Színes Vasárnap, 1995. augusztus (2. évfolyam, 31-34. szám)

1995-08-06 / 31. szám

1995. augusztus 6. Keleti: nincs közvetlen katonai fenyegetés Keleti kijelentette: a magyar lé­gierőnél működnek a szokásos készenléti szolgálatok, és ha külföldi harci gép esetleg a magyar légtér felé tartana, ak­kor percek alatt felszállhatnak a magyar vadászgépek. Szá­razföldön készenlétben állnak mindenekelőtt a Határőrség alakulatai, a határvadász ak­ciószázadok. Más kormányközeli forrás­ból lapunk úgy értesült, hogy a Balatonon nyaraló Horn Gyula kormányfőt folyamatosan tájé­koztatják az eseményekről. A miniszterelnök szándékának megfelelően valósult meg a ha­tékony együttműködés vala­mennyi érdekelt tárca között. A szombati állítólagos tüzérsé­gi akció térségéhez közeli ma­gyar határszakaszon lehetőség van a déli országrészen elhe­lyezett négy határvadászszá­­zad összpontosítására vagy al­kalmazására. Hivatalos források egyálta­lán nem kívántak arról nyilat­kozni, lehet-e arra számítani, hogy a feltételezett szerb tü­zérségi akcióra való válasz­képpen - ahogy ez a múltban már megtörtént horvát kommandók esetleg magyar területre is átsodródva táma­dást hajtanának végre a szerb alakulatok ellen. Az esemé­nyek - mondotta egy szakértő lapunknak -, azért váltak ne­hezebben megjósolhatóvá, mert Milosevics elnök egy állítólagos titkos megállapo­dás részeként valószínűleg tudomásul vette a krajina el­leni támadást, és úgy nyilat­kozott, hogy nem kíván bea­vatkozni. Akkor őt biztosították: Ke­­let-Szlovénia („baranyai há­romszög") elleni akciót nem terveznek. Most Milosevics a szerb katonai vezetők foko­zott nyomásának is ki van té­ve: lehet, hogy épp ilyen hely­zet kialakítása azoknak a helyi szerb parancsnokoknak a cél­ja, akik Eszék lövetését terve­zik vagy elrendelték. Lapunk értesülései szerint egyébként a péntek reggel kez­dődött horvát támadásról Ma­gyarország nem kapott előze­tes konkrét figyelmeztetést, jel­zést. A horvát külügyminisz­ter Kovács László magyar kül­ügyminiszterrel folytatott pén­tek reggeli telefonbeszélgeté­sében valószínűtlennek nevez­te azt, hogy az akkor már meg­kezdődött konfliktus közelebb kerülhetne a magyar határhoz. Más diplomáciai csatornákon is hasonló jelzések érkeztek. A Külügyminisztérium minde­zeket komolyan is vette, és csak pénteken szólította fel a turistákat, hogy ne utazzanak a horvát Adriára. Németor­szág - amelynek a horvátokkal fenntartott különösen baráti kapcsolat révén előzetes infor­mációja lehetett a tervekről - már korábban felszólította pol­gárait arra, hogy kerüljék Hor­vátországot, illetve térjenek onnan haza. Munkatársunktól Győztes horvátok szerbektől zsákmányolt lobogóval Fegyvercsempész Saját állítása szerint emlék­be akarta hazahozni egy magyar férfi azokat a fegy­vereket, melyeket útitáská­jában találtak a dráva­­szabolcsi határőrök pénte­ken. A csempésznél - aki a horvát hadsereg zsoldosá­nak mondta magát - több­féle, a NATO-ban rendsze­resített fegyvert találtak, többek között egy vállról ki­lőhető páncéltörő rakétát, benne a kilövésre kész beélesített lövedékkel. A poggyászában volt még kilenc páncéltörő robbanó­fejű lövedék, több hatásta­lanított harci felszerelés, például egy páncélgránát indítására szolgáló eszköz. Az ismeretek szerint a férfi autóstoppal érkezett a magyar országhatárhoz. Atompánik A hírügynökségek szombaton arról számoltak be, hogy szerb katonai körök kilátásba he­lyezték: lőni fogják a térség egyetlen atomerőművét a szlo­­vén-horvát határon levő Krskóban, amennyiben a nem­zetközi erők