Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-02-26 / 1. szám
4 S Z E M ESZE T az Emmert-féle pterygiumot szintén a pseudopterygiumok közzé sorozom. A pterygium keletkezési módját illetőleg az Áruféle magyarázat van általánosan elfogadva, jóllehet azt Fuchs vizsgálatai után, nemkülönben saját szerény tapasztalataim alapján is, amelyekről alább lesz szó, nem vélem továbbra fentarthatónak. Arit szerint a pterygium keletkezésének alapját minden esetben a bulbaris kötőhártya és a szomszédos szaruhártya laesiója képezi. A kötőhártya sebzett felülete a szaruhártyának hámfosztott felületével érintkezik és azzal összenő, vagyis a kötőhártyának egy csücske a corneához rögzíttetik. Ha a káros befolyások, melyek Arit szerint a kötőhártya és a szaruhártya laesióját okozzák (így por, mész, kőpor, puskaporfüst, ammoniakalikus kigőzölgések stb.) továbbra is hatnak a szemre, a gyuladás fenmarad, sőt nő, a felhámhiány a corneán nagyobb lesz, a kötőhártya ehhez is hozzátapad, a pterygium tehát mindinkább tovább halad a szaruhártyán és mindig több meg több kötőhártyát húz maga után. A kötőhártyában, valamint a szaruhártyában levő exsudatum fokozatos zsugorodása okozza azt legfőképpen, hogy a kerületből mindig több meg több kötőhártya húzatik a szaruhártya felé. A pterygium keletkezési módjának ezen magyarázatát, amint már említettem, a legtöbb szemorvos elfogadja, némelyik azonban azzal a megtoldással, hogy a szemrésfolt, a pinguecula, legalább közvetítő szerepet játszik. (Horner, Mannhardt,1 2) Különben maga Arit3 4 5 is azt mondja, hogy a pinguecula a pterygium keletkezését megkönnyítheti és annak kifejlődésénél praedisponáló szereppel bír, miután a corneát és a kötőhártyát sértő idegen testecskéknek a szemhéjak által való kellő lesimítását megakadályozza. Moranos a pterygiumot a kötőhártya hyperplasiájának mondja, mely eleinte csak a szaruhártya kerületén, felhám és lamina elastica anterior között van jelen, utóbb azután újonnan képződött véredényekkel és felhámproliferatióval a conjunctiva bulbira is átterjed. Schüler5 azt találja, hogy a pterygium az esetek bizonyos számában természetes gyógyfolyamatot képvisel, amennyiben az a szaruhártya anyaghiányait, fekélyeit betakarja. Schreiter6 7 8 úgy vélekedik, hogy a pterygium herpes corneae vagy szaruhártyai fekély nélkül is létrejöhet. Hasonló nézetnek különben már Desmarres és mások is kifejezést adtak. Theobald' a pterygium fejlődéséről eddig adott magyarázatokat elégteleneknek tartja és egy újabb magyarázattal, illetve elmélettel áll elő, melyet azonban oly hézagosnak és erőltetettnek tartok, hogy hajlandó volnék bármely más „elégtelen“ elméletet inkább elfogadni, ha arra egyáltalában szükség volna. Theobald ugyanis azt állítja, hogy a külső és belső egyenes szemizmok azáltal, hogy a felettük fekvő kötőhártyában való vérkeringést befolyásolják és talán ennek a helynek vérbőségét idézik elő, a pterygium kifejlődésénél nagy szerepet játszanak, miután majdnem valamennyi pterygium (tényleg valamennyi) ezen két izomnak megfelelőleg fekszik. Fuchs számos klinikai megfigyelés alapján határozottan azt állítja, hogy a pterygium a szemrésfoltból, a pingueculából fejlődik. Az elsőség vindicatio utógondolata nélkül, constatálom azt, hogy én már évek óta és évek előtt azon meggyőződésemnek adtam kifejezést — tanúim az osztályomon szolgált másodorvosok lehetnek —, hogy a valódi pterygium mindig egyedül csak a pingueculából fejlődik ki. Ezen meggyőződésre azon körülmény vitt reá, hogy az osztályomon fekvő tracho- Horner: ..lieber die Entstehung und Beschaffenheit des Pterygiums.“ Correspondenzblatt f. Schweiz. Aerzte. 1875. pag. 534. 2 Mannhardt: „1. c.“ 8 Arit F.: „Klinische Darstellung der Krankheiten des Auges.“ Wien, 1881. pag. 93. 4 Morano: „Nota ti istologia patológia su lo pterygio.“ Giorn. delle mall. degl. occh. 1878. IT. Jahresbericht f. Ophthalmologie, 1878. 5 Schöler: „Zur Lehre vom Pterygium der Bindehautlappen.“ Berliner klinische Wochenschrift. Nr. 46. Jahresbericht f. Ophthalmol. 1877. pag. 265. 0 Schreiter: „1. c.“ 7 Theobald: „The pathogenesis of pterygium.