Szent György, 1929 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-10 / 1. szám
V. évfolyam 1929 január 10 1. szám Szent-György MEGJELENIK MINDEN HÓ 10-ÉN ÉS 25-ÉN A MAGYAR LOVASSPORT EGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK, HUSZONEGY TAGEGYESÜLETÉNEK ÉS AZ ÖRKÉNYI RÓKAFALKATÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA, A LOVASSPORTOKKAL, LÓTENYÉSZTÉSSEL ÉS A SPORTOK MINDEN EGYÉB ÁGÁVAL FOGLALKOZÓ FOLYÓIRAT Alapította : D’ORSAY EDE GRÓF A szerkesztésért és kiadásért felelős: MASSÁNY ERNŐ dr. főszerkesztő Irodalmi tanács: Erdődy Rudolf gróf, Kempner Pál, Kiss Ferenc, Massány Ernő dr., Mátyás Sándor, d'Orsay Ede gróf, Pettkó Sandtner Tibor, Plósz Béla dr., Reiter József, v. Sminorjay Jenő, Leitovszky Aladár dr., v. Szaplonczay László. Zuber Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vili., Eszterházy utca 32. sz. Telefon: József 319 24 KÉPES SPORTLAP Beköszöntő Új esztendő, új köntös!" Híresneves Garay Ákos mesterünk művészi és bizonyos mértékben szimbolikus rajzával köszöntjük olvasóinkat és hazai lovaséletünk minden tagját. A szállásáról kijövő kürtös a magyar huszárnak ízig-vérig mintaképen megfújja a riadót, hogy azzal felrázza a magyar népet aléltságából, fásultságából és közömbösségéből s egy új, megértő, a lovasszellemet ismét átérző nemzedék nevelésére serkentse. Ennek az új nemzedéknek az egykori lovasszellem felélesztésén és ápolásán kívül van azonban még egy magasztosabb, egy átfogóbb célja, amely ott izzik minden igaz magyar ember szívében s amelynek ragyogó lángja világítja be a követendő utat, irányítja cselekedeteinket. A Szent György ennek a magasztos eszmének a zászlóvivője. Immár ötödik éve annak, hogy a sportok felvirágoztatását hirdeti és azoknak minél szélesebb rétegekre való kiterjesztésére törekszik, mert éppen a sportok művelésében látja céljainak elérésére leghatósabb eszközét. Hiszen éppen a sport az, amely bennünket a külfölddel a leghamarább hoz össze, azzal kapcsolatban mutathatjuk meg a leggyorsabban a bennünk rejtőző őserőt és őstehetséget s kényszeríthetjük nemcsak barátainkat, hanem ellenségeinket is életrevalóságunk elismerésére. Különösen nagy súlyt helyeztünk mindenkor a lovassportoknak és a lótenyésztésnek fellendítésére, mint amely sport és gazdasági ág éppen a legméltóbb egykori lovas mivoltunkhoz, amelynek régi, dicső híre még ma is él a külföld köztudatában s így annak értékesítése egyedül csak rajtunk múlik. Azonban és ezt jól jegyezzük meg — ehhez nem elég a sportszellem fejlesztése és tenyésztésünk feljavítása, hanem szükségünk van még egészséges lovasirodalomra is, aimely hű krónikása legyen úgy a hazai, mint a külföldi lovaseseményeknek, ezenfelül pedig hű tükre mindama mozgalmaknak, amelyek ezt a célt szolgálják. Nevelnie, oktatnia is kell, hogy a lovaséletnek új híveket szerezzen, buzdítania pedig azért, hogy legyenek, akik az új nemzedéket vezessék és irányítsák. Mindezeket összefoglalva, tehát a Szent Györgynek az elmúlt négy év alatt az volt a legfőbb feladata, hogy lovas-irodalmat teremtsen. Ha végigpillantunk a Szent Györgyben eddig szerepelteknek díszes névsorán, úgy megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ezt a feladatot teljes sikerrel oldotta meg s ma már olyan szép írói táborral rendelkezünk, amelyre nemcsak büszkék lehetünk, hanem amely külföldi viszonylatban is megállja helyét. Ez tette azután lehetővé, hogy a honvédelmi és földmívelésügyi minisztériumok, valamint a Magyar Lovar-Egylet, a Magyar Lovassport-Egyesületek Országos Szövetsége, az Űrlovasok Szövetkezete, a Pestvidéki Versenyegylet, valamint a Magyar Polo-Club közreműködésével az elmúlt nyáron megalakulhatott a Szent György képes sportlap lapkiadó vállalat részvénytársaság, amely azután feladatává tűzte ki, hogy a lap egykori megalapítójának, d'Orsay Ede grófnak terveit és céljait szélesebb alapokra fektesse. Az átszervezéssel kapcsolatos munkák az első lépést csak most tették lehetővé. Ez az első lépés a lap terjedelmének növelésében áll, hogy így a felgyülemlő anyag közlésével mindenkor időszerűek maradhassunk s hogy az teljes terjedelmében lásson napvilágot. A második lépés pedig a feladathoz méltóbb, díszesebb köntös, amely lehetővé teszi majd azt is, hogy most már a művészeteket is körünkbe vonjuk. Ez a díszesebb ruha ilyen módon tehát egy bizonyos fokig szintén tartalomgyarapodást jelent, anélkül, hogy a régi irányelveket épségükben megsértenék. Harmadik lépésünk a lap színvonalának további emeléséből fog állni, amelyért azonban a minden oldalról mutatkozó lelkes érdeklődés folytán máris kezeskedhetünk. E tekintetben tehát nehézségektől nem is kell tartanunk, mert fiktív íróink száma olyan nagy, hogy a mostaninál kétszer nagyobb terjedelmű lapban sem tudnék érdemes munkáikat elhelyeznünk. Nehéz küzdelmet előreláthatóan csak az irodalom iránti közömbösség letörését célzó munkánkban