Színes Vasárnap, 1995. július (2. évfolyam, 26-30. szám)

1995-07-02 / 26. szám

2 SZÍNES VASÁRNAP ­ Egy viking hajó mintájá­ra épült, Bifrost névre ke­resztelt dán hajó indult út­nak pénteken a csendes-ó­ceáni Cook-szigetekről, hogy a térségben lévő Mururoa-atollhoz érkezve tiltakozzon a francia nukle­áris kísérletek tervezett fel­újítása ellen. A Bifrost útja semmilyen összefüggés­ben nem áll a Greenpeace Szivárványharcos II. (Rainbow Warrior II.) nevű hajójának útjával, amely szintén hasonló céllal tart a helyszínre. ■ Géprablási kísérlet történt a Jakutszk-Moszk­­va járaton. Két férfi meg­próbálta eltéríteni a Ja­­kutszk-Moszkva járatot, de az orosz rendőrség ár­talmatlanná tette a géprab­lókat. Az IL-62-esen 174 utas tartózkodott - köztük 9 gyermek és a 10 főnyi személyzet. ■ Sártenger temetett maga alá 21 személyt a hét végén a malajziai Kuala Lumpurtól 35 kilométerrel keletre, egy üdülőhely kö­zelében - a katasztrófa az üdülőközpontba vezető autópálya mentén történt. A 21 halálos áldozat egyike egy ötéves kisfiú. A szeren­csétlenségnek két külföldi áldozata is volt. ■ A dél-koreai fővárosban szombat hajnalban a men­tőosztagok hat túlélőt emeltek ki a csütörtökön összedőlt Sampoong áru­ház romjai alól. A mentőa­lakulatok szerint még leg­alább hét ember rekedt a romok alatt. A szöuli ügyészség szombaton le­­tartóztatási parancsot kért a Sampoong áruház veze­tőségének négy tagja el­len.­­ A grozniji EBESZ- képviseleten szombaton is folytatódtak a csecsenföldi rendezést célzó tárgyalá­sok. Gyarmati István, az EBESZ soros elnökének megbízottja elmondta: a katonai kérdésekben tör­tént megegyezés a politikai megállapodást készíti elő, és magában foglal valami­féle garanciát arra nézve, hogy mindkét fél kötele­zettséget vállal, bármi tör­ténjék, nem alkalmaz kato­nai erőt. A duma nem bizalmatlan Három hónapos fegyverszünet Egyelőre véget ért a duma és a kormány szembenállása, mi­után az orosz parlament alsó­háza nem szavazta meg szom­baton az ismételt bizalmatlan­­sági indítványt. A szükséges 226 helyett csak 193-an voksol­tak a kabinet ellen, 117-en mel­lette, 48 honatya pedig tartóz­kodott. Viktor Csernomirgyin kormányfő ezután visszavonta a kabinet iránti bizalmi szava­zást kérő indítványát. A duma azt követően tért vissza szombati rendkívüli ülésén a bizalmatlansági indít­ványra, hogy a múlt héten a kormány gazdaságpolitikája, illetve a több mint 120 halálos áldozatot követelő dél-orosz­országi csecsen terrortámadás miatt a törvényhozás megvon­ta a bizalmat a kormánytól. A honatyák a bugyonnovszki túszdráma miatt az erőszak­szerveket felügyelő miniszte­rek menesztését is követelték. Jelcin azonban kiállt a kor­mány mellett, amely az elnöki támogatás birtokában igyeke­zett minél hamarabb dűlőre vinni a vitát, nem várva meg a három hónapon belüli újabb bizalmatlansági indítványt. Az alkotmány vonatkozó pontja alapján Csernomirgyin bizal­mi szavazást kért a kabinet el­len. Jelcin elnök és Cserno­mirgyin kormányfő a kompro­misszumkeresés jegyében többször is tárgyalt a hon­atyákkal, majd péntek este az államfő váratlan „tisztáldoza­tot" hozott, leváltva Viktor Jelin belügyminisztert és Szergej Sztyepasint, a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgá­lat (FSZB) főnökét, valamint a bugyonnovszki túszdráma két másik, alacsonyabb beosztású felelősét. Moszkvai megfigyelők sze­rint a szombati szavazás tom­pította ugyan a belpolitikai válság