Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1872-06-30 / 26. szám

Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor: Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. ....... —....... —------ -----— A lap szellemi részét ilető közlemények a „Szék­es­fej­érvár“ szerkesztőségének czimzendők. — a lap ára, hirdetméinek és a hirdetményekért! díjak a „kiadó-hivataltf” Klökner Péter könyvkereskedésében vétetnek fel. Nyilttérbeli közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. Kéziratok nem küldetnek vissza. A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve: Egy évre....................................................................4 frt. Fél évre....................................................................2 frt. Negyed évre...............................................................1 frt. 1872. junius 30-án. 26. szám. III. félévi folyam. Előfizetési felhívás „Székesfej­érvár“ társadalmi hetiközlöny 4.­­ évi vagyis 1872. jul.—deczemberi folyamára. Lapunk eddigi kitűzött iránya mellett megmarad, a mennyiben politikába nem avatkozik, de társadalmi és közművelődési érdekeinkben a legszabadelvübb irányt követve, mindig a nagy közönség érdekeit fogja tekintetbe venni s egyesek érdekei által korlá­­toztatni nem engedi magát. Igyekezni fogunk egy tartalomdús, minden kívá­nalmat kielégítő lapot a közönségnek olvasmányul adni, valamint feladatunkul tűztük ki, hogy a társa­dalomban levő elkülönítő, s közös érdekeinket ve­szélyeztető akadályokat lehetőleg gyengéd kézzel elsimítsuk, valamint városunk és megyénk javának előmozdítására, felvirágoztatására, ügyeik védé­sére és felvilágosítására minden alkalmat felhasználni kötelességünknek tartandjuk. Hogy pedig kitűzött feladatunknak minél sike­resebben megfelelhessünk, t. munkatársaink szíves támogatását valamint előfizetőink tapasztalt részvétét és tömeges pártolását bizalommal kérjük. Új lap előfizetési ó­ra: július—szeptemberi évnegyedre ... 1 frt. julius—deczemberi félévre . . . . 2 frt. Előfizetések a m. kir. postahivataloknál legelő­nyösebben postakártyán eszközölhetők. Az előfizetési pénzek Klökner Péter laptulajdo­­nos-kiadó könyvkereskedéséhez küldendők. DUg!?“ Kérjük az előfizetéseket e hó 28-ig esz­közölni, hogy a lap, de különösen a czimszalagok nyomatása iránt intézkedhessünk. Klökner Péter, Dieterich Szilárd, kiadó-tulajdonos, felelős szerk. TÁRCZA: (A három x, csalódás, a nőkbeni hit, fáklyás zene, úri zsebmetsző, építkezés, világkiállítás stb.) Fölteszem az emlékezet szemüvegét, még idővel paprika szinű­vé válandó, szép terjedtségnek örvendő ősi ugorka fajú arcz termékemre, hogy visszapillant­hassak a lefolyt események részleteire s elmondhassam, mit eddig elfelejtettem. Először is tisztelettel jelentem, hogy berukkoltam a 3 x-be — és pedig minden ünnepélyes kitüntetés és nevezetesebb esemény nélkül, hacsak azon keserű intermezzót bele nem veszem, hogy a­mit évek óta táplálok keblemben, és a jelenben a valósuláshoz oly közel hittem, születési napom üdvözletéül elvágta a sors — és az emberek részlelkűsége a jövő sivatagába, így lesznek azután a csupa szív emberek, fásult pessimistákká. Hiába az ember csak önmagát szereti. Ön­zéssel tele van a föld s igy az emberek is, bolond is az! ki az emberek szeretetére számit? hát a ki a nőkére?-----------no azok János bátyámként tökéle­tesen el vannak veszve. No az igaz, hogy tapasztalataim a nőkről nagyon keserűek, különösen egy kis idő óta annyira megha­ragítottak, hogy erővel gyűlölni akarom őket.