Színes Vasárnap, 1995. december (2. évfolyam, 48-52. szám)

1995-12-03 / 48. szám

1995. december 3. Az SZDSZ elnöke továbbra sem vállal kormány funkciót Egységes küldöttgyűlés Folytatás az első oldalról A kormányról szólva az SZDSZ első embere kifejtette, a mai na­pig is helyesnek tartja, hogy a pártelnök nem vállal szerepet a kabinetben - az SZDSZ ugyan­is benne van a kormányban, de nem azonos vele­­, s mint mondta, csak a legnagyobb megbecsüléssel szólhat a sza­bad demokrata miniszterekről és államtitkárokról. Köztük a lemondásra kényszerült Fodor Gáborról, aki a küldöttgyűlésen az utolsó sorban foglalt helyet, s csak a percekig tartó tapsvi­har hatására „fedte fel inkogni­­tóját". A kormány képviseletében és a kormány munkájáról Kuncze Gábor koalíciós minisz­terelnök-helyettes szólt, aki Pető Ivánhoz hasonlóan hangsú­lyozta: a súlyos gazdasági vál­ságtól fenyegetett ország elosz­tási rendszerének átalakítása törvényszerűen együtt jár a népszerűségvesztéssel, noha kétségtelen: a kormány is köve­tett el hibákat. Kuncze szerint Bokrost igazságtalanul ítéli meg a közvélemény - az SZDSZ küldöttgyűlésén mind­azonáltal nem árultak I love La­jos feliratú trikókat hiszen a megszorító intézkedéseket bár­kinek, aki elvállalja a pénzügy­­miniszteri posztot, meg kellett volna hoznia. Kuncze is mege­rősítette azt a már elhangzott véleményt: a koalíció felbontá­sa politikai instabilizációt és gazdasági destabilizációt idéz­ne elő. Kuncze az első fergeteges tapsot egyébként azzal a kije­lentésével aratta, hogy az SZDSZ kitart amellett: az ol­csó állam nem demagógia. (Ez a megállapítás különösen annak fényében érdekes, hogy egy héttel ezelőtt Mis­kolcon a kormányfő éppen az olcsó államot nevezte illúzió­nak.) Még a kormánynál ma­radva: Kuncze arra is kitért, természetesen a szabad de­mokraták nem ellenzik kö­römszakadtukig a kormány átalakítását, ennek azonban egy koncepció alapján kell megtörténnie, nem pedig a személyi problémák megol­dását szolgálnia. Ami pedig a kormányzati kommunikációt illeti: a koalíciós miniszterel­nök-helyettes szerint a legna­gyobb baj jelenleg, hogy összekeverednek az eszközök és a célok. Hiányzik a célok felvázolása, mégpedig nem a távoli céloké, hanem a köze­lieké. A majdani rózsaszín jö­vőről szőtt álmok ugyanis senkit sem elégítenek ki. A népszerűtlen intézkedé­sek hatásáról szólva Dornbach Alajos, az Országos Tanács el­nöke is megerősítette, érthető a döntések emocionális hatása, mégis pozitívum, hogy - az előző négy évtől eltérően - ma már nem uralja hisztéria a bel­politikai életet, a szélsőséges hecckampány perifériális la­pokba szorult vissza. A többször is szóba került „olcsó állam" természetesen a pártok költségvetési támogatá­sának csökkenésével is együtt járt: ennek következményeit elemezte az SZDSZ pártigaz­gatója, Wekler Ferenc. A beszámolók után a kül­döttgyűlés, még délelőtt, ki­sebb alapszabály-módosításo­kat hajtott végre - erre az ön­­kormányzati választásokról szóló törvény lényeges meg­változtatása miatt volt szükség -, majd szekcióülésekkel foly­tatódott a kisebbik kormány­párt küldöttgyűlése. Az ezt követő vita után a küldöttgyűlés résztvevői ál­lásfoglalást