Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-01-28 / 1. szám

5­6­ lemzetes reczeglábnak szemtükörreli fölismerése őt az addig nem sejtett vesebántalomra figyelmessé tette, nem gondoltam, hogy pár nap múlva egy idevágó szintén igen tanuságos ese­tet észlelnem alkalmam leend. Hasonló pedig az itt leírandó kereset Huckinson 3-ik esetéhez, melyben ő a szembeni lelet, nevezetesen a terjedelmes reczeg­ vérömlenyből következtette, hogy a beteg nem külső sértés, hanem koponyabeli vérzés ál­tal jutott az akkori haldokló állapotába, hasonló annyiban, a­mennyiben az én betegemnél is képes voltam a szemléletből egy előrement csekély roham mivoltára ráismerni s egyszers­mind az események által nagyon is hamar igazolt rész jósla­tomat arra alapítani. Dec. 16-án­­. idősb Hasenfeld ügytársam által orvosi ta­nácskozásra hivattam meg. A beteg M. J. 49 éves, kereskedő, pár hét óta arról panaszkodik, hogy látereje, különösen olva­sás és írásra nézve mindinkább csökken, mi­nt igen nyugta­lanítja. Észreveszi ő a bajt tulajdonképen (de eleinte igen cse­kély mértékben) azóta, hogy a német színházban mintegy öt hét előtt oly roszul lett, miszerint rögtön ki kellett őt vezetni a színházból. Neje úgy írja le a dolgot, hogy az előadás alatt, férje arczában hirtelen valami sajátságos változást vett észre s midőn annak okát tőle kérdezné, az épen nem bírt szólni; hogy kint a friss levegőben férje csak igen gyöngén tudott föllépni, nemkülönben hogy jobb karjával, mely erőtlenül lecsüngött, képtelen volt az órát zsebéből kivenni. Fél óra múlva azonban ismét jól érezte magát a beteg, csudálkozott a felett, mi lelhette őt a színházban és igen hajlandó volt az egész dolgot neje túlzott aggodalma­ szülte képzeletnek tar­tani. De annyi előtte bizonyos, hogy az nap óta szeme világa hanyatlani kezdett. Midőn a láterőt tüzetesebben megvizsgáltam, úgy talál­tam,hogy a beteg minden tárgyat, a nagyobbakat is ködben, de mégis elég tisztán látja, hogy pl. az arczvonásokat a vagy ru­­hakelméknek rajzát biztosan megismeri, s az ujjakat még 5' távolságra is meg tudja számlálni de betűket már épen nem lát, s nagyobb nyomtatást sem képes olvasni. A láttér környi része, úgy mint átalán terjedelme hiányosnak nem mutatkozik, de a középponti látélesség (centrale Sehschärfe, mit S betűvel szokás jelölni) aránytalanul nagyobb mér­tékben csökkent mint a környi lázélesség (excentrische Sehschärfe­n Se). Midőn pl. az egyik ujjamat rögzíti, s egy másik ujjam 5 —6"-nyira jobbra vagy balra az elsőtől van el­helyezve , mindkettőt egyaránt jól vagy inkább roszul bírja ki­venni. Ő maga úgy írja le látását, hogy majd sűrűbb, majd vékonyabb köd van szeme előtt, mely a tárgyakat egyenlő módon beborítja. Szemeinek külseje nem árul el betegséget. A szemtekék kellően rögzítenek. A láták rendesnél nem tágasabbak, lomha­ságot alig mutatnak. A közegek tiszták. A szemtükörrel terje­delmes reczegbántalmat igen könnyű feltalálni. A látideg­­dombcsa t. i. mint olyan nem ismerhető fel, annyira elmosódott határszéle van. Csak úgy ismerni rá a látidegdombcsára, hogy a reczeg edényeit e hely felé összetörni látjuk, de ezek is nagyobbrészt fedve vannak majd vérömlenyekkel, majd fehér-sárgás sza­bálytalan, kisebb-nagyobb foltokkal, melyekről né­mely helyeken a világosság feltűnően visszaverődik. A lát­­idegdombosa helye mintegy csíkos rajzot és mély vö­rös színezetet, a szomszédságban elterjedő reszegrész folt­szerű rajzot s fehér-sárgás vérszínnel vegyült színezetet mu­tat. A jobb szemben nevezetesen nagy terjedelmű és nyilván friss vérömlenyeket, de kevesebb sárga foltokat találni, míg a balban az ellenkező arány létezik a két kórtünet között. Miután mindkét szemben hatalmas reczegláb s pe­dig olyan sajátságokkal ellátott kórkép mutatkozott, a­milyen a Bright-féle vesebántalomnak különféle idő­szakában fellépni szokott, első gondom volt a vi­zelet minőségét megvizsgálni, melyben csakugyan a fe­­hérnye­lő mennyiségét azonnal feltaláltam. A beteg különben már több