Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-02-20 / 1. szám

1898. 1. sz. ORVOST HETILAPS Z E M E S Z E T. oO Nagyfokú myopiásoknál binocularis látásról szó sem lehet, mert a néhány centiméternyi távolságra nem képesek conver­­gálni, de operálás után a binocularis látás néha helyreáll. Még fontosabb nyereség volna azonban, ha Fukala és Wacher azon várakozása igazolást nyer, hogy a myopia haladása megszűnik. Graefe azt hitte, hogy a lényeg a sclerotico chorioiditis posterior s ezen a műtét nem változtathat s így a myopia haladása sem fog szünetelni, míg Fukala és követői épen abból, hogy az accomodatio és convergentia káros tényezői megszűn­nek, a myopia haladásának megállapodását is várják. Most már az a kérdés, hogy mit mond a tapasztalás? Wecker, Fuchs, Parinaud a cataracta romularis operálásának analógiá­jából egyes esetekben a myopia progressivitásának fennmara­dását akarták bizonyítani, de Fukala 5 éven át, Sattler és Hippel 2 éven át s a saját megfigyeléseink semmivel sem igazolják, hogy a myopia a lencse eltávolítása után is jelen­tékenyen vagy gyakran progrediál. Sőt az is kétségtelen, hogy az accomodatio kizárásával egy a myopiát növelő tényező — ennyit mindenkinek el kell ismerni — elesik. E tekintetben azonban, készségesen bevallom, nem áll rendelkezésükre elég­­idő, hogy végleges véleményt mondhassunk. Szerencsére az indicatiók felállítására e körülménynek nincs nagy befolyása, mert annyi kétségtelen, hogy a myopiás aphakiás állapotában e tekintetben nem lesz rosszabb helyzetben, mint azelőtt volt. Legrosszabb esetben csak képzelt előnyről, de semmi esetről, sem hátrányról lehet szó. Ezen nyereségekkel szemben most már csak az a kérdés, hogy milyen hátránynyal s milyen veszélyekkel jár a műtét végrehajtása ? A­mi a hátrányt illeti, mint láttuk, Bonders és Fuchs az accomodatio hiányát s az ebből származó kárt nagyon ki­emelték. Pedig, a­mint azt Mauthner is hangsúlyozta, már a priori sem lehetett számbajövő veszteségről szólani. 20 éves 20 Dioptriás myopiás távolpontja 5 cm.-re van, közelpontja BV2 cm., az alkalmazkodás területe tehát mindössze alig 2 cm. De még akkor is, ha 10­0 D. üveget visel, a terület alig tesz ki többet, mint néhány centimétert. Azzal szemben tehát, a­ki egyetlen síkban lát élesen, a nagyfokú myopiás nincs valami nagy előnyben. De a tapasztalás újból felülmúlta a várakozást. Az ilyen aphakiások, kik nem szorulnak erős convex üvegre 21—51, tehát 30 cm­. közben jól olvasnak, szóval az accomo­datio pótlására tettek szert, így találta ezt Iln­er (22—42), Pergens (22—51), Pflüger (20—40), Sattler (17—24) s erről győződhettünk meg a klinikai esetekben mi is. E kedvező körülménynek az a forrása, hogy az emm­e­­tropiás retináját aphakiás állapotában az erős convex (13—15 D.) üvegek által összegyűjtött sugarak meglehetősen tompa szög­ben érintik, míg a myopiás szem hátrább fekvő retinájára hegyes szögben esnek. Veszteségről tehát szó sem lehet, sőt mivel az accomodatio a myopia progressivitásának mégis csak jelentékeny tényezője, annak eliminálása, inkább nyereség. A másik szempont az operálás által nyújtott előnyökkel szemközt az, hogy végrehajtása mennyiben veszélyes. Épen ez az a szempont, melynek megítélésében a legnagyobb objec­­tivitásra van szükségünk. Minden túlzás a betegek érdekét érzékenyen sújtja, pedig bizonyára ezt, s csakis ezt szabad a műtét megítélésekor szem előtt tartani. Ha egy oldalról azt teljesen veszélytelennek tüntetik fel, egyetlen balsiker az egész eljárást discreditálhatja. Ezért a következőkben alapos bírálat alá fogom venni azon körülményeket, a­melyek az eredményeket koc­káztatják. Ezek egy része magával az eljárással függ össze, másik része pedig mint annak indirect következménye szerepel; az első csoportba tartozik az infectio és glaucoma, a másodikba a chorioretinitis, a haemorrhagia retinae s az ablatio retinae. Lássuk ezeket sorban. Még pár évtized előtt az átlátszó lencse eltávolítása épen az infectio veszélye miatt nem lett volna indokolt; e helyen fölösleges részleteznem, hogy a szemoperálások mennyit nyertek biztonságban, csak arra óhajtok hivatkozni, hogy több száz egymásután operált szürke hályogos közül egyet sem veszítünk