Színes Vasárnap, 1996. május (3. évfolyam, 18-21. szám)
1996-05-05 / 18. szám
1996. május 5. MAGYARORSZÁG A királyi pár síron túli találkozása közel ezer év után ismét „találkozott" első királyunk, Szent István és felesége, Boldog Gizella: a Szent István-bazilikából Veszprémbe vitték a Szent Jobbot, ahol tegnap állították ki először a királyné pénteken Magyarországra érkezett jobb felkarcsontját. A két ereklye azonban csak egy napig volt együtt látható, mert a királyi ököl mindössze 24 órára kapott „kimenőt". Veszprémben Gizelláé lesz az egész hét. Ma ünnepi szentmisét tartanak a bazilikában, ahol a városba érkező zarándokok megnézhetik az ereklyét. Szerdán hivatalosan is kezdetét veszi a Gizella-napok rendezvénysorozata, amelynek megnyitóján Pozsgay Imre mond beszédet. De megnyílik az érseki palota is a látogatók előtt. Pénteken pedig Európanapot tartanak, amelyen részt vesznek az EU-országok nagykövetei, s a tervek szerint Kuncze Gábor is. * Gizella, a magyarok első koronás uralkodónője bajor hercegi családban született 980 körül. István 996-ban vette őt feleségül, s hozta Magyarországra. Új hazájában Veszprém volt Gizella városa. Ami azt is jelentette, hogy a mindenkori veszprémi püspök gyóntatta királynéját, s a koronázó főpapja is ő volt. De Gizella építtette a város székesegyházát, s egy apácazárdát is. A krónika szerint Gizella példás feleség volt. Fia - az Istvánnal együtt 1083-ban szentté avatott - Imre herceg, majd férje halála után csakis Istennek szentelte életét. Más krónikások Gizelláról a hazai németek is megemlékeznek. Az Esztergomi Német Kisebbségi Önkormányzat például „kibérelte" a kisebbségeknek a Széchenyi teret: tegnap a német hagyományőrző csoportok mellett szlovák, cigány, lengyel és örmény együttesek is felléptek. Eszerint azonban az özvegy részt vett a trón körüli cselszövésekben, és ő vakíttatta meg István kiszemelt utódját, Vazult. Ismét mások viszont arra hivatkoznak, hogy utóbbi esetben Bajor Gizellát összetévesztik a későbbi király, Péter anyjával, akit szintén Gizellának (pogány nevén Geslának) hívtak. Annyi azonban bizonyos, hogy az özvegyet többször bebörtönözték, majd ismét szabadon engedték, s végül visszatért hazájába. Passauban belépett a bencés nővérek niedenburgi rendjébe, amelynek két év múlva már ő volt az apátnője. Itt hunyt el 1059- ben, s sírja is itt van. Maradványait 1908-ban azonosították, ám tíz év múlva ismét elhantolták. A sírt tavaly októberben bontották fel újra. A magyar egyház már régóta szerette volna itthon látni ereklyéit, azonban Gizellát a bajor hívők is tisztelik, így - kompromisszumos megoldásként - csak az egykori királyné jobb felkarcsontja látható tegnap óta Veszprémben. Boldoggá avatásáról Róma tárgyal tovább Mindszentyre emlékeztek Tegnap volt öt éve annak, hogy hazaérkeztek Mariazellből az ország utolsó hercegprímása, Mindszenty József hamvai, s holnap lesz az egykori bíboros, esztergomi érsek halálának huszonegyedik évfordulója. Az ebből az alkalomból tartott, immár hagyományos Mindszentyzarándoklaton több ezer ember vett részt tegnap. Az Esztergomi Bazilikában celebrált ünnepi szertartáson Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsekkel misézett Angelo Acerbi érsek, a Szentatya magyarországi követe és Kada Lajos érsek, a nemrégiben Madridba kinevezett, magyar származású pápai nuncius is. A misén képviseltette magát a kormány, az Országgyűlés elnöke és a parlamenti pártok is. Az engesztelő mise után megkoszorúzták Mindszenty sírját a bazilika kriptájában. Információink szerint lezárult