Vasárnap, 1995. február (2. évfolyam, 5-8. szám)

1995-02-05 / 5. szám

T —i * S S a - -f ' X -f / • Europa meg var, de már nem sokáig Inotai András egyik pillanatról a másikra, min­den átmenet és előkészület nélkül került a poli­tikai események egyik fókuszába. Neve szóba ke­rült mint reménybeli integrációs miniszteré, s be­lekerült abba a pénzügyi szakértőkből álló csa­patba is, amellyel a miniszterelnök konzultál az ország gazdasági helyzetéről. Az iméntiek különösen érdekes­sé teszik azt, hogy miként gon­dolkozik a világgazdasági folya­matokról s Magyarország integ­rációs lehetőségeiről.­­ Európában jelentős újraren­deződés zajlik. Nehéz megmon­dani, mikorra, de mire a német egység megteremtésével kelet­kezett gazdasági problémák megoldódnak, egy új európai struktúra jön létre. Ha ez az új gazdasági és hatalmi szerkezet megszilárdul, akkor azon később rést ütni, abba bekerül­ni roppant nehéz lesz. Egy új Európa jön létre, amelyről ma még nem tudjuk, milyen lesz. Egyedül az a biztos, hogy Euró­pa nem maradhat olyan, ami­lyen most, és tudjuk azt, hogy azok a változások, amelyek 89- ben elsősorban Európa keleti fe­lében elindultak, de a Nyugat­ra is hatással vannak, még nem zárultak le. Amíg ez a folyamat tart, addig viszonylag alacsony költséggel be tudunk illeszked­ni ebbe az Európába. Ha azon­ban ez most nem sikerül, akkor kimaradunk. - mondja Inotai András. A beszélgetés a Világgazda­sági Kutató Intézet igazgatói szobájában ennél messzebbről indult. Előbb a hazai privatizá­cióról kérdeztem, arról, jogosak­­e azok a félelmek, hogy a Hun­garHotels eladásának kudarca, a privatizáció felgyorsításának füstbe ment ígérete után a kül­földi tőke érdeklődése csökken a magyar piac iránt. Ezt adatok­kal cáfolta, és nem tartotta meg­alapozottnak azt, amit több te­kintélyes külföldi szaklap, kö­zöttük a Financial Times írt ar­ról, hogy a Magyarország irán­ti érdeklődés „megtört". Azt fej­tegette, hogy annak, ha valaki „korán érkezik", hátrányai is le­hetnek, nem csupán előnyei. Magyarországon a piaci struk­túrák már megerősödtek akkor, amikor Csehszlovákiában még minden állami kézben volt. Ezért nem is lehettek meg Cseh­országban például az állami va­gyon piaci úton történő privati­zálásának a gazdasági feltételei. A beszélgetés során az is szóba került, vajon nem követendő-e számunkra is a cseh példa. Ino­tai András megjegyezte, hogy ha egy gazdaság nem vesz fel hiteleket, akkor természetesen nem adósodik el, amint abban az esetben, ha nem bocsátják el a felesleges munkaerőt, akkor nincs munkanélküliség sem. En­nek előnyei és hátrányai is van­nak. Magyarország azért kerül ma szembe egy sor problémával - és részletesen szólt az agrársz­féra versenyképességének meg­teremtéséről -, mert a gazdaság átstrukturálódása nálunk már jóval korábban megkezdődött, mint másutt. Véleménye szerint sok múlik azon, sikerül-e felké­szíteni a társadalmat a moder­nizáció során kikerülhetetlen nehézségekre. Közbevetettem: megtörtén­het, hogy az eljövendő társadal­mi konfliktusok két gyújtópont­ja az átalakulás hátrányait meg­szenvedő városi szegénység és az európai versenyt nehezen bí­ró mezőgazdasági termelők lesznek. - A magyar gazdaság­­politika - fejtegette ezzel kap­csolatban a Világgazdasági Ku­tató igazgatója - és maga a po­litika alapvető kihívással néz szembe. De kénytelen felvenni a kesztyűt, mert ha az Európá­hoz való csatlakozás elhúzódik, akkor annak a költségei - és a költségek nemcsak gazdasági természetűek - csak növeked­hetnek. Az Európában zajló új­rarendeződésben akkor tudunk viszonylag alacsony költséggel részt venni, ha az intézményes beépülés megtörténik, még mi­előtt az európai mozgások lelas­sulnak, mielőtt az új struktúrák kialakulnak. Amíg tehát a jelen­legi „laza" helyzet tart. Minél később