élét, a voksolás aránya azonban azt mutatja, hogy a duma képviselőinek jelentős része továbbra is ellenzéki ál­lásponton van. Nem kizárt, hogy ismételten napirendre kerül a kabinet iránti bizalom kérdése. Amennyiben három hónapon belül a duma újra a kormány ellen szavaz, úgy Jel­cinnek az alkotmány szerint a törvényhozás vagy a kormány menesztése között kell válasz­tania. MAORI HORVÁT Elásná a harci bárdot Franjo Tudjman horvát elnök, legalábbis erre esküdött Wellingtonban, Új-Zéland fővárosában. A szigetországban 50 ezer horvát él. A zágrábi elnök a jelek szerint a maorik barátságát is keresi - velük könnyebben ért szót, mint a Horvátország jelentős területeit megszállva tar­tó szerbekkel. Belgrádnak nem tetszik Bonn A belgrádi külügyminisztéri­um hivatalos nyilatkozatban fejezte ki sajnálkozását a bonni törvényhozás döntése miatt, amely lehetővé teszi, hogy né­met katonák fegyveres külde­tést is teljesítsenek a volt Jugo­szlávia területén. Belgrád úgy véli, hogy a bonni döntés meg­sérti az Egyesült Nemzetek alapelveit, mondván, hogy a világszervezet döntései értel­mében az a tagország, amely­nek az érintett országgal való kapcsolataiban kedvezőtlen történelmi tapasztalatok vol­tak, nem vehet részt a béke­­fenntartók munkájában. Belg­rád szerint ez azt is kizárja, hogy török kéksisakosok állo­másozzanak Boszniában. A külügyminisztérium szerint az ENSZ először a török katonák odavezénylésével sértette meg az említett alapelvet. A belgrádi közlemény emlé­keztet arra, hogy Németország már két ízben is fegyveres ag­ressziót követett el a szerb és a montenegrói nép ellen. A drámai belgrádi értékelés­nek ellentmond a Bundestag döntésének németországi visszhangja. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Németország csak centiméte­rekkel távolodott el eddigi külpolitikájától - ezt is a szö­vetségesek nyilvános felhívá­sainak hatásaira tette. Valójá­ban nem a harci repülőgépek­ről folyt a Bundestagban a vi­ta, hanem arról, hogy képes-e az ország együttműködni. Más bonni lapok szerint azon­ban a Bundestag döntése vá­lasztóvonal a német külpoliti­kában. A General-Anzeiger ál­lítja: komolyan fennáll annak a veszélye, hogy Németország most belesodródik a délszláv viszályba. A lap utal arra, hogy a német katonai vezetők nem feleltek arra a kérdésre, hogy a Tornado harci repülő­gépek bevetése milyen veszé­lyekkel jár. A kérdés az - írja a lap -, hogy az ENSZ-nek szük­sége van-e német segítségre ahhoz, hogy Boszniában ma­radjon. Erre a kérdésre azon­ban nincs egyértelmű válasz - mutat rá a lap. C­SASARKAP Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Felelős szerkesztő: NAGY N. PÉTER Szerkesztők: KATONA JÓZSEF (belpolitika), KLEB ATTILA (fotó), MÜLLER TIBOR (interjú), SZEKERES TAMÁS (sport) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Tördelőszerkesztő: BECK BOJÁNKA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, FÉNER TAMÁS, GYÉMÁNT MARIANN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÓGY, LAKATOS MÁRIA, PÓR VILMOS A szerkesztőség sajtóügynökségi partnerei a Ferenczy Europress és a WestelPress. Kiadja: a Vasárnap Kft. Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója Marketingigazgató: KOVÁCS MÁRTA Hirdetési vezető: VESZÉLY ILONA Terjesztési vezető: HIRMANN ÉVA Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124. Telefon/Fax: 1884336, központi telefon: 250-1680, marketingigazgatóság telefon: 156-8083, fax: 250-1680/435 A Vasárnap Kft. levélcíme: 1525 Budapest, Pf. 801. Terjeszti a HÍRKER Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap-és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egész évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége, Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató ISSN 1218-1579 NAGYVILÁG /~i •• •• Görög kalamajka A görög alkotmány húsz évvel ezelőtt eltörölte a királyságot, és ezért az athéni parlament képviselőit meglepetés érte, amikor koronás esküvői meg­hívót kaptak a héten. Tegnap örök hűséget esküdött „Pavlos koronaherceg" és Marie Chantal Miller, a vámmentes áruk bolthálózata megterem­tőjének, Robert Millernek a lá­nya. A meghívó szerint a koro­naherceg „Konstantin király és Annamária királynő fia". A képviselők többsége az invitá­lás ellenére nem ment el az es­küvőre, mert attól tartott, hogy ezzel megszegi a görög alkot­mányt. 1995. július 2. Mikor, ki és miért lép be a NATO-ban? Még nincs bővítés Még nincs döntés sem Ma­gyarország, sem mások felvé­teléről a NATO-ba - adta tud­­tul Robert E. Hunter, az atlanti paktum tanácsának állandó amerikai képviselője. A ma­gyar politikusokkal való tár­gyalásra Budapestre érkezett magas rangú amerikai diplo­mata a HÉT ma esti műsora számára adott nyilatkozatot. A csatlakozás realitását firta­tó kérdésre kijelentette: az már eldőlt, hogy a NATO-nak kellenek az olyan országok, mint Magyarország, ame­lyeknek ugyancsak szüksé­gük van a NATO-ra. De hogy ennek eldöntésére mikor ke­rül sor, azt nem tudta meg­mondani. A belépéshez az at­lanti paktum mind a tizenhat tagországának a jóváhagyása, parlamentjeinek ratifikálása szükséges. A NATO ereje éppen abban van, hogy ha bárkit megtá­madnak a paktum tagjai kö­zül, valamennyien a megtáma­dott segítségére sietnek - hangsúlyozta Hunter. Az Egyesült Államok a NATO ve­zető ereje, és az amerikai kor­mány eltökélt szándéka a pak­tum kibővítése. Amerika csak akkor van biztonságban, ha Európában szilárd a helyzet. Ezért kell felvenni az olyan or­szágokat, mint Magyarország, amely az európai család tagja. De erről még meg kell győzni a NATO mind a 16 tagországát - jelentette ki a HET-nek Robert Hunter. Mint köztudott, Magyaror­szág NATO-tagságát elsőnek Horn Gyula vetette fel, még mi­előtt kormányfő lett. Azóta az események ebbe az irányba haladnak, ám lényegben las­sabban, mint azt a magyar kor­mánykörök óhajtják, és sokkal apróbb léptekkel, mintsem ar­ra a hivatalos nyilatkozatokból következtetni lehet. Magyarország már határozott lépéseket tesz a NATO felé (lásd Keleti györgy nyilatkozatát lapunk 6. oldalán.) A NATO azonban nem határozott. K. Gy. Egymillióan várták a pápát Szlovákia leglátogatottabb zarándokhelyén, a Pozsonytól 70 kilométernyire fekvő Sasváron. „Sastín” szombat reg­gel egymillió hívő köszöntötte a pozsonyi szálláshelyéről odaérkező II. János Pál pápát. A tömegben rengeteg a Magyarországról, Csehországból, Ausztriából és Len­gyelországból érkezett zarándok. A határátkelőhelyeken éjszaka is alig csillapodott a forgalom. „A történelem so­rán még soha nem volt e helyen ilyen sok zarándok” - mondta a pápát és a jelenlevőket köszöntő Ján Sokol, a pozsony-nagyszombati egyházmegye érseke. A pápa a hazafiasság ápolására, de a nacionalizmus el­utasítására szólította fel nyitrai beszédében a szlovákiai fiatalokat - emelte ki a szombati olasz sajtó II. János Pál pápa szlovákiai látogatásának első napjáról szóló