Vasárnap, 1995. január (2. évfolyam, 1-4. szám)

1995-01-08 / 1. szám

2 VASÁRNAPI HÍRLAP HÍRHASÁB ■A brit kriminalisztika történetének egyik legnagyobb műkincsrablását követték el egyelőre ismeretlen tettesek szombatra virradóra. Bath grófnőjének wiltshire-i otthonából Tizian egy 5 millió font sterling (csaknem 9 millió dollár) eszmei értékűre becsült festményével távoztak. Az ablakon át érkező, a jelek szerint műértő vagy gyűjtő megbízásából dolgozó tolvajok az itáliai reneszánsz mester egyik legismertebb alkotását, a Pihenő az egyiptomi menekülés közben címet viselő, a szent család életének egy epizódját ábrázoló képét lopták el a főrendi lakhely faláról, két másik, kisebb értékű festménnyel együtt. ■ Péntek éjfél óta nincs teljes megbízatási jogkörrel rendelkező, hivatalban lévő bizottsága az Európai Közösségnek. Az Európai Unión belül a gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó EK „kormánya” (végrehajtó és javaslattevő szerve), a tíz éven át Jacques Delors vezette Európai Bizottság mandátuma csak 1995. január 6-ig szólt, ám az előzetes tervektől eltérően kijelölt utóda, Jacques Santer csapata nem kapta meg időre a megbízatást, és a jelek szerint erre két héten belül nem is kerül sor. A londoni bíróság háromévi börtönbüntetésre ítélt egy 27 éves férfit, mert a vasútállomáson leharapta egyik útitársa fülét.Peter Corti tavaly februárban egy elővárosi vonaton tartott Londonba. A szenvedélyes dohányos igen kapatos állapotban volt, nem bírt nikotinéhségével, így hát rágyújtott. Egyik útitársa figyelmeztette, hogy dohányzásmentes kupéban utaznak, nyomja el tehát cigarettáját. Abódult agyú Corti feldühödött, és a sértettre vetette magát. Akkora vehemenciával, hogy kiharapott annak füléből egy darabot. Csupán az állomásfőnök lélekjelenlétének köszönhette a füldarab jogos tulajdonosa, hogy nem kényszerült örökre megválni cimpájától. A vasutastiszt ugyanis felkapta a leharapott füldarabot, és sebtapasszal visszaragasztotta a helyére, addig is, amíg a kórházban visszavárnák. NAGYVILÁG Groznij - támadás és tűz mindenütt Folytatás az 1. oldalról Jóllehet szaporodnak azok a jelzések, amelyek szerint az ellenőrzés mindinkább kicsúszik Borisz Jelcin kezéből, Washington egyelőre arra az álláspontra helyezkedett, hogy nemigen tehet mást, továbbra is támogatja az elnököt. - A kormányzatban az a felfogás vált uralkodóvá, hogy még korai volna leírni Borisz Jelcint. Egyszerűen nem tudjuk, miként végződik a válság, milyen következményei lesznek - idézte a The New York Times szombati számában Strobe Talbott külügyminiszter-helyettest, a kormányzat egyik legfőbb, orosz ügyekben illetékes szakértőjét. Más magas rangú források nyíltan bevallják, fogalmuk sincs, vajon az orosz elnök képes lesz-e túlélni a Moszkvában évek óta tapasztalt legsúlyosabb politikai, katonai és társadalmi válságot. Egy kormánytisztviselő, aki részt vesz az orosz vonatkozású politika alakításában és az elemzések elkészítésében, a lap szerint így fogalmazta meg a dilemmát: olyan, mintha az amerikai kormány sűrű hóviharban kóvályogna, még csak nem is sejtve, hogy előre- vagy hátrafelé halad az események megítélésében. A The New York Times rámutatott: Washington fokozódó nyugtalanságát jelzi az a tény, hogy kormányzati körökben hozzáláttak a különböző lehetőségeket (köztük egy Borisz Jelcin nélküli Oroszországot) felvázoló forgatókönyvek összeállításához. A lap idézte Warren Christopher külügyminisztert, aki arra a kérdésre, vajon Washington készít-e terveket az esetleges fordulatokra, őszintén azt válaszolta, hogy „ostobák volnánk, ha nem készítenénk”. A lap szerint az alapvető gondot az jelenti Washington számára, hogy ha nem áll ki Borisz Jelcin mellett, akkor egyáltalán kire számíthat. Egyrészt már nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy az elnök és egyre antidemokratikusabban viselkedő tanácsadói csúnyán elszámították magukat a válság kezelésével, másrészt nem akar hozzájárulni egy még kiszámíthatatlanabb és bizonytalanabb moszkvai helyzet kialakulásához azzal, hogy megvonja támogatását