------no persze evvel ez akarattal én is csak úgy vagyok, mint P. Pista barátom, hogy annál jobban bolondulok utánuk. Pedig a nők olyan teremtések, kiket sohasem lehet teljesen kiismerni és tökéletesen megérteni. A lélekbúvárok azt állítják és magam is tapasztaltam, hogy a női szívnek minden esetben szüksége van valamely tárgyra, melyet szeressen, legyen az a tárgy kedves, férj, gyermek, kutya, vagy macska, de ép úgy viszont sokan tapasztalhatták, hogy másod­sorban oly tárgyra is szükségük van, kit folyton kínozhassanak, vagyis a ki fölött szeszélyeiket folyton gyakorolhassák. No de menjünk el ezen kényes és sikamlós térről a fáklyás zenére, a­melynek nagyszerűsége három nevezetes esemény által kissé élénken tűnt elém, elő­ször is a nagy néptömeg hullámzása által, ki voltára téve az agyonnyomatás veszélyének, a­mi annál kü­lönösebb, mert nőktől voltam környezve,­­ hanem jól megtermett tenyeres, talpas magyar hölgyektől, — hiába, a kíváncsiság a nőket mindig az előtérbe tolja, az ilyen firkász embernek pedig kötelessége minde­nütt elöl lenni, hogy jól lásson és értsen mindent. Másodszor a tengernyi sokaságu fáklyák égéséből származó, légben úszkáló korompelyhektől olyan lett az arc­om, mint a füstölt hús, a­miért reggel sehogy sem akartam magamra ismerni, s bizony szerencse, hogy nem kerültem a káposztás bögrébe. A harmadik eset kissé furcsa,­­ ugyanis a fáklyák vakító fénye annyira kápráztatta az üdvözlő szónok szemeit, s va­lószínűleg a nem várt kitüntetés zavara annyira meg­hatotta, hogy a kapufélfát nézte képviselőnek, — s egész komolysággal kezdte üdvözölni, — mig végre rövid idő múlva a csalódás kiderült, — de dicsére­tére legyen mondva a megjártnak, nem engedte ma­gát zavarba hozatni, — mert egész komolysággal folytatta s fejezte be talpraesett beszédét. Megjelen minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP, fejérmegyei gazdasági­ egylet, községi jegyzők, iskolatanács és a tanítók egyletének közlönye. Az eskü s a becsületszó korunkban. Azon hatalmas akadályok közé, melyek a nép­nevelési szent feladatnak leginkább útjában állanak, méltán számítható: az eskünek napjainkban csekély s talán mondhatnám semmi tekintete. Mily szent, mily dicső volt hajdan az eskü jelentősége, bizonyítja a vitéz görög s római nemzet története., Marcus­Att£­­lius Regulus készebb volt a legirtóztató film vakságnak a testcsonkításnak ősi fejet alávetni, mintsem az ellen­ségnek letett esküjét megszegni. Lucretia, Tarquinius által házassági eskü erőszakos megtörése után, éle­tének legvirítóbb tavaszán, önkezével vete véget. De valóban fájdalom, napjainkban ez már egészen meg­változott! Korunkban az eskü­t mily könnyelműen vitetik véghez, épen oly könnyelműen szegetik is meg. Pedig ettől függ a társas élet s államunk nyugalma, boldogsága. Tekintve az eskü szent czélját s követ­kezményeit, csak a legsürgetősb s legfontosabb ese­tekben, nyiyen egyéb mód az igazság, illetőleg a va­lódiság el- adására mitsem hasz­nál, kel­lene az eskühöz nyúlni. Annak valóságos szentsége megkívánja, hogy mindig illedelmes helyen, buzgó intés s oktatás után tekintélyes világi, vagy egyházi tisztviselő előtt tör­ténjék meg. Jellemtelen emberek s ezégéres bűnösök stb. eskületevésre ne bocsátassanak! Nyiltan beis­merhetjük, miként nálunk s korunkban az említett óvások ritkán vétetnek tekintetbe. Mily mélyen le­­alacsonyittatik az eskü fontossága, midőn község­hivatalainkban, néha egy-két forintért, vagy egy véka búzáért, mely malomban elvesz, egész házi családok, öregek, asszonyok, leánykák eskütételre kényszerittetnek. Vagy nem rettentőn lealacsonyitó s minden erkölcsi érzetet elfojtó, midőn nem tanul, hanem magok a tolvajok esküvel erősíteni nem gátol­talak, hogy az elveszett vagyon általuk lopatott el, midőn