nem állítják le a horvát hadmozdulatokat. A hír joggal kelthet nyugtalansá­got, hiszen a legközelebbi szerb állás alig száz kilométer­re van az atomerőműtől, s Csernobil óta tudjuk, mekkora térséget fenyegethet egyetlen sérült reaktor is. A Színes Vasárnap helyi for­rásokból ugyanakkor kiderítet­te a hír eredetét. Eszerint szó sincs érdemleges katonai fe­nyegetésről, mindössze Tre­­binje polgármestere, Vucurovic úr azt mondta egy újságírónak: „úgy látszik, a világ csak akkor fog elgondolkozni a háborúval kapcsolatos lehetséges igazsá­­­gokról, ha a lövések Krskóig érnek." Magyarok az Adrián Becslések szerint mintegy ezer magyar turista tartózkodik a jugoszláv Adria partján. A leg­nagyobb magyar utaztató vál­lalatok egyike, az IBUSZ Tours ügyvezető igazgatója, Kleinin­­ger Pál szerint az Isztriai- fél­szigeten és a Kvarner-öböl szi­getein (Krk, Hvar, Cres, Losinj), ahol a magyarok üdül­nek, szombaton sem fenyege­tett semmiféle veszély. Csak két fiatalember tartózkodott Dubrovnikban, ők saját fele­lősségükre utaztak a tenger­parti városba. Az IBUSZ minden ügyfelét értesítette a háborús veszély­ről, de a kint nyaralók közül senki nem kérte, hogy tegyék lehetővé azonnali visszautazá­sát. Az iroda szervezésében üdülő magyarok autóval in­dultak a tengerpartra, így ne­kik a maximális biztonság ér­dekében a Celje-Ljubljana- Postojna vagy az említett vo­naltól nyugatra eső útirány vá­lasztását javasolják. Akik au­gusztus 12/13-án indulnának a tengerpartra, de nem kíván­nak elutazni, sztornóköltség­mentesen lemondhatják terve­zett útjukat. Szombaton megkérdeztük Umagban, Rovinjban és Opati­­jában egy-egy szálloda recep­cióvezetőjét, hogy érzik magu­kat a náluk üdülő magyar turis­ták, csomagolnak-e lázasan vendégeik. A válasz mindhá­rom helyen úgy hangzott, hogy a vendégek jól vannak, úszkál­nak, az idő gyönyörű, kutya ha­juk és eszük ágában nincs haza­térni. „A nyaraló magyarokat csak a tengerpartig engedjük, távolabb semmi esetre sem", mondták a kérdezettek. Az üdülés egyébként pilla­natnyilag valóban veszélyte­lennek látszik, legfeljebb az oda-, illetve a visszaúton fe­nyegetnek a háborús cselek­mények. Repülővel azonban elérhetetlen a tengerparti A Magyar Légiközlekedési Vál­lalat nem közlekedtet menet­­rendszerű járatokat, a horvát tengerpartra, a nagy nyugati társaságok pedig legkésőbb pénteken leállították járatai­kat. A turisták szinte kizárólag autóval utaznak az Adriához, az egyetlen magyar repülős­cég, az Indicator Rt. sem indít már gépeket, mert potenciális ügyfelei elálltak utazási szán­dékuktól. Zadar és Dubrovnik repülőtere amúgy is napok óta zárva van, ezeket a horvát hadsereg a katonai készültség miatt csukta be. P. A. MAGYARORSZÁG A háború nem biztosítható A biztosítótársaságok nem szeretik, ha valaki háborúval sújtott térségbe akar utazni. A kockázattal kalkulálni ugyan lehet, de rendkívül magas díjat kérnének el, egy ilyen kárese­ményre is fedezetet nyújtó biz­tosítás megkötésekor. Az Atlasz Biztosítónál, amelynek fő profilja az utazá­sok biztosítása, a Színes Vasár­nap kérdésére válaszolva el­mondták, biztosításaik egyike sem nyújt fedezetet háborús, polgárháborús eseményből fa­kadó kárra. Ez azt jelenti, bár­milyen kár is éri ügyfelüket, ha az a háborúval volt összefüg­gésben, nem fizetnek. Ebből fakadóan Horvátországra ők ugyanolyan feltételekkel kötik meg a szerződést partnereik­kel, mint más európai ország­ra, azonban most különöskép­pen felhívják klienseik figyel­mét erre a kikötésre. Kérdés azonban, kétséges esetben ho­gyan