a demokratikusan megválasztott orosz elnöktől-írta a lap. A The New York Times utalt arra is, hogy az Egyesült Államok szemében elemi érdek az atomnagyhatalom Oroszország politikai stabilitásának megőrzése. A lap szerint a kormányzat felemás helyzetét jól tükrözte Bill Clinton elnök Borisz Jelcinhez címzett levele, amely adottnak vette, hogy az orosz államfő rendelkezik annyi politikai és katonai befolyással, hogy képes lesz teljesíteni az Egyesült Államok kérését (a súlyos áldozatokkal járó hadjárat leállítását és az európai közvetítés elfogadását). Az újság kitért Thomas Pickering helyzetértékelő táviratára is, amelyben a moszkvai amerikai nagykövet hangsúlyozta, hogy bár Borisz Jelcin tagadhatatlanul nehéz helyzetbe került, még mindig ő tartja kezében az irányítást: a diplomata óva intette a külügyminisztériumot elhamarkodott következtetések levonásától. Etnikai etika - amerikai vélemény a kisebbségekről A nemzetközi szervezeteknek, a térség államainak és Kelet- Közép-Európa kisebbségeinek össze kell fognia, gyakorlati lépéseket kell tenni, ha meg akarjuk akadályozni a délszláv válsághoz hasonló további harcok kirobbanását a következő évtizedben. A térség kormányainak, amennyiben legitimitást kívánnak és külső gazdasági segítséget szeretnének, mielőbb be kell építeniök alkotmányaikba, jogrendszerükbe a kisebbségi jogok nemzetközileg elismert normáit. Olyan törvényeket, amelyek biztosítják, hogy senkit nem érhet megkülönböztetés nemzetiségi, vallási, faji hovatartozása miatt, amelyek garantálják, hogy használhatják, fejleszthetik nyelvüket, kultúrájukat. Amennyiben valamely állam nem lenne képes a kisebbségeket szolgáló oktatási intézmények megteremtésére, fenntartására, maximális lehetőséget kell adni e kisebbségeknek arra, hogy maguk teremtsék meg saját oktatási és művelődési intézményeiket. Emellett korlátozatlan esélyeket kell kapniuk arra, hogy az országos és a helyi választások révén bekapcsolódjanak az ország politikai életébe. Nehéz lenne tételesen megszabni, milyen legyen a kisebbségek arányos képviselete, de úgy szükséges megállapodni, hogy a kisebbségek törekvéseit kielégítsék, ugyanakkor a többség jogait ne sértsék. A kérdés rendezése annál fontosabb, hiszen éppen a kisebbségeknek a törvényalkotásból való kizárása erősíti azok szándékát a politikai önrendelkezésre, a szeparatizmusra. A kisebbségek vezetőinek is tiszteletben kell tartaniuk az állam iránti kötelezettségeket. Amennyiben a kisebbségek törekvései megfelelően érvényesülnek, el kell ismerniük az állam legitimitását, területi egységét, függetlenül attól, milyen az adott közigazgatási rendszer. Ellenük folytatott nem demokratikus politika esetén több joguk van az ellenállásra, az autonómiára, mint egy olyan államban, amely biztosítja az alapvető egyéni és kollektív jogokat. Ugyanakkor a kisebbségeknek módot kell kapniuk arra is, hogy nemzetközi beavatkozást, közvetítést kérjenek, amennyiben külső nyomásra van szükség a kormányokra a kisebbségi jogok megfelelő törvénybe iktatásához. Természeten kívánatos az is, hogy a térség államai szerződéseket kössenek szomszédaikkal, amelyekben kölcsönösen garantálják a kisebbségi jogokat és lemondanak minden területi igényről. Szükség esetén a két ország képviselőiből álló vagy nemzetközi ellenőrző csoportot kell felállítani, amely vizsgálja a kisebbségek helyzetét az érintett országokban. Párhuzamosan az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa és más nemzetközi szervezetek bekapcsolásával ki kell dolgozni az európai kisebbségi jogok Chartáját, majd szerződésben rögzíteni az államok és a kisebbségek kötelezettségeit. E Charta megvalósulását nemzetközi jogi szakértők, megfigyelők kiküldésével lehet majd ellenőrizni, azok idején, előre jelezhetnék a lehetséges konfliktusokat, lépéseket ajánlhatnak azok megelőzésére, és közvetítenének a válságok rendezésében. Azok a vélemények, hogy a kisebbségi kérdésekben a külső feleknek semlegesnek kell maradniuk, hogy csak az emberek egyéni jogaival kell foglalkozni, megkerülik a kérdést, amely még