Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-01-28 / 1. szám

9 súrolást, a harmadik pedig csípővel tokért történt behatolást követett. A csípő alkalmazása vastagodott tokrészlet eltávolítására, most is végzetes volt, a tok nem jött ki, a csípő lecsúszott róla s a beavatkozást panophtalmitis követte, a­mit a desinficiált eszköz használatától Listernek egy híve sem várt volna. És így a gyógyulás eseteinkben általában kedvezőtlenebb volt a spray alkalmazása mellett. De ha nem is tekintjük a régi eljárás itt közölt, páratlan és kedvező eredményeit, a 2­7 °/C veszteség sem­mivel sem jobb, mint klinikánkon a Gräfe műtétesek átlagos százaléka. A permetezés tehát nálunk sem hozott javulást, sőt hisszük, hogy egyes esetben közvetlenül káros hatással volt. A panoph­­talmitisben elveszett szemek egyikénél nevezetesen a műtétel alatt látható volt, hogy a csekély feszültségű, collabált tekébe a per­metező folyadék behatol s noha az operatió különben rendes volt, az említett, váratlanul nagy gyuladás lépett fel, úgy lehet a bejutott s egészen közömbösnek nem tekinthető bóroldat kö­vetkeztében. Ha az erősebb lábokat nem kevesblte az antisepsis, nem tette ezt a jelentéktelenebb gyuladásokkal sem. A keratitis striata nem fogyott, a kötőhártya — különben ártatlan — hu­­rutos izgalma 17*7 °/o - ról ig°/0-ra emelkedett. Nem rövidült az átlagos kezelési idő sem, mely spray nél­kül 14'5, permetezés mellett pedig 14'6 napra rúgott. Az utóműtéteseknél, mint általában minden más operatiónál mellőztük a permetezést. Ezeket eredményeikkel együtt követ­kező kis táblázat adja : (Ebben, hogy a többi apró műtétről ne szóljunk, 13 irido­­tomia van kimutatva. Hármat közülök vaskos utóhályog­, egyet pedig oly occlusio ellen végeztünk, mely fentebbi kimutatásunk­ban nem szerepel, hanem a beteg elbocsátása után, ütés követ­keztében támadt. Mindezek elsőrendű eredményt adtak. A többi 9 iridotomia közül sikertelen maradt 3 [a három capsulitis ellen] és teljes eredményű volt 6, melyek az előbbi táblázatban föl­tüntetett i­ occlusio közül csak 5-öt hagytak javítatlanul és ja­­víthatlanul. L. végeredményt az első táblázatban.) Ha most végig tekintünk az elmondottakon látni fogjuk, miszerint az antisepticus eljárásnak hályogműtéteseknél semmi irányban nem tapasztalható jó eredménye: kellemetlenné teszi a műtéteit az operálóra nézve s némileg megnehezíti annak kivite­lét, a gyógyulás folyamára kedvező befolyással nincs, a kezelési időt nem rövidíti és mindenek felett nem csökkenti a veszteség százalékát. S ha egyik vagy másik szemésztől mégis javulásról hallunk, mely a Lister-féle eljárást követte, ezt — véleményem szerint — csak­is az antisepsissel járó fokozott tisztaságnak tud­hatjuk be ott, hol talán e pont előbb nem részesült kellő figye­lemben. Mi, részünkről a lehető legjobb eredmények elérésére ele­gendőnek találjuk a végletekig menő tisztaságot, közönyösnek azt, váljon a mosogatás bóroldattal vagy tiszta vízzel, a kötözés bórlenttel vagy kimosott tüllfoltocskával történik-e, a permetezést pedig épen átengedjük azoknak, kik talán gyönyörűségüket ta­lálják a spray zizegő, egyhangú zenéjében. (Vége következik.) Közlemények az iridectomia köréből. ScHur.EK Vilmos tanártól. (Folytatás.) 2. A kétszemi látásról, iridectomiák­ szemen támadt szóródásos képek alapján. *) Az ép látási mivelet abban áll, hogy a néző előtt álló tárgyakról mindegyik szemben fordított physikális kép támad, — hogy az ezen kép által gerjesztett retinalis és látóidegbeli inger az agyig terjedve és öntudatra jutva, érzékletet ébreszt, — és hogy a két szem utján éledt érzékleteket az agy, a kétszemi közöslátás nevén ismert, egységes látási szemléletekké átalakítja. A tárgyak meglátásáról beszélni csak annyiban vagyunk jogosítva, a­mennyiben a szemléleteket akaratlanul is a térbe projiciáljuk és a tárgyakkal azonosoknak vesszük. A­mennyiben egyéb ér­zéki