Székesfejérvár, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-10-09 / 81. szám

V. évi folyam. 1875. október 9-én. r ... A. lap ára házhoz hordással vagy postán küldve . Egy évre........................................6 frt. — kr. Fél évre.........................................3 frt. — kr. Negyed évre...................................1 frt. 60 kr. Hirdetmény a bélyegdíjon felül, min- Sden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nemi megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapestien : Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Bécsben: Oppelik L. és Mosse Rudolf. rj A lap szellemi részét illető közlemények a „Székesfejérvár“ szerkesztőségének (Széchenyi-utcza 6-ik sz.) , czimrendek; — a lap ára, hirdetmények és a hirdetményi díjak Klökner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. — Nyilt térben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. A városi és menyei latoséi, lazánsárkölet, iskolatanács, s a tanítók és községi jenzik öcletének "— ----~«*ig KÖZLÖNYE. Megjelen minden szerdán és szombaton. Öl. szám. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok nem külhetnek vissza. "SaDife*..................................................................... Közügyeinkről. Közéletünk nevezetesebb mozzanatait ecsetelni szükségesnek tarjuk annál is inkább, miután a nyilvánosság előtt folynak le, ennélfogva a nyilvánosság közegének a sajtónak erkölcsi kötelme szólani róluk. A megyei közgyűlés, mely közéletünk terén e hét legnevezetesebb eseménye — a szokottnál jóval élénkebb volt. Ezen élénkséget kétségkívül a megürült tiszti állomások választás útjáni betöltése okozta, mert más gyűléseken vajmi kevesen jelentek meg a bizottság tagjai. Mi bizony sajnos jelenség. Törvényhatósági rendszerünk a jövő év folytán új törvény által fog rendeztetni, mely törvény a belügyminiszter asztalfiókjában van, mint a fővárosi lapok írják. Ezen szempontból is, hogy a megyei élet életrevalóságát megmutassuk — szükséges lenne, ha bizottsági tagjaink nagyobb érdekkel viseltetnének más alkalmakkor is a közügyek iránt, s a megyei közgyűlést tömegesebben látogatnák. Némely fővárosi lap az új megyerendezési törvényt a törvényhatóságokra nézve igen kedvezőtlennek írta, amennyiben ez végső csapás lenne a megyei életre. Részünkről nem óhajtjuk a megyei életet megölő merev centralisatiót, sőt mint először nemzeti szellemünkkel ellenkezőt, másrészről magába véve is alkotmányos országban nem czélszerű, sőt inkább ártalmas intézményt nem pártoljuk. A megyei rendszer jelen alakjában ugyan—általánosságba véve a dolgot — nem maradhat fenn, mindenesetre kell, hogy revisió alá vétessék. De ezen revisió ne legyen a merev centralisatio puszta behozatala, hanem alkotmányos államhoz illőleg alkotmányos szellemben történjék. Nem akarjuk mi azt sem, hogy mereven, mint egy történeti alapokon álló régiség fennálljon, hanem a kor követelményeihez képest czélszerűen reformáltassék. Megyei közügyeinkről szólva, önkénytelenül tértünk át iménti fejtegetésünkre, mint a megyei életre nézve fontos kérdés tárgyalására. Most folytatjuk felvett tárgyunkat a megyei gyűlés rövid ismertetését. Nem czélunk részletesen szólni a tárgyakhoz, mert hisz a főbb s fontos tárgyak a gyűlés termében kellőleg meglettek vitatva. A szolgabirói állás s más egyéb állomások betöltése után a tapintatosan s elég részletesen