fogadtak el a koa­líciós kormány eddigi munká­járól és további feladatairól. Ez utóbbiak lényege: a meg­kezdett stabilizáció folytatása, a jóléti rendszerek átgondolt s nem rögtönzött­­ átalakítása, a nem stratégiai jelentőségű állami tulajdonban lévő válla­latok privatizálása, az önkor­mányzatiság elvének érvé­nyesítése, a kulturális sokféle­ség tiszteletben tartása, to­vábbá az eddigi eredmények­re támaszkodó józan külpoli­tika. Gy­ ML Fotósok pergőtüzében az SZDSZ vezetői EGY IGAZI KONFLIKTUS A jövő hét elején dönteni kell az adótáblavitában a koalíciós partnerek között. A vita azután robbant ki, hogy az SZDSZ elutasította az Érdekegyeztető Tanácsban november 24- én a személyi jövedelemadóról kialakított megállapodást. A sokhetes disputa végén elfogadott szja-tábla 48 százalékos adóval sújtja az évi 900 000 forintot elérőket. Az SZDSZ ellenjavaslata 44 százalékban hatá­rozná meg a legmagasabb adó mértékét. Az MSZOSZ, amelyet ugyan nem lehet szocialista dominanciájúnak nevezni, de mindenképp közelebb áll az MSZP-hez, mint az SZDSZ-hez, ez ügyben határozott. Mint szombaton megtudtuk, az MSZOSZ szemben áll minden olyan törekvéssel, amely megkérdőjelezi azt, amit az ÉT-ben elértek. Az szja-tábláról kimunkált alku ugyanis a jövő évi ár-bér egyez­ménybe épül be. Ennek újratárgyalása teljesen bizonytalanná teheti a to­vábbi egyeztetéseket. Az MSZP és az SZDSZ retorikája más korábbi vitáiktól eltérően ez ügyben visszafogott, mégis lehetséges, hogy ez a két párt legkomo­lyabb konfliktusa, mert itt igazi érdekütközésről van szó. A szabad de­mokraták nyilván nem alap nélkül hivatkoznak arra, hogy a 48 százalé­kos kulcs olyan súlyos megterhelést jelent a középrétegeknek, ami a polgárság lesüllyedését gyorsítaná. Az MSZP viszont méltatlankodik: az SZDSZ szerintük azt vonja kétségbe, hogy a legalacsonyabb jövedelmű­ek terheit kell enyhíteni - így lehet megőrizni a társadalmi békét, elkerül­ni a sztrájkhullámot. A szocialisták arra is utalnak, hogy az SZDSZ szin­te már „kapuzárás után”, a parlamenti vitát követően, teszi meg indítvá­nyait, amelyek 16-20 milliárddal csapolhatják meg a büdzsét. A kompro­misszum, ahogy lenni szokott, utolsó pillanatban kialakulhat, erre jó esély van - de ha nem, váratlan, valós törésponthoz juthat a koalíciós kormányzás. Emelhetők a helyi adók A jövőre életbe lépő, helyi adók­ról szóló törvénymódosítás két­­háromszorosára emeli a levet­hető adók felső határát, egyúttal kevesebb kibúvót, mentességet hagy. Az önkormányzati reagá­lásokból ugyanakkor úgy tűnik, településtípustól függ, hogy hol szednek majd ténylegesen több adót. Az idei januári adatok sze­rint 1640 önkormányzat vetett ki helyi adót. Ezen belül épít­ményadóból 666, telekadóból 328 település jutott - 1994-ben összesen 3,4 milliárd forint - bevételhez. Úgynevezett kom­munális adót (ez a közfelada­tokat finanszírozó általános adó) magánszemélyekre 839, vállalkozókra 607 helyen ve­zettek, aminek összbevétele ta­valy 1,6 milliárd volt. (Válto­zás, hogy jövőre a magánsze­mélyek ezt már nem írhatják le a személyi jövedelemadójuk­ból.) Az idegenforgalmi adó nyújtotta lehetőséget 367 ön­­kormányzat használta ki (112 