Vasárnap, 1995. február (2. évfolyam, 5-8. szám)
1995-02-05 / 5. szám
T —i * S S a - -f ' X -f / • Europa meg var, de már nem sokáig Inotai András egyik pillanatról a másikra, minden átmenet és előkészület nélkül került a politikai események egyik fókuszába. Neve szóba került mint reménybeli integrációs miniszteré, s belekerült abba a pénzügyi szakértőkből álló csapatba is, amellyel a miniszterelnök konzultál az ország gazdasági helyzetéről. Az iméntiek különösen érdekessé teszik azt, hogy miként gondolkozik a világgazdasági folyamatokról s Magyarország integrációs lehetőségeiről. Európában jelentős újrarendeződés zajlik. Nehéz megmondani, mikorra, de mire a német egység megteremtésével keletkezett gazdasági problémák megoldódnak, egy új európai struktúra jön létre. Ha ez az új gazdasági és hatalmi szerkezet megszilárdul, akkor azon később rést ütni, abba bekerülni roppant nehéz lesz. Egy új Európa jön létre, amelyről ma még nem tudjuk, milyen lesz. Egyedül az a biztos, hogy Európa nem maradhat olyan, amilyen most, és tudjuk azt, hogy azok a változások, amelyek 89- ben elsősorban Európa keleti felében elindultak, de a Nyugatra is hatással vannak, még nem zárultak le. Amíg ez a folyamat tart, addig viszonylag alacsony költséggel be tudunk illeszkedni ebbe az Európába. Ha azonban ez most nem sikerül, akkor kimaradunk. - mondja Inotai András. A beszélgetés a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatói szobájában ennél messzebbről indult. Előbb a hazai privatizációról kérdeztem, arról, jogosake azok a félelmek, hogy a HungarHotels eladásának kudarca, a privatizáció felgyorsításának füstbe ment ígérete után a külföldi tőke érdeklődése csökken a magyar piac iránt. Ezt adatokkal cáfolta, és nem tartotta megalapozottnak azt, amit több tekintélyes külföldi szaklap, közöttük a Financial Times írt arról, hogy a Magyarország iránti érdeklődés „megtört". Azt fejtegette, hogy annak, ha valaki „korán érkezik", hátrányai is lehetnek, nem csupán előnyei. Magyarországon a piaci struktúrák már megerősödtek akkor, amikor Csehszlovákiában még minden állami kézben volt. Ezért nem is lehettek meg Csehországban például az állami vagyon piaci úton történő privatizálásának a gazdasági feltételei. A beszélgetés során az is szóba került, vajon nem követendő-e számunkra is a cseh példa. Inotai András megjegyezte, hogy ha egy gazdaság nem vesz fel hiteleket, akkor természetesen nem adósodik el, amint abban az esetben, ha nem bocsátják el a felesleges munkaerőt, akkor nincs munkanélküliség sem. Ennek előnyei és hátrányai is vannak. Magyarország azért kerül ma szembe egy sor problémával - és részletesen szólt az agrárszféra versenyképességének megteremtéséről -, mert a gazdaság átstrukturálódása nálunk már jóval korábban megkezdődött, mint másutt. Véleménye szerint sok múlik azon, sikerül-e felkészíteni a társadalmat a modernizáció során kikerülhetetlen nehézségekre. Közbevetettem: megtörténhet, hogy az eljövendő társadalmi konfliktusok két gyújtópontja az átalakulás hátrányait megszenvedő városi szegénység és az európai versenyt nehezen bíró mezőgazdasági termelők lesznek. - A magyar gazdaságpolitika - fejtegette ezzel kapcsolatban a Világgazdasági Kutató igazgatója - és maga a politika alapvető kihívással néz szembe. De kénytelen felvenni a kesztyűt, mert ha az Európához való csatlakozás elhúzódik, akkor annak a költségei - és a költségek nemcsak gazdasági természetűek - csak növekedhetnek. Az Európában zajló újrarendeződésben akkor tudunk viszonylag alacsony költséggel részt venni, ha az intézményes beépülés megtörténik, még mielőtt az európai mozgások lelassulnak, mielőtt az új struktúrák kialakulnak. Amíg tehát a jelenlegi „laza" helyzet tart. Minél később