hónap óta roszul érezvén magát, étvágyát tökéletesen elvesztette; nyelve most is kissé megrakott, rosz szájíz s gyakori böfögés s h­á­n­y­á s r­ó­l panaszkodik ; feje egész nap nehéz, álma félbesza­kított. Érülése 72, erélyes. Szíve a rendes helyen van és túl­­tengettnek nem mutatkozik, bár erélyes lüktetése azt sejtetné. Nincs kóros zörej. A tüdők mellső részükön a légdag­­nak némi fokát árulják el. Mint a bajnak főtünetét pedig meg kell említenem a betegnek igen betvegyes arczszi­­nét s egész testerejének szembetűnő hanyat­lását. Kórelőzménye kiegészítéséül itt még hozzá kell ad­nom, hogy a beteg valami 15 év óta légre­kedésben szenvedett, mely az utolsó időben igen növekedett s ijesztő ro­hamokban nyilvánulni szokott. Ezek után egy perczig sem kételkedtem a Bright-féle bántalom jelenlétéről, még pedig előrehaladt fokát kelle felten­­nem ezen bántalomnak, melyben bizonyos igen idült esetekben a vizelet mennyisége megint növekedni szokott. Arról sem ké­telkedtem, hogy a reczeglob itt valóban agybeli vérömlenynyel együtt lépett fel. S különösen ezen utóbbi szempontból jóslatom nem csak igen kedvezőtle­nül hangzott, hanem czélszerűnek tartottam a beteg nejét is a nagy veszedelemre figyelmeztetni, melyben férjének élete forog. Én csak háromszor láttam a beteget, kinek nadályokat rendeltem volt a fültövére, melyeknek hatását nagyon dicsérte annyiban, mennyiben feje igen könnyebbült általok. Azonki­­vül magnesiát vett és erős lábvizet. Mint mondám, csak háromszor láttam a beteget, mert magam is megbetegedvén, ki nem járhattam. De vizeletét egész haláláig rendesen vizsgáltam. Mennyisége 4—6 meszelyre rúgott naponta; fajsúlya 1010—1011, színe szalmasárga; semmi üledék ; savanyú kémhatás; fehérnye mind legenysav, mind főzésre nagy mennyiségben, így tartott ez 8 napig. Rögtön a fehérnye eltűnt, s pár napig nem találtatott, de fajsúlya a vizeletnek nem vál­tozott; csak kétszer volt az zavaros, s az igen csekély üle­dékben, melyet hosszú állás után kaptam, kevés példányban bírtam csak fellelni vesefélhámsejteket, az úgynevezett r­o­s­­tonyahengereket pedig épen nem találtam. Jan. 4-én utoljára vizsgáltam a vizeletet, akkor ismét olyan volt az, mint első alkalommal, tiszta szalmaszínű és igen fehérnyedúst. Az­nap I. Wagner János tanár urat hi­vatták meg a beteghez, ki szintén a fönt elősorolt tüneteket találta és maga is Bright-féle bántalmat kózismert. Jan. 10-én, midőn családja körében pamlagon ült a be­teg, gutaütés folytán rögtön elveszte eszméletét, mely többé vissza sem tért. Jobb oldali büdös volt jelen. Másnap délelőtt meghalt. A bonczolat kieszközlése végett mindent megtettem, de nejét az engedély megadására rábírni nem lehetett. Az étető­szer a újszülöttek takárában­. Graefe Alfréd*) a heidelbergi­ gyülekezetben e tárgyra vonatkozó észrevételeit közölte. Ő ugyanis mint az etető­­gyógymód régi barátja még­sem titkolhatta el maga előtt azon szomorú tapasztalást, hogy számos oly esetben , mely az első időszakban és bántatlan szaruhártyával kezelése alá jutott, az első étetés után az ismeretes szaruhártya-beszűrődés fellépett, mely utóbbi bántalom, ha nem is vakságot, mégis kellemetlen heget vont maga után. Már pár év előtt ismerte ezen tényál­lást, de mindamellett az étető gyógymódot a legjelesebbnek és legczélszerűbbnek elismerni meg nem szűnt, miután vele az esetek legnagyobb számát mégis tökéletesen meggyógyítani sikerül, s még kétségbeejtő körülmények között is nem egy szemtekét ment meg. Az említett kevésbé sikeres eseteket 3 év óta nagy figye­lemmel követvén, G. most meg van győződve arról, hogy eze­ket is még el lehet háritani, ha t. i. friss takárban eré­lyesebb étetéstől tartózkodunk. Már eddig is gyen­­gédebben s egyátalán óvatosan szoktuk vala étetni a takáros *) Olvasóink már ismételve találták ezen nevet a „Szemészetiben. Graefe Alfred a hallei egyetemnél mint a szemészeti kórodénak tanára működik, ő rokona és tanítványa a híres berlini tanárnak, kinek neve „von Graefe.“ 1*

Next