történik, annál nehezeb­ben tehetjük ezt meg, és annál többe kerül. - Segítheti-e a magyarországi modernizáció folyamatát a világ­­gazdaságban akadozva bár, de ta­pasztalható fellendülés ? - Ha abból indulunk ki, hogy a magyar gazdaság erőteljesen a külpiacokra orientált, akkor biztos, hogy a kedvező külpia­ci feltételekből profitálni lehet. Különösen előnyös, hogy 1994- ben - és úgy tűnik, hogy ez 96- ig megmarad, vagy még tovább gyorsul - a nyugat-európai konjunktúra is megélénkül. Kettő és fél százalék növekedést várnak már 95-re, hármat 96-ra és ezen belül átlag három, illet­ve három és fél százalékkal nőhet a német gazdaság, ahová a magyar export majdnem har­minc százaléka kerül. Ehhez a lokomotívhoz kell hozzákap­csolni a magyar gazdaságot. Bármennyire fontos számunk­ra a stabilitás, nem szabad elfe­lejteni, hogy a nemzetközi kör­nyezet éppen most és nagyon gyorsan változik. Ez nagyobb mozgásteret kínál Magyaror­szágnak, mintha egy, a stabili­záció után kialakult helyzethez kellene alkalmazkodnunk. Mondjuk, 1997-ben esetleg újra romló vagy kifejezetten rossz nemzetközi konjunkturális vi­szonyok közepette. Ezt a lehetőséget meg kell ra­gadni. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy ennek a mostani kon­junktúrának a hordozója nem a fogyasztási kereslet növekedé­se, hanem a beruházásé. Példá­ul Németországban. Ez nem azt jelenti, hogy egy kis ország a nagy piacon nem tud húsz szá­zaléktól több textíliát meg láb­belit vagy fémtömegcikket elad­ni. De most lehetőség van arra, hogy Magyarország beruházá­si javak szállításával bekapcso­lódjék a fellendülő, átalakuló európai gazdaságba. Ez a be­szállítói ágazatokban különösen segítheti a kis- és középvállalko­zói szektor kiépülését. Erősíthe­ti ugyanakkor Magyarország „telephelyszerepét", ahonnan a külföldi tőke kielégítheti a nyu­gat-európai beruházási kereslet egy részét. Ha itt olyan bázisok jönnek létre, amelyek német, osztrák és más nyugat-európai gyárak be­dolgozóivá lesznek, akkor part­nereink is érdekeltté lesznek ab­ban, hogy Magyarország csak-Inotai András 53 éves, egyetemi tanulmányait Budapesten, az ELTE-n végezte, 1967 óta dolgo­zik az MTA Világgazdasági Ku­tató Intézetében, kutatási témá­ja a gazdasági integráció. Osz­tályvezető, igazgatóhelyettes, majd, mind a mai napig, az inté­zet igazgatója. A hetvenes évek elején hosszabb időt töltött Pe­ruban, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok tárgykörében vég­zett oktatómunkát, 1989—91 -ig a Világbank munkatársa volt. A regionális integrációkkal, a nem­zetközi működőtőke-áramlással, a magyar gazdaságnak a világ­­gazdasághoz való alkalmazko­dásával foglalkozik, lakozzon az Európai Unióhoz. Már csak azért is, mert nem ér­dekük tartós kereskedelmi kap­csolatokat létesíteni Unión kívü­li országokkal, hiszen soha nem láthatják előre, mikor hoz a Kö­zös Piac brüsszeli bizottsága olyan protekcionista kereskede­lempolitikai döntést, amelynek következtében az Unión kívüli kapcsolat fenntartása komoly nehézségekbe ütközik.­­ A Világgazdasági Kutató In­tézetének egykori igazgatója, Bog­nár József a maga idején jelentős szerepet játszott a gazdaságpoliti­kai döntésekben - sokszor az ördög ügyvédjeként, mert legtöbbször ép­pen az ellenkezőjét valósították meg annak, amit tanácsolt. Játszik-e ma az intézet szerepet a döntéseken, van-e azokba beleszólása, kíváncsi­­­ a kormányzat például az intézet igazgatójának a véleményére? - Igen, rendszeres kapcsola­tunk van a kormánnyal, a mi­niszterelnökkel, a gazdasági tárcákkal, a köztársasági elnök­kel. De ez nem úgy megy, hogy mi itt üldögélünk, és ha méltóz­­tat valaki bennünket felhívni, akkor válaszolunk. Mi keres­sük a kapcsolat lehetőségét, mert úgy érezzük, hogy az in­tézetben felhalmozódott annyi nemzetközi