millió). Helyi iparűzési adó ki­vetését 656 település választot­ta (178,8 millió). Míg általában a települések­nek fele, addig a városoknak 90 százaléka, az ötszáz lakos­nál kisebb településeknek vi­szont csak harmada döntött helyi adó bevezetése mellett. Az idei év helyi adóból szár­mazó önkormányzati összbe­vétel mintegy 36 milliárd fo­rint lesz, amelynek 80 százalé­kát a vállalkozók fizetik. Ha­bár a helyi adókról szóló tör­vény módosítása megemeli a felső határértéket, önkormány­zati szakemberek nem tartják valószínűnek, hogy ezzel élni is tudnak majd a települések. Szirtes Lajos, a Települési Ön­­kormányzatok Országos Szö­vetségének társelnöke azon a véleményen van, hogy azok a kistelepülések, ahol öregedő, alacsony létszámú a lakosság, eddig sem vetettek ki helyi adót, és ezután sem lesz erre lehetőségük. Szerinte ez a mó­dosítás változást csak a na­gyobb teherbírású települése­ken, városokban hozhat. Szir­tes Lajos attól tart, hogy e lépés után újabb normatívacsökken­­tések várhatóak. Nádor Rudolfné, a Községi Önkormányzatok Szövetsége elnökének véleménye meg­egyezik abban a TÖOSZ társel­nökével, hogy nem várható je­lentős emelkedés a helyi adók mértékében. Ahol a helyi adó­kat még nem vezették be, azaz a 3200 önkormányzat mintegy felénél, ott azt most - a lakos­ság teherbíró képességének csökkenésével - nem lehet majd könnyen megtenni. Az elnök asszony szerint a ked­vezmények központi megvo­nása tovább feszítheti a húrt. Röschenthaler Mária, a Pénz­ügyminisztérium munkatársá­nak véleménye szerint a módo­sítás növelheti az önkormány­zatok szabadon felhasználható pénzét. Amennyiben a telepü­lés sajátosságainak megfelel, a módosítással megvont mentes­ségeket az önkormányzatok to­vább alkalmazhatják (a közpon­tilag megszüntetett kedvezmé­nyek közé tartozik például a la­kások személyenkénti 25, kiste­lepüléseken 100 négyzetméte­res adómentessége). Röschen­thaler Mária várakozása szerint bizonyos mértékig megnő jövő­re a helyiadó-kivetési hajlandó­ság. Arra a kérdésünkre, hogy az önkormányzati adók kiveté­sének szabadabbá tétele a köz­ponti normatívák csökkentésé­nek kompenzálását szolgál­ják-e, nem tagadta, hogy ez is szerepet játszott a módosítás­ban. A kormány szándéka sze­rint a központi támogatásról fo­kozatosan a helyi bevételekre kell a hangsúlyt áthelyezni. Baka Zoltán \N MAGYARORSZÁG KELETI KÉRTE a miniszter kérte a honvédelmi szakszervezet tagjait, hogy ne demonstráljanak - hang­zott el az érdekképviselet szombati budapesti nagygyű­lésén. A miniszter egyúttal azt javasolta: írjanak levelet a parlamenti pártoknak a szol­gálati törvény mielőbbi elfo­gadtatása érdekében, mert a tárca lehetőségei kimerültek. A kormány szerint még az idén meg kell születnie a jog­szabálynak, viszont tárgyalá­sának jövő heti folytatása a házbizottság legutóbbi ülé­sén nem kapott támogatást. Az időnként felforrósodó han­gulatú nagygyűlésen egyetlen felszólaló sem támogatta, hogy az utcára vonuljanak a katonák. HÉTFORDULÓ NÉGY SZÁZALÉK Mennyit álmodoztunk róla! Hát tessék, most itt van. Ilyen. Boldog­nak neveztük azokat az országokat, ahol nem azon vitatkoznak a politikusok, hogy mi legyen a volt titkosügynökökkel, hogy