Székesfehérvár és Vidéke, 1910. július-december (38. évfolyam, 82-159. szám)

1910-07-02 / 82. szám

Székesfehérvár, 1910. XXXVIII. évfolyam, 82. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bástya­ utca 9. — Telefon­szám 99. — Megjelenik­­ kedden, csütörtökön és szombaton este. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: HECKENAST KÁLMÁN. Szombat, julius 2. Előfizetési árak: Egy évre__ _ __________16 korona Fél évre —_____­­ ________ 8 korona Negyed évre —____________4 korona Egyes szám ára __ _________10 fillér. A készfizetések. Székesfehérvár, július 2. Magyarország és Ausztria pénzügyeinek vannak olyan megoldásra váró kérdései, amelyekre vonatkozóan a ké állam egyetértése és meg­állapodása szükséges. Ennek a célnak érdekében utazott Lukács Lászó Bécsbe, hogy ott Bilinski lovaggal értekezzék. A magyar kormánynak tudo­másunk szerint határozott álláspontja van és fönntartás és halaszás nélkül át akar térni a készfizetések fölvételén — a közvélemény kíván­sága szerint. Kedvező dolog, hogy Lukács és Bilinski tanácskoznak a valutarendezés befejezéséről. Ők már egy ízben, megleheősen régen, tizenhárom évvel ezelőtt teljes megllapodásra jutottak és kétségkívül rezignációval gondolnak arra, hogy mennyi válságtól és mennyi megrázkódtatástól maradt volna mind a két Ham megkímélve, ha ezt a megállapodást és a Buffy—Badeni kiegye­­zés egyéb megállapodásait sem söpörték volna el a közbejött események. Nm hisszük, hogy a múlt tapasztalatai arra indítani az osztrák pénz­ügyminisztert, hogy most elzikózzék ez elől a rég megérett, mindkét államra egyaránt fontos reform elől, mely végre is am egyéb, mint ünnepies betetőzése egy rég megezdett és siker­rel befejezett nagy munkának, bevltása egy régi ígéretnek. Tizenhárom év óta sok minden meg­változott, de annyi kétségtelen, hogy ennek a reformnak pénzügyi és gazdasági feltételei most sokkal kedvezőbbek, mint akkor voltak. Ennek az időnek a tapasztalatai mindenkit meggyőz­hettek arról, hogy a monarchia érték- és pénz­­rendszerének arra az óvatossági rendszabályra, mely a kötelező készfizetések törvényben való kimondását függőben tartja, immár semmi szük­sége nincs. Ellenben kétségtelenül közgazdasági szempontból pedig egyenesen megalázó, mert a két állam fizetési kötelezettségeinek értékét a külfölddel szemben bizonytalanná és ingado­zóvá teszi. Okunk volna tehát feltételezni, hogy Bi­linski lovag magyar kollégájának a készfizeté­sekre vonatkozó előterjesztéseit, régi álláspont­jához és meggyőződéséhez híven, kész örömmel­­ fogadja annál is inkább, mert hisz okulva a­­ múltak keserves tapasztalatain, mi sem állhat­­ tőle távolabb, mint fölösleges ellentéteket támasz­­­­tani a két állam között ebben a rég megérett,­­ rég megállapodott kérdésben, mely Magyaror­szágra nézve semmi egyoldalú kedvezést nem­­ jelent. Nem tudunk okot, de még ürügyet sem,­­ amellyel a régi megállapodás elől kitérni lehetne. E föltevésünkben nem zavarnak meg ben­nünket egyes eksztrém irányú sajtóorgánumok és politikusok kifakadásai. Ezekből csak oktalan és érthetetlen gyűlölködést tudunk kiolvasni okot, magyarázatot nem. Sokkal jobb vélemé­nyünk van az osztrák politika felelős intézőinek államművészetéről, semhogy ennek a fakciózus gyűlölködésnek túlságos befolyást tulajdoníthat­nánk elhatározásuk irányításában. Kissé aggo­dalmas azonban, hogy komolyabb oldalról is hangsúlyozzák az osztrák parlamentnek barátság­talan magatartását ebben a kérdésben. Olvastuk azt az állítást is, hogy az osztrák kormánynak nem sikerülne egy ilyen javaslatnak a képviselő­házban többséget szerezni. Hát ez