tudósí­tásaiban. Szemetek Londonra vessétek Ami most Nagy-Britanniában történik, többről szól, mint hogy Nagy-Britannia ezentúl Nagy-Svájc lesz-e, valami­lyen fura sziget, amelyet csak a földrajzkönyvek sorolnak Európához, amúgy kimarad belőle. Erről is szól, hiszen John Redwood, John Major ellenfele azzal az ígérettel csábítja magához a konzervatívokat, hogy ha ő lesz a brit miniszterelnök, akkor nem egyezik bele az európai közös valutába. Major esetleges keddi veresége az Eu­rópai Unió veresége lenne, még akkor is, ha a franciák és a németek készek olyan „kemény magot” formálni, amely kibírja azt is, ha Nagy-Britannia külön utakon jár. Van persze a brit belpolitikának egy ennél is bonyo­lultabb kérdése: mi lesz akkor, ha John Major miniszter­­elnök marad? Akik most elégedetlenek vele, változatla­nul elégedetlenek lesznek. És nő az esélye annak, hogy a Konzervatív Pártot legkésőbb másfél év múlva a Brit Munkáspárt váltja le. A pénzvilág már amúgy is erre ké­szül, nem félnek tőle, az igazi mumus a Cityben a bi­zonytalanság. Amikor nem lehet tudni, ki megy, ki jön, kihez kell alkalmazkodni. De ennél is többről van, mondom, szó. Nagy-Britan­nia választott kormányának feje tudja, hogy hazájának egyetlen lehetősége van arra, hogy ne veszítse el nem­zetközi befolyását - és ennek megfelelően cselekedett eddig. Nemcsak az a kérdés, lesz-e közös európai pénznem, illetve ha lesz, bevezetik-e a szigetország­ban, vagy sem. Hanem az, hogy hajlandó-e az ország lemondani szuverenitása egy részéről annak érdeké­ben, hogy megőrizze helyét a nagyhatalmak között a vi­lágban. John Major erre igennel felel. Saját pártja kon­zervatív képviselői - majd kedden elválik, a többsége vagy kisebbsége - nemmel. John Major mindent egy lapra tett fel, amikor bejelentette, hogy pártja parlamen­ti frakciójának kezébe teszi le kormányfői posztját: döntsék el, követik-e az európai úton, vagy nem. A képlet ismerős. Mármint annyiban, hogy egy veze­tő politikus kész kenyértörésre vinni a dolgot saját párt­jával szemben azért, mert ő a meggyőződése szerinti irányba akar haladni. Végül is ugyanez történik az Egyesült Államokban, ahol a republikánus törvényho­zás most éppen megnyerte Clinton elnököt, aki saját demokrata párthívei dühös felháborodása ellenére elfo­gadta - módosítva ugyan, a saját szája íze szerint, de mégiscsak elfogadta - a deficit megszüntetésének, a költségvetési egyensúly megteremtésének tervét, amely elkerülhetetlenné teszi a szociális megszorításo­kat. És ismerős közelebbről is. A magyar kormányt poli­tikai ellenfelei teljes joggal vádolják antiszociális politi­kával. Hiszen a beígért megszorítások súlyosan érintik az amúgy is hátrányos helyzetű lakosságot. A minisz­terelnök nem azt a politikát folytatja, amit politikai múlt­ja és választási ígéretei alapján várnak tőle. Horn Gyu­la nem elég szocialista. John Major nem elég konzerva­tív. Bill Clinton nem elég demokrata. Eszem ágában sincs összehasonlítani őket egymással - ez végül is tiszteletlenség lenne. Törekvésük azonban egy érte­lemben összecseng: korszerű, a nemzetközi követel­ményeknek megfelelő lépéseiket saját párthíveik sem támogatják, köztük és pártjuk között valami nincsen rendjén. Ezt Budapesten úgy nevezik: kommunikációs zavar. Lehet, hogy ezt a kifejezést hamarosan eltanulják tő­lünk az angolok és az amerikaiak is - olyan sikeresen el lehet vele feledtetni, hogy valójában egészen másról van szó. Kalmár György

Next