Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1893-02-26 / 1. szám

1893. 1. 87. SZEMÉSZET 5 (1. 1. ábra) mutatja; ez pedig egy teljesen kifejlődött ptery­gium. A pterygium ezután csak igen lassan halad előre, sígy hogy további két hónap múlva is alig mutat elváltozást. Ezen időtájt (7 hó­napra a betegek felvé­tele után) a pterygiumo­­kat, Arit eljárása sze­rint, operáltam meg. A pterygiumot — mint rendesen — a sklerával és a szaruhártyával is, erősen összefüggőnek találtam. A lefejtett, alko­­holba keményedett, cel­­loidinba beágyazott és részben haematoxylinnal, részben carminnal megfestett ptery­­gium-metszések mindegyikében a következő szöveti szer­kezetet találtam: A képlet stromáját sejtekben gazdag, laza kötőszövet képezi, felületét többrétegű lapos­ hám borítja; ez a felület bemélyedő részeiben sokkal nagyobb számú rétegek­ben van jelen, mint annak kimagasló helyein. A stromában számtalan véredény átmetszete látható és ezekben kellő nagyí­tás mellett vörös vértestecsek. Azonkívü­l egyes, hámmal kibélelt üregek is találhatók a stromában. Ugyancsak a stromában, igen sok praeperatumban, kisebb vagy nagyobb kiterjedésű rögök vagy szigetecskék vonják magukra a figyelmet. Ezek azáltal tűnnek ki, hogy a festést sokkal kevésbbé vették fel (haematoxylint és carmint egyaránt) mint a környező rész, és a sejtek sem látszanak élesen határolva; egy szóval az egész terület diffusnak, egyneműnek látszik. Ezek valószínűleg a hyalinelfajulásban levő pinguecula maradványok. A pterygium­­nak a szaruhártyához közelebb fekvő részletein a hengerhám­sejtek nagyobb számban vannak jelen, mint a pterygium egyéb helyein. Ezen esetekben tehát a klinikailag és szövettanilag is pterygiumnak­ diagnostizálandó képlet határozottan a pingueculá­­ból fejlődött ki, a­mely eleinte laposabb lett, azután hosszú­ságba való növekedést és szöveti túltengést mutatott. A pterygium a szaruhártyára átterjedt, a­nélkül, hogy azon a sérülésnek, hámhiánynak vagy fekélynek nyoma lett volna. Hogy a képlet háromszögletű alakot ölt, azt abból magya­rázom, hogy a folytonos szemhéjmozgás, a szem zárása és nyitása, ezen alakba szorítja a pterygiumot. Őrjáratot vagy csatornát, a pterigium alatt, a szaru­­hártyai limbusnál, sem ezeknél a pterygiumoknál, sem mások­nál nem találtam soha; legalább a pterygium alatt nem sikerült átvezetni sem a Pravaz-féle fecskendező tűjének ezüst sodro­nyát, sem sörtét. Ennek természetes magyarázata abban rejlik, mert valódi pterigiumnál ilyen űrjárat soha sincsen jelen. Éppen oly kevéssé láttam valamely pterygium fejénél a fekélyt vagy hámhiányt, melyre Arit az ő pterygium-elméletét építette. Ez a fekély nem is létezik. És azt hiszem, hogy minden szemorvosnak volt is, lesz is alkalma, hogy egy tel­jesen nyugodt és izgatástól egészen ment szemben, a pterygium kifejlődését észlelhesse és annak a szaruhártyán való tovább­haladását szemlélhesse, a­nélkül, hogy a szaruhártya a ptery­gium közvetlen szomszédságában, a legpontosabb vizsgálás mellett is, a legcsekélyebb elváltozásokat mutatná. Én tehát saját tapasztalataim alapján, melyek régibb időkből is datálódnak, mint Fuchs jeles munkáját nekem elküldötte, ezen szerző mellett foglalok állást és vele egy­értelműen azt állítom, hogy a valódi pterygium mindig a szem­­résfoltból, a pingueculából fejlődik. Ezen körülményből magya­rázható azután fesztelen módon az is, hogy miért fekszik a pterygium vagy a szem belső, vagy annak külső quadransá­­ban, de sohasem fent vagy lent, vagy valamely ferde délib­ben, a­hol nincsen pinguecula. Hogy micsoda befolyás adja az impulzust