összeállított alispáni jelentés lett felolvasva. Ez elég bőven ecsetelé megyénk állapotát. Sajnosan győződtünk meg belőle súlyos anyagi helyzetünkről, mely sokkal nyomasztóbb s kétségbeejtőbb, mint a földművelési miniszter tudósításaiból kivont eredmény. Figyelmeztetjük ezért az érintett minisztériumot, hogy gazdasági tudósításait hitelesebb forrásból merítse, mert téves közlemények által nemcsak önmagát, hanem azok a hivatalos lapba is közzé tétetvén, magát az ország közönségét is tévútra vezetik. Az anyagi helyzet, ily nyomasztó állapota folytán egy indítvány is létetett az adóvégrehajtásnak a nagyobb mérvben sújtott vidékeken történő beszüntetése iránt. Illetve e tárgyban a minisztériumhoz történő felírás végett, az indítvány élénkebb eszmecserére szolgáltatott alkalmat, melyen a bizottság kiválóbb részt tagjai vettek. Nevezetesebb vitára adott alkalmat a honvédelmi miniszter rendelete a jó összpontosításnak még e hó folytán történő eszközlése iránt. Élénk s heves vita fejlődött ki a miniszter rendelete körül, mely ellen mint törvényen kívüli ellenfelírás határoztatok A miniszter ezen rendelete azonkívül, hogy a törvényen kívül áll, még a súlyos viszonyokkal is összeütközésbe jön, mert az amúgy is anyagilag sújtott megyei gazdaközönség súlyosan lenne ezáltal terhelve s költségei nagyon szaporodnának. E mellett közegészségi tekintetekből káros eredményt szülhetne, mert a megyében több helyi lóbetegségek mutatkoztak, az ily összpontosítás által pedig, a tömeges együttlétnél jelentéktelen mérvű betegségek is nagyobb mérvetÜthetnének. Ezenkívül még volt több fontos tárgy, melyek azonban kisebb vita alá kerülvén, részletesen nem is szólunk róluk. Megjegyezzük, hogy a költségvetés az állandó választmány véleménye alapján elfogadtatott.— Ez rövid képe a közgyűlésnek. Élénksége felett örvendünk s óhajtjuk, hogy hasonló élénk legyen akkor is, midőn tisztviselő állomások betöltése szőnyegen nem forog. Megyei közéletünk fontos eseményeiről szólva, megjegyezzük, hogy a városi bizottság is e hó folytán ülést tart. Ennek szintén lesz több fontos tárgya. Majd alkalomszerüleg erről szintén részletesen szólunk. Végre pedig kívánjuk, hogy megyei s városi gyűléseink iránt a bizottságok tagjai minél nagyobb élénkséggel viseltessenek. □ TIRCIA, SS adó története. — Irta: Szilts Miklós. — (Folytatás.) Izlandi csendélet Tipperary grófság közepén. Szomszéd falukban laktunk, mint már egyszer mondom Tipperary grófságban. Én csak kisbirtokos valék, ki alig élhetett szűk jövedelméből; nekik kastélyuk volt, ódon, elhanyagolt épület, jókora, gondatlanul ápolt kerttel, de igényeikhez mérten szegényebbek valának nálam is. Mit zavart ez akkor bennünket? Mindenünk megvolt, ami kell: a hold, az üde illatú levegő, egypár virág a természet anyakeblén fakadva, ősrégi fák árnyékos lombkoronája és a mi legfő,tiszta érintetlen gyermekszívünk. Esténkint átlovagoltam hozzájok, s míg sportkedvelő atyja vadászni járt, gazdaságával pedig ép oly gondatlanul bánt mint leányával, mi az ódon bozótos parkban andalogtunk lesve a fellegek mögött bujkáló holdvilágot vagy válogatva a csillagok között. Mögöttünk a gondos duenna szunyókált. „Dita édes szívem“ kiáltá néha, „ne menjünk még aludni?“ Mire az édes Dita gyorsan válaszolt: „Nem, nem te álmos öregem, hisz olyan szép idő van, maradjunk még keveset.