Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-02-29 / 1. szám

56 alakú vájulattal bír a szem odaillesztésére, oldalrészében pedig rés hagyatott, hogy az ív felé a látás lehetséges legyen. Az ívnek távola a köpűtől mindig 15 cm. marad, úgy hogy akár melyik pontja — 6-tól kezdve 1650-ig — az odaillesztett szem csomópontjától 15 cmnyi távolságban fekszik. Rögzítési pont gyanánt egy szembetűnő kis tárgy az ellenkező falra akasztatik, hogy azt a szem a csőn át rögzítse. A feketített köríven egy 1-5 dm.-nyi oldalhosszal bíró papír-négyzet előre és vissza tolható. Ami a fej tartását illeti, megjegyzendő, hogy ezen eszköznél fejtartó nem kívántatik, mert a szemgödri szél a köpűre támaszkodik, és ez elegendő arra, hogy a fej egy és ugyanazon állásban maradjon t. i. az elsődleges állásban. Méréseimnek és más szemmérészek kísérleteinek számbeli eredménye a következő: Perimeter-mérések : Kísérleteim számbeli eredménye mellett feljegyeztem még négy szemmérésznek idevágó számjait, hogy így hasonlítani lehessen kutatásaim eredményét más avatott búvárok kísérleti eredményeihez. Ami Förster adatait illeti, azok oly számos kísérleti adatok átlaga, hogy minden habozás nélkül a láttér élettani minimuma gyanánt tekinthetők. Nem így áll a dolog Landolt adataival, aki csak néhány esetből állította össze az ő számjait, azért a láttér-maximumra nézve a vizsgálat még nem tekinthető befejezettnek, minthogy ezen számok több módosítást szenvedhetnek azáltal, hogy valaki sokkal több eset átlagát a maximumra nézve kikeresi. Aubert és Donders méréseiknél nem a vak-, hanem a sárga foltból indultak ki. (Archiv für Ophthalmologie, XXIII.) Donders adatai sokkal pontosabb mérésnek eredményei, mint az Auber-félék. Ezeket leginkább lehet hasonlatosságba hozni az én adataimmal, mert nem úgy nyerettek mint Förster és Landolt adatai, hanem csak egyszeri mérésnek eredményei, miért is jobban tűnik ki belőlük azon fokbeli különbség, melyet az orr és a szemet környező arczrészek maguk után vonnak. Donders méréseinél feltűnő az, hogy absolut határai oly magasak, különösen a halánték felé, miszerint olyanokat a mostani szemmérészek egyikénél sem találunk feljegyezve. Látterem 2 700-nál, azaz a halánték feléle nem terjed ki 945 fokon túl, míg Dondersnél eléri a 103‘5-ik fokot. Bevallom, hogy kezdetben meg nem magyarázhattam magamnak ezen láttérkiterjedést, azonban későbbi kísérleteim alá oly egyén is került, kinek láttere nevezett irányban 1025-ig terjed és kinek szemei nem igen mélyen feküdtek, s így szerintem ezen utóbbi körülmény az előbbinek magyarázatát megadja. Ami adataimat illeti, a bal szemtől azokat úgy vettem le, hogy ezalatt a jobb szemet egy saját e czélra kivágott posztódarabbal befedtem, mert a kötelékbeli befedés akadályozza az orr felől jövő periphericus sugaraknak a vizsgált szembe való beesését. Ezen adatok elég caracteristicusak arra, hogy az orr és a felső szemgödri szél láttérszűkítő akadályát feltüntesse. A jobb szemen háromszor egymásután tettem különböző méréseket, s pedig t. ízben akkép, hogy bal szememet behunytam, amikor a másik szemnél szintén egy kissé működik az orbicularis ; továbbá II. Ízben bal szememet elfedtem úgy, hogy akár nyitva is maradhatott vagy szabadon pisloghatott ami által a másik szemen az orbicularis nem ösztönöztetett működésre, azonkívül a szemhéjak is kevésbé közeledtek egymáshoz. Az eredmény az lett, hogy tágabb látteret mérhettem le. III. ízben a szemhéjakat és a szemet környező lágy arczképleteket széthúzván, még nagyobb láttér jutott mérésre, csak egy helyen 1500-tól 165-ig nem találunk változást a számokban ; azért nem, mert az orr mozgathatlan arczképlet. A láta és a szemüvegek háttérhezi viszonyát Scherk-féle periméteren tanulmányoztam. De mielőtt erről megjegyzéseimet tenném, említést akarok tenni