Színes Vasárnap, 1995. december (2. évfolyam, 48-52. szám)
1995-12-03 / 48. szám
1995. december 3. Az SZDSZ elnöke továbbra sem vállal kormány funkciót Egységes küldöttgyűlés Folytatás az első oldalról A kormányról szólva az SZDSZ első embere kifejtette, a mai napig is helyesnek tartja, hogy a pártelnök nem vállal szerepet a kabinetben - az SZDSZ ugyanis benne van a kormányban, de nem azonos vele, s mint mondta, csak a legnagyobb megbecsüléssel szólhat a szabad demokrata miniszterekről és államtitkárokról. Köztük a lemondásra kényszerült Fodor Gáborról, aki a küldöttgyűlésen az utolsó sorban foglalt helyet, s csak a percekig tartó tapsvihar hatására „fedte fel inkognitóját". A kormány képviseletében és a kormány munkájáról Kuncze Gábor koalíciós miniszterelnök-helyettes szólt, aki Pető Ivánhoz hasonlóan hangsúlyozta: a súlyos gazdasági válságtól fenyegetett ország elosztási rendszerének átalakítása törvényszerűen együtt jár a népszerűségvesztéssel, noha kétségtelen: a kormány is követett el hibákat. Kuncze szerint Bokrost igazságtalanul ítéli meg a közvélemény - az SZDSZ küldöttgyűlésén mindazonáltal nem árultak I love Lajos feliratú trikókat hiszen a megszorító intézkedéseket bárkinek, aki elvállalja a pénzügyminiszteri posztot, meg kellett volna hoznia. Kuncze is megerősítette azt a már elhangzott véleményt: a koalíció felbontása politikai instabilizációt és gazdasági destabilizációt idézne elő. Kuncze az első fergeteges tapsot egyébként azzal a kijelentésével aratta, hogy az SZDSZ kitart amellett: az olcsó állam nem demagógia. (Ez a megállapítás különösen annak fényében érdekes, hogy egy héttel ezelőtt Miskolcon a kormányfő éppen az olcsó államot nevezte illúziónak.) Még a kormánynál maradva: Kuncze arra is kitért, természetesen a szabad demokraták nem ellenzik körömszakadtukig a kormány átalakítását, ennek azonban egy koncepció alapján kell megtörténnie, nem pedig a személyi problémák megoldását szolgálnia. Ami pedig a kormányzati kommunikációt illeti: a koalíciós miniszterelnök-helyettes szerint a legnagyobb baj jelenleg, hogy összekeverednek az eszközök és a célok. Hiányzik a célok felvázolása, mégpedig nem a távoli céloké, hanem a közelieké. A majdani rózsaszín jövőről szőtt álmok ugyanis senkit sem elégítenek ki. A népszerűtlen intézkedések hatásáról szólva Dornbach Alajos, az Országos Tanács elnöke is megerősítette, érthető a döntések emocionális hatása, mégis pozitívum, hogy - az előző négy évtől eltérően - ma már nem uralja hisztéria a belpolitikai életet, a szélsőséges hecckampány perifériális lapokba szorult vissza. A többször is szóba került „olcsó állam" természetesen a pártok költségvetési támogatásának csökkenésével is együtt járt: ennek következményeit elemezte az SZDSZ pártigazgatója, Wekler Ferenc. A beszámolók után a küldöttgyűlés, még délelőtt, kisebb alapszabály-módosításokat hajtott végre - erre az önkormányzati választásokról szóló törvény lényeges megváltoztatása miatt volt szükség -, majd szekcióülésekkel folytatódott a kisebbik kormánypárt küldöttgyűlése. Az ezt követő vita után a küldöttgyűlés résztvevői állásfoglalást fogadtak el a koalíciós kormány eddigi munkájáról és további feladatairól. Ez utóbbiak lényege: a megkezdett stabilizáció folytatása, a jóléti rendszerek átgondolt s nem rögtönzött átalakítása, a nem stratégiai jelentőségű állami tulajdonban lévő vállalatok privatizálása, az önkormányzatiság elvének érvényesítése, a kulturális sokféleség tiszteletben tartása, továbbá az eddigi eredményekre támaszkodó józan külpolitika. Gy ML Fotósok pergőtüzében az SZDSZ vezetői EGY IGAZI KONFLIKTUS A jövő hét elején dönteni kell az adótáblavitában a koalíciós partnerek között. A vita azután robbant ki, hogy az SZDSZ elutasította az Érdekegyeztető Tanácsban november 24- én a személyi jövedelemadóról kialakított megállapodást. A sokhetes disputa végén elfogadott szja-tábla 48 százalékos adóval