Vasárnap, 1995. február (2. évfolyam, 5-8. szám)
1995-02-05 / 5. szám
1995. február 5- Horn tanácsot kér Folytatás az 1. oldalról De megjelenik Nagy Sándor is, aki a hírek szerint már nem dédelget miniszteri álmokat, és teljes erőbedobással készül a szakszervezetielnök-választásra. A neves tanácsadó cég, a Deloitte and Touche Kft.-től jön maga az elnök, Kemenes Ernő, aki a rendszerváltáskor állami hivatalát - az Országos Tervhivatal szintén elnöki székét - cserélte föl a magánszektorra. Vele jön Tarafás Imre, az MNB egykori alelnöke, aki most Horvátországban váltotta meg a vonatjegyet, hogy a holnap reggeli találkozóra odaérjen. Régen járt a parlamentben Vissy Ferenc, a Gazdasági és Versenyhivatal elnöke, aki 1990- ben az Árhivatalból került át az újonnan formálódó testületbe úgy, hogy gyakorlatilag megfeledkeztek róla. Pulai Miklós a bankárokat képviseli, Szapáry György pedig a Nemzeti Bank általános alelnökeként vitatkozik majd a Magyar Bankszövetséggel (mint köztudott, Pulai Miklós meglehetősen élesen támadta a bankártársadalom nevében a jegybank megszorító intézkedéseit). Medgyessy Péter, a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank elnöke természetesen ismét a meghívottak között van. ----------x'Qxc — Törvény a kínzás és a megalázás megelőzésére Nincs tabu és zárt cellaajtó A rendőrségi fogdákba, a börtönök celláiba, az elmegyógyintézetek kilincs nélküli szobáiba nem lát be a civil társadalom. Nem tudhatja hát, mi történik ott, nem kínozzák-e, nem alázzák-e meg azokat, akiket ott fogva tartanak vagy kezelnek. Ezért fontos, hogy létezik egy grémium-a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy európai bizottság -, amelyiknek joga van belépni a legelzártabb intézményekbe is. S a parlament múlt heti döntése folytán már a magyar elítéltek vagy ápoltak sincsenek teljesen elzárva a világ szeme elől. A parlament ugyan csak a múlt héten fogadta el a törvényt a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezmény kihirdetéséről, de az illetékes európai bizottság egy 1988-ban létrejött egyezmény alapján már tavaly nyáron járt Magyarországon, az ellenőrzést el is végezte, igaz, az erről szóló jelentés elkészülte csak ez év közepére várható - mondja Hack Péter, a parlament alkotmányügyi bizottságának elnöke, akit a törvény külföldi előzményeiről és itthoni elfogadásának következményeiről kérdeztünk. Az egyezmény arról szól, hogy azokon a helyeken, ahol a személyes szabadságot szükségképpen korlátozzák - tehát a rendőrségen, idegenrendészeti őrizetben, börtönökben, az elmegyógyintézetekben vagy például a fertőző betegek karanténjában - nem élnek-e vissza a zártság tényével, nem bántalmazzák-e, nem alázzák-e meg, nem kényszerítik-e az egyezménnyel ellentétes munkára a fogva tartottakat - határozza meg az alkotmányügyi bizottság elnöke azoknak a körét, akikre a jövőben a törvény vonatkozik. S idetartoznak azok a kínzások is, amelyeket a fogva tartottak okoznak társaiknak, hiszen az ilyesmi egyértelműen az őrség mulasztására vezethető vissza. A fogva tartó ugyanis köteles gondoskodni a fogva tartottak biztonságáról, az egymással szembeni erőszakos cselekményeket tehát meg kell akadályozni. Kérdés azonban, végrehajtható-e az egyezmény. Egy-egy ellenőrzés során kiderülnek-e a visszaélések? Hack Péter szerint voltaképpen igen, mert ez a bizottság - nagyon rövid határidejű előzetes figyelmeztetés után - bárhova bemehet. S ez a leghatékonyabb