Szentesi Napló, 1942. március (24. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-01 / 49. szám

Vasárnap, 1942 március 1. SZENTESI NAPLÓ A közellátási miniszter a nyilatkozata a kenyérről, a zsírról, a burgonyáról, a ruháról és a cipőről A Szentesi Napló budapesti munkatársának jelentése Györffy-Bengyel Sándor köz­ellátási miniszter sajtóértekezle­tet tartott, amelyen ismertette a közellátási helyzetet. Ezen a saj­tóértekezleten a Szentesi Napló budapesti munkatársa is részt vett. Beszéde elején megemléke­zett a miniszter az elmúlt idő­szak fontosabb közellátási esemé­nyeiről, majd pedig részletes tá­jékoztatást adott az egyes idősze­rű kérdésekről. A kenyérellátás Legelsősorban a kenyérmagvak helyzetét kívánom ismertetni — mondotta a miniszter. Itt a leg­utóbbi időben bizonyos csökken­tést voltam kénytelen elrendel­ni, ami annak a következménye, hogy a kormányzat legfontosabb törekvése az, hogy a meglevő gabonakészletek­kel úgy gazdálkodjék, hogy azok a következő termelésig a háborús viszonyok megkö­vetelő takarékosság szem előtt tartásával az ellátatlan lakosság szükségleteinek fe­dezésére elegendők legyenek Csak egy kis összehasonlítást akarok tenni: a katona fejadagja napi 500 gram, viszont a nehéz testi munkás ennél 50 grammal többet kap. Sajnálattal tapasztal­tam, hogy vannak lelkiismeretlen emberek, akik eladogatják fej­adagjaikat. Ezt természetesen megakadályozom, mert gondos­kodni kell arról, hogy a készlet az új termésig elegendő legyen, ne kelljen kenyörtelen napokat rendszeresíteni. Most könnyebben nélkülö­zünk 5 dekát, mintsem a ke­­nyörtelen napok eszközéhez kelljen nyúlni. A burgonyaellátás A miniszter ezután a burgo­­gonyaellátásról beszélt. — Hosszú és súlyos telünk volt, a pincézett burgonyát nem lehetett felhozni, szállítási nehéz­ségek is adódtak a hófúvások mi­att, de ezen már túl vagyunk. Most már kijelenthetem, hogy a burgonyaellátás terén baj nem lesz, a jövő évig bizto­sítva van. Milyen súlyig hizlaltunk ? Tavaly a sertéshiány oko­zoa nagy bajokat — folytatna a miniszter — az idén épen fordí­tott a helyzet. A sertés elegendő, azonban takarmány nincs. A takar­mánykrízis európai jelenség. A kevés takarmány arra kény­szerít bennünket, hogy a meglévő készleteket minél gazdaságosab­ban használjuk fel. Sok helyen ma is 170—200 kilogramos ser­téseket hizlalnak, pedig ennek semmi értelme sincsen, hiszen az ilyen állat a takarmányt csak fo­gyasztja anélkül, hogy az gazda­ságos lenne. A 140—150 kilogramos ser­tés hizlalásával elértünk mindent, amit a takarmány­ból ki lehet hozni. Minden további hizlalás csak nö­veli az állat súlyát anélkül, hogy a feletetett takarmány teljes ered­ményét leírhatnánk. A 150 ki­logramos sertés épen megérett arra, hogy több takarmányt ne kapjon, ellenben zsírban és hús­ban, mindazt megadja, amit meg­evett. A zsírellátás — Egyik legnehezebb kérdé­sünk a zsírellátás, de örömmel közölhetem, hogy ma már lényegesen nagyobb készletünk van, mint ezelőtt két hónappal volt. Előreláthatólag gondoskodtunk a szükséglet fedezéséről, azokra az időkre, amikor a nyár derekán és az ősz elején jelentkezni fog­nak a zsírellátási nehézségek. A beszolgáltatott három és hat ki­logramos mennyiségeket gyűjtő­helyekre szántottuk, higiénikusan elraktároztuk arra az időre, ami­kor majd a nehézségek mutatkoz­nak. Ez a mennyiség azonban még mindig nem elegendő, a szükség­let egy része még hízóban, azaz állatban van. Komoly elgondolá­sok vannak arra nézve is, hogy a zsírjegyre kell venni a va­jat és egyéb zsiradékot is. A textilellátás A textilellátásról ezeket mon­dotta a közellátási miniszter: — A népruházati akció első ré­sze lezajlott, ennek során három­millió folyóméter szövetet és pa­mutárut bocsátottunk szétosztás­ra. Januárban egymillió pengő ér­­tékű anyag került forgalomba s februárban mintegy 8—10 millió pengő értékű anyag­­került kiosz­tásra, amelynek lebonyolítása most van folyamatban. Ilyen olcsó áron sehol nem lehet ruhához jutni. — Jövőre ezt az akciót ki fo­gom bővíteni, még­pedig úgy, hogy a vállalatoknál dolgozó ipari munkás és a mezőgazda­ságban dolgozó munkás ré­­­sére a munkaadó veszi meg az árukat, illetve beszerzésük­re a munkaadó ad hitelt. Tudom azt, hogy a munkásnak a ruhabeszerzés céljára a legkeve­sebb pénze van, azonban jövőre a népruházati cikkek a konfekció­nak abba a részébe tartoznak majd, amelyet eddig búzában ka­pott. A búza egy részét tehát tex­tiláruban fogja megkapni. Jó