Mindszenty két éve indult boldoggá avatási „perének" magyarországi szakasza, s az iratokat hamarosan megkapja a római Szenttéavatási Kongregáció. Az eljárás titkos, így annak menetébe kívülálló nem láthat bele. Annyi azonban bizonyos, hogy az atyák ismét átvizsgálják az egyszer már idehaza, szigorú eljárás során áttanulmányozott iratokat (egyebek mellett Mindszenty kiadott és kiadatlan írásait, tanúk beszámolóit, visszaemlékezéseit), s ezután döntik el, javasolják-e a pápának, hogy közzétegye a boldoggá avató okiratot. D. D. * Védett területek: még hat év magánkézben A természetet a sok „kis" emberi mulasztás, hanyagság teszi tönkre, nem néhány nagyobb vétség, éppen ezért a sikeres védelem, értékmegrás évtizedekre szóló kulcskérdése, hogy a társadalom képese felzárkózni a jó törvények mögé. A többi között ezt hangsúlyozta Rnkrinny Znitrm természetvédelmi miniszteri biztos a Zalaegerszegen rendezett nyugat-magyarországi regionális környezetnevelési konferencia szombaton tartott zárónapján. Véleménye szerint beigazolódott, hogy az önkormányzatiságra épülő demokratikus viszonyok között elsősorban nem „felülről" kell megoldani a környezettel összefüggő gondokat. A legolcsóbb, ám az egyik leghatékonyabb befektetés a lakosság egészét érintő szemléletformálás, oktatás, ismeretterjesztés és a zöldmozgalmak, civil önszerveződések túlpolitizáltság nélküli, érdemi működése. Rakonczay Zoltán közölte: hat évre és mintegy 18 milliárd forintra lesz szükség, hogy a kárpótlás és privatizáció során magántulajdonba került természetvédelmi területrészeket az állam - az Alkotmánybíróság döntése alapján - visszavásárolja az érintett 200 ezer személytől. Aggodalmas Együttműködés • Pokorni tart az új elittől A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre tegnap a közoktatási és felsőoktatási törvény készülő módosításáról tartott konferenciát. A magyar oktatás holnapjáért címet viselő rendezvény, Trin Wofka Rudolf akadémikus, a Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora az oktatás hangsúlyosabb szerepéért szállt síkra. Arra hivatkozott, hogy a gazdasági fejlődés alapfeltétele az oktatás színvonalának emelése. Például Dél-Korea fellendülése is szoros összefüggésben volt azzal a ténnyel, hogy az ország 355 százalékkal növelte az alapfokú oktatásra fordított állami kiadásokat. Magyarországon azonban sajnálatos módon sem a közvélemény, sem a kormány nem ad prioritást az oktatásnak. Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási Bizottságának fideszes alelnöke annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az elmúlt másfél év ígéretei és hangoztatott céljai szöges ellentétben állnak a mindennapi tényekkel. Míg a normatív támogatások emelésével büszkélkedik a kormány, addig mindennaposak az iskolabezárások. A jelenlegi oktatási rendszert a tantárgy-pedagógiai dirill jellemzi, az általános iskolában bevezetett felvételi vizsgát pedig pedagógiai horrornak nevezte az alelnök. A hét parlamenti frakció véleménye megegyezik abban, folytatta Pokorni, hogy növelni kell a középfokú képzésben részt vevők számát, később pedig általánossá kell tenni a középfokú képzést. Ezzel szemben a 6+4+2 iskolaszerkezet egyértelműen a középfokú képzés szűkülését jelenti majd. „Úgy látom, kialakul egy elitréteg, amely másokat nem fog odaengedni a versenyképes tudás megszerzéséhez", fejezte be felszólalását Pokorni. Vajda Ferenc, a Budapesti Evangélikus Gimnázium igazgatója előadásában elmondta: a magyar iskola 1000 éve tulajdonképpen az egyházi iskolák története. A második