ellenőrzés, hiszen hiába kötelezi egy ország magát az egyezmény betartására, a deklaráció kevés, ha az ellenőrzés ennek ellenkezőjét állapítja meg. A következő buktató persze az, van-e ennek következménye. Az alkotmányügyi bizottság elnöke ugyan megállapítja: de facto nincs, viszont ha az adott ország a gazdasági, az emberi jogi egyezményeket vagy a római egyezményt nem tartja be, akkor elveszíti európai tagságát. Persze, ha nem tag akkor következmények sincsenek. Az európai országok közül egyébként valamennyi csatlakozott az egyezményhez - kivéve a volt Jugoszlávia országait és Oroszországot. A háborút folytató államok többsége tehát nem írta alá a megállapodást. Az aláírók közül viszont a legtöbb problémát eddig Nagy-Britannia okozta - mondja Hack Péter. Az északír terroristákkal való bánásmód miatt több ügy is a strassbourgi bíróság elé került, mert például a római egyezménynek a kínzást tiltó rendelkezéseit megszegték. A másik ország, amely gyakorta nem tartja be az egyezményt, Törökország. A független emberi jogi szervezetek jelentései szinte állandóan tudósítanak, főleg a kurdok elleni atrocitásokról. - Az egyezmény betartására garancia csak az lehet, és ebben Magyarország nagyot lépett előre, hogy az ellenőrző bizottság a törvény erejénél fogva szabad bejárást kaphat bárhová - hangsúlyozza ismételten az alkotmányügyi bizottság elnöke. - Ha tehát ez a nemzetközi bizottság - amelynek annyi tagja van, ahány az egyezményt aláíró országok száma - bármiféle jogsértésről informális jelzést kap egy büntetés-végrehajtási intézetből, akkor gyakorlatilag huszonnégy óra alatt kiszállhat a helyszínre, s tagjai közvetlen ellenőrzés és korlátozás nélkül beszélhetnek a fogvatartottakkal. Az egyezményt aláíró kormányoknak ezt biztosítaniuk kell. S az elkészült jelentés alapján pedig meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket. Magyarországon egyébként eddig még kínzásról nem érkezett hír, nálunk inkább az elhelyezés szűkössége a probléma, amely bizonyos tekintetben már az embertelen bánásmód határait súrolja - mondja Hack Péter, de azt is hozzáteszi: a nemzetközi bizottságnak a múlt nyári ellenőrzéséről szóló jelentését még nem ismerik. Egy levelet viszont intézett a bizottság a magyar kormányhoz - ezt a kabinet éppen a jövő héten juttatja majd el a parlament alkotmányügyi bizottságának. (gyémánt) Se T, se G, se M A szociális paktumra még várni kell . , ,, A Társadalmi Gazdasági Megállapodást még megszületése előtt mondta fel a kormány. A munkaügyi miniszter indoklása szerint azért, mert nem látták esélyét annak, hogy jelenlegi formájában életképes, megvalósítható lenne. A TGM kezdeménye féléves küszködés után múlt ki, hirtelen halálát magyarázzák politikai, gazdasági szemszögből. Cáfolni látszik e találgatásokat, hogy senkinek sem volt nagypolitikai érdeke, hogy ne jöjjön létre a szociális paktum. Éppen ellenkezőleg. Csakhogy nem működött az ezt létrehozó rendszer. Nagy port kavart Kósáné Kovács Magda miniszter csütörtöki bejelentése: nem látják annak esélyét, hogy a Társadalmi Gazdasági Megállapodást a jelen formájában elfogadja az Érdekegyeztető Tanács. Egy pénteki sajtótájékoztatón pedig Héthy Lajos, a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára hat pontban foglalta össze, miért nem jöhet létre a megállapodás. Az általa felsorolt okok között a túl széles tematika, a szakszervezetek — a kormány oldaláról érthetőnek tekintett - kompromisszumképtelensége