmam Titkoltam úgy, ahogy lehet . . . — Óh amit titkoltam, szabad már: Onthatom forró könyeimet! . . . Nem csak engem sújt sötét halála: Hisz legkevésbé volt enyém. — Egyszer kötött csak hozzá régen A megcsalott, a holt remény. Óh de, kiket szeretek, sokan, Sirhantján sirva állanak S a félreismert hű barát, én is Elküldöm most — fájdalmamat . . . Gyászlapot küldtek a nevemre: Egy fiatal asszony már — halott. Óh hogy sújt engem ez a gyászhit, A lelkem úgy fáj, oly meghatott. Én néki már rég meghaltam és most már ő is ott a föld alatt . . . — Segíts meg engem, óh nagy Isten, mert a szivem még megszakad! Székesfehérvár, 1910. jun. 20. BORIVAR FERENC: Alkony. A karcsú hajó nyöszörögve, jobbra-balra himbálódva küzködött a jégdarabokkal, amelyek harsogva, lármázva súrolták oldalát. Lilásszürke ködfelhő ült a víz felett, amely puhán, selymesen, hol sötétebb, hol világosabb árnyalatban variálódva borult a víz fölé és egybeolvadt a parttal. Egyedül ült a fedélzeten és átengedte magát a nagy lemondásnak, amely a végtelen szürke képből áradt feléje. A hajó hosszú, fekete utat hagyott mára után, amelyet lassan-lassan leptek el újra a lomhán úszó jégtáblák. Megdissergett. Metsző szél borzolta föl a haját, tépte a fátyolát. Hagyta. A kormányosnak fájhatott a keze, mert ügyetlenül vezetett. A hajó nekivágódott a kikötőnek. Egyedül szállt ki. Lassan haladt a fák közt, amelyek olyan csonkán, reménytelen szomorúsággal meredeztek a havas földből, mint egy gyermektemető rideg, dísztelen, fakó keresztjei. Sűrű hópihék kezdtek hullani, amelyeket a dunai Poralakban előállított limonádé. Egy adag 6 fillér. A Tourista doboz 12 adaggal, zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fillér. Kirándulásokon, sport-tourákon, hadgyakorlatokon kitűnő szolgálatot tesz. — Bármely vizben oldva kitűnő limonádét ad. - Főlerakat: BOGIM ANDOR urnái Székesfehérvár. -Készíti: Kertész Ernő gyógyszerész, kristálylimonádé gyára Szabadkán. Kapható: Trümmer Sándor, Hajnal Mihály és József urankál Székesfehérvár. A LEGOLCSÓBB [ fjftf ÉS LEGJOBB lüL LIMONÁDÉ Lapunk mai száma 10 oldal.