történik, annál nehezebben tehetjük ezt meg, és annál többe kerül. - Segítheti-e a magyarországi modernizáció folyamatát a világgazdaságban akadozva bár, de tapasztalható fellendülés ? - Ha abból indulunk ki, hogy a magyar gazdaság erőteljesen a külpiacokra orientált, akkor biztos, hogy a kedvező külpiaci feltételekből profitálni lehet. Különösen előnyös, hogy 1994- ben - és úgy tűnik, hogy ez 96- ig megmarad, vagy még tovább gyorsul - a nyugat-európai konjunktúra is megélénkül. Kettő és fél százalék növekedést várnak már 95-re, hármat 96-ra és ezen belül átlag három, illetve három és fél százalékkal nőhet a német gazdaság, ahová a magyar export majdnem harminc százaléka kerül. Ehhez a lokomotívhoz kell hozzákapcsolni a magyar gazdaságot. Bármennyire fontos számunkra a stabilitás, nem szabad elfelejteni, hogy a nemzetközi környezet éppen most és nagyon gyorsan változik. Ez nagyobb mozgásteret kínál Magyarországnak, mintha egy, a stabilizáció után kialakult helyzethez kellene alkalmazkodnunk. Mondjuk, 1997-ben esetleg újra romló vagy kifejezetten rossz nemzetközi konjunkturális viszonyok közepette. Ezt a lehetőséget meg kell ragadni. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy ennek a mostani konjunktúrának a hordozója nem a fogyasztási kereslet növekedése, hanem a beruházásé. Például Németországban. Ez nem azt jelenti, hogy egy kis ország a nagy piacon nem tud húsz százaléktól több textíliát meg lábbelit vagy fémtömegcikket eladni. De most lehetőség van arra, hogy Magyarország beruházási javak szállításával bekapcsolódjék a fellendülő, átalakuló európai gazdaságba. Ez a beszállítói ágazatokban különösen segítheti a kis- és középvállalkozói szektor kiépülését. Erősítheti ugyanakkor Magyarország „telephelyszerepét", ahonnan a külföldi tőke kielégítheti a nyugat-európai beruházási kereslet egy részét. Ha itt olyan bázisok jönnek létre, amelyek német, osztrák és más nyugat-európai gyárak bedolgozóivá lesznek, akkor partnereink is érdekeltté lesznek abban, hogy Magyarország csak-Inotai András 53 éves, egyetemi tanulmányait Budapesten, az ELTE-n végezte, 1967 óta dolgozik az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében, kutatási témája a gazdasági integráció. Osztályvezető, igazgatóhelyettes, majd, mind a mai napig, az intézet igazgatója. A hetvenes évek elején hosszabb időt töltött Peruban, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok tárgykörében végzett oktatómunkát, 1989—91 -ig a Világbank munkatársa volt. A regionális integrációkkal, a nemzetközi működőtőke-áramlással, a magyar gazdaságnak a világgazdasághoz való alkalmazkodásával foglalkozik, lakozzon az Európai Unióhoz. Már csak azért is, mert nem érdekük tartós kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni Unión kívüli országokkal, hiszen soha nem láthatják előre, mikor hoz a Közös Piac brüsszeli bizottsága olyan protekcionista kereskedelempolitikai döntést, amelynek következtében az Unión kívüli kapcsolat fenntartása komoly nehézségekbe ütközik. A Világgazdasági Kutató Intézetének egykori igazgatója, Bognár József a maga idején jelentős szerepet játszott a gazdaságpolitikai döntésekben - sokszor az ördög ügyvédjeként, mert legtöbbször éppen az ellenkezőjét valósították meg annak, amit tanácsolt. Játszik-e ma az intézet szerepet a döntéseken, van-e azokba beleszólása, kíváncsi a kormányzat például az intézet igazgatójának a véleményére? - Igen, rendszeres kapcsolatunk van a kormánnyal, a miniszterelnökkel, a gazdasági tárcákkal, a köztársasági elnökkel. De ez nem úgy megy, hogy mi itt üldögélünk, és ha méltóztat valaki bennünket felhívni, akkor válaszolunk. Mi keressük a kapcsolat lehetőségét, mert úgy érezzük, hogy az intézetben felhalmozódott annyi