gazdasági tapasz­talat, amely talán­­ ilyen tö­megben - másutt nehezen talál­ható meg, és amelyre éppen ak­kor, amikor a magyar gazdaság az útkeresés, a felzárkózás ál­lapotában van, szükség lehet. Az elmúlt fél évben ebben az irányban nyitottságot és ked­vező fogadtatást tapasztaltunk. Amikor 1991-ben átvettem az intézet vezetését, az egyik cé­lom éppen az volt, hogy ezt a szerepet betöltsük, és úgy ér­zem, hogy némi sikert már ér­tünk el. Természetesen azért, mert itt nálunk nemzetközi megállapodások keretében je­lentős tudományos kutatások folynak, amelyek a magyar tu­domány és ezzel az ország hír­nevét öregbítik. Ezzel függ össze, hogy rend­kívül fontosnak tartjuk - éppen a modernizációs stratégia érde­kében - a társadalommal való párbeszédet. Azt gondoljuk, hogy meg kell tudnunk fogal­mazni átlagos műveltségű pol­gárok (tehát nemcsak a közgaz­dászok) számára érthető módon is azt, hogy mi a helyzet, melyek a problémák, hol vannak a di­lemmák, illetve azt, hogy a nem­zetközi példák milyen tapaszta­latokat kínálnak Magyarország számára. A modernizáció sike­re ugyanis nemcsak attól függ, hogy van-e egy jól kidolgozott, végrehajtó gazdasági program. A modernizáció társadalmi és mentalitásbéli kérdés.... Erre fel kell készíteni a társadalmat, mert a modernizációnak veszte­sei is vannak. És a vesztesek el­lene fordulhatnak Ha a társada­lom nagy részében nincs meg a készség ennek a programnak a végrehajtására, akkor támoga­tottság hiányában a legjobb program is befulladhat. - Sok jele van annak, hogy ha az érdekegyeztetés kudarcba ful­lad, akkor súlyos konfliktusok rob­bannak ki Magyarországon. Mit tud tenni ilyen esetben az intézet? - Semmit nem lehet kizárni, és egy politikának nyilvánvaló­an több forgatókönyvet kell ki­dolgoznia. Bízom abban, hogy nem válnak kezelhetetlenné a konfliktusok. De az intézet min­den helyzetben abból indul ki, hogy mi Magyarország moder­nizációja mellett köteleztük el magunkat, és a rendelkezé­sünkre álló tudással és tapasz­talattal mindent elkövetünk azért, hogy ebbe az irányba menjen az ország. Természete­­ sen nem vagyunk mindenha­ tók, még kevésbé Jolly Jokerek. De a magunk területén igyek­szünk megtenni mindent, tud­ván persze, hogy ez a küzde­lem ennél sokkal szélesebb fronton folyik.­­ A pénzügyminiszter lemon­dása óta vita folyik arról, hogy mi a fontosabb, a „stabilizáció" vagy a „növekedés". Hol áll ebben a vi­tában az intézet? - A nemzetközi tapasztalatok alapján azt mondjuk, hogy sta­bilizációra szükség van, de a modernizációs folyamatban csak egy növekedéssel összekö­tött stabilizáció kínálhat kitöré­si lehetőséget. Ez különösen igaz, amikor egy ország az Eu­rópai Unió tagságára készül. Márpedig Magyarország az új­ra rendeződő Európa részévé kell váljon. K. Gy. ... egy politikának nyilvánvalóan több forgatókönyvet kell kidolgoznia Fotó: Féner Tamás Fotó: Féner Tamás Munkát keres? Állást kínál? Mi a Karriert ajánljuk! Egy lehetőség az érdekek találkozására, céljaik megvalósítására! A MAGYAR HÍRLAP hétfőnként megjelenő állandó mellékletében — a Karrierben — mindezt megtalálja. B zzz**n a Karrierben! A londoni Economist írja Magyarország külföldi adósságállománya tavaly 28 milliárd dollárra nőtt. Ez a legmagasabb egy főre jutó adósság Kelet-Európában. A kiadások kemény csökkentése azonban a költségvetési deficit csökkentésének csu­pán egyik eszköze. Ezt is nagyon sokan ellenzik a kormányban, akik azt tudják, hogy őket azért választották meg, hogy enyhítsék a reform okoz­ta fájdalmakat. De a deficit nem csökkenhet akkor, ha nem nőnek a pri­vatizációs bevételek. A kormány arra számít, hogy 3-4 milliárd dollárt fog ily módon beszedni a következő két évben. Enélkül mind a költségve­tés, mind maga az ország gazdasága zátonyra futhat. (1995. január 28.)

Next