Székesfehérvár és Vidéke, 1914 (42. évfolyam, 20-207. szám)

1914-01-31 / 20. szám

Székesfehérvár, 1914. XLII. évfolyam ^20. szájja Szombat, Január 31. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bástya­ utca 9. — Telefon­szám 99. — Megjelenik péntek kivételével min­­den hétköznap este. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: HECKEN­AST KÁLMÁN. Előfizetési árak: Egy évre_______________________20 korona Fél évre-----------------------------------10 korona Negyed évre----------- 5 korona Egyes szám ára __ 8 fillér A választókerületek új beosztása. A kormány ma benyújtott törvényjavaslata. Sándor János belügyminiszter ma nyújtotta be a képviselőházban a választókerületek számá­nak és székhelyeinek megállapításáról szóló törvényjavaslatot, amely junktumban van a vá­lasztójogról szóló, a múlt évben szentesített törvénnyel, amennyiben ez a törvény a kerületi beosztás életbeléptetése után lép hatályba. A ma benyújtott törvényjavaslat a magyar országgyűlés számára (a horvát képviselők cso­portján kívül) négyszázharmincöt választókerüle­tet állapított meg, amely szám huszonkettővel nagyobb az eddiginél. A többlet, különösen a városok s a gazdasági és kulturális fejlődés szempontjából előrehaladottabb vidékek javára esik. A városi jellegű kerületek száma nyolvanöt- ről százötre emelkedik s ez az emelkedés annál teljesebben érvényesül a fejlődő városok javára, mert mig a javasltg egyfelől azsor­ritja a fejlődő városi élet csomópontjain a­ kerületeket, több olyan kis városnak eddigi képviselőküldési jogát szünteti meg, amelynek sem városi jellege, sem gazdasági, kulturális vagy nemzetfentartó jelentő­­­sége nem olyan, hogy a külön képviseletet meg­­­­okolttá tenné. De másfelől arról is gondoskodik a javaslat,­­ amikor Budapestnek csak huszonkét kerületet ad, s noha a javaslatban alkalmazott kulcs szerint a­­ fővárosnak ennél több kerület jutna, hogy bár­­ érvényre juttatja a főváros nagy jelentőségét, ne­­ szállítsa le túlságosan a vidék politikai súlyát. S­­ e tekintetben a belügyminiszter a javaslat mego­­l­kolásában rámutat arra, hogy a vidékkel szemben ■ annál kevésbé szabad méltánytalannak lenni,­­ mert Budapest mai nagyságát, föllendülését nem­­­­csak saját magának, hanem a vidéknek is kö­­­­szönheti: onnan vonzotta magához, onnan szítta , magába erejének, népességének legnagyobb ré­­­­szét. A javaslat tehát ezt a Budapestnek juttatott­­ erőtöbbletet most politikai jogok alakjában visz­­­­szaadja a vidéknek. Különben annál inkább lehet­­ Budapest kerületeinek számát csak tizenhárommal szaporítani, mert a főváro­s lakosságának a sajtó-i­ban, népgyűléseken és különféle szervezetekben amúgy is több alka­rr,és j­un­k arra, hogy a köz­ügyek viteléhez hozzászóljon, mint a vidéknek. A törvényjavaslat a kerületek összes szá­mán kívül csak azt határozza meg, hogy az egyes törvényhatóságokra hány választókerület jut s azok székhelye hol lesz. Részleteiben a kerületi beosztást a belügyminiszter rendelettel fogja megállapítani s azt jövőben csak törvény­­hozás módosíthatja. Ezt a törvényi fölhatalma­­­­zást, a­melyet a belügyminiszter a javaslat sze­­­­rint nyer, a megokolás azzal magyarázta, hogy a kerületek beosztásánál annyiféle fontos szem­pontra, adatra és körülményre kell figyelemmel­­ lenni, hogy mindezeknek az adatoknak fölkuta­tására és feldolgozására, egyáltalában mindezek­­­nek a legapróbb részletekig szakszerű mérlege­lést igénylő kérdéseknek tárgyilagos