le­­gyen-e korona és három halom a címerben, s ki is nevezi ki ponto­san a tévé elnökét, illetve hány nap alatt kell nyilatkozni a felmen­tését javasló indítványról. Azt gondoltuk, hogy a politikai érettség biztos jele az, amikor egyébként kiegyensúlyozott, bölcs emberek az adómértékek néhány százalékos változtatásán vitatkozva cék­­lásan vöröslővé teszik a fejüket, elfeledkeznek édesanyjuk intel­meiről és jó társaságban csúnyán kezdenek viselkedni. Mert a de­mokráciák csúcsain adószázalék az a pont, ahol nincs már esély belátásra és önmérséklete, ahol már az ösztön az­ úr. Nos, ezen a héten eljutottunk a politikai üdvbirodalom eme mennyei tartományába. A két koalíciós párt végre nem azon kü­lönbözött össze, hogy hány miniszter és államtitkár lehet egy kormányban, vagy hogy miniszter felügyelje a privatizációt vagy sem, viszont megszületett végre a 44 százalék kontra 48 százalék vita. Vagyis: mennyi legyen a legmagasabb adókulcs? A jövedel­mek 48 százaléka, amint a szocialisták mondják, vagy maradjon 44, a szabad demokraták elképzeléseinek megfelelően? A vita végre értelmesnek ígérkezik, hiszen mi másról szólhatna a politi­zálás, mint annak kifejtéséről, hogy a módosabbakat kell-e ter­helni, hogy a szegények ne kerüljenek végképp mindannyiunk számára méltatlan körülmények közé, vagy épp fordítva, nem szabad túl sok pénzt elvenni onnan, ahol értékes munkával meg­termelték, s oda juttatni, ahol nem biznyultak rá érdemesnek. Durván fogalmaztam meg a lehetséges álláspontokat, de tehet­tem, hiszen finomabb érveléssel egyelőre nem kell megbirkózni. A vita tárgya immár a vágyott, nyilvános érvei. Magyarán: emitt azt mondják, hogy nem lehet a szegényeket tovább terhelni, amott meg azt, hogy mindennek van határa, a középosztály ellehetetlenítésének is. Ennyi. Hogy miért pont ezt gondolják, nem tudni. Érintkezési pontok nincsenek. Mintha csak személyi kérdésről lenne szó. Vagy leváltják, vagy nem. Vagy elfogadják a lemondá­sát, vagy nem. Köztes megoldás nincs. Ha e stiláris jel árulkodó, akkor megint Bokros Lajosról van szó, és nem a vágyott politikai viszonyok beköszöntéről. Úgy fest, hogy ő politizál itt egyedül s mindenki más csak hozzá képest. A szocialista párt négy népszerű minisztere mondott le miatta, mígnem a párt kongresszusán vastapssal jutalmazták. Talán megértették, hogy elképesztően darabos ötletei az állami kiadások visszafogására jelentős szociális elkötelezettséggel pá­rosulnak. A családi pótlék jövedelemhatárhoz kötésétől az ön­­kormányzatoknak járó automatikus támogatás csökkentéséig, ami a hátrányosabb helyzetűek számára való újraosztást tenné lehetővé egy sor próbálkozása volt arra, hogy az adóeltitkoló, ka­matjövedelmeket élvező középosztályt megfogja. Legutóbb pél­dául a lakáskamatok felemelésével, ami vélhetően ugyanezt a ré­teget érintette volna, ha az Alkotmánybíróság engedi. Nem en­gedte. Aztán a koalíciós pártok sem. Akkor most következik ugyanezen csoport fölös pénzeinek elvételére a legmagasabb, ám még mindig nem igazán magas jövedelműek további szorítása, a 48 százalékos kulcs. Ha ehhez hozzávesszük, hogy körülbelül ugyanez a réteg veszítheti el a családi pótlékot