egy kísérleti módszerről, melyet azon czél elérésére gondoltam ki, hogy t. i. vele megmérhessem azon szögleteket, melyeket a szemet környező arcrészek legkiállóbb pontjai az egyenesen előre néző szem léttengelyével képeznek. E czélra viaszlenyomatot készítettem egyszerűen azáltal, hogy vaslágyságú viaszt (a viasz, ha kemény, olajjal kevertetik) a behunyt szemre nyomtam, ezáltal a viasz egyik oldalán a szemet fedő és körülvevő részek alakja „en bas relief“ bevésődött. A viasz levétetvén a szemről, a szögmérésnél következőleg jártam el : Összrendezési rendszer szerint (Coordinaten-System) hosszú tűket 15—15 fokonkint a viaszlenyomat legmélyebb és legkiállóbb pontjaira tűztem, tehát ott ahol a szemöldívek, a halánték felőli szemgödri szél, a járomcsont kiálló domborodása, az állkapcsi szemgödri szél és az orrhát lemásoltattak. Ezen tűket úgy rendeztem el, hogy a láttengelylyel párhuzamosan haladjanak. A tűk hosszát a láttengelyre függélyesen álló és a csomóponton átmenő sík határozza meg. A csomópontnak távolát a cornea csúcsától Listing szerint 5 mm. hosszúnak vettem és hozzá számítottam még a szemhéjvastagságot, melyet 2 mm.-re becsültem. Ezen kísérleti eljárásomat a 2. ábraérzékid. Legyen AB a csomóponton menő sík . AD vonalnak a viaszlenyomaton tű felel meg, melynek hosszát egyszerűen megmérhetjük, amit épen egy AC-vel, azaz a tű láttengelytőli távolával tehetünk. Meghatározandó az Z.1«, mely egyenlő X f-gel. Pl. o°-nál a tű távola a láttengelytől 21 milliétert tesz ki, a tű hossza = 15 mm., és így f^=1-4 de log 1-4 = 54" tehát ZLB = zl« = 54°Ezen számítási mód szerint nyertem következő számokat Jobb szememről levett viaszlenyomat útján kiszámított szögnagyságok : 1 Fok ! 1 2 ! Jobb szemem Förster Landolf Donders ! Aubert N r. 11. III. í j Maxirelatív absolut relatív nbs. : * ízben ízben ízben 1 minimum mám határok határok hat. hat. ! ' nJ 50° . ... e 1 ü 1 r ö 1 k i f e 1 0J 52° 54° 6ő lő 52 55 56 57 01 45u 72° 33—421 67° 45° 50J 30 00 59 09'5 00 20 45 73 33-5—47 72-5 45 55 lő 02 59 00 01 40 50 79 44—56 85 45 60 00 00 5 02 03 03 60 00 80 57—73 97 51 00 75 75 02 02-5 63 04 80 70 84 101-5 102 75 85 1 90 63 59 59 00 90 70 1 X, 103*5 103-5 90 90 105 00— 53 100 75 85 102-5 103-51 85 90 120 50— 46 \5— 1 120 75 185 95 90'5 85 95 135 49— 42 ... 140 75 184 94 95 80 85 150 54— 54 — 1 100 70 80 85 85-5 70 70 , 165 00 63*54 05 180 65 78 08 09 55 60 180 03 65 67 08 i 6 1 b e f e 1 e 195 09 74\6 10 70 210 76 80-6 81-5 83*5 100 00 174 02-5 64 55 57 226 80 87 88 88 140 50 72 53 00 58 00 240 91 89 90 90 120 55 73 100, 00 5 47 55 255 93 90 91*5 93*5 100 0674 58'5 59 55 55 270 94*5 91 91 91 90 00 175 00-5 00-5 55 55 1 285 190 88’5 89 90 1 80 60 75 57" 5 55 55 ; 300 72 78 80 84 00 60 70 40-5 45 58-5 55 55 1 315 65 c6 67 67-5 40 50 75 34-5—39 58' 5 45 55 330 ; 03 58'5 64 Ti 06 20 45 172 32—40 00 45 55 , 345 | 54 51 56 580 45 72 42 07 45 50 1 Irány . . 0°í 15°! 30“ 45° 60° 75" 90°| 105° 120° 135° 150° 165° 180° 195°210°225°240° 255° 270°285"300°315° 330°345° A szög 55 56 59 161 '564 61 1 58 1 52 1 54 | 80‘6| 81‘6| 82 84 87 90 100 97 94‘590 87 77 69 61 54 Ha ezen számokat a periméteren nyert legnagyobb számokkal összehasonlítom, akkor nagy különbséget találok a 105 foktól kezdve egészen 255-ig. Ebből látszik, hogy lefelé nem létezik oly kiálló arczrész, mely a látteret szűkíthetné, s minthogy a valóságban még se lát az ember annyit, mennyit a viaszlenyomattali kísérlet kiderít, azért más háttérszűkítő ok kell, hogy jelen legyen, s ez nem lehet más, mint a láza, azután a reczeghártyának az óra ferrata táján csökkentett fényérzete, és kis mérvben még a szemhéjak is. A szemüvegek befolyását azért tanulmányoztam Scherk-féle *) Oly felosztást használok, melynél a 270-dik fok úgy a jobb, mint a balszemre nézve mindig a halántéki oldalt jelöli.