elbírálására olyan nagyobb számú tagból álló testületek,­­ mint a­minek a törvényhatósági bizottságok, nem alkalmasak, vagy munkájuk beláthatatlan­­ ideig tartana. A törvényhozás azonban azzal,­­ hogy az egyes törvényhatóságokat megillető ke­rületek számát és székhelyét megállapítja, a ke­rületek részletes beosztásánál érvényesíthető szem­pontoknak lényegesen prejudikál. A javaslat megalkotói csak az egyes terü­ltek gazdasági és kultúráit­, jelentőségét, szociá­lis viszonyait, néhol mint méltányossági szem­pontot a történelmi fejlődést vették figyelembe s a belügyminiszter a javaslat megokolásában ki­­■ jelenti, hogy a részletes beosztás elkészítésénél Legenda. (Folytatás és vége.) — Ne busulj öreg — búgta vissza a víz. — Itt vagy és itt maradsz, mígnem megszólal a ítéleti trombita. — Hát megszólal? — Meg. Akkor összedől ég és föld és el­vándorol innen a tenger. Megint rád fog sütni a nap és porló po­rodat termőfölddé érleli. Ami neked soha nem volt, amit mindig úgy szerettél, búzaföld lesz a szivedből. — És ki szántat rajtam ? — Megint a papok? Akkor már nem lesznek papok. — Ez jó, mondta Pista bácsi. Miért, hogy akkor nem születhettem? — Valaki jön hozzád, mondta a víz. Pista bácsi fölnézett. Valamelyik messzi­­ szikla mögül kibújt egy hosszú, keskeny valami.­­ Ahogy közelebb ért, harangszót hallott és hogy * * 1 * i még közelebb ért, meg is ismer­te. Hát a falu tornya jött. Nem hiába, hogy amióta elhagyta a faluját, Pista bácsi mindig azt a tornyot látta a lelke szemével. Akármilyen hazai dolgokra gon­dolt, az a torony mindig ott kóválygott az eszé­ben, mint hűséges kisérőtársa minden otthoni emléknek. — No, torony, mi újság van odahaza? — Bim-bam, bim-bam, mondta a torony. Semmi jó. Belém ütött a menykő. — No de ilyet. De harangod, amint hallom megmaradt. — Az meg. De most átkoznak a népek. Mert nekik kell megcsináltatni engem. — Már készülök is, de átkoznak munka­közben. Meglásd, még megint belém ül a menykő. — No ne busulj, te torony, hanem haran­gozzál nekem valami szépet. — Bimbimbim, bimbimbim ! Jaj de vidám, de friss! Világra jött az első gyerek, a Julcsa. Keresztelőre viszik. Pántlikás lovak húzták a szekeret, nevető asszonyok becézik a csöppséget. Milyen szép! Piros az orcát?­ Jár a szeme, mint a esik. Bimbimbim ! — Lányom, öli, lányom, — nyögte Pista bácsi. — Kongkong kong ! Kongkong kong! — Ahá, ez a tűz! Lángban a viskó födele. Oltsad ásvány, szorítsa Mihály koma! Vizet, vizet, vagy a véremmel oltok! A szobában az asszony, a gyerek.,Segíts Isten, segíts pokol!__ No, vége. Füst! Áll a viskó födél nélkül. Soha föl nem épül, soha el nem készül. Tiz évig fölülről süt a szobába a nap. Fölülről esik be az eső, csurog alá a hólé. Tiz év — tiz gyerek. Minden tél elvitt egyet. Kong, kong, kong! — Giling galang, giling galang! Lélekha­rang. Halódik az asszony. Harangozó harangoz­zál, kisérd el költöző lelkét. — Pénzt! — Fő­tisztelendő úr adja föl neki a szentséget, aszondja nem tud addig meghalni.­­Giling­ galang, giling­­galang. Bim bam, bim bam­. Temetik a kulcsát. Meg­esett az ispántól, nekiszaladt a Dunának. Dögölj paraszt, kussolj paraszt! Bim bam ! Milyen jó, hogy nem érzem a szivemet — motyogta Pista bácsi. Legalább nem hasadhat meg. Hallgass mir, te torony. P N­PUMUP MMllftMUM disz újdonságai, hímzés és csipke alkalmi­­ I VERTIES QnUlflZQ stSAss^ j 1 TELEFON SZÁM 178. ---------------------------------- TELEFON SZÁM 178. | Upw* (Mi «zárna 8 «Mal.

Next