Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)

1973-03-01 / 1. szám

Szemészet 110. 2—3. 1973. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberti Béla egyetemi tanár) közleménye A skiaszkópiáról KETTESY ALADÁR A skiaszkópia irodalmának egyik hiányossága, hogy minden közölt kiviteli módja a felnőttre szabott; nincs tekintettel az első életévek korlátozottságaira. Oka ennek valószínűleg az a meglehetősen általános felfogás, hogy a 3 évesnél fiatalabb gyermek amúgy is alkalmatlan szemüveg viselésére. (Hruby szerint a bécsi iskola a határt a 2. betöltött életévre teszi.) Ilyenkor azonban a strabis­mus már 12—24 hónap óta fennállhat, esetleg túl is lehet az első vagy második reverzibilitási szakaszon. (Az ún. akkomodatív strabismus részben vagy teljesen nem-akkomodatívvá válhatott.) Ez ellen csupán a hypermetropia idejében (elméletileg az első kóros addukció pillanatában) történő kijavításával védekez­hetünk. A pápaszem feladata ebben az esetben nem a látóélesség javítása, hanem a hypermetropiának mint „kórokozónak” közömbösítése. A refrakció meghatározására a stabilis és labilis módszer összekapcsolásával olyan skiaszkópiás eljárást dolgoztunk ki, amely az első életévben is alkalmaz­ható. Szükséges hozzá egy saját fényforrású retinoskóp. A plán vagy konkáv szemtükrök, valamint a skiaszkóp-lécek alkalmatlanok. Utóbbiak helyett 3 db 54 mm Pd-s gyermekszemüveget tartunk készenlétben, +3,0, +6,0 és +10,0 D-s lencsékkel. Házilag készíthetünk két gombos végű könnyű pálcát. Egyik 1 m hosszú, rajta gyűrűvel jelezve 2/3, 1/2 és 1/3 méter, a másik félméte­res, 1/3 és 1/4 m jelezve. A gyermek előkészítése 8—10 napi atropinozásból áll. Még a vizsgálat napján reggel, és félórával a skiaszkopálás előtt is szükséges cseppenteni. A vizsgálat 2, illetve a kontrollal együtt 3 szakaszból tevődik össze. Először 1 m-ről a vöröslés fényereje és a fénykorong mozgása alapján megállapítjuk, vajon kis (1—3 D-s), közepes (3—7 D-s) vagy nagyfokú (7 D feletti) hyper­­metropiával van-e dolgunk. Ennek megfelelően azt a pápaszemet helyezzük a gyermek szemére, amellyel a távolpont kb. 1/2—2/3 méterre várható. A második szakaszban — a gyermek szemén ezzel a szemüveggel —­, köze­ledve­ távolodva megkeressük a relatív emmetropiát (átváltást). Távolságát becslésszerűen, vagy a bal kezünkben tartott pálcával lemérve és dioptriában kifejezve, levonjuk a szemen levő pápaszem értékéből. Ezzel meg is kaptuk a rendelendő szférikus üveg törőerejét. Astigmia jelenlétét mindaddig nehéz felismerni, amíg a Sturm-féle conoidon kívül vagyunk. Amint azonban elértük az egyik gyűjtővonalat, megjelenik az astigmia két skiaszkópiás tünete: az astigmiás fényszalag és a mozgás kényszer­iránya. Magában a conoidban a szalag újra koronggá válik, és az árnyékhaladás mindig kevert: valamely irányban azonos, rá merőlegesen ellentétes. Közeledve vagy távolodva megkeressük a másik gyűjtő vonalat. Távolságukból megkapjuk mindkettő törőerejét, a szalagok irányából pedig a tengely állást. Ajánlatos egy kereszten az adatokat rögtön feljegyezni. Cilinderes skiaszkópiára (Lindner) csak akkor kerülhet sor, ha a gyermek eltűr a szemén egy univerzális próbakeretet, benne a 2. szakaszban talált (szférikus + cilinderes) korrekcióval. Ekkor pontosan 1/2 vagy 2/3 méterről stabilisan dolgozunk. A ferdén keresztezett cilinderek törvényei szerint (Thomson, Krämer) üvegcserékkel addig javítunk a tengelyálláson és a törő- 2

Next