Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-02-05 / 1. szám
5 fénytörési rendellenességeket kellő üvegekkel korrigáljuk. Ez pedig a S n e 11 e n-féle látélességi tábláknak vagyis ezek alapelvének egy második nagy előnye, hogy azokkal rögtön felismerhetni a fénytörési illetőleg alkalmazkodási eltéréseknek netaláni jelenlétét. Ha pl. az egyén I-et 1 lábnyira, Il-t két lábnyira tisztán látja, miszerint V — —j—— 1, azonban XX-at 20'-nyira nem látja, kell hogy rövidlátású legyen, azaz közelebb fekszik távpontja 20'-nál. Ha egy másik egyén ellenkezőleg XX-at tisztán lát 20'-nyira, de II nem l'-nyira, akkor közelpontja távolabb fekszik mint 1', az illető tehát presbyops. Snellen tábláinak elkészítésénél a gyakorlati adatokat szem előtt tartva bizonyos betűket kihagyott, melyeket az elv alkalmazására kevésbé alkalmatosaknak ismert , így kimaradtak J. J. M. Q. W. Y., a helyett számokat tett néhány sor végére, talán azok számára, kik olvasni nem tanultak. De hosszabb tapasztalat arra tanította, hogy táblái mégis sokféle hiányokkal bírtak, milyeneket minden szemész naponta észre is vett. Azért újabb kiadásában több változást tett, melyek mindannyira megnyerték a gyakorló orvosok tetszését, így a nagy A helyett a sokkal inkább megfelelő E—t tette, kihagyta a g—t, a H — t és K- t, az U—t és y—t, és végre a számokat, melyeket felismerni, minthogy a négyszöghöz voltak idomítva, még jó látélességnek is nehezen esett. Táblái kiegészítése végett már az első kiadásban arról gondoskodott, hogy ugyanazon betűket, melyeket fekete színben fehér papírra nyomtattatott, fekete táblán fehérben készíttetett, azon állapotok kutatása érdekében, melyekben az egyik vagy a másik mód előnyösebb, így pl. a közegek kezdő homályánál az egyén jobban látja a fekete betűt mint a fehéret. Azonkívül a betűket is különféle más színekben készítette részletes színvakság kutatására. Hol t. i. az jelen van, ott több világosság kell, iletőleg a betegnek közelebb kell állnia azon szinti betűkhöz, melynek megérzésére a látélesség csökkent. Végre említenem kell, hogy Snellen a külön álló betűkön kívül még oly mintákat is készített, melyek olvasási próbára szolgálnak, és a jellemzett négyszögös betűkhöz hasonló betűkkel vannak kiállítva ugyanazon elv szerint számokkal ellátva 1% — 12 Az olvasási próbanyomtatást illetőleg Snellen maga figyelmeztetett arra, hogy az olvasás, a látélesség nyomotásánál nem ugyanazonos külön álló betűk felismerésével, hogy némely tekintetben könyebb, némelyben nehezebb emenél. Könnyebb, amennyiben egy szó értelme a másikat sőt egy betű is a másikat sejteti, nehezebb pedig, mivel az egyes betűk közelebb állanak egymáshoz mint az előbb jellemzett táblákon. De könnyen érthetni, hogy az olvasásnál még sok más mellékkörülmény is jó tekintetbe, úgy mint a gyakoroltság, a műveltségi fok stb. Mindenesetre szükséges, hogy a látélesség ilyetén meghatározásában a folyékonyság vétessék szemügyre, melylyel az illető egyén olvas. Ez kétség kívül bír saját tagadhatlan kórjeli becscsel, a mennyiben a láttér hiányainál, különösen pedig középponti foknál, mely utóbbinál a beteg a rögzített szót nem, hanem a szomszéd szót látja, igen jelemző kórképvonást nyújt. Ezek volnának röviden Snellen tábláinak sajátságai, melyeket úgy jellemezhetünk, hogy 1° a látélesség számbeli kifejezését, az által pedig módszert nyújtanak egyes esetek összehasonlítására, 2° pedig úgyszólván rögtön figyelmeztetnek minden fénytörési hibára. Hogy ez nem csekély haladás volt, tanúsítja az átalános tetszés, melyben Snellen kiadásai részesültek, de kiviláglik az előttük kizárólagosan divatozott, Jaeger által kiadott próbanyomtatással való összehasonlításból is. Az ifjabb Jaeger t. i. itt is mint több más kérdésben megszerezte magának a kezdeményezés érdemét. 1854-ben megjelent, „über Staat und Staatoperationen“ számű munkájában külön fejezet van szentelve a láterő nyomotásának „egészségeseknél és betegeknél.