is, akkor igen erő­teljesnek mondhatjuk a támadást. A szocialista párt 149 egyéni körzetben megválasztott képvise­lője, mint a kongresszus előkészületei során kiderült, nehezen csendesíthető le, ha folyamatosan hergelik a választóikat. Talán ezt felismerve váltott végképp a pénzügyminiszter, amikor a jel­lemzően listáról építkező szabad demokraták bázisát adó közép­­osztályt vette célba. Itt talán csak egy pártvezetéssel, s nem egy lázadásra hajlamos képviselői tömeggel kell megküzdeni. Ez sem lesz azonban könnyű. Az alaphelyzet ugyanis nem túl gondolatgazdag, így kevés köztes megoldást enged. Bokros Lajos óriási lendülettel támadta meg a hazai szociális alapintézményeket, miközben a Budapest Bank ügyei, végkielégítése és az­ alkotmánybírósági döntések erkölcsileg elgyengítették. Ehhez járult még az, hogy épp a szo­cialisták dominálta szakszervezetek generáltak a rendszerválto­zás óta nem látott erősségű tüntetés- és sztrájkhullámot ellene, amit nem tehettek volna meg, ha egy igazán hiteles emberhez kapcsolódnak a szükséges megszorítások. A patthelyzetből a pénzügyminiszter a szakszervezetekkel való megállapodás és az SZDSZ-szel való konfrontáció felé próbál kitörni. Más menekülé­si útvonala nincs is. Legfeljebb csak a tényleges lemondás, ami viszont senkinek sem lenne jó. Nos, ebben a történetben komolyak a tétek, de kevés a távlatos gondolat, a kiérlelt értékrendszer, szóval mindaz, ami érthetővé tenné, miért mennek egy-egy százalékért ölre a politikusok. S közben meglendült a pivatizáció. Kis túlzással megint ömlik az országba a pénz. Megint lehetőség kínálkozik rá, hogy dollár­ral tömjék be a struktúrák réseit, tartsák lábon a meg nem konst­ruált rendszereket. Ez lenne csak az igazi rossz kompromisszum. Amikor folyhatna tovább ismert ágyaiban a jó langyos víz, hogy aztán két év múlva, amikor már végképp nem lesz mit eladni, s a hitelnek ez a privatizációs formája sem áll már rendelkezésre, ott találjuk magunkat a kiszikkadt meder partján, könnyes szemmel visszagondolva a szép időkre, amikor még néhány százalék adón oly jókat tudtunk vitatkozni. Nagy N. Péter SZÍNES VASÁRNAP 3 Hétfőtől új számlaszámok Hétfőtől lép életbe a bank­számlaszámokat egységesítő új kódrendszer. Az OTP Bank Rt. december folyamán tájé­koztatja lakossági ügyfeleit ar­ról, hogy miként érinti őket a pénzforgalmi jelzőszámok vál­tozása. Az értesítéssel együtt kapják kézhez a január 1 -jétőrt kötelezően használandó kész­pénz-átutalási megbízás­nyomtatványokat, amellyel hi­teleiket befizethetik, illetve fo­lyószámlájukra fizethetnek be készpénzt. Változnak a lakossági folyó­számlaszámok is, az új rend­szerben 16, vagy 24 számjegy­ből állnak majd, melyből az el­ső nyolc az OTP Bank azonosí­tására szolgál. Az Rt. országszerte 1,2 millió lakossági folyószámlát vezet, emiatt számukra viszonylag hosszabb átállási időt hagy a Magyar Nemzeti Bank. Az OTP- nél az áttérés december 1-től jö­vő év április 1-jéig tart majd. Nem érinti a változás a számlatulajdonosokat a köz­üzemi átutalások esetében. Az OTP ugyanis e szolgáltató vál­lalatokkal vagy a munkabér­átutalást teljesítő cégekkel saját adathordozókon áll kapcsolat­ban.

Next