Színes Vasárnap, 1995. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)

1995-09-03 / 35. szám

1995. szeptember 3. MAGYARORSZÁG Parlament: címer és seft Az igaz, hogy az Alkotmány­­bíróság a jelenlegi címerhasz­nálati szabályok egy részét megsemmisítette - az állami és a társadalmi szervezetek javá­ra s a magánszemélyek kárára történő hátrányos megkülön­böztetés miatt - s a kormány még tavasszal a parlament elé terjesztette a nemzeti jelképek használatáról szóló törvény­­tervezetet, úgyhogy már a T. Ház körmére ég a dolog, azért van valami groteszk abban, hogy az Országgyűlés a nyári szünet után ennek a törvény­nek a tárgyalásával kezdi munkáját.­­A szakképzés, a fel­sőoktatás fejlesztése és a védett természeti területekről szóló törvényjavaslatok mellett.­ Hi­szen valóban nagyon fontos az, hogy a koronás címer mel­lett lehet-e más történelmi for­mákat is használni vagy, hogy milyen esetekben használatos a zászlón a cserfa- és az olajág, itt Kelet-Közép-Európában azonban talán még ennél is fontosabb azoknak a jogszabá­lyi lyukaknak a betömése, amelyek lehetővé teszik, hogy az ország „talpraesettebb" pol­gárai megszedjék magukat a többiek kárára. Ki ne találkozott volna di­csekvő „nagymogulokkal", akik nem is titkolták, hogy „palira veszik" az államot. S legfeljebb azzal könnyítenek lelkükön, hogy ingyenkony­hákat tartanak fenn... Volt egyszer egy nagyon ta­nulságos riportfilm Kelet-Eu­­rópa milliomosairól, akik, anélkül persze, hogy összebe­szélhettek volna, meggazdago­dásuk induló hónapjait arra az időszakra tették, amíg orszá­gok parlamentje a címer- és zászlóhasználatról vitatkozott. Kétségtelen, a téma igazán hálás. Tele van olyan lehetősé­gekkel, amikor a képviselők megvillogtathatják történelmi ismereteiket, no meg szemér­mesen azért ország-világ tud­tára adhatják, mily forró honfi­úi szeretet fűti keblüket. Éppen ezért nem várható, hogy a témával a parlament röviden végez - noha a házbi­zottság időkeretbe javasolta szorítani a vezérszónoki fel­szólalásokat -, biztosra lehet venni, nem kevesen lesznek, akik meg akarják mutatni lel­kük mélységeit. S mivel történetesen hazánk is Kelet-Európa határán fek­szik, az élelmesebb - nagyon finoman szólva - üzletembe­rek már „melegíthetnek". Amíg tart a parlamenti vita cí­merről és zászlóról, addig még az eddigieknél is nyugodtab­­ban folytathatják megszokott sejtjeiket. S a milliók gyűlhet­nek tovább... (gyémánt) Kamara­bojkott A Greenpeace nemzetközi szervezet kezdeményezésére a Levegő Munkacsoport augusz­tus végén bojkottra szólította fel a magyar lakosságot, a vál­lalkozókat és intézményeket. Ne vegyék, illetve ne vegyék igénybe azoknak a francia vál­lalatoknak a termékeit vagy szolgáltatásait, amelyek részt vesznek a francia atomkísérle­tekben. Mint ismeretes, Jacques Chirac, a Francia Köztársaság elnöke visszavonhatatlan dön­tésként jelentette be, hogy szeptember 8-án Franciaor­szág újrakezdi a föld alatti atomrobbantásokat. A kísérle­tekben részt vevő vállalatokról a Greenpeace szerzett informá­ciókat. A cégek a következők: ACB, GEC Alsthom, Filotex, Bouygues, Bull, Dumez, CGEE, Schlumberger, Intertechnique, Les Cables de Lyon, Spie-Ba­­tignolles, Schneider SA, STMI, Sodern, Thomson SA. Az ABC és a GEC az atom­bomba tárolására szolgáló konténerek szállítója. A Bouygues speciális építési munkákat végez, és tengeri próbafúrásokhoz szállít építő­elemeket. A Bullra a számítás­­technikai és egyéb elektroni­kus rendszerek tartoznak. A Sodern neutront állít elő a bombához, a Thomson a hoz­zá szükséges elektronikai be­rendezéseket. Utóbbi cég egyébként a civil és hadi elektronikai vállalatok között Európában az első, a világon a harmadik. A bojkottfelhívásnak a mai Magyarországon - és feltehe­tően máshol is - az akarat és a lista ellenére sem könnyű ele­get