világháború után 8980 iskolából 4785 volt az egyház kezében. Az 1948-as és 1952-es drasztikus csökkentések után az oktatás, néhány iskola kivételével, teljesen állami kézbe került. Ma is csupán az iskolák 3 százaléka van egyházi kézben, ami a felekezeti iskolákban évente tapasztalt többszörös túljelentkezést figyelembe véve igen kevés. Az emberi értékek és a kultúra leértékelődése következtében óriási társadalmi igény van az egyházi iskolákra - fejezte be előadását Vajda Ferenc. PÁ M ■ ■ ■■ fim Regiok jövoje Térségfejlesztés és organikus társadalom címmel egész napos konferenciát tartottak szombaton Székesfehérvárott. A szekcióüléseken azt próbálták felmérni, hogy milyen fejlődési lehetőségei vannak a régiónak a következő évezredben. A meghívott akadémikusok és szakemberek megvitatták a térség- és területfejlesztés alternatíváit, a köz- és felsőoktatás helyi problémáit. Értékelték a dunántúli régió politikai, szociális, környezeti helyzetét. Szabó Gábor, a rendező Fejér Megyei Közgyűlés elnöke a Színes Vasárnap kérdésére elmondta: rövidesen közzéteszik a konferencia teljes anyagát, melyet szakmai alapanyagként használhatnak mind az önkormányzatok, mind a hamarosan megalapuló területfejlesztési bizottságok. (A június 4-én hatályba lépő területfejlesztési törvény szerint ugyanis július elejéig mindenhol fel kell állítani ezeket a bizottságokat.) K. A. SZÍNES VASÁRNAP 3 Május 11 A tavalyi május elsején Horn Gyula Nagy Sándorral, az MSZOSZ akkori elnökével tartott közös fórumot a Városligetben. Eközben, más helyszínen, az akkor még friss Bokros-csomag hatása alatt demonstráltak a pedagógusok, s tüntetett egy sor más közalkalmazotti szakszervezet. Idén Horn Gyula egymagában tartotta a fórumot. Nagy Sándor pedig, aki időközben lemondott szakszervezeti tisztségéről, Londonba indult ez idő tájt, hogy egy hosszabb ideig tartó nyelvi kurzuson vegyen részt. Tüntetésről, demonstrációról szó sem esett. Ezt Csintalan Sándor személy szerint is fájlalhatta, sőt mint ki is jelentette, kudarcként élte meg. Ő ugyanis a március 14-i „férges" Torgyán-beszéd után nagy baloldali, május elsejei ellentüntetés szükségéről beszélt. Akkor az MSZP ügyvezető alelnöke volt. A demonstráció szervezéséhez nem talált partnert, az alelnöki posztot elveszítette. Se Nagy Sándor, se Csintalan, se szakszervezeti erőfelmutatás, minden arra vall, hogy visszatér a kilencven óta érvényesülő tendencia, s a munka harcos ünnepe pihenőnappá szelídül, amihez persze az is kell, hogy hétköznapra essék, különben semmi értelme az egésznek. A majálisok résztvevői csak akkor ocsúdhattak fel a vurstlivirsli mámorból, amikor hazaérkezve a híreket hallván megtudták, hogy szerte a világon, Párizstól Berlinen át Rómán és Varsón keresztül Isztambulig hatalmas tüntetések, elkeseredett csaták voltak ezen a napon. Összecsapások, sebesültek, halottak. Franciaországban ráadásul a jobboldali Nemzeti Front is az utcára szólította embereit és vendégeit, köztük Csurka Istvánt, ám akadt olyan város is, ahol a baloldal kifejezetten a Le Pen-isták ellen tüntetett. Tüntetnek tehát ezen a napon most már jobbról, is balról is. Ebben a tekintetben döntetlen. De messze nem az az eseménytelen 0-0. Legfeljebb május 11. Franciaországban egyébként az ellenzékben lévő szocialista párt kifejezetten kérte szimpatizánsait, hogy vonuljanak fel s emlékezzenek a hatvan évvel ezelőtti nagy demonstrációra, amely a jobboldal elleni népfrontos összefogás egyik kiemelkedő eseménye volt. A szocialistákhoz közel álló CGT szakszervezeti szövetség párizsi