Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-02-20 / 1. szám
1898. 1. sz. ORVOST HETILAPS Z E M E S Z E T. oO Nagyfokú myopiásoknál binocularis látásról szó sem lehet, mert a néhány centiméternyi távolságra nem képesek convergálni, de operálás után a binocularis látás néha helyreáll. Még fontosabb nyereség volna azonban, ha Fukala és Wacher azon várakozása igazolást nyer, hogy a myopia haladása megszűnik. Graefe azt hitte, hogy a lényeg a sclerotico chorioiditis posterior s ezen a műtét nem változtathat s így a myopia haladása sem fog szünetelni, míg Fukala és követői épen abból, hogy az accomodatio és convergentia káros tényezői megszűnnek, a myopia haladásának megállapodását is várják. Most már az a kérdés, hogy mit mond a tapasztalás? Wecker, Fuchs, Parinaud a cataracta romularis operálásának analógiájából egyes esetekben a myopia progressivitásának fennmaradását akarták bizonyítani, de Fukala 5 éven át, Sattler és Hippel 2 éven át s a saját megfigyeléseink semmivel sem igazolják, hogy a myopia a lencse eltávolítása után is jelentékenyen vagy gyakran progrediál. Sőt az is kétségtelen, hogy az accomodatio kizárásával egy a myopiát növelő tényező — ennyit mindenkinek el kell ismerni — elesik. E tekintetben azonban, készségesen bevallom, nem áll rendelkezésükre elégidő, hogy végleges véleményt mondhassunk. Szerencsére az indicatiók felállítására e körülménynek nincs nagy befolyása, mert annyi kétségtelen, hogy a myopiás aphakiás állapotában e tekintetben nem lesz rosszabb helyzetben, mint azelőtt volt. Legrosszabb esetben csak képzelt előnyről, de semmi esetről, sem hátrányról lehet szó. Ezen nyereségekkel szemben most már csak az a kérdés, hogy milyen hátránynyal s milyen veszélyekkel jár a műtét végrehajtása ? Ami a hátrányt illeti, mint láttuk, Bonders és Fuchs az accomodatio hiányát s az ebből származó kárt nagyon kiemelték. Pedig, amint azt Mauthner is hangsúlyozta, már a priori sem lehetett számbajövő veszteségről szólani. 20 éves 20 Dioptriás myopiás távolpontja 5 cm.-re van, közelpontja BV2 cm., az alkalmazkodás területe tehát mindössze alig 2 cm. De még akkor is, ha 100 D. üveget visel, a terület alig tesz ki többet, mint néhány centimétert. Azzal szemben tehát, aki egyetlen síkban lát élesen, a nagyfokú myopiás nincs valami nagy előnyben. De a tapasztalás újból felülmúlta a várakozást. Az ilyen aphakiások, kik nem szorulnak erős convex üvegre 21—51, tehát 30 cm. közben jól olvasnak, szóval az accomodatio pótlására tettek szert, így találta ezt Ilner (22—42), Pergens (22—51), Pflüger (20—40), Sattler (17—24) s erről győződhettünk meg a klinikai esetekben mi is. E kedvező körülménynek az a forrása, hogy az emmetropiás retináját aphakiás állapotában az erős convex (13—15 D.) üvegek által összegyűjtött sugarak meglehetősen tompa szögben érintik, míg a myopiás szem hátrább fekvő retinájára hegyes szögben esnek. Veszteségről tehát szó sem lehet, sőt mivel az accomodatio a myopia progressivitásának mégis csak jelentékeny tényezője, annak eliminálása, inkább nyereség. A másik szempont az operálás által nyújtott előnyökkel szemközt az, hogy végrehajtása mennyiben veszélyes. Épen ez az a szempont, melynek megítélésében a legnagyobb objectivitásra van szükségünk. Minden túlzás a betegek érdekét érzékenyen sújtja, pedig bizonyára ezt, s csakis ezt szabad a műtét megítélésekor szem előtt tartani. Ha egy oldalról azt teljesen veszélytelennek tüntetik fel, egyetlen balsiker az egész eljárást discreditálhatja. Ezért a következőkben alapos bírálat alá fogom venni azon körülményeket, amelyek az eredményeket kockáztatják. Ezek egy része magával az eljárással függ össze, másik része pedig mint annak indirect következménye szerepel; az első csoportba tartozik az infectio és glaucoma, a másodikba a chorioretinitis, a haemorrhagia retinae s az ablatio retinae. Lássuk ezeket sorban. Még pár évtized előtt az átlátszó lencse eltávolítása épen az infectio veszélye miatt nem lett volna indokolt; e helyen fölösleges részleteznem, hogy a szemoperálások mennyit nyertek biztonságban, csak arra óhajtok hivatkozni, hogy több száz egymásután operált szürke hályogos közül egyet sem