nemzetközi gazdasági tapasztalat, amely talán ilyen tömegben - másutt nehezen található meg, és amelyre éppen akkor, amikor a magyar gazdaság az útkeresés, a felzárkózás állapotában van, szükség lehet. Az elmúlt fél évben ebben az irányban nyitottságot és kedvező fogadtatást tapasztaltunk. Amikor 1991-ben átvettem az intézet vezetését, az egyik célom éppen az volt, hogy ezt a szerepet betöltsük, és úgy érzem, hogy némi sikert már értünk el. Természetesen azért, mert itt nálunk nemzetközi megállapodások keretében jelentős tudományos kutatások folynak, amelyek a magyar tudomány és ezzel az ország hírnevét öregbítik. Ezzel függ össze, hogy rendkívül fontosnak tartjuk - éppen a modernizációs stratégia érdekében - a társadalommal való párbeszédet. Azt gondoljuk, hogy meg kell tudnunk fogalmazni átlagos műveltségű polgárok (tehát nemcsak a közgazdászok) számára érthető módon is azt, hogy mi a helyzet, melyek a problémák, hol vannak a dilemmák, illetve azt, hogy a nemzetközi példák milyen tapasztalatokat kínálnak Magyarország számára. A modernizáció sikere ugyanis nemcsak attól függ, hogy van-e egy jól kidolgozott, végrehajtó gazdasági program. A modernizáció társadalmi és mentalitásbéli kérdés.... Erre fel kell készíteni a társadalmat, mert a modernizációnak vesztesei is vannak. És a vesztesek ellene fordulhatnak Ha a társadalom nagy részében nincs meg a készség ennek a programnak a végrehajtására, akkor támogatottság hiányában a legjobb program is befulladhat. - Sok jele van annak, hogy ha az érdekegyeztetés kudarcba fullad, akkor súlyos konfliktusok robbannak ki Magyarországon. Mit tud tenni ilyen esetben az intézet? - Semmit nem lehet kizárni, és egy politikának nyilvánvalóan több forgatókönyvet kell kidolgoznia. Bízom abban, hogy nem válnak kezelhetetlenné a konfliktusok. De az intézet minden helyzetben abból indul ki, hogy mi Magyarország modernizációja mellett köteleztük el magunkat, és a rendelkezésünkre álló tudással és tapasztalattal mindent elkövetünk azért, hogy ebbe az irányba menjen az ország. Természete sen nem vagyunk mindenha tók, még kevésbé Jolly Jokerek. De a magunk területén igyekszünk megtenni mindent, tudván persze, hogy ez a küzdelem ennél sokkal szélesebb fronton folyik. A pénzügyminiszter lemondása óta vita folyik arról, hogy mi a fontosabb, a „stabilizáció" vagy a „növekedés". Hol áll ebben a vitában az intézet? - A nemzetközi tapasztalatok alapján azt mondjuk, hogy stabilizációra szükség van, de a modernizációs folyamatban csak egy növekedéssel összekötött stabilizáció kínálhat kitörési lehetőséget. Ez különösen igaz, amikor egy ország az Európai Unió tagságára készül. Márpedig Magyarország az újra rendeződő Európa részévé kell váljon. K. Gy. ... egy politikának nyilvánvalóan több forgatókönyvet kell kidolgoznia Fotó: Féner Tamás Fotó: Féner Tamás Munkát keres? Állást kínál? Mi a Karriert ajánljuk! Egy lehetőség az érdekek találkozására, céljaik megvalósítására! A MAGYAR HÍRLAP hétfőnként megjelenő állandó mellékletében — a Karrierben — mindezt megtalálja. B zzz**n a Karrierben! A londoni Economist írja Magyarország külföldi adósságállománya tavaly 28 milliárd dollárra nőtt. Ez a legmagasabb egy főre jutó adósság Kelet-Európában. A kiadások kemény csökkentése azonban a költségvetési deficit csökkentésének csupán egyik eszköze. Ezt is nagyon sokan ellenzik a kormányban, akik azt tudják, hogy őket azért választották meg, hogy enyhítsék a reform okozta fájdalmakat. De a deficit nem csökkenhet akkor, ha nem nőnek a privatizációs bevételek. A kormány arra számít, hogy 3-4 milliárd dollárt fog ily módon beszedni a következő két évben. Enélkül mind a költségvetés, mind maga az ország gazdasága zátonyra futhat. (1995. január 28.)