tenni. Melyik ma már az a nemzetközi forgalomba bocsá­tott termék, amelyen kizárólag csak a gyártó nyelvén van fel­irat? És eldönthető mondjuk egy boltban az, hogy a helyre kis kalapácsot vagy vitamin­dús kutyatápszert gyártó ha­zai vállalkozás melyik külföldi nagyvállalat leányvállalata? A válasz többször is: nem. Miért volt érdemes hát boj­kottot emlegetni? A Levegő Munkacsoport egyik illetékese szerint, amolt igazán érdekel, úgyis tudja, mely vállalatokról van szó. A felhívás pedig nem igazán azokhoz szól, akikhez intézték. Nem az a cél, hogy a lakosság foglalkozzék ezzel. (!) Inkább a nyilvánosság segítsé­gével próbálnak nyomást gya­korolni­­ a robbantásokban részt vevő cégekre. Amelyeket a jelek szerint - a robbantások ellen más szervezetekkel együtt a munkacsoport is gyűjtött több mint tízezer aláí­rást - nemigen zavar semmi­lyen tiltakozás. Miként feltehe­tően a francia számítógépek vásárlásától sem állott el a fel­hívásra senki. T. L. L. Az úttörő, ahol tud­­ vasút Ha egyszer a Hűvösvölgyből indul a Gyermekvasút - a haj­dani Úttörővasút „jogutódja" -, nem csoda, hogy a szombati Nosztalgianapon felettébb hű­vös idő fogadta a kilátogató kí­váncsi kissrácokat és szüleiket. A nosztalgia kifejezés hasz­nálatát persze nem a gyerekek örvendetes nagy számú jelen­léte indokolta, inkább a szerve­ző Gyermekvasutasokért Ala­pítvány meghívására kilátoga­tó egykori úttörővasutasok. A kisfiús kíváncsiság és a nosz­talgia különös elegyével telítő­dött tömeg aztán egyöntetű csodálattal és kétellyel várta a nap első attrakcióját: az­­ező­­rm­űvészt. Aki váratott is magá­ra, ahogy illik. Nem kellett ag­gódnia, hogy a nézősereg el­unja magát, a „kétszemélyes" fellépés egyik szereplője már a porondon állt. Az a vasúti sze­mélykocsi, amit néhány perc múlva „partnere" megkísérel elhúzni. Az egész napos - minden ál­lomáson folyó - ünnepségso­rozat számtalan vendége pro­dukálta magát, a vasutaszene­kartól az ökörsütés ceremónia­mestereiig, a legnevesebb fel­lépőnek azonban mindenkép­pen a vonathúzásra vállalkozó Nick Árpád számított, aki civil­ben szkandervilágbajnok. Már amikor épp nem vago­nokat cibál - hol kézzel, hol a fogával, így tett ezen a szomba­ton is, bár láthatóan nem volt gyerekjáték - talán ezért bá­multa annyi kislány és kisfiú olyan leplezetlen csodálattal ezt az úriembert, amint dereká­ra tekerte a kötelet, s kis kon­centráció után nekiveselke­dett... Hogy aztán dühösen el­ernyessze készenlétbe helye­zett izmait: nincs is kiengedve a fék! A helyszínt „biztosító" vas­utasok sebtiben orvosolták a problémát - a főnök még foko­zott figyelemre szólította fel a többieket, mondván: azért né­mileg lejt is itt a pálya, nehogy nagyon meginduljon az a ko­csi... Majd jött az újabb jelzés: rajta! Nick Árpád pokoli sóhaj­tások közepette vetette magát az egyoldalú küzdelembe, s úgy elhúzta azt a vonatot, mint a körbe-körbe feszülten figyelő kissrácok bármelyike otthon a játék­mozdonyt. Sőt még ez sem volt elég! Rö­vid pihegés után - ha már így benne van a huzigálásban - fo­kozatot váltott: az immár ki­rándulókkal már-már túlzsú­folt szerelvényre csomózott kötelet kapta el a fogával, s az előző mutatványhoz képest szinte játszi könnyedséggel vonszolta magával néhány méteren keresztül. A nézelő­dőkön lassan eluralkodott az érzés, hogy ha a vonatnak len­ne nótája, ez a vasgyúró tán még azt is elhúzná... Az utóbbit azonban már a vasutaszenekar vállalta magá­ra. A jelre pedig nekilódult a menetrendben szeptember el­ső szombatjára időzített Gyer­­mekvasút-nap. Jöhetett a to­vábbiakban a zeneszó, az ökör­sült, a sok régi és mai gyerek­vasutas, a mulatság és minde­­nekfelett a sihuhu. tillA Hátra, ELŐRE! Fotó: Benkő Imre SZÍNES VASÁRNAP 3 HÉTFORDULÓ A pénz illata Ugyanis, minden ellenkező híreszteléssel szemben, van neki. Ezen a héten a kénkő