bizonyítják: valóban a háború miatt esett-e a kár. Aki pedig feltétlenül biztosí­tani akarja magát háború ese­tére, valószínűleg csak a Lloyd'shoz fordulhat, hiszen az - drága pénzért - mindent biztosít. V. I. A magyar főparancsnok is utazik az amerikai hadgyakorlatra A Lelkészkísérettel az Újvilágba Elutazott az Egyesült Álla­mokba szombat délután az a 47 magyar katona, akik - 16 másik ország mellett - részt vesznek a Cooperative Nugget 95 békepartnerségi hadgya­korlaton. A Koczák Imre őrnagy vezette magyar szakaszt ünnepélye­sen búcsúztatták a tököli kato­nai repülőtéren, ahonnan az amerikai légierő gépén indul­tak a Louisana állambeli Fort Polk kiképzőközpontba. A magyar békefenntartó szakaszban helyt kapott két­­két fős logisztikai, megfigye­lői, tájékoztatási, egészségügyi részleg, valamint egy tábori lelkész is. Az Egyesült Álla­mok saját költségén szállítja oda-vissza a magyar szakaszt, és a gyakorlattal kapcsolatos ellátást is biztosítja. A békepartnerségi manőve­rek célja, hogy összehangolják a vegyes nemzetiségű erők te­vékenységét a legkülönbö­zőbb feladatokra. A NATO Partnerség a Békéért prog­ramjában részt vevő országok megismerkedhetnek az Egye­sült Államok szárazföldi had­erejének kiképzési módszerei­vel is. A gyakorlatot megnyitó ün­nepségre vasárnap a helyszín­re utazik Deák János vezérezre­des, a Magyar Honvédség pa­rancsnoka és Borsits László honvédelmi helyettes államtit­kár. SZÍNES VASÁRNAP 3 HÉTFORDULÓ APENTA Úgy voltam a hét eseményeivel, mint az Apenta ásványvízzel, melynek címkéjén azt a tanácsot adják, hogy ha az összetételre, illetve a gyártás időpontjára vagyok kíváncsi, nézzem meg a túloldalon. Azt gondoltam, általában lehet ezenkívül a másik ol­dalon is egy címke, csak az enyémről az leázott. Sok-sok üveg át­vizsgálásával kiderült, nem így van. De akkor miféle túloldalon találom meg az ígért információkat? Szemizmokat próbáló gúvasztással sikerült megtalálnom a választ a címke hátoldalán. Irinyó-pirinyó betűkkel valóban odanyomtatták az ígért adato­kat. Ha tehát kíváncsi lennék rá, mit is engedek magamba, a mélyzöld, kettős üvegfalon és a kissé torzító víztömegen keresz­tül elolvashatom. Rájuk hagytam. Az Apenta biztos egészséges. Ahogy a világ is bizonyára normális, csak ami látszik belőle, csak amit az olvasni vágyónak mutat, az látszik eszehagyottnak. A dabas-sári iskola történetének például biztosan van logikája. Értelmes emberek a szereplői, miért ne lenne. A látható világban azonban ebből most csak annyi jelent meg, hogy egy állami em­ber elrendelte a falbontást, az erről szóló papírt az érintettek nem veszik át, de tudnak a döntésről, majd amikor nem titokban, ha­nem kifejezetten rendőri biztosítással, újságírókkal, fotósokkal megkezdődik a bontás, véletlenül épp ott adminisztrál egy hölgy a fal tövében a másik oldalon, hogy a fejére zuhanhasson tégla, kerül feszület, ami leeshet, számítógép, ami zúzódhat. Lehet égbekiáltani. Nagy ügy ez, különben nem tudna ilyen komikus jeleneteket produkálni. Ha nincs tét, feszültség, nem lehet nevet­ni sem. Amiként önmagában az is csak egy dicséretes mozzanat, hogy Pintér Sándor országos rendőrfőkapitányt is megszondáztatták, amikor az Árpád hídon hátulról beleszaladtak a kocsijába, de azon, ami ennek kapcsán kiderült, nevezetesen, hogy abban az időpontban az összes pesti hídon ilyen egymásba rohanásos baleset történt, csak röhögni lehet, hiszen ennek nem lehet más magyarázata, mint hogy az összes hídon az összes sofőr észak fe­lé bámult, mert hogy ott igazoltatták a Pintért. A város