mellett a működési anomáliák és a kormány nem egyértelmű stratégiája szerepelt. Egy ilyen jól megfogalmazott indoklás után természetes, ha az összes elemző politikai indíttatást keres. Nem igazán látható, miféle érdek vezérelte a Társadalmi Gazdasági Megállapodás feladását. Rá lehet fogni a pénzügyminiszter lemondása után megváltozott helyzetre vagy az MSZP belső harcaira, arra, hogy a szakszervezeteknek, illetve Nagy Sándor MSZOSZ-elnöknek nem lenne jó, ha megkötnék a megállapodást. Hiszen a munkavállalói érdekképviseletek és különösképpen az MSZOSZ igencsak kiszolgáltatott helyzetnek érezhette volna a szociális paktumban önmagára vállalt lemondást a sztrájkok szervezéséről. Bár nem nagy ez a korlátozás, hiszen csupán az országos és teljes körű sztrájkokról mondott volna le a munkavállalói oldal, olyasmiről, amit talán eszük ágában sem lett volna megcsinálni. El lehet mondani, hogy tulajdonképpen a szocialisták ötlete az egész, és az SZDSZ nem örül annak, hogy a koalíciós partner ilyen jó viszonyba kerül és került a munkavállalói érdekképviseletekkel. Igaz, a szabad demokraták választási programjában is szerepelt, hogy valamiféle társadalmi megállapodásra lesz szükség a gazdaság stabilizálásának érdekében. Sőt. Az egyetlen pechese dologban az volt, hogy két olyan párt került össze a koalícióban, amely fontosnak tartott valamilyen megegyezést a társadalommal. (Bár ilyen felállást nem volt nehéz létrehozni, hiszen a hat parlamenti pártból négy - az SZDSZ, az MSZP, a KDNP és a Fidesz - ígéretei között is volt utalás egy ilyen megegyezésre.) Kellett keresni valamilyen fórumot, amely aláírhatja az egyezményt. Többféle variáció merült fel, de az összesben az Érdekegyeztető Tanácsé volt a legfőbb szerep. Az ÉT azzal a céllal jött létre, hogy a kormány a munkaadók és munkavállalók képviselőivel bér- és foglalkoztatáspolitikai kérdésekben egyezségre juthasson. Ez a fórum a hosszú vitákra rendezkedett be, a konkrét kérdések precíz, teljesen részletes megtárgyalására. Nem is a munkavállalók és a munkaadók tárgyalnak itt a kormánnyal, hanem az ő érdekeiket képviselő szakemberek. Más szóval: az érdekképviseletek bürokratái. Eredetileg a kormány más szervezet vagy szervezetek aláírását is szerette volna a dokumentumon látni. Felmerült, hogy a hat parlamenti párt szintén fogadja el a paktumot. Vitték volna a parlament elé szavazásra, vagy a nyugdíj- és egészségbiztosítási önkormányzatok hagyták volna jóvá. Volt olyan tervezet is, hogy a szaktárcáknál folyó egyeztetés után tárgyalja meg az ÉT plenáris ülése a TGM-et. Ezek a variációk azonban túl hosszúnak és bonyodalmasnak mutatkoztak, maradt az ÉT. De ez a szervezet csak az állampolgárok egy bizonyos részét képviseli. Az ÉT-ben nincsenek ott a munkanélküliek, a nyugdíjasok képviselői, nem beszélve az ifjúság reprezentásairól. De még a munkaadók és munkavállók „többsége" véleményének a mérésére is képtelen, mivel azonos súllyal szerepelnek benne a kisebb és a nagyobb szervezetek. A kormány október közepére ígérte a szociális paktum elfogadását - gyors és látványos megegyezést akart. A szociális partnerek-illetve a szakbürokraták - azonnal ráéreztek arra, ha most nem, akkor soha nem kaphat egyetlen szereplési fórumuk olyan jogosítványokat és akkora figyelmet, mint amilyet ők legmerészebb álmaikban szerettek volna. Az érdekképviseletek feltételekhez kötötték a megállapodást, a gazdaságpolitikába kívántak beleszólni, a