szaga terjengett pénzügyekben a mi 93 ezer négyzetkilométerünkön. Minden ördögien alakult, és nincsenek jó híreim. Itt van mindjárt a kormánydöntés, amelyben tudomásunkra hozzák, hogy jövőre megszűnik a legkeskenyebb jövedelem adó­­mentessége. Magyarán, egy forint után is mindenki köteles húsz fillért befizetni az államkasszába. Már vártam ezt a határozatot. Hiszen a kormány, a koalíció szociálisan hangsúlyozottan érzé­keny. Nem győzik eleget emlegetni. És mit tesz isten, most azt ér­zékeli, hogy a legkisebb jövedelműek, keresetükhöz képest elég léha életet élnek. Dúskálnak az akciós kiárusításon, a használtke­reskedelemben, ingyenkonyhán, nyakló nélkül veszik föl a segé­lyeket. Mindebből a költségvetésnek csekély haszna származik. Aki csak egy picit tud számolni, legalább az alapműveletekkel tisztában van, könnyen megérti a kormány álláspontját: nagy sá­pot ugyan nem lehet róluk már lehúzni, de tetszik tudni, aki a ki­csit nem becsüli... És bizony ők vannak a legtöbben. 1996-tól két százalékkal több társadalom­biztosítási járulékot kell minden munkavállalónak leszurkolnia. Ez a másik örvende­tes hír. A pénz nyilván a gyengélkedő egészségügy kúrálására kell. Való igaz, nem állunk valami fényesen sem lelkileg, sem fi­zikailag. Európában a legkevesebb esélyünk van a hosszú életre, tele vagyunk rákkal, droggal, alkoholizmussal, elkél némi anya­gi áldozat. Viszont csak harmincezer ágyat hurcolnak ki összesen mint fölöslegeset a kórtermekből. És ha nem járunk úgy, mint a dél-tengeri francia atomrobbantással, amelyet a világ nagyobbik felének tiltakozása ellenére is végrehajtanak, még az is lehet, hogy a Schöpf-Mérei gyermekkórházat nem zárják be annak elle­nére, hogy az anyukák, apukák sem szeretnék. Nem vagyok biztos benne, hogy aki pénteken kora este fölkap­csolta a csillárt, hiszen már érzékelhetően rövidülnek a nappalok, tudatában volt-e, hogy nyolc százalékkal többet fizet érte, mint csütörtökön - noha a számlát csak novemberben kell kiegyenlíte­nie. Az ellentételezésről viszont a kormány hallani sem akar - je­lentette be szinte diadalittas hangon a rádió bemondója. Ez a győzelmi mámor, az eltökéltségnek ez a sziklaszilárd fitogtatása zavar engem. Mert rosszul élni nem jó. De rosszabbul élni sokkal rosszabb. És ne próbálja nekem a kormány hősi tettnek beállítani, hogy sikerült halált megvető bátorsággal lemondania arról, hogy én többet fogyasszak. Villanyból is, gázból is. Ami pedig a gázt illeti, van belőle bőven. Az idén ősszel, két­szer bizonyosan kimegyek az utcára. Egyszer a tűzoltókkal, má­sodszor a diákokkal. Megmagyarázom. Az ember, az evolúciós elmélettel ellentétben, nem lemászott a fáról, hanem lelökte a ma­jom, mert nem bírta a szagát, az ízét és a modorát. Ezért az ember fogta magát, és társadalomba szerveződött. Tette ezt elsősorban, mert félt,a tűztől, így született meg a tűzoltó. A köztársaság és a Fotex elnöke után a legfontosabb ember. Mi lehet ugyanis életbe vágóbb, mint hogy eloltsuk a tüzet. Ezért aztán van önkéntes tűz­oltó és önkéntesebb tűzoltó. Magyarországon. Másutt megfizetik őket. Magam egyhangúan kiáltom, inkább lemondok a három új miniszteri tárcáról, az egész olcsóbb kormányátalakítási proce­dúráról, csak hogy a 17 ezer forintos nettó jövedelmükön valamit is emelhessünk. A diákokat meg egyszerűen csak szeretem. Ami nem apostoli erény, csak én is voltam fiatal. Amúgy, a kormányt csókoltatom. (müller) Áron alul semmit nem adnak Suchman Tamás szombaton egy kaposvári vállalkozói fórumon szemé­lyes garanciát ígért arra, hogy nem kótyavetyélik el az állami vagyont, s arra is, hogy a korábbi, részben a bankrendszer felkészületlensége miatti visszaélések a hamarosan kezdődő közművek privatizációja so­rán nem ismétlődnek meg. Erre szerinte már a pályázati kiírások is biz­tosítékot jelentenek. A