“ Jahresbericht für Ophthalmologie. 1887. pag. 337 (auszugsweise), 8 Fuchs-: „1. c.“ pag. 17, más betegeknél nagyon gyakran találtam feltűnően kifejlődött és megnagyobbodott pingueculákat és pterygiumokat. Azt, hogy trachomás betegeimnél, fiatal életkoruk daczára (az osztályomon levő trachomás betegek átlag 22 évesek, midőn pterygiumok aránylag igen ritkán szoktak előfordulni), oly gyakran találtam pterygiumokat és feltűnően megnagyobodott pingueculákat, nem tekinthetem véletlenségnek, bár nem találtam oly magyarázatot, mely képes volna az összefüggést megfejteni. Én tehát ezen elvitazhatatlan tényre egyszerűen reáutalok, anélkül, hogy a trachoma és a pinguecula, illetve a pterygium között való összefüggésről bizonytalan fejtegetésekbe és hypothesisekbe bocsátkoznám; azt azonban valószínűnek tartom, hogy a kötőhártyának ezen hosszantartó megbetegedése ingerlő befolyással van a pingueculára és ennek megnagyobbodását, növekedését és túltengését idézi elő. A jelenlegi osztályomon fekvő 128 trachomás beteg között, hetet állítottam egymás mellé, akiknél a pingueculának pterygiummá való átalakulását a legszembetűnőbben lehetett látni és demonstrálni, de azonkívül két esetet is észleltem, amelyekben a pterygium körülbelül öt hónap lefolyása alatt szemeim előtt teljesen kifejlődött. Miután mind a két eset lefolyásában teljesen azonos volt — és azt hiszem, olyan lesz az minden esetben —, mind a kettőt röviden összefoglalva ismertetem és csak azt akarom megjegyezni, hogy észleleteim a pterygium fejlődési phasisait illetőleg, nem vágnak össze teljesen Fuchs észleleteivel, bár az eltérések éppen nem lényegesek. A betegek felvétele alkalmával a bulbuson az izgatás legcsekélyebb jelei sem látszanak és olyanok, a betegek állításai szerint, sohasem voltak jelen. A szemhéji kötőhártya az u. n. trachoma mixtum (Stellivag) képét mutatja, azaz papilláris túltengés mellett számtalan trachomaszemcse van a szemhéji kötőhártyába beágyazva. A belső szemrésfolt tetemesen megnagyobbodott, lapos, hosszirányban tojásdad alakú, fehéressárga színű és xerosisos küllemű. A szaruhártya egészen tiszta és átlátszó, különösen annak peripheriás részei, melyeket ismételten legpontosabban erős nagyítással vizsgáltunk meg, okvetlenül teljesen érintetlennek, fekélynek vagy beszűrődésnek nyoma sincsen. Négy-öt hét lefolyása alatt a xerosisos pinguecula mintha kötőhártyával boríttatnék be, keskenyebb, de kimagaslóbb lesz és közelebb jut a szaruhártya széléhez. A pingueculához a szem belső felének minden irányából csekély számú felületesen fekvő véredények indulnak. A szemen az izgatásnak nyoma sem látszik. A szemhéjak lassú zárása alkalmával a pingueculát borító szövet (kötőhártya), melyet különben csípővel is fel lehet emelni alapjáról, és mely ilyenkor a szomszédos kötőhártyát sugáralakú ránczokba húzza, hosszirányú redőkbe szoríttatik. A szem nyitásánál ezen redők lassan elsimulnak. Az azután következő 4—5 hét alatt már tisztán látható egy hosszirányban haladó kötőhártyai redő vagy duplicatura, mely kevéssé edényzett és a belső szemzúg felé mindinkább kiszélesül. Ezen redőben a pinguecula majdnem teljesen elenyészik. Sondával a redő szélei alá nem kerülhetünk, a redő peripheriás vége (a cornea felé néző vége) a szaruhártya széléig terjed. További 4 hét lefolyása után a szaruhártya szélén már egy apró, gombostűfej nagyságú, fehéres-szürke, alig kimagasló, homályos foltocska látható, melyet az iriscsípővel nehezen lehet megfogni. A szaruhártya itt keskeny szegélyben, mely a homályos foltocskával (a pterygium fejével) concentrikusan halad, kissé homályosnak látszik. A corneán fekvő szürkés fehér fejecske mindinkább megnagyobbodik és prominensebb is lesz, színe pedig ínszerűbbé válik és további 4 hét alatt még tovább halad a szaruhártyán, úgy hogy körülbelül 20 hét múlva az egész metamorphozált képlet olyannak tűnik fel, a mint azt a mellékelt ábra 1 1892. deczember 1-én. 2 Szándékom volt a betegeknek ezen semáját a budapesti szemorvosok egy részének rendes összejövetele alkalmával bemutatni, de a meggyógyult betegeket nem tarthattam tovább vissza osztályomon. 1893. 1. sz.