Széphalom 11. (2001)
KAZINCZY ÉS KORA - Kazinczy Ferenc: Goffréd vagy A felszabadított Jeruzsálem
2 KAZINCZY FERENC: Goffréd, vagy A felszabadított Jeruzsálem Már közel vala az előző tél' vége, midőn világunk' felséges Uralkodója a' maga fenn székéről, melly olly magasan áll a' csillagok, mint a' csillagok a' pokol felett, ide alá fordítá szemeit, ’s valami e' földön történik, eggyszerre terüle-el tekintetei előtt. Elnéze mindent, de kivált az voná figyelmét magára, a mit a' Keresztyénség' Fejedelmei Syriában cselekesznek. 'S azon pillantatával melly a' veséken is keresztűl-hat, 's az emberek' legtitkosbb gondolataikat felfedezi, látja mint lelkesítetik Goffréd azon kívánság által, hogy a' szent várost nehéz járma alól kiszabadíthassa; a' nemes harczolónak a' világ, dicsősége hiúság; 's minden fény, minden kincs szemet. De Balduínban, az ő testvérében, olly lelket szemlél, [59] melly szüntelenül emberi nagyság után áhít. A vitéz Tancréd elfogva látszik boldogtalan szerelme által, melly őtet éjjel nappal annyira kínozza, hogy tovább élni sem kíván. Boemond vok ujonnan nyert országának szorgoskodik megvetni alapját, 's más törvényt adni népének, más szokásokat és rendtartást, 's az oltároknak az igaz hitet, 's e gond anynyira elfogta az Antiochia' új Fejedelmét, hogy e' mellett minden egyebet felejt. Rinaldóban harcok' lelke lángol, 's eggy tűz, melly utálja a nyugalmat. Nem kincs az ő vágyja, nem birodalom és ország: őtet egyedül a' dicsőség' szomja gyötri. Guelf, atyjának testvére, a' Régiség' nagy példányait emlegeti az ifjú hős előtt, és ő ki nem fáradva hallja a' megroskadt bajnok, tanítását. 'S most, elnézvén már a' Fejedelmek' és egyéb Vezérek' legtitkosbb tanácsaikat, Gábrielt kiáltja elő, ki második az ég' lakóji között, és a' ki, hív Követe az Úrnak, mostezek ennek parancsait hozza meg az Igazakhoz, majd az ezek' könyörgéseit rakja le a' királyi szék' zsámolyánál. Menj, monda Isten, keressd fel Goffrédet, 's jelentsd neki nevemben: Mit késsz te mindeddig? miért halogatod öszvetördelleni a' lonczokat, mellyek alatt Jeruzsálem nyög? Szállítsd öszve a' Fejedelmeket a' lassúakat tüzeld, 's buzdítsd mindnyájokat a' szent szándék teljesítésére. Légy Fő-Vezérek nekik; én emellek ez elsőségre közöttök; s a' kik ekkédig hasonlók voltának hozzád, legyenek alattvalóid ezután, 's tegyék a' mit te fogsz parancsolni néktek, így az Úr, 's Gábriel készül teljesíteni a' mi neki hagyatott. Látatlan alakját levegői test alá rejti el; előlép mint eggy királyi szépségű ifjú; fejét sugárzó fénnyel övedzi, 's vállaira fejét szárnyakat fűz, mellyeknek vég tollai aranyzottak. Ezeknek segédjekkel szeldesi a' felhőt és a' szeleket, 's képzelhetetlen sebességgel fut el az [59b] országok és tengerek felett. De immost a' Libán' bérczein aláereszkedik, ott megpihen 's ismét útnak eredvén, gyorsan szárnyalt Tortozának síkjai felé. A nap előjöve a tenger kebeléből, és sugárzó gömbölyének fele már öntötte világunkra a fényt, a másik felét még a vizek tartóztaták. Goffréd, örök szokása szerint, bemutatáa az Öröknek reggeli áldozatjait, és íme az Angyal, hasonló a naphoz, de a' napnál még ragyogóbb, megjelene neki kelet felől, 's így szólította meg: Goffréd, itt a' régen óhajtott évszak, mellyben munkához láthattok. Miért késsz te Jeruzsálemet jármaiból megszabadítani? Gyüjtsd öszve a' hadak' fejedelmeit, élesszd fel csüggedezéseiket, 's önts szívekbe bátorságot. Isten téged rendelt az ős Vezéreknek, 's ők önkénytt fogják magokat parancsaid alá vetni. Engem az Úr külde le hozzád, 's én az ő akaratját jelentem neked. Oh mennyi okaid vagynak reményleni hogy győzni fogsz! melly hűséggel, melly teljes magad' megadásával illik tenned a' mit az Úr parancsol! E' szék után eltűne az Angyal, 's visszatére ragyogó honjába; Goffredo pedig sandalogva álla ott, 's fel nem mere pillantani. De midőn eszmélete visszatért, 's elgondolá a' miket neki a' mennyei követ mondott vala, óhajtásai, hogy a' háború, melynek vitele rá bí-