privatizációs miniszter elmondta, komoly aggodalommal tölti el a stratégiai szempontból rendkívül fontos öt cég eladása, hiszen most először ajánlanak fel 1000 milliárd forint értékben állami vagyont meg­vételre, a ez a még meglévőnek mintegy felét teszi ki. Suchman arról is szólt, hogy a privatizáció második ütemében 10 milliárd forintos cso­maggal kínálnak újabb lehetőséget magánszemélyeknek a vagyonhoz jutáshoz; ehhez felhasználhatók a kárpótlási jegyek. A tervek szerint 1997 végéig befejeződik a tulajdonosváltás. Demográfiai gödörben az oktatás Holnap nem mindenkinek kezdődik el a tanév. Több mint négyezer munka nélküli peda­gógus, számos bezárt iskola hiába várja a találkozást a diá­kokkal. A Színes Vasárnap utánajárt, hogy az ország na­gyobb vidéki városaiban hány közoktatási intézmény, illetve munkahely szűnt meg. Zala­egerszegen az idén az Ipari Szakmunkásképző Intézetet zárták be. Az ott dolgozó 50 közalkalmazott közül 28-nak sikerült ismét elhelyezkednie, 22-nek azonban egyelőre nem. Megszűnt továbbá 10 óvodai és 22 általános iskolai tanuló­­csoport. A városban így összesen 150 pedagógus-álláshellyel lett ke­vesebb. De mert körülbelül 70 embert nyugdíjaztak, csaknem 60 tanár és 13 óvónő vált való­jában munkanélkülivé. Győrben szintén egyetlen tanintézmény - a Gyimó álta­lános iskolai részének - bezá­rására került sor. Az intézke­dés oka, hogy ott valójában az alsó tagozat csak 16-20 tanuló­val működött, fenntartása a to­vábbiakban nem volt gazdasá­gos. Az épületben levő óvoda és a művelődési központ azon­ban változatlanul nyitva van. Emellett egy új iskola is fogad­ja a diákokat. A Kossuth Lajos Ipari Szakközép- és Szakmun­kásképző Intézetből kiváló in­tézményben, a Gábor László Építőipari Műhelyiskolában szeptemberben kezdődik az oktatás. A létszámcsökkentés miatt 171 tanár álláshelye szűnt meg. Ötvenet végkielégítéssel fel­mentettek, a többieket áthe­lyezték, illetve nyugdíjazták. Szolnokon 13 óvoda, 21 álta­lános iskola és 14 középfokú intézmény van. Az idén már egyet sem zárnak be, azonban két iskolát, a Mátyás király és a Délibáb útit már a tavaszon összevonták, s az egyesítés után már csak az előbbiben ta­nítanak. A városban az idén 193 köz­alkalmazotti álláshely szűnt meg. Emiatt 132 pedagógus (főleg általános iskolai tanító) és 61, az oktatásban nem tanár­ként dolgozó munkatárs kény­szerült elhagyni a pályát. Kecskeméten egyetlen kül­telki iskola csukta be kapuit. A város alpolgármestere szerint 172 pedagógus elbocsátására került sor. Ez csak azért öröm­teli hír, mert a sajtó, sőt még a Pedagógus Szakszervezet érte­sülése szerint is legalább 500 tanárt küldtek el a városban. Kaposvárott egyelőre annyi történt, hogy a Petőfi Általános Iskolában már nem indítottak első osztályt. S valószínű: a kö­vetkező tanévtől teljesen meg­szűnik az oktatás. Emellett kénytelenek voltak körülbelül 30 - főként általános iskolai - tanártól megválni. Szerencsé­sebb a helyzet az óvodákban és a középiskolákban. Azokban az idén nem lesz változás. Szekszárdon sem zártak be egyetlen tanodát sem. Sőt az I. Béla Gimnáziumban előrelép­tek azzal, hogy az általános képzés mellett a diákoknak le­hetőség nyílt műszaki oktatás­ban is részt venniük. Összesen nyolc tanító került nehéz hely­zetbe, de valószínűleg ők is el tudnak majd helyezkedni. Székesfehérvárott, Dunaúj­városban, Egerben, Debrecen­ben, Békéscsabán ez idáig nem volt szükség nagyobb változtatásokra. Ez idáig. S hogy mi lesz a jövőben, senki sem tudja. A fenntiekből ugyanakkor kitűnik, hogy leginkább az ál­talános iskolai tanítók helyzete a legelkeserítőbb. Ennek oka többek között abban keresen­dő, hogy országszerte mostan­ra érte el mélypontját az a de­mográfiai hullám, amely miatt egyre kevesebb a iskolaköte­lessé váló, az oktatandó gyer­mek. Kirády Attila

Next