meg mint a hülye dominó, letarolta maga magát. S ha már a rendőröknél tartunk, az is mosolygós egy ügy, hogy a Gál Zoltán balesetét vizsgáló ügyész gyakorlatilag gyanúsított­nak minősíti a Trabantot vezető, most épp hogy magához tért Lauernét - három ember halt meg, nem kicsi a büntetőjogi tét -, miközben Túrós András rendőr vezérőrnagy, az ORFK közbizton­sági főigazgatója meglátogatja a fiatalasszonyt, és a belügymi­niszter megbízásából segélyben részesíti. Hatóság potenciális gyanúsítottal így még nem bánt. Hát csak próbáljuk meg kiolvas­ni ezeknek a történeteknek az összetételét a címke hátoldaláról! Egyszerűbb kis szörnyűséget produkált az az idegenforgalmi vezető, aki pénteken a Kossuth rádióban nyilatkozva felindultan rótta meg a horvátokat, amiért szezon közepén képesek háborút kezdeni. Ebben a stílben csak annyit tehetnék hozzá: holtszezon­ban háború? Ez rossz szójáték. De ha már a háborús övezet... Chirac francia elnök is produkált valami apentásat. Már akkor rossz érzéseket keltettek bennem harcias nyilatkozatai, amikor kiderült, hogy a francia katonai szerepvállalásnak történetesen épp magyar idegenlégiós halottja van. A Népszabadság minapi riportjából pedig kiderült, hogy a gyorsreagálású NATO-haderők francia katonái jelentős részt szintén idegenlégiósok. Köztük bosnyákok, horvátok, szerbek vegyesen. Itthon meg az derült ki, hogy a Temetkezési Vállalat által hasz­nált urnákba nem nagyon fértek bele a hamvak befogadására szolgáló hengerek, így hát az elhunytak földi maradványai ügyes kis nejlonzacskókba kerültek. A hengereket viszont kifi­zettették a hozzátartozókkal. S feltevések szerint persze kft. van az ügyben, melynek főnöke temetőt alkalmazott... A szokásos. Talán tényleg a legjobb a szegénytemetés, a szétszórattatás. De nem! Mert jó hír is akadt a héten. A magyar hadsereg 47 fős egysége az egyesült államokbeli Lousianában hadgyakorlaton vesz részt. Ez jelentős tett. Idegen katona ugyanis még nem tette amerikai földre a lábát. Ellenségként legalábbis nem. Akárhogy is, katonának semmiképp sem kis dolog odajutni. S ráadásul e hír mögött aztán üdítően nincsen semmi, akárhogy is bámuljuk a mélytenger zöld apentás üvegét, csak a vizet látjuk, semmi mást. Nagy N. Péter Dabas-sári iskolaháború Vasárnapi szünet Már úgy tűnt, megnyugodtak a kedélyek az alföldi kisváros­ban, de pénteken ismét kirob­bant a botrány a dabas-sári ál­talános iskolában. Jegyzői ha­tározatot lobogtatva „világi" szülők egy része, kalapácsok­kal és egyéb bontóeszközökkel felszerelve nekiesett a két isko­lát elválasztó falnak, s nem tö­rődve a felháborodott „egyhá­zi" csapat tiltakozásával, le­­döntötték azt. Hét vége van, meleg és áll a levegő. Az emberek a hétköz­nap fáradalmait pihenik ki. Ki­halt a dabas-sári Szent János Általános Iskola és környéke is. Hét végére megszűnt a rendőri felügyelet, nincsenek kíváncsiskodók, falakat rom­boló, illetve azt ellenző szülők. Valószínűleg otthon sziesztá­­zik az alpolgármester, pihen­nek az iskola igazgatói, a plé­bánián is csönd van. Katolikus és ateista egyaránt élvezi a hét vége nyugalmát, műveli a kertjét, kirándul, vagy üldögél a háza előtt. A szemben álló felek erőt gyűjtenek, hogy holnap talán ismét egymás torkának ugor­hassanak. Ha szeptemberig sem tud megegyezni a ketté­osztott közösség, a kisdiákok ismét vonulhatnak a kocsmák­ba vagy jobb esetben a helyi művelődési házba betűvetést tanulni. Remélhetőleg azon­ban, erre többé nem kerül sor. Addig pedig nem tehetünk mást, mint várunk. Legalábbis hétfőig. király

Next