stratégiai kérdések kidolgozásában akartak részt venni. A kormány - kényszerűen - belement a játékba. Csakhogy felőrölték a koncepciókat a részletekbe menő viták, az állandó ellentmondások. Ha az egyik szociális partner elfogadta, a másik nagy valószínűséggel elutasította az eléje került javaslatot. Már a 95-ös költségvetést is nehezen „verték" át, és a munkavállalói oldal kijelentette: nem tud további engedményeket tenni. A TGM ekkor már haldoklott, ha meg nem halt. Az elmúlt hetekben két monstre, 14 órán át tartó ülés alatt sikerült megegyezni - a paktumhoz képest teljesen egyszerű - az ÉT eredeti jogkörébe tartozó dologról: a minimálbérről. A munkaügyi tárca valószínűleg ekkor már látta, nincs esély, hogy a Társadalmi Gazdasági Megállapodást aláírják. Végre felismerték: a „gyermek" elhalálozott. Ki kellett venni az anyaméhből, hogy a szülőnek ne okozzon betegséget. Ezzel csupán egy gond volt. Ha megfosztják az ÉT-et a szociális paktumtól, ezzel megfosztják attól a jogkörétől is - amelyet a megállapodás deklarált volna -, hogy beleszóljon a gazdasági döntésekbe. Ezt nem hagyta volna botrány nélkül az érdekképviseletek bürokráciája. A megoldás a kis paktum, amely rögzíti azokat a pontokat, amelyekben megállapodás született - tehát, amit úgyis elfogadtak volna -, és kimondja: mind a három szociális partner kész az együttműködésre. A kormány nem enged majd beleszólást döntéseibe, és korrigálni kívánja az érdekegyeztetés anomáliáit. Ahogyan az államtitkár fogalmazott: vissza kívánnak térni az ÉT eredeti rendeltetésének megfelelő munkarendhez. Az Érdekegyeztető Tanácsra ráhúzták ezt a Társadalmi és Gazdasági Megállapodásnak nevezett lepedőt. A kormányzat keresett, de nem talált egy olyan szervezetet, amely képviselte volna a társadalmat. Napok alatt akart egy olyan struktúrát kidolgozni, amelynek hónapokig, talán évekig tartott volna az előkészítése. Hirtelen, koncepció nélkül vágtak bele a tárgyalásokba. Pedig pont azon a kérdésen áll vagy bukik a szociális paktum, van-e elgondolás arról, hogy mi a társadalom, hogyan működik a gazdaság, és mit jelent megállapodni. ^^^Várkanyilván MAGYARORSZÁG Közmeghallgatás tüntetéssel készülhetünk a mohi csatára Pénteken délután háromkor tartják a TIT XI. kerületi Bocskai úti épületében a mohi atomerőművel kapcsolatos budapesti közmeghallgatást. A szlovák-magyar határ közelében megkezdett építkezés befejezéséhez az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank készül hitelt nyújtani, s ez az intézmény követeli meg a társadalmi részvételt a beruházás előkészítésében. Ennek módját és következményeit azonban eddig nem szabályozták, így a budapesti meghallgatás is csak egy alku eredménye, sőt a szlovák beruházók a minap egyszerűen lemondták részvételüket a hasonló bécsi rendezvényen, mert túl nagynak találták a várható közönséget. Az Ipoly Unió és társszervezetei ezért az utcán kívánják nyomatékosítani tiltakozásukat: a február 10-i meghallgatás idején az épület előtt felravatalozzák az ismeretlen atomhalottat. A gyászolókat és az aláírásukkal tiltakozókat ugyanitt várják. Érvekről és ellenvetésekről a szónokok gondoskodnak. Budapest egyébként úgy jön Mohihoz, hogy az erőmű hatásterületének nagy része Magyarországra esik. Győr és Budapest egyaránt csupán száz kilométerre van a tetthelytől. Ha befejezik, ez az atomerőmű lesz legközelebb a magyar fővároshoz, s közelebb is, mint Mohi Pozsonyhoz. K.J. VASÁRNAPI HÍRLAP 5