Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-01-28 / 1. szám

gekben a különböztető kórisme alapjául többé nem kell szolgálnia , hanem a kórkép tökéletesítése érdekében hívja fel figyelmünket. Mellesleg egy kis észrevételt, az imént használt „legalább“ kifejezés magmagyarázásául. Kezdődő hályogról csak akkor szólhatunk — úgy mondom — mikor legalább lencsehomályosodásról meggyőződtünk, legyen akár a mag, akár a kéregállomány ennek székhelye; de azért legyünk még ilyen megállapított homályosság fellelésével szemközt is óvatosak a kezdődő hályog kórisméjével. Kezdődő hályog alatt tulajdonképen csak olyan mivoltát érthetjük a lencsének, mely tökéletes hályoghoz vezet, mely tehát a jóslat tekintetében annyiban igen lényeges , amennyiben kell, hogy ily esetben a beteget figyelmeztessük az előbb-utóbb beálló tökéletes vakságra, illetőleg a műtét szükségére. De nem minden lencsehomály vezet hályoghoz, miről többször meggyőződni alkalmam volt. Léteznek t. i. ritka esetekben pontszerű homályosodások a lencse kéregállomány felületes vagy mélyebb rétegeiben, melyek éveken át változatlanul maradnak, nem terjednek és ez által még azt a benyomást teszik, mintha vele született homálylyal volna dolgunk. Minél ritkábbak ezen esetek , annál inkább alkalmasak téves értelmezésre alkalmat szolgáltatni. Időről időre jelenkezik nálam egy G. I. nevű 58 éves házaló, kinek bal szemében 6 év előtt két igen élesen körülírt fehér gombostű mekkoraságú pontot fedeztem fel a lencsemag szomszédságában, mely azóta sem terjedésre, sem síhűségre nézve legkevesebbet sem változott. Ilyen kivételes állandó homálytól (stationäre partielle Linsentrübung) eltekintve a kezdődő hályog kétféle módon mutatkozik, nevezetesen mint mag, vagy mint kéregállomány homályosodása. Tudva van hogy az előbbi (Cat. nuclearis) előrehaladt korban keményedés útján történő zsugorodás kifejezése (Phakosclerose), ifjaknál pedig az ellenkező állapotnak, t. i. fellágyulásnak köszönhető (Phalomalacie); az utóbbi (Cat. corticalis) a lencsekéreg rendes kocsonyás összeállásának felernyedését, illetőleg péppé való elváltoztatását jelenti. Könnyen érthetni, hogy a mag- és a kéreghályog által okozott látzavar lényegesen különbözik egymástól eleitől fogva. Mindkettő hasonló láttani mozzanatok folytán csökkenti ugyan a láterőt t. i. a fényszéttömlés (Diffusion)és a fényelnyelés (Absorption des Lichtes) által, de miután a kéregállományban keletkező homályosodás az ismeretes pontok és csíkok alakjában többnyire a lencse egyenlítőjén azaz szélén szokott megjelenni, és ezen helyre sokáig szorítkozni, hol közönséges világosság mellett a szivárványhártya által fedezik, sokkal későbben háborítandja a látást, mint a mag homályos léte, mely a láta közepének körülbelül megfelel, tehát a beható sugaraknak útjában fekszik. Kezdődő maghomályosodásnál úgy mint szaruhártya-foltoknál különösen a fényszétömlés az, mi képes leszállítani a láterőt. De ezen szétömlés már sokkal kisebb, mint a szaruhártyafoltoknál és pedig azért, mert a szaruhártya tükröző felületétől már nagy része az oldali diffus sugaraknak visszavezetett, továbbá mert a szivárvány mint rekesz egy másik nagy részét kizárja, végre minthogy a lencse felületére mégis ható fénysugarak ily módon csak igen nagy szöglet alatt esnek reá és ennek folytán nagyobb része még onnan is visszaverődik. Mindamellett a fény szétömlés által okozott gyengítése a reczeg képnek még annyira