minőséget, olcsón — s ezzel nagy szociális feladatot fogunk megvalósítani. Szabásminták az asszonyok számára — A jövőben könnyebb áruk jönek ki, főként az aszonyok és a gyermekek részére. Ezzel párhuzamosan szabásmintá­kat adunk ki és a különböző tár­sadalmi szervezetek bekapcsolá­sával megtanítjuk a legegyszerűbb parasztasszonyt is arra, hogy saját, valamint a gyermekek ruháját maga varrja. Ez igen hasznos dolog lesz, külö­nösen a téli hónapokban, amikor nem dolgoznak a földeken. A pa­piros szabásminták segítségével a megvett anyagból minden asszony könnyen megvarrhatja a ruháját. Kipusztul a luxus . Most pedig vázolni kívánom mindazt, ami a textilfronton tör­tént ellátottságunk biztosítása ér­dekében. Az iparügyi miniszter­rel és a neki alárendelt anyaggaz­dálkodási szervekkel tervet készí­tettünk, amelynek alapján az ott programba vett új gyártás már folyamatban van. Ennek a lényege a következő: hagyjuk kipusztulni a luxust és nyersanyagot csak azok­nak a cikkeknek előállítására adunk, amelyek a nép részére szükségesek. A népi textilárukra való techni­kai átállásnak és a használható tí­pusok megállapításának alapgon­dolata az volt, hogy szűkös nyers­anyagkészleteinkből minél hosz­­szabb időre biztosítsuk a gyártás folyamatosságát és minél keve­sebb típussal elégítsük ki a ruhá­zati igényeket. Egyúttal ki akar­tuk használni a tömeggyártás elő­nyeit is, hogy az ár minél olcsóbb lehessen. Ezért az egész textil-­­ szakmára nézve, legfeljebb 100 típusban jelöl­tük meg azt a keretet, amely­be a pamutszövetek, gyapjú­­szövetek, kötszövött áruk, kárpitos és lenáruk, valamint a legfontosabb rövidáruk ki­gyártása beleilleszthető. A kitűzött célt teljes mértékben elértük. Nem kisebb dologról van itt szó, hogy sikerült például a pamu­tszövedékek csoportjában mindössze 19 típussal, a gyapjú­­szöveteknél 23 típussal, a kötszö­vött áruknál pedig 8 típussal ki­elégíteni a szükségletet. Ez mind­össze még csak 50 típus, úgyhogy bőven van hely a megszabott ke­­retben a többi textíliának is. Csalánból — textilanyag — Ennek az előnye az, hogy a rendelkezésre álló anyagot olyan nagy mértékben ki tudom hasz­nálni, hogy abból egy év alatt 40 milió fm-t ál­líthatok elő, még­pedig pa­mutáruból havonta 3 milliót, gyapjúszövetből havonta 250 ezret, kötszövött árukból pe­dig 1­­1 millió darabot. Ennek jelentősége felbecsülhetet­len, mert ilyen módon a tényleg rendelkezésre álló nyersanyagból nemcsak egy évi, hanem azt meg­haladó szükségletet is ki tudunk gyártani. Ez a megoldás majd le­hűti azoknak a hisztérikusoknak a kedvét, akik mindenáron azt sze­retnék, hogy pontrendszer legyen. Kijelenthetem, hogy pontrendszer nem lesz. Hogy a luxuscélokra mi kell, az engem nem érdekel, mert csakis az érdekel, hogy mi kell a népnek. — Van annyi anyagom, hogy egy évben 40 milió fm. standardi­zált árut tudunk majd előállítani. A nyersanyag után­pótlásra is van kialakult tervem. Megszervezzük a csalángyűj­­tést, mert a csalán rostjából állítjuk elő azt az alapanya­got s a kotonint , amelynek műselyemmel való keverése útján gyártjuk majd ki a tex­tíliákat. Hála Istennek, az országban annyi csalán van, hogy ezt nem kell de­­kázni, kilózni, vagy jegyre ada­golni. A belőle nyert kotonin ké­pezi tehát a jövő textíliájának leg­fontosabb alapanyagát. A közeljö­vőben bemutatjuk a csalánszövet­­ből készült textiltermékeket. A lábbelikérdés . Legutóbbi tájékoztatás al­kalmával azt mondottam, hogy a textil- és a bőrhelyzeten ál­lunk, vagy­ bukunk. A textilhelyzetet röviden vázol­tam már, most a cipőellátás terén ránk váró feladatokat ismertetem. A Lábbeli Központot azért hívtuk létre, hogy az iparügyi miniszter­rel együtt olyan központi szer­vünk legyen, amely egységesen irányítja a gyártást. A Lábbeli Központtal kereken 5,200.000 pár cipőt gyártunk ki egy évben. Ebből a mennyiségből 4,200.000 pár teljesen bőrből és bőrtalppal készül, 750.000 pár műtalpból, a többi pedig mozaiktalp felhasz­nálásával. Ezen felül 6,200.000 pár cipőt lehet fejeltetni, javítani feltalpalással. Ez pedig kereken 11.400.000 párt tesz ki. Még nem az a szám, amelynek elérésére tö­rekszem, de sajnos, nincs több bőr. Glória Filmszínház Március 1—3. HÁROM NAPIG. ÖRDÖGTORONY Filmóriás. Érdek, izgalmas lebilincselő. Nagy film. Dullas világhírű regénye filmen. Budapesttel egy idősben. Az Izgalmak filmje. Az ÖRDÖGTORONY­ban lejátszódó titkok, grand guignol-szerű jelenetek. Magyar Híradó. Keddtől Ufa Híradó. 3. oldal

Next