transzparensei a mai, jelentősen megváltozott tétekről „szóltak. Követelték például a 35 órás munkahetet. Eszerint persze 1890, az első, még a II. Internacionálé által meghirdetett május 1-je óta alig változott volna a világ, hiszen akkor fő követelésként a napi 8 órás munkaidő fogalmazódott meg. Ez a néhány órányi különbség azonban félvilágnyi változást ír le. Az a bizonyos háromszor nyolc arról szólt, hogy a mérhetetlen mennyiségű és nagy igénybevétellel járó munka tönkreteszi a munkást, ezért az életéért harcol, amikor nem hajlandó nyolc óránál többet dolgozni. Ma azért követelik a változatlan munkabér melletti rövidebb munkaidőt, hogy a sok millió munkanélküli közül minél többen juthassanak álláshoz. Ma nem a túlmunka, hanem a normális, értelmes elfoglaltság hiánya a legpusztítóbb ellenség. Ezenkívül a gazdagság arányosabb elosztását és a szociális ellátások megtartását is követelték a francia tüntetők. A helyi demonstrációkon mindezt aprópénzre is váltották hol bányák, hol pedig óvodák bezárása ellen tiltakozva. Ugyanakkor a szélsőjobb vezére, Le Pen is a munkanélküliség ellen támadt. Csakhogy ő úgy találta, hogy kizárólag a franciák számára kell a lehetőségeket megadni azzal, hogy a bevándoroltakat, külföldieket kiszorítják erről a piacról. Magyar gondolattársainál pontosabban fogalmaz, amikor megnevezi a további felelősöket, ezek a földgolyó globalizálását, a világméretű gazdasági rendszereket létrehozó erők, amelyek összeroppantják az emberek természetes közegét, a nemzetet. Miközben híveinek egy része a dél-afrikai belső megbékélés szimbolikus alakja, a színes bőrű Mandela felakasztását követelte, a gyűlöletes maastrichti szerződést, a „mondialisták" nemzetközi összeesküvését gyalázta. Szerinte a globalizálás liberális szisztémája maga a világkommunizmus. És a harc nem a bal- és a jobboldal, hanem a nemzetiek és a mondialisták között folyik. Nemcsak Franciaország lázasodott be május elsején. Moszkvában előbb Jelcin, majd Zjuganov hívei vonultak fel, Szentpétervárott Lenin-képek alatt 25 ezren éltették a kommunizmust, Ukrajnában tízezren követelték vissza a Szovjetuniót, Havannában százezrek demonstráltak a rendszer mellett, Varsóban viszont diákok támadtak a Jaruzelskivel vonuló ortodoxmenetre. Isztambul 50 ezres tüntetésén a rendőrökkel összecsapó tömegben hárman életüket vesztették. És Róma és Berlin és Spanyolország nagyvárosai... Anarchisták, ultrabaloldaliak, szocialisták, szélsőjobb. Rengetegen gondolták úgy, hogy ezen a napon meg kell mutatniuk magukat. Még Japánban, Tokióban is nagygyűlést rendeztek a miniszterelnök részvételével, pedig arrafelé igazán nincsenek hagyományai ennek a napnak. Az egész világ küzd az ellentmondással, hogy a nemzetek nemzetközi versenyében lemarad, aki túl nagy szociális költségekkel, magas bérekkel versenyez, ugyanakkor egy meghasonlott, feszültségekkel megvert társadalomnak sincs több esélye, márpedig a belső béke a legtöbb országban az állami jóléti rendszerekre épül. Május elseje világszerte erről a hasadásról s a lehetséges megoldásokról szólt. Nálunk semmiről. Szebben: a nyugalomról. Szép nyugodtan nemigen beszélünk a legerőteljesebben munkálkodó konfliktusról, azt hívén, hogy az még mindig a szocializmus lebontásához tartozik. Ha így lenne, május elsején a világ nagyvárosaiban a parkok zöld füvén és nem a flaszteron találkoztak volna egymással a... de kik is? A munkás mint kategória a nemzetközi foglalkozásstatisztikai rendszerekben már nem szerepel. Esetleg csak mint a munkanélküli ellentéte... NAGY N. PÉTER