Székesfehérvár és Vidéke, 1914 (42. évfolyam, 20-207. szám)

1914-01-31 / 20. szám

2 is ugyanez a szempont lessz mértékadó. Arra is fog igyekezni a belügyminiszter, hogy a választókerületek területileg összefüggő egészet alkossanak. Ez ugyan a szavazás decentralizálása mellett kevésbbé fontos, mint a múltban, de mindenesetre helyes arra törekedni, hogy egyes választókerületben minél inkább homogén elemek kerüljenek össze, lehetőleg olyanok, akik részben eddig is együtt gyakorolták választói jogukat. A kizárólagos városi érdek minél több külön városi kerület alakítását követelné meg, viszont jelentős közérdek az is, hogy a falusi községek ne maradjanak egészen elszigetelve s hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező városok vezető hatását ne nélkülözzék egészen. A javaslat megokolása kiemeli, hogy ebből a szempontból akkor haladunk a középúton, ha a törvényhatósági városok kerületeinek számát jelentékenyen szaporítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat — tekintet nélkül a státuszkvóta — külön városi kerületlen megkülönböztetés nélkül ad a javaslat annyi kerületet, amennyi a gazdasági és kulturális fejlődés mértéke szerint megilleti. Az erdélyi részeknek a javaslat aránylag több kerületet juttat, mint amenynyi a javaslat kulcsa szerint esnék azokra a törvényhatóságra, de ezt — szemben a számtani műveletekből levezethető rideg következtetésekkel — Erdély történelmi múltja és mostani jelentősége egyaránt megokolttá teszi. Az új törvényjavaslat szerint Székesfehérvár továbbra is egy kerület marad. Fejér vármegye területén sem változik a kerületek száma, csak székhelyeik lesznek mások. Ezek: Adony, Lovasberény, Mór, Sárbogárd és Váctekké teszük, vagy ilyeneküt megtartjuk, kivételesen ugyanazon vármegye területén fekvő kisebb rendezett tanácsú városokat külön városi kerületekké egyesítjük, végül ahol egyes (városi, falusi) kerületeket alkotunk, lehetően ügyelünk arra,hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltassék, amennyi a városi elem uralkodó helyzetét nem veszélyezteti. Az idegenajku állampolgárok által lakott vidékeknek is az igazság mértékével mérve, mint kitűnt a torony. Nagy, virágos rét libbent elő. Rajta áll a Pista bácsi apja. — Szárad ez a rét, mire a tied lesz, eke alá foghatod. Hát amott ki jön ? A báró. Vele van a jegyző. Bal kezében a kereszt, a jobban esküszik. — Hamisan esküszik. Tagositoltak. Nincs már réted, Pista bácsi. __Megörült a halott. — No rét, te mégis tudod, ki az igazi gazdád, mert hogy utánam jössz. Gyere közelebb, hadd szagoljalak meg. A rét ráborult Pista bácsira és ő szivta a búzavirág, a kökörcsin és a tiszta, jó füvek illatát. — Ej, de jó szag. És mennyi fű! Két tehenet tarthattam volna. Az egyikből csak a gyerekeknek fejtem volna. — Finom, erős tejjel mindet fölneveltem volna. És a bárónak egy kölyke sem volt. — Röf-röf röf — jött a két disznócska. — Honnan jöttök? — Árverésből__ Röf-röf, kifizetted az adót. — Hej, disznócskák, de sokat búsultam utánatok. — Röf-röf! mondták a disznócskák. És föltárták Pista bácsi körül az aranyos homokot. A halott nevetett és meghuzigálta a sörényüket. — Jó színben vagytok disznócskák. Ugye hogy jól tartottalak benneteket! Volt minden nap kukorica meg finom moslék. A meszes zsidónétól kaptam a favágásért__ Elmentek a disznócskák is és ezután nem jött többé senki Pista bácsihoz. Fekszik, nyugodt békességben. Várja az itéletnapi trombitaszót. Csak néha-néha, amikor nagy, fekete hajók háromszinü lobogóval suhannak el fölötte, szól hozzá a víz: — Nézd Pista, megint magyarok mennek__ Erdősi Dezső. SZEKESFEHÉRVÁR ÉS VIDÉKE (20. szám.) 1914 január 31. Vasárnapi levél. Székesfehérvár, január 31. Hazai szántás. . . Épületes vitát láttam a napokban. Nemzetiségi kérdést fejtegettek és nagyon természetes, hogy nem elfogulatlan, távolról szemlélő leszűrt nézettel, hanem a politika ingoványos talajából kinőtt frázisokkal igyekeztek a csatát megnyerni. Tisza rosszul cselekszik, az ország legnagyobb érdekeit téveszti szem elől, midőn a románokkal paktál és mert, hazafias kötelességet teljesítenek mindazok, akik c.sz-r elítélik