működéseink, valamint más ép érzéki működéssel bíró em­bertársaink látási művelete ezen azonosításnak nem szól ellen, mondhatjuk, hogy látási működésünk a tárgyak észrevételére ve­zet. Ha az azonosítás a felhozott határokon kívül történik, hibás észrevétel támad, mint a­milyen a látási csalódás és a kápránd. Az ép látás tana természetszerűen 3 szakaszra oszlik : a fény­tani, az érzékleti és az észrevételi részre. A kóros láttán ugyan­így lenne beosztandó. Tárgyát képezné mindaz, mi az ép lá­tástól eltérő. Mivel az éplátás képezi az egységet, melyhez a kóros eltéréseket mérjük, könnyen elgondolható, hogy a kóros láttán tárgyai szemben az ép látánnal végtelenül sokasok. A kó­ros láttán tudományos alakulása még nagyon hézagos, anyaga sem sorolható még fel részletesen, határai sem írhatók még körül mai nap, sőt az elkülönülés egyéb tanoktól is még sok részben bizonytalan. Azon kísérleti eredmények, melyeket itt közölni kívánok, nem is tartoznak a kóros láttanba. A látásról lesz szó, a­mint az az iridectomiált szemen előforduló szórtkörökből alakul. A kóros viszonyt a pupilla szokatlan alakja és a szóródásos retina­képeknek ettől származó szokatlan alakjai képezik. A látás ideg­­mívelete azonban a rendes. Kísérleteim ép szemen is tehetők. Ezért a kísérleti eredmények az ép szem működésére vonatkozó következtetésekre is jogosítanak. Midőn egy tárgypont a rendes pupillán keresztül juttat sugárnyalábot a szem belsejébe és a szem nincsen a tárgypontra alkalmazkodva, akkor képpont helyett a retinán (az 5-ik ábrán b‘ c‘) szórt folt támad és az egyén, addig míg ezen szemmel ma­gában néz, nem tárgypontot hanem foltot vesz észre. Ha most egyéb úton nyer tudomást, hogy tárgypont van előtte és a tárgy­pont helyét (pl. kezével) keresni kívánja, akkor azt a látott folt közepén várja megtalálhatni és ott tényleg meg is leli. Innen fejlődött azon tantétel, hogy szórodásos kép esetében az ezt szolgáltató tárgyat a szórodásos kép közepe szerint irányítva vagyunk kénytelenek keresni. A látási észrevevések felhozott körülményei nagyban szere­pelnek az irányozásnál (pl. czélba lövésnél). Irányozni annyit tesz, mint tőlünk különböző távolban levő tárgyakat látómezőnk egy­azon pontjába, vagyis szemünkkel egy vonalba, állítani. Az irá­nyozásnál az egymáshoz mérendő, különböző távolban álló pon­tok közül csak egyet látunk alkalmazkodásunk természete szerint tisztán, a többit szóródásban. De két pontnak szabatos fedését tételezzük fel, midőn az élesen látott pont a másik pont szórt­képének közepével összeesik.1 2) Sokszor végezünk iridectomiát gyógyítási czélokból olyan szemen, melynek pupillája ép és alkalkalmazkodása hiányos. Az oldalt megnyúlt látási lik ekkor oldalt megnyúlt szóródási körö­ket is szolgáltat, — az 5-ik ábrán a‘ c‘ hely értelmében. A fen­tieknek ezen esetre alkalmazása szerint ilyenkor téves irányítás­nak kell beállani. A szórtfolt közepe ugyanis most más mint az előbb és nem áll a tárgyponttal szemben, hanem oldalt. Mivel pedig „a szóródásos foltnak közepe szerint kell irányítani“, az irányítás eredménye az, hogy a tárgypont annak valóságos állá­sától oldalt, tehát hibásan vétetik észre. Utóműtétel CtJ S N ./J Lobos reactió által követve Sikertelen belőlük Észrevétel Discissio per corneami Discissio per scleram 232 2 6 közülök 1882. végeztetett. Punctio corn. vér miatt . 24— 4 — Punct. corn. hály. mar. kibocsát.4 2 3 — Extr. linear, spix...............................2 — — — Iridotomia................................... 134 3 2 belőlük 1882-ben. Iridectomia..........................................1— — — Sphincterotomia............................1 — 1 — Dislaceratio...................................2 1 1 — Összesen 719 14— 1) Előadatott „a kétszemi látás egy tulajdonsága“ czimen a budapesti kir. orvosegyesületnek 1882-ik évi november hó 11-én tartott szakülésén. 2) Helmholtz, phys. Optik. 93. 1. io

Next