Szent György, 1929 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-10 / 1. szám

V. évfolyam 1929 január 10 1. szám Szent-György MEGJELENIK MINDEN HÓ 10-ÉN ÉS 25-ÉN A MAGYAR LOVASSPORT EGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK, HUSZONEGY TAGEGYESÜLETÉNEK ÉS AZ ÖRKÉNYI RÓKAFALKATÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA, A LOVASSPORTOKKAL, LÓTENYÉSZTÉSSEL ÉS A SPORTOK MINDEN EGYÉB ÁGÁVAL FOGLALKOZÓ FOLYÓIRAT Alapította : D’ORSAY EDE GRÓF A szerkesztésért és kiadásért felelős: MASSÁ­N­Y ERNŐ dr. főszerkesztő Irodalmi tanács: Erdődy Rudolf gróf, Kem­pner Pál, Kiss Ferenc, Massány Ernő dr., Mátyás Sándor, d'Orsay Ede gróf, Pettkó S­­andtner Tibor, Plósz Béla dr., Reiter József, v. Sminorjay Jenő, Leitovszky Aladár dr., v. Szaplonczay László. Zuber Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vili., Eszterház­y­ utca 32. sz. Telefon: József 319 24 KÉPES SPORTLAP Beköszöntő Új esztendő, új köntös!" Híresneves Garay Ákos mesterünk művészi és bizonyos mértékben szimbo­likus rajzával köszöntjü­k olvasóinkat és hazai lovas­­életünk minden tagját. A szállásáról kijövő kürtös a magyar huszárnak ízig-vérig mintaképe­n megfújja a riadót, hogy azzal felrázza a magyar népet aléltsá­­gából, fásultságából és közömbösségéből s egy új, megértő, a lovasszellemet ismét átérző nemzedék ne­velésére serkentse. Ennek az új nemzedéknek az egykori lovasszel­lem felélesztésén és ápolásán kívül van azonban még egy magasztosabb­, egy átfogóbb célja, amely ott izzik minden igaz magyar ember szívében s amelynek ra­gyogó lángja világítja be a követendő utat, irányítja cselekedeteinket. A Szent György ennek a magasztos eszmének a zászlóvivője. Immár ötödik éve annak, hogy a sportok felvirágoztatását hirdeti és azoknak minél szélesebb rétegekre való kiterjesztésére törekszik, mert éppen a sportok művelésében látja céljainak elérésére leg­­hatósabb eszközét. Hiszen éppen a sport az, amely bennünket a külfölddel a leghamarább hoz össze, azzal kapcsolatban mutathatjuk meg a leggyorsab­ban a bennünk rejtőző őserőt és őstehetséget s kény­szeríthet­jü­k nemcsak barátainkat, hanem ellenségein­ket is életrevalóságunk elismerésére. Különösen nagy súlyt helyeztünk mindenkor a lovassportoknak és a lótenyésztésnek fellendítésére, mint amely sport és gazdasági ág éppen a legméltóbb egykori lovas mivoltunkhoz, amelynek régi, dicső híre még ma is él a külföld köztudatában s így annak értékesítése egyedül csak rajtunk múlik. Azonban és ezt jól jegyezzük meg — ehhez nem elég a sportszellem fejlesztése és tenyésztésünk feljavítása, hanem szükségünk van még egészséges lovasiroda­lomra is, aimely hű krónikása legyen úgy a hazai, mint a külföldi lovaseseményeknek, ezenfelül pedig hű tükre mindama mozgalmaknak, amelyek ezt a célt szolgálják. Nevelnie, oktatnia is kell, hogy a lovas­­életnek új híveket szerezzen, buzdítania pedig azért, hogy legyenek, akik az új nemzedéket vezessék és irányítsák. Mindezeket összefoglalva, tehát a Szent György­nek az elmúlt négy év alatt az volt a legfőbb feladata, hogy lovas-irodalmat teremtsen. Ha végigpillantunk a Szent György­ben eddig szerepelteknek díszes név­során, úgy megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ezt a feladatot teljes sikerrel oldotta meg s ma már olyan szép írói táborral rendelkezünk, amelyre nem­csak büszkék lehetünk, hanem amely külföldi vi­szonylatban is megállja helyét. Ez tette azután lehetővé, hogy a honvédelmi és földmívelésügyi minisztériumok, valamint a Magyar Lovar-Egylet, a Magyar Lovassport-Egyesületek Or­szágos Szövetsége, az Űrlovasok Szövetkezete, a Pest­­vidéki Versenyegylet, valamint a Magyar Polo-Club közreműködésével az elmúlt nyáron megalakulhatott a Szent György képes sportlap lapkiadó vállalat rész­vénytársaság, amely azután feladatává tűzte ki, h­ogy a lap egykori megalapítójának, d'Orsay Ede grófnak terveit és céljait szélesebb alapokra fektesse. Az át­szervezéssel kapcsolatos munkák az első lépést csak most tették lehetővé. Ez az első lépés a lap terjedel­mének növelésében áll, hogy így a felgyülemlő anyag közlésével mindenkor időszerűek maradhassunk s hogy az teljes terjedelmében lásson napvilágot. A második lépés pedig a feladathoz méltóbb, díszesebb köntös, amely lehetővé teszi majd azt is, hogy most már a művészeteket is körünkbe vonjuk. Ez a dísze­sebb ruha ilyen módon tehát egy bizonyos fokig szin­tén tartalomgyarapodást jelent, anélkül, hogy a régi irányelveket épségükben megsértenék. Harmadik lé­pésünk a lap színvonalának további emeléséből fog állni, amelyért azonban a minden oldalról mutat­kozó lelkes érdeklődés folytán máris kezeskedhetünk. E tekintetben tehát nehézségektől nem is kell tarta­nunk, mert fiktív íróink száma olyan nagy, hogy a mostaninál kétszer nagyobb terjedelmű lapban sem tudnék érdemes munkáikat elhelyeznünk. Nehéz küzdelmet előreláthatóan csak az iroda­lom iránti közömbösség letörését célzó munkánkban

Next