“ Ezen czélra készített nyomtatási mintákat, melyek ugyanazon betűrend nagyságra nézve különböző próbáit mutatták, ez által skálát képezvén, mely igen kis betűktől meglehetősen nagyokhoz — amint mondja lehetőleg egyforma arányban — fokozódtak. „A kutatásnak czélja, megismerni a legkisebb reczegképet, melyet a szem még percipiál, mivel a látere annál jobb minél kisebb a reczegkép.“ Hogy pedig a legkisebb reczegképet kitudjuk, szükséges ismerni a betűket, melyeket a szem még látni bír és azonkívül a távolságot, melyben azt látja. Ezekből egyszerű számítással megtudni a reszegkép mekkoraságát. Ugyanazon olvasási mintákkal még az alkalmazkodási képességet is nyomatta Jaeger, feljegyezvén a legnagyobb tájolt valamint a legnagyobb közeit is, melyben az illető szem azokat meglehetősen folyékonyan olvasni birta. Nagyobb távolságokra pedig a boltczimereket használta fel, melyek ablakától mintegy 35'-nyira az utcza ellenkező házsorán voltak felfüggesztve. Daczára annak hogy ezen eljárási mód közönséges gyakorlati czélokra — mint a szerző mondá — kielégítő, mégis érezvén, hogy exactabb nyomozást avval végbe vinni alig lehet, még más módról is gondoskodott, melylyel a látélességet bizonyos finomabb esetekben meg lehetne határozni. E czélra ugyanis a jeles Stampfer számításai alapján fekete csikók sorozatát készítette, mely csikók mind vastagságukra mind egymástóli távolukra nézve kisebbednek bizonyos kiszámított arányban. Ezen számítások szerint oly szem mondható rendes lázélességűnek, mely képes — eltekintve a szemtőli távoltól — a csikókat egész 80-ig megoldani; kitűnő szem még 8—5 csikót, rendkívül jó szem még 6—7 csikót a 80-on túl bírja megoldani. Egy mellékelt táblázatban össze van állítva a rendes szem, illetőleg a legjobb vájtüveggel ellátott rövidlátó szem átlagos megoldó képessége a különféle távolokban, így pl.: bír megoldani. A megoldás szó alatt Jaeger nem érti a csikóknak megolvasását, mivel ez a gyakorlattól függ, hanem a csikók közti fehér tér megkülönböztetését. Jaeger a nevezett csikókat két külön táblán állította össze, s pedig egy nagyobbikon 6-tól 20-ig, melyet nagy távolságban felfüggeszteni lehet, és egy kisebbet 10-től 80-ig, melyet a vizsgálandó egyén kezében tarthat. Maga vallja be, hogy az utolsó 10 csik nem épen szabatos arányban készíttetett, mikülönben nem volna nagy hátrány, miután még a legjobb szem sem bír többet 70-nél 20-nyi távolban megkülönböztetni. Ha most ítéletet kell mondanunk Jaeger látélességi próbanyomtatásai felett, minden elismerésünk mellett, melyet a kitűnő szakférfiú a jó szolgálat fejében érdemelt, melyet sok éven át azok a gyakorlatban tettek, lehetetlen nem látni a hiányokat, melyeket azok Snellen betűskalájához képest mutatnak. Már maga az az egy, hogy olvasási minták, nem pedig különálló betűk, igen leszállítja mind elméleti mind gyakorlati becsét, mi a fent mondottakból világos. Továbbá a betűknek alakja nem négyszögű és azért nem is hasonlíthatók össze Snellenével egyaránti észrevehetőségre nézve. De azonkívül nagy hátrány, hogy nem lehet az általuk nyert kutatási eredményt számértékkel megjelölni. Jaeger olvasási mintáinál minden egyesnél fel kell jegyezni a betűk számát és ezenkívül a távolt, melyben azt a beteg látja, aztán kiszámítani a látszöglet mekkoraságát. Miután pedig az egyes próbák nem arányosak egy bizonyos távolhoz, nem is lehet belőlök úgyszólván rögtön mint Snellenennél ráismerni a fénytörés két fő eltérési nemére. Mivel pedig igen elterjedtek, és sok ügytárs már szokásból marad meg mellettök, Snellen kiszámította az egyes próbáknak viszonyát a távolhoz, melyben szintén mint az ő próbabetűi ö'-nyi látszöglet alatt jelennek meg. E szerint Jaeg. 1 megfelelne Snellen I 5 55 „ II 7 55 „ III 2 0 55 a XXXVIII stb. l'-nyira 80 csikót 2' „ 68n 10' „ 42» 20' „ 30 r 50' „ 16» 100' „5 55 6 — 1 T 1*