arra, hogy a pinguecula ilymódú elváltozásokat szenvedjen, arról biztosat mondani egyelőre nem lehet. Való­színű, hogy valamely közelebbről nem ismert inzultus okozza azt, mely kívülről is hathat, de talán magában a szemben — talán a kötőhártyában (trachoma, chronikus hurut stb.) — keresendő. A pterygiumok morph­ologiájára nézve érdekes a mellé­kelt ábrán (l. 2. ábra) le­­rajzolt pterygium, mely állítólag már évek óta változatlanul áll fen­n Takács Mihály a 38. számú gyalogezred le­gényének jobb szemén és a látási élességet a rendesnek Ve­ára csök­kenti.A sklerán vastag küllemű és tömör con­­sistentiájú, dúsan edény­­zett pterygium, a cornea belső szélén arra áthajlik, és itt az ábrából kitetsző sajátszerű alakká­ szélesedik ki. A ptery­gium nyakát a szaruhártya szélén, a­melylyel szorosan össze van nőve, csípővel meg lehet fogni, míg a képletnek a szaru­­hártyán fekvő része igen vékony és csípővel nem ragadható meg. A szemnek cocainnal való érzéstelenítése után a ptery­­giumnak a corneán fekvő részét conicus sonda segítségével ránczokba lehet tolni. Miután a beteg operatív beavatkozásra reáállani nem akart, ezen pterygium szöveti alkotásával nem számolhatok be; annyi azonban kétségtelen, hogy ezen pterygium külleme és alakja nem szól a mellett, hogy az corneális fekély közve­títésével fejlődött volna.­ Néhány újabb antiseptikus szer értékéről a szemészetben. Közli: Neupauer dr., tanársegéd. Az antisepsisnek megbecsülhetlen értékét most már nem vonja kétségbe senki sem. Kétségtelen, hogy a sebészi téren elért szinte csodaszerű eredményeket épen az antisepsisnek és a vele karöltve járó asepsisnek köszönhetjük. Ismeretes, hogy az infectiósus bajok, de különö­sen az epidémiák alak­jában terjedő fertőző bajok leküzdésében az antiseptikus szerek mily fontos szerepet játszanak. Az antisepsisnek e tág tere már magában véve is eléggé okadatolná azon igyekezetet minél több, minél megbízhatóbb hatású és minél olcsóbb antiseptikus szereket előállítani. De a mű­tétek számtalanjaiból tudjuk, hogy a különböző antiseptikus szereknek egyes műtéteknél való alkalmazása mennyi körül­ménytől függ, tehát az egyes szerek alkalmazása, részint azoknak az organismusra gyakorolt mérges hatásuk miatt, részint relatíve csekély baktériumölő képességük miatt sokszor igen korlátozott. Míg pl. a 2%-os cárból oldat, l°/00-es sublimat-oldat végtag amputatióknál, álképlet kiirtásnál és ehhez hasonló mű­téteknél nyugodtan alkalmazhatók, addig a szemészetben a cárból egyáltalán nem használható, a sublimat pedig csak 1 :4000 vagy még gyengébb oldatban. A szemen általában igen kevés antiseptikus szer alkalmazható jó sikerrel; a szem t. i. igen érzékeny a vegyi ingerekre és így a bacterimokat ölő szerekre is. Minthogy pedig az antiseptikus szerek csak bizonyos töménységű oldatban ölik meg a bacteriumokat, a­mely oldat a szemet rendszerint túlságosan izgatja, azért kény­telenek vagyunk vagy oly antiseptikus szert alkalmazni, mely a szemet izgatja, vagy a szert annyira kell hígítanunk, hogy annak bacterium ölő­ képessége kétessé válik. Hogy azonban mégis mily szüksége van a szemésznek ! A szerző úr érdekes czikkét változatlanul közlöm, csak hozzá­teszem, hogy a röphártya mechanikai viszonyaira vonatkozó egy fejte­getés tőlem az ..Orvosi Hetilap“ 1877. évi 1059—1061. lapjain olvasható, és hogy a lobos folyamat Johann Widmark „Beiträge zur Ophthalmolo­gie“ 1891. Leipzig, Veit et Co. XVI. számú értekezése (Ueber den Ein­fluss des Lichtes auf die vorderen Medien des Auges) által jobban meg­­érthetővé lett. Schulek. 1. ábra, 2. ábra.

Next