el. De ez korántsem jogosít fel arra, hogy a myopia operálását teljesen veszélytelennek tüntessük fel. Az eddigi tapasztalatok meg épenségg­el nem jogosítanak fel erre. Sattler és Hippel adatai 3°/0 infectiót tüntetnek, Gelphe 1 °/0, Kayser 1 4°/0, Darier 18 Operateur 142 esete alapján 2% infectio útján be­következett megvakulást említ. Pedig Sattler és Hippel operat­uri ügyességük s megbízhatóságuk általánosan ismert tény. Az egyetemi szemklinikán eddig operált 15 szem közül egyetlen veszteségünk sem volt, s mégis azt kell mondanom, hogy e műtétnél az infectio veszélyét ez idő szerint nem lehet olyan biztonsággal kizárni, mint a szürke hályog operálásakor. Ennek oka a mai technikában rejlik. Az átlátszó lencse eltávolítása előzetes discissio nélkül erőszakos eljárás, melyről Vacker­s néhány követője kivételével ma már minden gyakorlott Operateur lemondott. Az általánosan elfogadott műtéti mód a Fukala által ajánlott eljárás. Mindenek­előtt az átlátszó lencse elszü­rkítésére törekszünk. Knapp ismert késecskéjével, Sattler, Schulek tanár és iskolája a Kosas féle kis sarlóval hasítjuk meg az elülső lencsetokot. A discissiót kiterjedten végezzük, mert felszínes behasítás a beavatkozás ismétlését szokta maga után vonni, de a legnagyobb gonddal kerüljük a hátsó tok berepesztését. Thier épen ellenkezőleg, szándékosan az egész lencsét átvágja, de hogy ilyen módon a punctio alkalmával üvegtest fog a sebbe tolulni s hogy épen ettől kell legjobban óvakodnunk, az bővebb magyarázatra nem szorul. A punctiót 3—5 nap múlva szoktuk végezni. Hippel a limbusban, mi a tágított pupillával szemközt szúrjuk be a lapjára hajlított lándzsát; túlzott sietség nem czélszerű, mert akkor igen sok a maradék, mi újabb és újabb punctiókat tesz szükségessé, viszont glaucomas roham esetén nem szabad várni, nehogy a látás ez­által állandóan meggyengüljön. Több hét után rendesen még egy műtét: extractio linearis simplex vagy discissio lesz szükséges, néha azonban, főleg fiataloknál, a visszamaradt részek teljesen fel is szívódhatnak. Minden körülmények között azonban kénytelenek vagyunk ismételve operálni, a­mi által nemcsak szám szerint szaporodik az infectio alkalma, hanem h­atványozódik is. Más dolog egy különben teljesen ép szemen operálni, mint olyanon, melyen az első beavatkozás után keletkező izgalom, a kötés által növelt vagy előidézett hurut egyrészt a szövetek ellentállását alászállította, másrészt pedig a rendesen jelenlevő pathogén mikroorganis­­musokat megszaporította. Hogy ismételt beavatkozásra van szükség, azt a követ­kező adatok is bizonyítják: Sattler egyetlen esetében volt elégséges­­ operálás, 39 esetben 2-szer, 30 esetben 3-szor, 12 esetben 4-szer, 1 esetben 5-szer, 2 esetben 6-szor operált. Ugyanezt bizonyítják Hippel adatai is, s a mi eseteinkben is rendesen 3, sőt egy esetben 6 beavatkozás volt szükséges. De ez nem is lehet máskép! A lencsének egyetlen discissio után bekövetkező felszívódására csak gyermekkorban számít­hatunk, a punctio alkalmával pedig minden lelkiismeretes operateur óvakodni fog a maradékok erőszakos kiütésétől, nehogy az annyira kerülendő üvegtestelőesés következzék be. De a tapasztalat azt is bizonyítja, hogy épen a későbbi operatiók veszélyesek ; az eddig tudomásunkra jutott infectiók mindegyike a 2-ik vagy 3-ik beavatkozás után következett be. íme ezen körülményekben rejlik a veszély! A beavat­kozások ismétlése az eljárás lényegéhez tartozik, ez pedig hat­ványozza az infectio veszélyét. Pedig ez súlyos dolog! Hályog­­operálásakor arról van szó, hogy egy vak ember látását leg­jobb tudásunk s az egyedül rendelkezésünkre álló módon meg­­kiséreljük visszaadni s legrosszabb esetben, vagy kivételkép, előbbi helyzetében van, de ha egy myopiás operálásunk követ­keztében elveszti látását, s fájdalom, a külföldi tapasztalatok szerint ez 1—2°/o-ban megtörténik, ez igen súlyos beszámítás alá esik. Sattler egyik esetében a beteg látása concav 16'0 D.-val 6/36 volt, egy másikban concav 20'0 D.-val 6/36, s az operá­lások után mind a két szem megvakult! Úgy hiszem, a mondottak eléggé igazolják, hogy az infectio eshetősége olyan veszély, melylyel az indicatiók fel­állításakor számolnunk kell.

Next