érezhető, hogy a betegek mindent elkövetnek az oldali indirect világosság kizárására. Innen van, hogy leginkább előrehajtott fejjel, nagy ellenzővel ellátott sipkákkal szeretnek járni, hogy inkább szeretnek szürkületkor szabadba menni, s egyátalában borongós napokat jobban kedvelnek, mint fényes világos időt. Mindez tiszta kéreghályognál sokkal későbben mutatkozik, mert az első időben a homályos csíkok csupán a körzeti részekben tehát a szivárványhártya mögött találtatnak. De a kezdődő maghályogban szenvedő még egy másik oknál fogva is jobban lát szürkületkor, részidőben, vagy atalán sötétebb helyen t. i. a láta kitágulása folytán, miáltal a még tökéletesen átlátszó körzeti lencserészt felhasználja a látásra. Már ezen utóbbi mozzanat a kéreghályognál érvényre nem juthat, miután ennél épen a lencsének körzeti része van inkább megtámadva mint a látában fekvő rész. Mindamellett még a kéreghályogosok is rendesen jobban látnak fél világosságnál mint fényes napon. Ez nem igen lehet más okból, minthogy a legkisebb szétömlött oldali világosság mégis inkább árt a látásnak, mintsem a netán homályos csíkoknak a szivárvány általi befedése használhatna. — Csak minap jött hozzám egy 41 éves pénzügyőr oly panaszszal, hogy „egy év óta azt tapasztalja, miszerint fényes napon roszul, borongós napon jobban lát de akkor sem egészen tisztán.“ Megvizsgálván szemeit, mindkettőben bántatlan magot, de a kéregállomány több rétegeiben elszórt kis fehér pontokat és a lencse szélén némely csíkokat találtam. ” Azon kívül még meg kell jegyeznem, hogy legtöbb előrehaladt életkorú betegeknél vegyes formákra akadunk, melyekben t i. a többé kevésbé homályos mag a kéreg körzeti rézsében találkozó csíkokkal van párosulva. A kezdődő maghályogban szenvedő beteg, addig míg a lencsének körzeti része meglehetősen tiszta, minden tárgyat mi nem igen távol, még kisebbeket is nagyon jól tud megismerni, középszerű nyomtatást olvasni, mire nézve nem ritkán a tárgyilagos vizsgálatnak épen nem megfelelő bámulatos képességet mutat. Olvasóink emlékeznek azon esetre, melyet Walton közzé tett. (1. Szemészet 1865 7 sz. 56 lap.) Ezen ügyes londoni szemész egy 55 éves beteg mindkét szemében látszólag oly nagyon kifejlődött hályogot talált, hogy a műtéteit már javultnak tartotta, mire a beteg nevetve könyvet kér és abbban kis nyomtatást könnyen olvas. Walton az esetet több orvosnak bemutatta, kik mind csalódtak a láterő megítélésében ; ezt nem lehet másképen érteni, minthogy a beteg úgy helyezvén el magát, hogy a láza meglehetősen kitáguljon, a tiszta körzeti lencserészszel bírt olvasni, mely rész az ablak melletti vizsgálat alatt természetesen a szivárványhártya által fedve volt. De ezért — s ez jellemzi a dolgot — mégsem volt képes barátaira ráismerni az utczán, mert akkor, szűk láta mellett, a tárgyakat csak homályosodott lencsén keresztül volt kénytelen látni. Hasonló körülmények alatt van oly fiatal ember, ki úgynevezett réteges hályogban szenved; mert ezen hályogban épen a körzeti rész tiszta; hozzá járul még valódi myopicus fénytörés, mely a réteges hályog legtöbb eseteinél jelen lenni szokott, mi oly egyéneket a távol levő tárgyak látására épen képtelenné tesz, kik igen közelről még legkisebb nyomtatást is folyékonyan olvasnak. Reczegláb, Bright-féle bántalom; gutaütés; halál. Midőn a lefolyt év utolsó számában Hutchinson azon 3 keresetét közöltem, amelyben csupán a szembeli lelet, t. i. a jel-