legalább egy évtizedig érinti majd drámaian Kelet-Európát. Amennyiben a problémát elhanyagoljuk, a következmény éppen az ellenkező lesz: a kormányokat felbátorítjuk az asszimilációra, a kisebbségek identitásának aláásására. Janusz Bugajski, a Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgató-helyettese (Washington, Interco) k:SÁRMP Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Felelős szerkesztő: NAGY N. PÉTER Lapszerkesztők: MÜLLER TIBOR (Hírlap), SZEKERES TAMÁS (Sport), HALMAI KATALIN (Cseléd) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Szerkesztők: ANDRASSEW IVÁN (puntalattiks), KATONA JÓZSEF (belpolitika), KLEB ATTILA (fotó), LAKATOS MÁRIA (gazdáéig), PÓR VILMOS (belpolitika). Interjú: HAVAS HENRIK Főmunkauárast: FÉNER TAMÁS, GYÉMÁNT MARIANN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY A szerkesztőség sajtóügynökségi partnerei a Ferenczy Europress és a WestelPress. Kiadja: a Vasárnap Kft. Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója. Szerkesztőség és kiadóhivatal: tots Budapest, Naphegy tér 8. Telefon: »6-7234,175*722 (MTI) Fax: 266-723« A kiadó és a szerkesztőség levélcíme: 1525 Budapest, Pf. 801 Hirdetési igazgató: VARGA A MÁRIA. Hirdetési vezető: VESZÉLY ILONA Telefon: 156*083, 175*722/2054, 2055, 2056, 2006 Fax: 265-7236 Terjesztési vezető: HIRMANN ÉVA Telefon: 175*722/2081,2082,2083 Fax:266-7236 Terjeszti a Hirker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., a regionális részvénytársaságok, az ERÁLL Rt., és az EXTRA HÍR Nagyker. Rt Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamnt a hírlap-és egyesített kézbesítőknél. Előfizetési díj negyedévre: 576, fél évre 1152, egész évre 2304 Ft OTP és műszaki vezető: FERENCZY GÁBOR Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége, Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató ISSN 1218-1579 Nem lesz orosz-német hadgyakorlat Az orosz kormány, valószínűleg a kaukázusi válság miatt, lemondta a nyárra tervezett orosz-német hadgyakorlatot - közölte a bonni védelmi miniszter. Volker Rühe a Der Spiegel című hetilapnak adott interjúban jelentette ezt be. Szentpétervár közelében került volna sor a közös hadgyakorlatra, amelynek keretében az NSZK hadseregének, a Bundeswehrnek a katonái első ízben gyakorlatoztak volna orosz földön. Moszkva bizonytalan időre elhalasztotta a manővert. Rühe tájékoztatása szerint Pavel Gracsov orosz védelmi miniszter hosszabb ideje tervezett bonni látogatására viszont a legutóbbi információk alapján sor fog kerülni februárban vagy márciusban. Az interjúban a miniszter elutasította, hogy Németország a kapcsolatok megszakításával büntetné Oroszországot a csecsenföldi háború miatt. Hozzátette azonban: egyértelműen ki kell mondani, hogy az oroszok milyen nemzetközi egyezményeket sértenek meg. Rühe meggyőződése szerint az oroszországi átalakulást illetően nem szabad feladni a reményt, még ha ez egy generáción át tartó hosszú folyamat is, hiszen az oroszországi fejlődés nélkül nem lehet stabilitást teremteni Európában. Klaus Kinkel német külügyminiszter elfogadhatatlannak minősítette, hogy Jelcin elnök bejelenti a bombázások befejezését, de a hadsereg nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyja ezt az ígéretet. A Welt am Sonntag című vasárnapi lapnak adott interjúban Kinkel ismét tárgyalásos rendezésre szólította fel Moszkvát, és figyelmeztette, hogy tegyen elfogadható autonómiaajánlatot a csecseneknek. A német pénzügyminiszter szombaton határozottan elutasította, hogy gazdasági büntetőintézkedéseket hozzanak Moszkva ellen. Theo Waigel szerint a gazdasági, pénzügyi segítség megvonása nem vezetne sehova. Megerősítette, hogy a német kormány számára továbbra is Jelcin az együttműködési partner Moszkvában. Republikánus reménységek Az amerikai törvényhozásban az elmúlt héten új korszakot kezdtek: a képviselőházban 40 év után először vannak többségben a konzervatívok, 230 republikánus jutott be a 204 demokratával szemben. A Kongresszus másik házában, a szenátusban is viszonylag ritka a konzervatív többség, ott most 53:47 az