veszítünk el. De ez korántsem jogosít fel arra, hogy a myopia operálását teljesen veszélytelennek tüntessük fel. Az eddigi tapasztalatok meg épenséggel nem jogosítanak fel erre. Sattler és Hippel adatai 3°/0 infectiót tüntetnek, Gelphe 1 °/0, Kayser 1 4°/0, Darier 18 Operateur 142 esete alapján 2% infectio útján bekövetkezett megvakulást említ. Pedig Sattler és Hippel operaturi ügyességük s megbízhatóságuk általánosan ismert tény. Az egyetemi szemklinikán eddig operált 15 szem közül egyetlen veszteségünk sem volt, s mégis azt kell mondanom, hogy e műtétnél az infectio veszélyét ez idő szerint nem lehet olyan biztonsággal kizárni, mint a szürke hályog operálásakor. Ennek oka a mai technikában rejlik. Az átlátszó lencse eltávolítása előzetes discissio nélkül erőszakos eljárás, melyről Vackers néhány követője kivételével ma már minden gyakorlott Operateur lemondott. Az általánosan elfogadott műtéti mód a Fukala által ajánlott eljárás. Mindenekelőtt az átlátszó lencse elszürkítésére törekszünk. Knapp ismert késecskéjével, Sattler, Schulek tanár és iskolája a Kosas féle kis sarlóval hasítjuk meg az elülső lencsetokot. A discissiót kiterjedten végezzük, mert felszínes behasítás a beavatkozás ismétlését szokta maga után vonni, de a legnagyobb gonddal kerüljük a hátsó tok berepesztését. Thier épen ellenkezőleg, szándékosan az egész lencsét átvágja, de hogy ilyen módon a punctio alkalmával üvegtest fog a sebbe tolulni s hogy épen ettől kell legjobban óvakodnunk, az bővebb magyarázatra nem szorul. A punctiót 3—5 nap múlva szoktuk végezni. Hippel a limbusban, mi a tágított pupillával szemközt szúrjuk be a lapjára hajlított lándzsát; túlzott sietség nem czélszerű, mert akkor igen sok a maradék, mi újabb és újabb punctiókat tesz szükségessé, viszont glaucomas roham esetén nem szabad várni, nehogy a látás ezáltal állandóan meggyengüljön. Több hét után rendesen még egy műtét: extractio linearis simplex vagy discissio lesz szükséges, néha azonban, főleg fiataloknál, a visszamaradt részek teljesen fel is szívódhatnak. Minden körülmények között azonban kénytelenek vagyunk ismételve operálni, ami által nemcsak szám szerint szaporodik az infectio alkalma, hanem hatványozódik is. Más dolog egy különben teljesen ép szemen operálni, mint olyanon, melyen az első beavatkozás után keletkező izgalom, a kötés által növelt vagy előidézett hurut egyrészt a szövetek ellentállását alászállította, másrészt pedig a rendesen jelenlevő pathogén mikroorganismusokat megszaporította. Hogy ismételt beavatkozásra van szükség, azt a következő adatok is bizonyítják: Sattler egyetlen esetében volt elégséges operálás, 39 esetben 2-szer, 30 esetben 3-szor, 12 esetben 4-szer, 1 esetben 5-szer, 2 esetben 6-szor operált. Ugyanezt bizonyítják Hippel adatai is, s a mi eseteinkben is rendesen 3, sőt egy esetben 6 beavatkozás volt szükséges. De ez nem is lehet máskép! A lencsének egyetlen discissio után bekövetkező felszívódására csak gyermekkorban számíthatunk, a punctio alkalmával pedig minden lelkiismeretes operateur óvakodni fog a maradékok erőszakos kiütésétől, nehogy az annyira kerülendő üvegtestelőesés következzék be. De a tapasztalat azt is bizonyítja, hogy épen a későbbi operatiók veszélyesek ; az eddig tudomásunkra jutott infectiók mindegyike a 2-ik vagy 3-ik beavatkozás után következett be. íme ezen körülményekben rejlik a veszély! A beavatkozások ismétlése az eljárás lényegéhez tartozik, ez pedig hatványozza az infectio veszélyét. Pedig ez súlyos dolog! Hályogoperálásakor arról van szó, hogy egy vak ember látását legjobb tudásunk s az egyedül rendelkezésünkre álló módon megkiséreljük visszaadni s legrosszabb esetben, vagy kivételkép, előbbi helyzetében van, de ha egy myopiás operálásunk következtében elveszti látását, s fájdalom, a külföldi tapasztalatok szerint ez 1—2°/o-ban megtörténik, ez igen súlyos beszámítás alá esik. Sattler egyik esetében a beteg látása concav 16'0 D.-val 6/36 volt, egy másikban concav 20'0 D.-val 6/36, s az operálások után mind a két szem megvakult! Úgy hiszem, a mondottak eléggé igazolják, hogy az infectio eshetősége olyan veszély, melylyel az indicatiók felállításakor számolnunk kell.