Érseki leányiskola, Szentendre, 1936
SZENTÉVI NEVELŐ MUNKA. Alig néhány hónapja, hogy a szentévet ünnepélyesen megnyitottuk. Még előttünk van az eucharisztikus szentévnek több mint 10 hónapja s máris lelkünkre nehezedik a szentévben reánk váró nevelői munkának tudata és felelőssége. Engedjék meg a szülők, mint az Isten előtt elsősorban felelős nevelők s a tanítók és tanárok, mint a nevelés hivatott mesterei, apostolai, hogy a reájuk váró feladatra ezúton is felhívjuk figyelmüket. Mindenekelőtt legyünk tisztában az eucharisztikus szentév céljával s a reánk nevelőkre váró feladattal. A katolikus Actio központjában a szakosztályok egész sorozata végezi már hónapok óta a maga speciális szakmunkáját. Ennek a sokágazatú munkának közvetlen célja a figyelemfelkeltés és az organizálás. A mi munkánkat, a család és iskola nevelő munkáját nem lehet egy szakosztály keretébe beleszorítani. Sokkal inkább mondhatjuk azt, hogy a többi munkával szemben a mi munkánk a tartalom. A többi: a propaganda, szállítás, elszállásolás, élelmezés, külső rend biztosítása, mind nagyfontosságú, s csonkaságunk miatt egyenesen súgos feladat, de lényegében keretkérdés. A lényeg a tartalom, a lélek. A lélek pedig nem lehet más, mint az eucharisztiába vetett hit felduzzasztása a lelkekben s beleállítása az élet szolgáatába. Van a szentévnek egészen speciális magyar tartalma is. Az országalapító szent király halálának 900. évfordulója, a dicsőséges szent Jobb 900 éves élete, a szentistváni országalapító gondolatnak újjászületése, a legdicsőbb és legnagyobb magyar ős kultusza, mind önmagában is grandiózus s a nevelő munkában eleven erőt adó gondolat. Ezeket a gondolatokat különösen a magyar iskolának kell kihasználnia a maga nevelői munkájában. Azonban elhibázott álláspont és fél munka lenne a szentévnek tisztán magyar szempontból való felfogása. Ez első pillanatra tetszetősebb, de lényegében sekélyebb munka lenne.