azt, aminek titkát csak a jövő fogja felfedni. Dióhéjban összefoglalva erről folyt a hosszú, kurucos lére eresztett vita, melynek igazságai ép úgy megrémítették volna Tiszát, mint Károlyi legnagyobb imádóját is. Politika az emberek leggyöngébb oldala, mely a bárány szelidségű családapákat is képes vad demagóggá változtatni. Nagyon sok embernek van haszna belőle, különösen pedig azoknak, akik tudják, hogy mi a politika. Azok pedig, akik még vezéreiknél is lelkesebbek, avagy komolyan lelkesek, csak ráfizethetnek anélkül, hogy azzal az országot is megmenthetnék. Székesfehérvárnak alkalma lett volna okosan cselekedni. A kormány nem bukott meg. Szilárdabban áll, mint valaha, de valami borzasztó átok szakadt a nyakunkba, amely majd megszakaszt bennünket. * Mi már sok szerződést kötöttünk, de jó üzletet még egyet sem csináltunk. Azt hisszük, hogy nagy szívfájdalmakat okoz még a villanygyár szerződése is, de arról teljesen nyugodtak lehetünk, hogy a vállalat nem fizet rá a mi barátságunkra. * Lehet, hogy városunk is képviselve volt a polgármesterek múlt évi nagyváradi országos értekezletén, melyen sok szó esett a városok lépfenéjéről, a hitelügyről. Mindenesetre sok hasznos dolgot beszéltek e kényes ügyről, anélkül azonban, hogy tudtak volna változtatni a helyzeten. Szóba került a városok bankja is, melyről egy jelen volt pozsonyi bizottsági tag így vélekedik: Mondjuk, hogy a magyar vidéki városoknak üggyel-bajjal sikerülne a városi bank létesítésére 10, de sőt 20 millió koronát összehozni. Ez mai nap egy törpe bank volna. Ki kecsegtethetné magát azzal a reménnyel, hogy egy ilyen kis bank képes volna a versenyt a fővárost nagy intézetekkel felvenni, melyek mindegyike 50—100 milliós tőkével rendelkezik ? Érdekes, hogy a pozsonyi városatya még az összes városok 20 milliós bankját is félti a konkurenciától, mit szólna akkor a székesfehérvári községi takarékpénztárhoz, melynek még az a 200.000 K alaptőkéje is a holdban van. * Az ollózáshoz is kell ügyesség, így vigasztalják magukat azok, akik a mások lábát sem vetik meg. Azonban vigyázni kell arra is, nehogy épen a saját, eredeti munkánk tűnjék fel, mintha ollózva volna. Ez utóbbi hiba éktelenkedik a székesfehérvári községi takarékpénztár alapszabályaiban is. A takarékpénztár alaptőkéjére vonatkozó részbe egy kis bibi csúszott be, melynek folytán zavarossá vált. Ugyanis azt lehet érteni belőle, mintha a város közönségének már rég meg volna, (sőt már kamatai is lennének) az a 200.000 K tőkéje amely hivatva van a tőkeképző folyamatot meg■ indítani. Ez talán igaz is, de ha így van, sem szabad a dolgot úgy kifejezni, mintha legalább is egy 20 éves községi takarékpénztár már egyszer módosított alapszabályait forgatnánk. * A modern pénzintézetek épúgy nem ólom-* * lábakon járó madarai a jelen időknek, mint a repülőgép. A modern, lázas kereskedelem megkívánja a mozgékonyságot, a fiatalos, rugalmas erőt és lép emiatt igénybe is veszi mindama eszközöket, melyekkel meggyorsíthatja munkáját. Egyúttal pedig elűz magától mindent, ami régi, hasznavehetetlen és nem méltó hozzá. Ez elvek minden cselekedetében, minden szavában megnyilvánulnak, s azért például még ügyrendjében sem használ oly kifejezéseket, melyek képzeletünket visszacsalják a nehéz szellemű hatvanas évek irattáraiba. Ahol kiadmányoztak, beadmányoztak, letisz- t táztak, mit tudom én mit csináltak. E mány- s képzős szavak nagyon visszataszítók s agyunkat nem kell túlságosan megfeszíteni, hogy elkerüljük őket . A községi takarékpénztár 3000 korona fix ■ fizetést ad vezérigazgatójának és ezenkívül a nyereség 3%-át. Az esetben, ha az első években például 200000 koronát keresnek, a vezérigazgató kétszer annyi jutalékot kap, mint fizetést! Nem furcsa ez? Vagy talán nem számítanak 200000 korona, hanem csak 20000 korona nyereségre? Így meg volna az arány (3000 - 600). De ez esetben meg a város honnét kapja meg azt a nagy hasznot, amelyet fölösleges tőkés befektetéséből remél? Tinseau. Legjobb nyálkaoldó és étvágyemelő gyógyszer.—Gyomorégés azonnal megszünteti. —-----------Főraktár: BENEDIKT JENŐ Székesfehérvár-Telefon 297. .. Kutkezelőség: Brassó.