arány a republikánusok javára. Mit jelenthet ez nekünk? Alkalmasint több hátrányt, mint előnyt jobb odafigyelni a Kongresszusra, nemcsak a Fehér Házra, hiszen Amerika két kormánya, az „igazi” és a törvényhozás, szinte egyenrangú. És a külvilág dolgaiban az utóbbinak talán sokkal nagyobb szerepe lesz a következő években. Newt Gingrich, a képviselőház új elnöke a dinamikus republikánus jobboldal embere. Felkészült, sokakat taszító, hatásosan deklamáló néptribun, de hát a politikához, különösen Amerikában, ez szükségeltetik. Gingrich a héten, programadó beszédében nem kevesebbet ígért, mint hogy évi 300-400 millió dollárral csökkentik az állami költségvetés hiányát, s ezzel elérik, hogy a büdzsé már 2002-re egyensúlyban lesz. Ilyen drasztikus csökkentéshez persze egész sor költséges állami programot le kell állítani, hozzá esetleg egy teljes minisztériumot felszámolni. S mindezt úgy gondolják, hogy egyidejűleg csökkentik mind a személyi jövedelemadót, mind a vállalkozók adóját és erősítik a hadsereget. A republikánusok még azt is biztosítani kívánják, hogy ne jöhessenek kísértésbe a költekezésben: alkotmánykiegészítéssel kívánják kötelezően előírni a költségvetés egyensúlyát. Mit hozhat számunkra mindez? Azt, hogy a konzervatív többségű törvényhozás radikálisan tovább fogja faragni a külföldi segélyeket, minden korábbinál jobban megnézi majd, kinek, mire ad támogatást, hiszen kevesebb pénz lesz, mint valaha. Amerika egyúttal fokozottan befelé is fordulhat, hiszen immár mindkét nagy párt a 96-os elnökválasztásra összpontosít. Amelyen nem az győz, aki nemzetközi babérokat aggathat magára, hanem az, aki fel tudja mutatni, mit tett az országért, a választókért otthon. Gingrichék nehezen megvalósítható ígéretei a költségvetési egyensúlyról hatásos ígéretek. Ugyanígy „húz” a terv, hogy csökkentsék a törvényhozás valóban túlburjánzott, költséges apparátusát, vizsgáltassák felül független céggel az intézmény gazdálkodását - és legyen kötelező az ország minden törvénye a honatyákra is. Jelenleg ti. nem kevés kivétel van. A program hatásos és a 96-os kampányban megvalósulását még számon sem lehet kérni. Amit a republikánus többség nekünk hozhat, azt világpolitikai s talán katonai téren remélhetjük. Robert Dole szenátor, a republikánus hangadó, Newt Gingrich és a többiek keményebb politikát kívánnak folytatni Moszkva vonatkozásában, mint eddig a Clinton-kormány. Például abban, hogy erőteljesen szorgalmazzák a középeurópaiak mielőbbi NATO- tagságát. Ez a fajta, határozott külpolitika ugyanis republikánus hagyomány, amely egyúttal belpolitikailag is előnyös: lengyel, cseh származású amerikaiak tízmilliói szavaznának ezért a republikánus elnökjelöltre . A magyarokat már nem is kell meggyőzni, azok nagy többsége amúgy is mindig a konzervatív pártot támogatta. H. A. 1995. január 8. KONSTANZAI KATASZTRÓFA Fülöp-szigeteki matróz volt a fekete-tengeri vihar áldozatainak egyike. The Times: hét év múlva Sarkozy lesz a francia elnök Franciaországban legalább egy embernek szent meggyőződése, hogy hét év múlva furcsa nevű lakója lesz a párizsi elnöki palotának: a név viselője, Nicolas Sarkozy de Nagybocsa, a francia belpolitika fene- és csodagyereke - írja szombati elemzésében a The Times. A vezető londoni napilap szerint Sarkozy már Edouard Balladur jelenlegi kormányfő valószínű idei elnökké választása után eséllyel törhet valamelyik vezető országos politikai tisztségre - akár a miniszterelnöki posztra is. A 39 éves Sarkozy magyar arisztokrata szülők gyermeke, aki már 28 évesen Neuilly, az elegáns párizsi előváros polgármestere volt, sóvárog a hatalom után. Ezt beszédesen illusztrálja „álláshalmozása” is: polgármesteri megbízatása mellett a távközlési és a költségvetési tárca, valamint a kormányszóvivői poszt feladatait is ellátja, nem beszélve arról, hogy ő irányítja Balladur választási gépezetét - írta a The Times. Sarkozy, „a hű komornyik” , „a tanító bácsi kedvence” - ahogy a fanyalgó sajtó gyakran bemutatja Balladurhoz fűződő viszonyát- ellenfelei szerint az opportunisták opportunistája.