Szilágyság, 2019. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
2019-01-11 / 1. szám
Közéleti és közművelődési hetilap • 2019. január 11. • XXX. évfolyam 1. szám • Ára: 2 lej, előfizetőknek: 1,7 lej Az ember a legfontosabb Bonczidai Csabával, a községek egyesületének Szilágy megyei elnökével, az országos egyesület titkárával beszélgettünk a községek tevékenységéről, új perspektívákról, s nem utolsó sorban Szilágyperecsen községről, amelynek már több mint 25 éve polgármestere. - Községek egyesületének elnökeként, hogyan értékeled az elmúlt időszakot? - Visszatekintve, az elmúlt időszak a kibontakozás időszaka volt, amitől mi nagyon sokat vártunk, és amihez sok reményt fűztünk. Az Európai Unióhoz való csatlakozás által néhány téren óriási előrelépések történtek, de vannak kudarcérzéseink is, mert mi egy pragmatikusabb Európára szavaztunk, s úgy képzeltük, hogy az EU-ban dominál a pragmatizmus. Az igennek igen az értelme, a nemnek nem, s keserű szájízzzel tapasztaltuk, hogy ez nem mindig így történik. A régióink nagyon el voltak maradva mind fejlesztési, mind gazdasági téren, viszont nagyon kedvező, hogy a vidékfejlesztési finanszírozások, a projektek, a 2007- es csatlakozási szerződésünk szerint úgy vannak értelmezve, hogy az európai uniós régiók közötti különbséget enyhíteni lehessen, mert rájöttünk, hogy mi a Nyugatnak piacaivá váltunk, s többnyire tőlünk függ az előrelépésünk, haladásunk. Előrelépések voltak az infrastruktúra terén, viszont hátrányunk van abból, hogy a humán erőforrással nem tudtunk gazdálkodni, és a jövőt, a fiatalságot a Nyugat elszippantja, amit nem tudunk elítélni. Főleg azt a fiatalt nem, aki a jobb élet reményében külföldre megy. Az viszont az önkormányzatok negatívuma, hogy az ottani tapasztalatokat, erőforrást, tőkét nem tudjuk hazacsalogatni. Fiataljaink egy része elment, s ott maradt, de abban reménykedünk, hogy a reformkori vándordiákhoz hasonlóan, akik annak idején elmentek Nyugatra új technológiát, új életviteli stílust tanulni s elsajátítani, a mi fiataljaink is hazajönnek majd a jövőben. Az infrastruktúra terén elmondhatjuk, hogy a településeken többnyire megvan a minimális lakhatósági feltétel: gáz, víz, csatorna, úthálózat, ami ma már nem tekinthető luxusnak. Kérdés az, hogy mit tudunk még bónuszként ehhez hozzáadni, milyen új gazdasági lehetőségeket, s hogyan tudjuk a társadalmi közhangulatot javítani. Erre egy jó példa, hogy Szilágyperecsenbe költözött egy egykori zilahi lakosú nyugdíjas házaspár, annak ellenére, hogy máshol is van vízhálózat, csatornahálózat. Viszont úgy vélte, hogy nálunk jobb a közösség. Egy ilyen példa mindig pozitív visszajezés, s egy újabb lendületet ad, nyitásra késztet. - Megyei szinten milyen a községek helyzete? - Megyei szinten nagyon változatos. Sok román kollégám azt érzi, hogy nincs egy gondoskodó állam, párt, az önkormányzat magára van hagyva. A másik észrevételem, hogy az önkormányzatok között is fennáll egy olyan verseny, hogy ki ér el többet. Mi megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot a képviselőkkel, államtitkárokkal, a megyei önkormányzatok embereivel, s így közösen együtt dolgozunk a közösségért. A kollégák a arra is panaszkodnak, hogy kintlévőségeket, adóelmaradásokat nem tudják behajtani. Továbbá törvény előírta, hogy minden a községnek legyen egy köztisztviselő műépítésze, ezt is sikerült közösen megoldani. Vannak felkérések arra, hogy a helyi rendőrséget jó lenne felállítani, ami nem biztos, hogy minden szempontból jó megoldás lenne. - Milyen ütemben fejlődnek a többnyire magyarok lakta községek? - Minden felmérés azt mutatja, hogy az RMDSZ-es községekben nagyobb a fejlesztés, a pályázatlehívás terén merészebbek vagyunk, voltunk Ez annak köszönhető, hogy nagyon jó a kapcsolattartás a képviselő úrral, Seres Dénessel, mert egy-egy törvényt, lehetőséget elsőkézből kapunk. Míg más község, pl. a szurdoki, hat év alatt egyetlen pályázatot sem tett le, addig a magyar települések több tízet. Nagyon fontos a folytonosság is, mert ahol ez megvan, ott nem kell mindent újból kezdeni, s lehet tovább vinni azt, ami már elkezdődött. Egy olyan magyar településünk sincs, ahol ne kaptunk volna meg a működési engedélyt, ahol ne lenne vizes blokkunk, vagy az üzemhely ne lenne megfelelő helyen. Észrevettem, hogy a körülöttünk lévő román települések is jobban tevékenykednek mert látják mi hogyan dolgozunk s próbálnak példát venni tőlünk Mi arra törekszünk, hogy az embereket az igényességre késztessük Azt kell nézzük mindig, hogy mit tehetünk azért, hogy nekünk jobb legyen. Ha már említetted Szilágyperecsent, milyennek látod az elmúlt éveket, s hogyan látod a jövőt? -1992. február 27-től vagyok polgármester, ez már a 7. mandátumom, s úgy érzem, hogy ebben az időszakban sokat fejlődött a község. Mi már az infrastruktúrát megoldottuk most már arra kell törekedjünk, hogy azok akik elköltöztek vágyjanak haza, akik itt maradtak, azok meg ne bánják meg, hogy itt maradtak A két ünnep között elbeszélgettem az Olaszországból és Németországból hazajött vendégmunkásokkal, s azt mondták, hogy Nyugaton is romlik a helyzet, s a jövőt már néhányan itthon képzelik el, mondván, ha itt is megkapnák a 800- 1000 eurót, akkor 1500 euróért már nem mennének vissza. Én a minimálbér növekedést csak támogatni tudom, mert van olyan külföldön dolgozó, aki nem érte el a célját, s visszajönne, mert a család sokat jelent számára. Néhányan azt mondják, hogy félve gondolnak arra, hogy évek múlva, amikor hazajönnek, a gyerekük már nagykorú lesz, s ők azzal kell szembesüljenek, hogy kimaradtak a gyerekeik neveléséből. Lelkiismeretfurdalás is jelentkezik akkor, amikor felvetődik a kérdés: mi lesz azzal a gyerekkel, amelyik a külföldön dolgozó apa nélkül nő fel. Ami a jövőt illeti, ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor egy új stratégiát kell kialakítani Fontos a gazdaság, de a közösség-összekovácsolás is, mert ez lesz a jövő. Folytatás a 2. oldalon VIDÉKEINK Karácsony a szeretet ünnepe. Mindenkinek szüksége van szeretetre, egy őszinte mosolyra, egy meleg kézfogásra. SPORT Fociszilveszterkor mindig a felhozatal benevezőkből. Nem történt másként idén sem... VIDÉKEINK Az RMDSZ Nőszervezete 2015 óta tevékenykedik közösségünkben. Hagyományainkat gazdagította egy rendezvénysorozattal, mely advent négy hetét öltözteti ünneplő ruhába, r