mindenesetre kellemetlen kilátás, mert Magyarországon azt szeretnék, ha a két parlament épen olyan békés, sőt lelkes egyetértésben fejezné be a valutarendezés nagy munkáját, mint ahogy tizennyolc évvel ezelőtt békés és lelkes egyet­értésben megkezdte. Ez a békés egyetértés nagy­ban hozzájárulna mind a két állam tekintélyének és hitelének és a monarchia nagyhatalmi állá­sának megszilárdításához. De mert a magyar kormánynak sem joga, sem hatalma arra, hogy az osztrák parlamenti pártoknak egyes politikai kérdésekben való magatartására befolyással legyen nincs is abban a helyzetben, hogy politikáját az osztrák parlamenti hangulatok és diszpozíciók szerint irányítsa és igy nincs abban a helyzet­ben sem, hogy elhatározását ezekre a hangula­tokra való tekintettel megváltoztassa. Magyaror­ EftY FIATAL ASSZONY HAÁLÁRA. (Tarnaszentmária, 1910. jun. I. Gyászjelentés jött a nevemre: Egy fiatal asszony már­­ halott, Akiben bizva az én szivem Régen sokat ábrándozott. fiz ábrándjaim már rég meghaltak, S már ő is ott a föld alatt . . . — Gyászoló szívvel küldöm el most A friss hantra fájdalmamat. Szép lelkű, kedves asszonyka volt. — Én még leánynak ismerem. fiz első álmok hajnalában Idlegértő szívvel jött felém. S aztán az élet szólt komoran: Hagyd abba a­­ játékidőt . . . Abbahagytam. S a szegény jó asszony is ott van már a hant alatt. Férjhez ment aztán s — szerettem együtt Őt és a férjet épen így. — A szeretetnek az élet sorsa korlátot vetni sohase tud. — megnyugodtam s csak a fájdalmam Titkoltam úgy, ahogy lehet . . . — Óh amit titkoltam, szabad már: Onthatom forró könyeimet! . . . Nem csak engem sújt sötét halála: Hisz legkevésbé volt enyém. — Egyszer kötött csak hozzá régen A megcsalott, a holt remény. Óh de, kiket szeretek, sokan, Sirhantján sirva állanak S a félreismert hű barát, én is Elküldöm most — fájdalmamat . . . Gyászlapot küldtek a nevemre: Egy fiatal asszony már — halott. Óh hogy sújt engem ez a gyászhit, A lelkem úgy fáj, oly meghatott. Én néki már rég meghaltam és most már ő is ott a föld alatt . . . — Segíts meg engem, óh nagy Isten, mert a szivem még megszakad! Székesfehérvár, 1910. jun. 20. BOR­IVAR FERENC: Alkony. A karcsú hajó nyöszörögve, jobbra-balra himbálódva küzködött a jégdarabokkal, amelyek harsogva, lármázva súrolták oldalát. Lilásszürke ködfelhő ült a víz felett, amely puhán, selymesen, hol sötétebb, hol világosabb árnyalatban variálódva borult a víz fölé és egybeolvadt a parttal. Egyedül ült a fedélzeten és átengedte magát a nagy lemondásnak, amely a végtelen szürke képből áradt feléje. A hajó hosszú, fekete utat hagyott mára után, amelyet lassan-lassan leptek el újra a lomhán úszó jégtáblák. Megdissergett. Metsző szél borzolta föl a haját, tépte a fátyolát. Hagyta. A kormányosnak fájhatott a keze, mert ügyetlenül vezetett. A hajó nekivágódott a kikötőnek. Egyedül szállt ki. Lassan haladt a fák közt, amelyek olyan csonkán, reménytelen szomorú­sággal meredeztek a havas földből, mint egy gyermektemető rideg, dísztelen, fakó keresztjei. Sűrű hópihék kezdtek hullani, amelyeket a dunai Poralakban előállított limonádé. Egy adag 6 fillér. A Tourista doboz 12 adaggal, zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fillér. Kirándulásokon, sport-tourákon, hadgyakorlatokon kitűnő szolgálatot tesz. — Bármely vizben oldva kitűnő limonádét ad. - Főlerakat: BOGIM ANDOR urnái Székesfehérvár. -Készíti: Kertész Ernő gyógyszerész, kristálylimonádé gyára Szabadkán. Kapható: Trümmer Sándor, Hajnal Mihály és József urankál Székesfehérvár. A LEGOLCSÓBB [ fjftf ÉS LEGJOBB lüL LIMONÁDÉ Lapunk mai száma 10 oldal.

Next