Állami Garay János gimnázium, Szekszárd, 1915

1915-16. Húsz év. Intézetünk fennállása óta megint elmúlt egy évtized, immár a második. Benne vagyunk a válságos nagy élethalálharc közepében, terünk se engedi, hogy miden irány­ban bejárjuk a multat s levonjuk szemlénkből a tanúságokat. Csak egy általános futópillantást vethetünk az utolsó évtizedre, arra az időre, a­mely elmúlt azóta, hogy az első évtizedre ilyen visszapillantást tettünk. Intézetünk viszonyai bizonyos állandó mozdulatlanságot mutatnak, mert városunk és a vidék viszonyai sem változtak. Tanulóink létszáma csekély ingadozást mutat. Az utolsó tíz éven át beírtunk összesen 2219 tanulót, az átlagos évi létszám tehát 222. A lefolyt tanévben 224. Az első osztályba fölvettünk összesen 418 tanulót, az átlagos évi felvétel az I. osztályba tehát 41 tanuló. Az idén is 41. — Sem a bonyhádi gimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztése, sem a dombóvári főgimnázium felállítása észrevehető csökkenést nem idézett elő. Két-három vármegyeszék­ és baranyai német fiú pártolt el. Igaz, hogy jó anyag volt.­­ De szaporodás se mutatkozott. Új közlekedési utaink nem igen nyíltak. A vasúti össze­köttetés a régi, vicinális, egyetlen vonallal. Szekszárdon az ellátás olcsóbb nem lett. Magának a városnak lakossága mér­sékelt számú. Mégis a helybeliek százaléka 60. Miután arány­lag nagy a városban a tisztviselők száma, legnagyobbrészt ezek, aztán kereskedők, iparosok fiai látogatják intézetünket. A földmives nép fiai csak kisebb százalékkal. Pedig nagyon szívesen látjuk. De a tulajdonképeni népiskolák még mindig zsúfoltak s a tanítók még mindig keservesen küzdenek, hogy tűrhető eredményt érjenek el. A tervezett internátus alkalmas lett volna arra, hogy a vidéket nagyobb mértékben vonjuk intézetünk felé, de fel­állításának kedvező alkalmát nem sikerült eredménnyel fel­használnunk.

Next