Széphalom 15. (2005)

KAZINCZY ÉS KORA - Fried István: Kazinczy Ferenc "grammaticai és aestheticai epigrammá"-i

SZÉPHALOM 15. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2005 KAZINCZY ÉS KORA FRIED ISTVÁN Kazinczy Ferenc „grammatikai és aesthetiai epigrammá­-i „Göthe és Schiller együtt dolgozván korbácsoló Xem­ájikat, az által buzdítgaták egymást, hogy ha bőreiket nem féltendik, garázdaságaikkal sok jót fognak az ügynek hajthatni, s én egy hitben voltam és vagyok a nemes lelkű s ügyök javát nyugalmakkal inkább szerető két garázdával. ” (Kazinczy levele Döbrentei Gáborhoz 1827. [1] március 23.ám) Ez a levélrészlet több szempontból érdemel figyelmet, főleg azért, mivel az egykori jó viszonytól már eltávolodott felek közti magyarázkodás dokumentumának éppen úgy te­kinthető, mint a levélíró önigazolásának, 1811 -es, különösképpen megítélt epigramma­célzatú kötet utólagos legitimációjának. Aligha meglepő, hogy Kazinczy Goethére és Schil­lerre hivatkozik, az ő német irodalmi/kritikai tevékenységükkel azonosítaná, a legszíveseb­ben minősítené a maga irodalmi/kritikai törekvéseit. Hiszen az a fajta „klasszika”, amely­nek Kazinczy fogsága után híve lett, sőt, olykor meghirdetetten utánzója, mintegy az „imitatio veterum” jegyében követője, számára német irodalmi/irodalomtörténeti fordu­lópontot jelentett, és leveleiben, verses és prózai (polemikus) műveiben ehhez hasonló for­dulópontot látott szükségesnek a magyar irodalomban is. Kiváltképpen lényeges ezúttal a XIX. század elején általa teljes egészében nem ismert xéniák emlegetése: a német irodalom klasszikus korszakának eljövetelén munkálkodó Goethe (és Schiller) közös vállalkozása nem egyszerűen frontot nyitott az e klasszicitásban kételkedő, az e klasszicitás révén meg­fogalmazódó antikvitás-felfogásnak nem vagy kevéssé megfelelő és nem utolsósorban a német irodalom sürgetett esztétikai váltását ellenző írásbeliséggel szemben, hanem minde­nekelőtt a kortársi irodalom átrendezésére törekedett. A (német irodalmi) helyzet különlegességével az szolgált, hogy éppen Goethe és Schiller közös munkálkodásának évtizede alatt bontakozott ki a német korai romantika (meg az angol), így Goethe és Schiller évtizedébe nem pusztán beékelődtek a romantikus kezdemények, ha­nem Schillerrel szemben, a Goethe-tiszteletet megőrizve, de lényegében Goethétől távolabbra helyezkedve a neoklasszicizmus mellé a romantika alternatív nézetrendszerét is fölvázolták, s így egy klasszikus-romantikus korszakot alapoztak meg. Kazinczyhoz nem vagy csak nyomokban érkezett meg a német korai romantika,1­2 és még Goethe meg Schiller műveiből sem tudott 1 Kazinczy Ferenc Levelezése (a továbbiakban: KazLev) XX. 231. E levélre hivatkozik Habis György: Goethe magyar utó­kora, I. Kazinczy nemzedéke. Bp., 1942.27. A levélre Kazinczy az 1827-es évszámot írta, a levél azonban 1828-as. 2 Novalist talán csak névről ismerte, Friedrich Schlegel magyar kapcsolatairól voltak információi, műveiről nem so­kat tudott, August Wilhelm Shakespeare-fordításait forgatta, a Hamlet-átültetés újradolgozásakor használta. 3

Next