Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1871-02-05 / 1. szám

Snellen a betűk magasságát vette a számítások alapjául, de a gyakorlat az eredményt némileg meghazudtolja. Karst Zachariás Laurence könyvének német fordítója szintén igyekezett Jaeger nyomtatási mintáit a Snellenféle elv szerint reducálni, de ő úgy járt el, hogy gyakorlatilag kísértette meg a dolgot, kiku­tatván, hogy a rendes látélességű szem mily távolsági viszonyban látja a kétféle hetüket, táblázata azonban nem csekély fokban tér el az immént említetttől. Stellweg új kiadásában szintén találunk arra nézve gyakorlati segítséget, a­mennyiben táblázatban ki van mutatva, Jaeger egyes mintái mily távolságban jelennek meg 5' látszöglet alatt. Ha a felsorolt hiányoktól eltekintünk, nem tagadhatni, hogy oly esetben, hol szigorú vizsgálat nem szükséges, hanem csu­pán általános tudomást akarunk magunknak szerezni a beteg lát­­erejéről, e­­zért tökéletesen elérhetjük Jaeger betűsorozatával is. Mindenki átlátja, hogy kezdődő hályog vagy belső szemléknál gyakorlati igényeknek megfelelünk, ha kiderül, hogy a beteg pl. Jaeg. 14. számát 10"-nyire jól olvassa, s ha azt jegyzeteinkbe felvesszük, későbben beálló rászabulást vagy javulást e szerint megítélni képesek leszünk. Másként áll a dolog a fénytörési és al­kalmazkodási hibáknál, ott nem nélkülözhetjük a szabatos eljárást, minőt Snellen tábláiban bízunk. Megjegyzendő, hogy Jaeger későbbi kiadásaiban a német nyelv mellett még más nyelvekre volt tekintettel, mi különösen a polyglott osztrák magyar or­vosok számára nagy előny. Képviselve van a franczia, angol, olasz, hollandiai, magyar, cseh, orosz, görög és héber nyelv, úgy látszik, hogy a darabok válogatásában nem volt igen szerencsés, leg­alább több oly darab találtatik a különféle nyelvű szakaszokban, melyeknek egyes szavai nem épen olyanok, hogy a kutatást köny­­nyebbítenék; sőt mondhatni, hogy igen nehezítik és ez által ítéle­tünket zavarják. A német darabok, melyek klassikus írókból vé­tettek még megjárják, ámbár itt is a második szám alatt az első szó „Naiv“ olyan, hogy csak kevés beteg ismeri azt fel első pilla­natra, a műveletlenebb még a „Genie“ szón is fennakad, mi minden esetre hátrány ott, hol épen a folyékonyság teszi a látéliesség meg­határozásának fő zsinórmértékét. A magyar szakaszban a dolog még­­sokkal bonyolódottabb. Oly szűk, mint: Amurat, Brighton, Bright­elmstone, Adrianopolis, protector, Corfu, Byzantium, Istámbul stb. nem épen alkalmatosak mester­embereink, cselédeink, földművelőink olvasási képességének nyo­mozására, egészen mellőzve a minden beteget zavarba­­ejtő 20 szá­mot, hol sajtóhiba által azduvarnokok áll udvarnokok helyett. A héber szakaszban pedig, mely a más nyelveket olvasni nem biró gácsorság határán lakó izraelita klienseinkkel szem­közt különben jó szolgálatot tenne, az a hiba történt, hogy az egyes darabok oly imákból és bibliarészekből vétettek, melyeket ezen egyének többnyire könyv nélkül tudnak, úgy hogy az első felismert szó után indulva a többieket könnyű móddal recitálják. Daczára mind­ennek a gyakorló orvos örömeit vette Jaeger 1865-ben megjelent zsebkiadását, melyben csupán német nyomta­tás van; tagat­atlanul kényelmes ránk nézve, hogy a szokott próbák kezünknél vannak, mikor a beteget házában vizsgáljuk. Evvel Jaeger hiányt pótolt a gyakorlatban, mivel annak előtte hasonló körülmények között nem ritkán már használható könyv hiánya miatt a látélességet épen nem nyomozhattuk. A fennt jelzett csikók sorozatát illetőleg, úgy látszik, hogy maga Jaeger sem folytatta azoknak használatát, mert az 1854- ben megígért bővebb kutatásai eredményét nem közölte. Alkal­masint ő is átlátó, hogy épen csikók legkevésbé alkalmatosak ily nyomozásokra az astigmatismus folytán, mely teszi, hogy majd a függőleges, majd a vízi­ántos, majd más ferde délkörben kivá­lóan nehezen különböztethetők meg. Azon okból Bonders is elállott csikók e czélra való hasz­nálatától, melyeket forgó korongon összeállított, (a beteg erre rekeszlakon keresztül tekintvén) s Snellen methodusát tökéletesen magáévá tette. Említendő, hogy Stellwag valamint Smee is saját rendszerre alapított betűsorozatokat tettek közé, melyek azonban gyakorlati használatra soha sem vergődtek, így tehát Snellen 1862 óta ve­­télytárs nélkül maradt, mivel G­iraud-Teuton betűskálája, melyet a párisi szemészi