sújtja az évi 900 000 forintot elérőket. Az SZDSZ ellenjavaslata 44 százalékban határozná meg a legmagasabb adó mértékét. Az MSZOSZ, amelyet ugyan nem lehet szocialista dominanciájúnak nevezni, de mindenképp közelebb áll az MSZP-hez, mint az SZDSZ-hez, ez ügyben határozott. Mint szombaton megtudtuk, az MSZOSZ szemben áll minden olyan törekvéssel, amely megkérdőjelezi azt, amit az ÉT-ben elértek. Az szja-tábláról kimunkált alku ugyanis a jövő évi ár-bér egyezménybe épül be. Ennek újratárgyalása teljesen bizonytalanná teheti a további egyeztetéseket. Az MSZP és az SZDSZ retorikája más korábbi vitáiktól eltérően ez ügyben visszafogott, mégis lehetséges, hogy ez a két párt legkomolyabb konfliktusa, mert itt igazi érdekütközésről van szó. A szabad demokraták nyilván nem alap nélkül hivatkoznak arra, hogy a 48 százalékos kulcs olyan súlyos megterhelést jelent a középrétegeknek, ami a polgárság lesüllyedését gyorsítaná. Az MSZP viszont méltatlankodik: az SZDSZ szerintük azt vonja kétségbe, hogy a legalacsonyabb jövedelműek terheit kell enyhíteni - így lehet megőrizni a társadalmi békét, elkerülni a sztrájkhullámot. A szocialisták arra is utalnak, hogy az SZDSZ szinte már „kapuzárás után”, a parlamenti vitát követően, teszi meg indítványait, amelyek 16-20 milliárddal csapolhatják meg a büdzsét. A kompromisszum, ahogy lenni szokott, utolsó pillanatban kialakulhat, erre jó esély van - de ha nem, váratlan, valós törésponthoz juthat a koalíciós kormányzás. Emelhetők a helyi adók A jövőre életbe lépő, helyi adókról szóló törvénymódosítás kétháromszorosára emeli a levethető adók felső határát, egyúttal kevesebb kibúvót, mentességet hagy. Az önkormányzati reagálásokból ugyanakkor úgy tűnik, településtípustól függ, hogy hol szednek majd ténylegesen több adót. Az idei januári adatok szerint 1640 önkormányzat vetett ki helyi adót. Ezen belül építményadóból 666, telekadóból 328 település jutott - 1994-ben összesen 3,4 milliárd forint - bevételhez. Úgynevezett kommunális adót (ez a közfeladatokat finanszírozó általános adó) magánszemélyekre 839, vállalkozókra 607 helyen vezettek, aminek összbevétele tavaly 1,6 milliárd volt. (Változás, hogy jövőre a magánszemélyek ezt már nem írhatják le a személyi jövedelemadójukból.) Az idegenforgalmi adó nyújtotta lehetőséget 367 önkormányzat használta ki (112 millió). Helyi iparűzési adó kivetését 656 település választotta (178,8 millió). Míg általában a településeknek fele, addig a városoknak 90 százaléka, az ötszáz lakosnál kisebb településeknek viszont csak harmada döntött helyi adó bevezetése mellett. Az idei év helyi adóból származó önkormányzati összbevétel mintegy 36 milliárd forint lesz, amelynek 80 százalékát a vállalkozók fizetik. Habár a helyi adókról szóló törvény módosítása megemeli a felső határértéket, önkormányzati szakemberek nem tartják valószínűnek, hogy ezzel élni is tudnak majd a települések. Szirtes Lajos, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének társelnöke azon a véleményen van, hogy azok a kistelepülések, ahol öregedő, alacsony létszámú a lakosság, eddig sem vetettek ki helyi adót, és ezután sem lesz erre lehetőségük. Szerinte ez a módosítás változást csak a nagyobb teherbírású településeken, városokban hozhat. Szirtes Lajos attól tart, hogy e lépés után újabb normatívacsökkentések várhatóak. Nádor Rudolfné, a Községi Önkormányzatok Szövetsége elnökének véleménye megegyezik abban a TÖOSZ társelnökével, hogy nem várható jelentős emelkedés a helyi adók mértékében. Ahol a helyi adókat még nem vezették be, azaz a 3200 önkormányzat mintegy felénél, ott azt most - a lakosság teherbíró képességének csökkenésével - nem lehet majd könnyen megtenni. Az elnök asszony szerint a kedvezmények központi megvonása tovább feszítheti a húrt. Röschenthaler Mária, a Pénzügyminisztérium munkatársának véleménye szerint a módosítás növelheti az önkormányzatok szabadon felhasználható