másrészről a megkárosultak viszont esküsznek, hogy általuk lopatott el az elveszett jószág ? Innen ered azután, hogy napjainkban, midőn az eskü­szentség méltósága ellen annyiszor, meg annyiszor vétünk, a becsületszó fontosságát is kevésbbé tiszteljük. A­ magyar nemzet történetében kiváló szerep jutott a becsületszónak. Innét van, hogy a valódi ősmagyar jellem sokat is tartott minden időben szavára. Tudós Toldy Ferenczünk szerint: " vendégszeretet, szövetségeseik iránti hűség s bajnoki becsület eleven érzése egészítik ki a régi magyarnak jellemképét, melyet mind akkori viszonyaiban, mind a kor átalános szellemében gyökerezett hibái daczára egészséges népi é­s a valódi emberi béltartalomnak bizonyos alapfoka tüntetett ki. Az ökröt szar­vánál, az embert szavánál fogja a ma­gyar nép! Jaj annak, a­ki szavával játszik! Fáj­dalom, most őszintén mondhatni: korunknak ez leg­nagyobb s legérezhetőbb árnyoldala: „Aetas pa­­rentum per pr avis talit nos nequiores.“ Alkotmányos alapokra épült állam népei csak akkor elégedettek, ha körükben a jólét uraló; ezt pedig nagyrészben a hitel jótékonysága eszközli. A szabad intézményű Angolhon jól megérte ezt akkor, midőn polgárai hitelét nem annyira vagyoni, mint erkölcsi becsre fektette; ott az a­d­o­tt s­z­ó nagyobb erejűnek tekinthető, mint nálunk első helyre beke­belezett kötvény. Ugyanazért, ha ott valaki tartozási kötelezettségét alapos ok nélkül csak egy ízben pon­tosan nem teljesíti, s így a becsületszó ellen vét, annak azontúli hitele megszűnt, az mint nyilvánosan megrótt, a társadalomból kirekesztettnek tekintetik. Ha már most álladéki adatokba foglalnák azok számát, kik nálunk az iparost tett munkájáért csupa önkényből pontosan nem fizetik, és viszont, azon iparosok számát, kik ismét amazok miatt fizetési határidejüknek a hi­telbe vásárolt iparczikkekért megfelelni nem képesek, csak akkor látnak, mily nagy a különbség egy tel­jesen kifejlett, és egy még csak kezdeményezési fokon álló alkotmányos állam közt! Az ilyen tévedések nem hibák, megesik minden­kin, különösen a mai korban, midőn nem csak a vá­sári alkalomra jönnek meg a zsebmetszők, hanem előtte is, s hozzá holmi gyertyási grófnő czímen járo­­gatva, a legműveltebb szerepet játszva, szellemi vad termékeiket csak két forintjával kényszerítik a jóhi­szemű közönségre, kik fenhéjázó, műveltséget affec­­tált, de arczátlan modoruk által annyira zavart hely­zetbe hozzák a női közönséget, hogy némelyek aka­ratjuk ellenére is kénytelenek a honleányi vagy ne­­meslelkű megszólításon kért két forintot a zeneszerző grófnő­ kezeiben letenni, a­ki aztán a kierőszakolt szerzői díjat negédesen zsebre téve, arra méltatja az általa megsarczoltakat, hogy leül a pamlagra, lábait is felszedve s elkezd társalogni szellemi tehetségének nagysága s műveinek világhirüségéről, mig végre főúri hajlongás közt búcsút vesz. Az említett eset tény, megtörtént egy hét előtt városunkban, mi csak azt csodáljuk, miként szemfü­les rendőrségünknek kikerülte a figyelmét, holott az ily főúri czím alatti sarczolások nagyon kellemetlenek a közönségre nézve. Tehát a jövőre ajánljuk az ily úri fajtájú zsebmetsző delnőket rendőrségünk figyelmébe, valamint piaczi férgeink vagyis kofáink arczátlan dur­vaságait is kegyeskedjék büntető pártfogásába venni. Tagadhatlan, hogy óriási léptekkel haladunk a nagyvárosias színezet felé, minek kézzelfogható bizony­sága légszeszgyárunk épülése, színházunk építésének megkezdése, s a sok egy és két emeletes házak emel­kedése— és a vásárunkra megjelent 61 tolvaj elcsi­­pelése. — A­mi pedig a hátramaradást jelző tárgyakat illeti — majd lassan csak eltűnnek a semmiségbe.—

Next