Polgári leányiskola, Székesfehérvár, 1912
Néhány szó az északnyugati Balkán területéről. Most, amikor a balkáni háború fenyegető borzalmai hosszabb-rövidebb időre kitolódtak, azt hiszem, nem lesz nagyon érdektelen főbb vonásaiban megismerni a kérdéses területet. Az 1877—78. orosz-török háborút befejező berlini kongresszuson 1878. július 13.-án az európai nagyhatalmak szerződést kötöttek, hogy a balkáni államok összekuszált ügyeit rendezzék. A szerződés XXV. cikke értelmében Bosznia és Hercegovina tartományokat Ausztria-Magyarország fogja megszállani és kormányozni. Mivel azonban a Szerbia és Montenegró között délkeleti irányban elterülő novipazári szandzsák (közigazgatásilag a mi megyéinknek megfelelő terület) kormányzatával nem kívánja magát terhelni, a török kormány ott továbbra is működni fog, de Ausztria-Magyarország az új politikai állapot, valamint a közlekedési utak szabadságának biztosítása végett fentartja magának azt a jogot, hogy a régi boszniai vilajet ezen részében helyőrséget tartson, úgyszintén katonai és kereskedelmi utakat biztosít magának. A részletekről a monarchia és Törökország kormánya közösen egyezkednek. A szerződés értelmében a tulajdonképeni főhatalom tehát a portát illette, míg Ausztria-Magyarország csak kormányzott és a rendet tartotta fenn. A bosnyák ügyet a közös ügyek sorába helyezték s igy megmenekült a monarchia annak a kérdésnek megoldásától, hogy voltaképen a monarchia melyik részéhez tartoznak az okkupátt területek. Ennek az állapotnak vet véget az 1908. évi október 5.-én kelt annektáló királyi kézirat, melyben Őfelsége szuverén jogait — hivatkozva Magyarország történeti jogaira — Bosznia és Hercegovinára is kiterjeszti. A lakóságnak teljes mértéktelen megadja polgári jogait, s hogy hazájuk elkülönített igazgatása továbbra is fenmaradjon, külön tartománygyűlést biztosít számára. Egyúttal, hogy nyilvánvaló bizonyságát szolgáltassa békességes szándékának, elrendeli a novipazári szandzsákban elhelyezett csapatok kivonulását. Hogy azonban épen a történelemben gyökerező jogai miatt Magyarországhoz vagy esetleg, mint Dalmáciával történt, Ausztriához csatolják-e, avagy pedig mint önálló ország legyen az annnektált terület a monarchia része, törvényhozásilag tisztázva nincs. Teljes nyugalom nem egyhamar lesz a Balkánnak ezen az északnyugati részén, mert fizikai-földrajzilag nagyon rosszul osztott politikai területek, márpedig a történelem tanúsága szerint az ilyen területek folytonos színterei kisebb-nagyobb háborúknak, amint azt Német- és Franciaország között Elsass- Lothringen példája is mutatja. Románia, Bulgária és Kelet-Rumélia földrajzilag sokkal jobban határolt egyedek, egyúttal maradandóbb politikai alakulások. 1*