pénzét. Amennyiben a település sajátosságainak megfelel, a módosítással megvont mentességeket az önkormányzatok tovább alkalmazhatják (a központilag megszüntetett kedvezmények közé tartozik például a lakások személyenkénti 25, kistelepüléseken 100 négyzetméteres adómentessége). Röschenthaler Mária várakozása szerint bizonyos mértékig megnő jövőre a helyiadó-kivetési hajlandóság. Arra a kérdésünkre, hogy az önkormányzati adók kivetésének szabadabbá tétele a központi normatívák csökkentésének kompenzálását szolgálják-e, nem tagadta, hogy ez is szerepet játszott a módosításban. A kormány szándéka szerint a központi támogatásról fokozatosan a helyi bevételekre kell a hangsúlyt áthelyezni. Baka Zoltán \N MAGYARORSZÁG KELETI KÉRTE a miniszter kérte a honvédelmi szakszervezet tagjait, hogy ne demonstráljanak - hangzott el az érdekképviselet szombati budapesti nagygyűlésén. A miniszter egyúttal azt javasolta: írjanak levelet a parlamenti pártoknak a szolgálati törvény mielőbbi elfogadtatása érdekében, mert a tárca lehetőségei kimerültek. A kormány szerint még az idén meg kell születnie a jogszabálynak, viszont tárgyalásának jövő heti folytatása a házbizottság legutóbbi ülésén nem kapott támogatást. Az időnként felforrósodó hangulatú nagygyűlésen egyetlen felszólaló sem támogatta, hogy az utcára vonuljanak a katonák. HÉTFORDULÓ NÉGY SZÁZALÉK Mennyit álmodoztunk róla! Hát tessék, most itt van. Ilyen. Boldognak neveztük azokat az országokat, ahol nem azon vitatkoznak a politikusok, hogy mi legyen a volt titkosügynökökkel, hogy legyen-e korona és három halom a címerben, s ki is nevezi ki pontosan a tévé elnökét, illetve hány nap alatt kell nyilatkozni a felmentését javasló indítványról. Azt gondoltuk, hogy a politikai érettség biztos jele az, amikor egyébként kiegyensúlyozott, bölcs emberek az adómértékek néhány százalékos változtatásán vitatkozva céklásan vöröslővé teszik a fejüket, elfeledkeznek édesanyjuk intelmeiről és jó társaságban csúnyán kezdenek viselkedni. Mert a demokráciák csúcsain adószázalék az a pont, ahol nincs már esély belátásra és önmérséklete, ahol már az ösztön az úr. Nos, ezen a héten eljutottunk a politikai üdvbirodalom eme mennyei tartományába. A két koalíciós párt végre nem azon különbözött össze, hogy hány miniszter és államtitkár lehet egy kormányban, vagy hogy miniszter felügyelje a privatizációt vagy sem, viszont megszületett végre a 44 százalék kontra 48 százalék vita. Vagyis: mennyi legyen a legmagasabb adókulcs? A jövedelmek 48 százaléka, amint a szocialisták mondják, vagy maradjon 44, a szabad demokraták elképzeléseinek megfelelően? A vita végre értelmesnek ígérkezik, hiszen mi másról szólhatna a politizálás, mint annak kifejtéséről, hogy a módosabbakat kell-e terhelni, hogy a szegények ne kerüljenek végképp mindannyiunk számára méltatlan körülmények közé, vagy épp fordítva, nem szabad túl sok pénzt elvenni onnan, ahol értékes munkával megtermelték, s oda juttatni, ahol nem biznyultak rá érdemesnek. Durván fogalmaztam meg a lehetséges álláspontokat, de tehettem, hiszen finomabb érveléssel egyelőre nem kell megbirkózni. A vita tárgya immár a vágyott, nyilvános érvei. Magyarán: emitt azt mondják, hogy nem lehet a szegényeket tovább terhelni, amott meg azt, hogy mindennek van határa, a középosztály ellehetetlenítésének is. Ennyi. Hogy miért pont ezt gondolják, nem tudni. Érintkezési pontok nincsenek. Mintha csak személyi kérdésről lenne szó. Vagy leváltják, vagy nem. Vagy elfogadják a lemondását, vagy nem. Köztes megoldás nincs. Ha e stiláris jel árulkodó, akkor megint Bokros Lajosról van szó, és nem a vágyott politikai viszonyok beköszöntéről. Úgy fest, hogy ő politizál itt egyedül s mindenki más csak hozzá képest. A szocialista párt négy népszerű minisztere mondott le miatta, mígnem a párt kongresszusán vastapssal jutalmazták. Talán megértették, hogy elképesztően darabos ötletei az állami kiadások