Állami Garay János gimnázium, Szekszárd, 1930

PATAKI JÁKÓ Még nem égtek el a karácsonyi gyertyák, a­mikor új gyertyákat kellett gyújtanunk Pataki Jákó r. tanár, igazgatóhelyettes ravatalánál. Karácsony más­napján az Úr magához szólította őt, életének 57-ik, tanári működésének 30-ik esztendejében. Ennek a 30 éves derekas tanári munkásságnak minden ered­ményét a mi intézetünk tanulói élvezték, akiknek lelkébe az ő jellegzetes tanári egyénisége, a szigorú, de ép oly igazságos tanár vonzó alakja kitörölhetetlenül belevésődött. Iparos-családból született Esztergomban 1872-ben. Középiskolai tanul­mányait ugyanott végezte a Szt. Benedek-rendi kath. főgimnáziumban, tanári oklevelét a latin és görög nyelv- és irodalomból a budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudomány-Egyetemen szerezte meg s 1901-ben jött helyettes tanárként a szekszárdi áll. főgimnáziumba, ahol csakhamar rendes tanári ki­nevezést is nyert. Haláláig boldog családi életet élt feleségével, Negri Katalinnal, bár gyermekük nem volt. Szaktárgyainak tanítása mellett igazgató-helyettesi minőségében kiváló részt vett az intézet vezetésében is. Boldogult Wigand János igazgató betegsége idején s a forradalmak és kommün megpróbáltatásai­nak közepette az ő tapasztalt és szilárd egyéniségére hárult az intézet vezetése s főkép neki köszönhető, hogy ezeket a zord időket az intézetnek aránylag kevés kárral sikerült maga mögött hagynia. Kiváló idegen­ nyelvi készsége iskolánknak gimnáziumból reálgimnáziummá való átalakulását is nagyban meg­könnyítette : a görög és görögpótló helyett behozott francia nyelvet és irodalmat kezdettől fogva munkaképessége fogytáig, az elmúlt tanév végéig, mind a 4 osztályban ő tanította. A napirendjében pontos, egész életrendjében mindenkor mértékletes, igazi horatiusi aranyközépszerűséget követő férfiú az elmúlt 1930. év tavaszán meg­halt s május hó elején betegeskedni kezdett. Néhány heti betegszabadsága és némi átmeneti javulás után minden visszatartás ellenére újra csak tanított, hogy tanítványaival az évet rendben befejezhesse. Ez súlyosan megbosszulta magát, utána a nagyszünidőben állapota egyre rosszabbodott és mire az idei tanév beköszöntött, szó sem lehetett arról, hogy újra munkába álljon. A mostani tanév elejétől kezdve egymást váltogatták a kedvező és kedvezőtlen hírek, míg egyszerre csak a karácsonyi ünnepekben megdöbbentő váratlansággal adta tudtul egy gyászlobogó a gimnázium hatalmas épületének oromzatáról, hogy meghalt, meghalt! Puritán, igazságos lelke visszatért Teremtőjéhez 1930. december 26-án. Karácsony szent ünnepei voltak, de csúnya jeges, havas, olvadásos idő s az ő nehezen megközelíthető tuszkulánumát, annak előcsarnokában álló koporsóját ebben a rút időben is a szekszárdi és környékbeli értelmiségnek ezernyi tömege állta körül. Sebestyén Károly pécs-gyárvárosi plébános, a szék­

Next