“ S megcsókolt és nagyot nevetett az ő ezüstcsengésű kaczajával. De az ördög megirigyelte boldogságunkat. Dita mindig csak fényről, ragyogásról ábrándozott. Ha falunkban a legöregebb parasztok is megálltak és megcsóválva fejüket elmondták: „Ejnye no, de országos szép leány a kisasszony, lelkem, a gyermekek utána bámészkodtak, az asszonyok leejtették a burgonyás tálat, hogy megbámulják nemüknek ez ékességét, akkor föl fölkiáltott: „Jaj csak a fővárosba mehetnék hogy megbüvölném ott az embereket s a városi kisasszonykák mérgükben megpukkadnának.'“ „Hát elhagynál engemet Dita?“ kérdém sértődve Ekkor hozzám fordult rám tekintett bűbájos szemével s kiálta „Nem, hisz szeretlek, csak szeretném megmutatni, hogy más is szeret ám.“ Atyjának nyugtot nem hagyott, ez jószivü ember volt s talán örült is, hogy meneküljön a gondtól; gazdasága mindjobban hanyatlott, egy napon Dublinbe ment, hol vagyonosbb unokanővére lakott s hazajövet azon iszonyú hirrel lepett meg, hogy Dita Dublinbe megy több hónapra, talán egy esztendőre, „ha a leánynak magát mutatni kell,“ nénje magához veszi, nincs több idő csak egy hét a készülődésre, gyorsan, sebesen. Ekkor még Dita is megijedt. De aztán tükörbe nézett s ujongni kezdett. Látta s érezte a diadalokat, melyeknek elébe megy s feledni kezdte a boldogságot, melyet itt hagy. Egyszer sirt keblemen s örök hűséget esküdött, máskor nevetett s mondá: „Mer te is oda, óh mily boldogok leszünk, együtt ragyogjunk a nagyvilágban.“ Kenealy itt megnyugodott kissé, mintha a most közeledő emlékek az előbbieknél sokkal nagyobb és hatalmasabb benyomást gyakorolnának még most is rája. Majd ismét folytatá: „De engemet vad kétségbeesés fogott el. Láttam hogy örökre elvesztettem őt. Nála mégis jobban ismertem a világot s ezért sejtettem, hogy oly jellem mint ő, ha ma kilép a világba, holnap már sokkal inkább otthon lesz mint aki évekig járta iskoláját. Belemerül hiúságaiba, megtanulja raffineriáját, hozzászokik a dícsérttetéshez és inyenczézé válik a férfiakkal szemben; szakértőleg becsüli, mérlegeli, válogatja őket, hova tűnöm akkor én, hova az ő szerelme? „Ragyogni sokkal többet nyom előtted mint szeretni; a mennyivel az első súlyosabb, azon gyorsasággal fogsz elfeledni, azon gyorsasággal esel le szende nőiességed magaslatáról a hiú üresség pocsolyájába“ mondom kétségbeeső szemrehányással De nem lehetett rá haragudnom. Ezen egy hét alatt mindent rám pazarolt, ami csak ízedves volt benne. Ha kérdem: „hányszor fogsz rám emlékezni?“ azt felelte „csak egyszer“ s midőn sértődve fordítottam el fejemet, fülembe súgta: „csak egyszer, mert folytonosan “ Szivem ellágyult ennyi báj varázsa alatt, de mégis csak láttam azt is, mint örül a képzelt fényes jövőre s szive egy szállal már a nagy városhoz és mulatságaihoz volt kötve. Bizony ő is sokat sirt, sokat esküdött; az esti séták meghosszabbodtak; a derék dajka sem aludt már el, velünk együtt zokogott, hisz ő ápolta azt a szép lángot, mely most oly szomorúan lobogott. Előtte borultunk egymás nyakába, a másfél évi megszokás, az ifjúság első és egyetlen, legszebb és legboldogabb érzelme nála is követelte jogait, hozzám volt forradva és vérző szívvel szakadt el, de azért nem csengett atyjánál, hogy itt maradjon, csak engemet kért menjek vele „hadd büszkélkedjem veled“ mondá kevélyen, „hadd mutassam az ottani ifjak sóvár seregének, hogy csak téged szeretlek.“ Majd elmegyek, mondom szomorúan. (Folytatása következik.)