visszafogására jelentős szociális elkötelezettséggel párosulnak. A családi pótlék jövedelemhatárhoz kötésétől az önkormányzatoknak járó automatikus támogatás csökkentéséig, ami a hátrányosabb helyzetűek számára való újraosztást tenné lehetővé egy sor próbálkozása volt arra, hogy az adóeltitkoló, kamatjövedelmeket élvező középosztályt megfogja. Legutóbb például a lakáskamatok felemelésével, ami vélhetően ugyanezt a réteget érintette volna, ha az Alkotmánybíróság engedi. Nem engedte. Aztán a koalíciós pártok sem. Akkor most következik ugyanezen csoport fölös pénzeinek elvételére a legmagasabb, ám még mindig nem igazán magas jövedelműek további szorítása, a 48 százalékos kulcs. Ha ehhez hozzávesszük, hogy körülbelül ugyanez a réteg veszítheti el a családi pótlékot is, akkor igen erőteljesnek mondhatjuk a támadást. A szocialista párt 149 egyéni körzetben megválasztott képviselője, mint a kongresszus előkészületei során kiderült, nehezen csendesíthető le, ha folyamatosan hergelik a választóikat. Talán ezt felismerve váltott végképp a pénzügyminiszter, amikor a jellemzően listáról építkező szabad demokraták bázisát adó középosztályt vette célba. Itt talán csak egy pártvezetéssel, s nem egy lázadásra hajlamos képviselői tömeggel kell megküzdeni. Ez sem lesz azonban könnyű. Az alaphelyzet ugyanis nem túl gondolatgazdag, így kevés köztes megoldást enged. Bokros Lajos óriási lendülettel támadta meg a hazai szociális alapintézményeket, miközben a Budapest Bank ügyei, végkielégítése és az alkotmánybírósági döntések erkölcsileg elgyengítették. Ehhez járult még az, hogy épp a szocialisták dominálta szakszervezetek generáltak a rendszerváltozás óta nem látott erősségű tüntetés- és sztrájkhullámot ellene, amit nem tehettek volna meg, ha egy igazán hiteles emberhez kapcsolódnak a szükséges megszorítások. A patthelyzetből a pénzügyminiszter a szakszervezetekkel való megállapodás és az SZDSZ-szel való konfrontáció felé próbál kitörni. Más menekülési útvonala nincs is. Legfeljebb csak a tényleges lemondás, ami viszont senkinek sem lenne jó. Nos, ebben a történetben komolyak a tétek, de kevés a távlatos gondolat, a kiérlelt értékrendszer, szóval mindaz, ami érthetővé tenné, miért mennek egy-egy százalékért ölre a politikusok. S közben meglendült a pivatizáció. Kis túlzással megint ömlik az országba a pénz. Megint lehetőség kínálkozik rá, hogy dollárral tömjék be a struktúrák réseit, tartsák lábon a meg nem konstruált rendszereket. Ez lenne csak az igazi rossz kompromisszum. Amikor folyhatna tovább ismert ágyaiban a jó langyos víz, hogy aztán két év múlva, amikor már végképp nem lesz mit eladni, s a hitelnek ez a privatizációs formája sem áll már rendelkezésre, ott találjuk magunkat a kiszikkadt meder partján, könnyes szemmel visszagondolva a szép időkre, amikor még néhány százalék adón oly jókat tudtunk vitatkozni. Nagy N. Péter SZÍNES VASÁRNAP 3 Hétfőtől új számlaszámok Hétfőtől lép életbe a bankszámlaszámokat egységesítő új kódrendszer. Az OTP Bank Rt. december folyamán tájékoztatja lakossági ügyfeleit arról, hogy miként érinti őket a pénzforgalmi jelzőszámok változása. Az értesítéssel együtt kapják kézhez a január 1 -jétőrt kötelezően használandó készpénz-átutalási megbízásnyomtatványokat, amellyel hiteleiket befizethetik, illetve folyószámlájukra fizethetnek be készpénzt. Változnak a lakossági folyószámlaszámok is, az új rendszerben 16, vagy 24 számjegyből állnak majd, melyből az első nyolc az OTP Bank azonosítására szolgál. Az Rt. országszerte 1,2 millió lakossági folyószámlát vezet, emiatt számukra viszonylag hosszabb átállási időt hagy a Magyar Nemzeti Bank. Az OTP- nél az áttérés december 1-től jövő év április 1-jéig tart majd. Nem érinti a változás a számlatulajdonosokat a közüzemi átutalások esetében. Az OTP ugyanis e szolgáltató vállalatokkal vagy a munkabérátutalást teljesítő cégekkel saját adathordozókon áll kapcsolatban.