gyűlésnek bemutatott, szintén csak szűkebb franczia körökben tudott magának elismerést szerezni, ámbár ugyanazon elvekre van fektetve, melyeket Snellen először hir­detett. Mindamellett tagadhatlan, hogy Snellen táblái bizonyos hi­ányokban szenvednek, melyeknek egy részén ő maga segíteni igye­kezett újabb kiadásában, amint már fennt említem ; más részén pedig segíteni alig lehet, mivel az alapul szolgáló elv tökéletes alkalmazásának nehézségeiben rejlenek. Egyik főbaj (s pedig az említett első részhez tartozó) a nép műveltségének alacsony fokában keresendő. Már a műveltebb nyu­gati országokban nem hiányoznak azok, kik olvasni nem tanultak; nálunk ezen osztály naponta képviselve van rendelési óráinkban. Ezek számára Snellen újabb kiadásában 200—20-ig menő táb­lát készített, melyben betűk helyett egyes csíkokból összeállított négyszögű alakok találtatnak. A négyszög ugyanazon elv szerint van készítve mint mely a betűk előállításánál alapul szolgált, t. i. az egész négyszög vastag­sága ötszöröse az egyik csík vastagságának, és még sokkal töké­letesebb a betűnél, a­mennyiben itt valódi négyszögről van szó. A négyszög vagy egész, azaz : mind a négy oldala meg van, vagy ezeknek egyike vagy kettő elmarad. A vizsgálandó egyén, kell hogy megmondja, melyik része felé áll nyitva a négyszög. Ha nem is lehet kétségbe vonni, hogy ezen táblával nyert eredmények nem egészen ugyanazonosak a betűk által nyertekkel, mégis sokkal alkalmatosabbak a czél elérésére mint egyszerű csí­kok, kerek foltok, bonyolódott alakok, s minden esetre sokkal ké­nyelmesebb mint Donders ez irányban tett indítványa, mely szerint legjobb, ha az olvasni nem tudó beteget néhány betű meg­ismerésére tanítjuk mielőtt a vizsgálatot véghez vinnék. A többi hátrányok, melyek Snellen rendezésével össze vannak kötve, inkább olyanok, melyek magából e rendszerből kö­vetkeznek, s melyeknek tökéletes elhárításáról alig­ha nem kell lemondanunk. Mindenek előtt D­r. H­a­a­n kutatásai szerint az 5'-nyi látszöglet igen nagy oly egyénekre nézve, kik a 25-ik évet még el nem érték. Giraud Teulon ezen okból kisebbíti a betűket, egyszersmint egyenlőbb módon osztván el a csíkokat és az üres helyeket, de evvel az eredmény bizonytalansága nem hárít­­tatott el egészen. A világosság foka a második mozzanat, mely az eredményt igen ingadozóvá teszi. Ez igen nagy különbségeket hoz létre, me­lyekről téli idényben naponta meggyőződhetünk. Miután a szük­ségelt világosság főképen azon világosság foktól függ, mely épen közvetlenül a vizsgálat előtt a szemre hatott, betegeink pedig gyakran közvetlenül a fényes napvilágból jönnek szobánkba, lehe­tetlen hogy néha igen jelentékeny hibákba ne essünk szokott el­járásunkból kiindult számításunknál. Továbbá természetes, hogy a világítás különbözik a távolság szerint, melyben az illető minta áll. Úgy­szintén a láta mekkorasága nagy befolyást gyakorol a látéleségre. Gyenge világításnál a látélesség növekszik a láta tá­gításával , alkalmazkodási hibánál ellenben a láta szűkülésével. Aztán a betűk tiszta felismerése nem kizárólagosan a látás dolga, hanem némiképen az ész működésével függ össze. Ha nem is annyira mint a tulajdonképi olvasásnál, még itt is a gyakor­lottság foly be az eredményre. Továbbá a betűt félig-meddig megismerhetni, anélkül, hogy egészen tisztán látnák azt. Igaz, hogy Snellen a betűnek tisztán látását követeli, kizárván a körülbelüli felismerést, de számíthatunk-e betegeink legtöbbjei­nél e fogalmak helyes megértésére ? Nézzük meg a törtszámnak, mint melylyel dolgunk van, természetét és gyakorlati hasznavehetőségét. Hogy a használt számértékbeli kifejezés kényelmes és — amint Stellwag elmésen mondja, mintegy átlátszó mértéket (durchsichtige Werthe) nyújt, azt kétségbe nem vonhatni, de az is áll, hogy számlálási művele­­tekre nem igen alkalmatosak. Ha a vizsgálat valódi eredményét akarjuk szem előtt tartani, óvakodnunk kell a törtszám redukálá­sától, melyre mégis a kórtörténetekben naponta akadunk. 10/10, 4/8, 3/e nem tökéletesen egyenlő Y*-el, mint első pillanatra látszik. Mert a szem, mely 10'-nyira csak XX-at lát, nem fog minden esetben 2 h-t d-re látni vagy 4 h-t 2 d-re stb. Eltekintve a fény­törési hibáknál előforduló eltérésektől, és még a javító szemüveg befolyásától is már maga a világítás, mely a távolsággal változik szükségképen nagy különbségeket idéz elő

Next