Színes Vasárnap, 1996. szeptember (3. évfolyam, 35-39. szám)
1996-09-01 / 35. szám
színes vasárnap HIRHASAB ♦ Lemondott Clinton elnök első számú politikai tanácsadója, mert egy New York-i zuglapban azzal vádolták, hogy az elnökkel folytatott telefonbeszélgetései közben a kagylót odaadta egy prostituáltnak, hadd hallgassa, hogy ő milyen nagy fiú. A vádat éppen Clinton chicagói megjelenésének napjára időzítették. A tanácsadó, Dick Morris, nem ment bele a vitába, okosabbnak tartotta azonnal lemondani. A zuglap bizonyítékokat ígért, ezekből azonban semmit nem tárt fel. ♦ Tony Blairt, a megújult Brit Munkáspárt vezérét a baloldali New Statesman - a pártbeli ellenzék szócsöve -, Kimir Szenhez hasonlította. Austin Mitchell parlamenti képviselő azt írta a lapban, hogy Blair megvette a Munkáspárt lelkét, de ezért nagy árat fognak fizetni. Bár a brit konzervatívok kezdenek talpra állni, a közvélemény-kutatásokban Tony Blair 15-20 százalékkal előzi meg John Majort. ♦ Louis Farrakhan, az amerikai radikálisok fekete csillaga nem veheti át az egymilliárd dolláros ajándékot, amelyet Mounier Kadhafitól kapott. Az amerikai törvényhozás már korábban olyan szankciókat fogadott el a terrorizmus támogatásával vádolt Líbia ellen, amelyek az odautazást is tiltják az amerikai állampolgároknak, nemhogy az ajándék elfogadását. Az 1979-es katonai államcsínyt irányító Cson Tu Hvan egykori dél-koreai elnök szombaton fellebbezést nyújtott be hétfőn kihirdetett halálos ítélete ellen. Csont a délkoreai bíróság bűnösnek találta államcsíny végrehajtásában, magasrangú katonatisztek elleni gyilkossági kísérletben, valamint az 1980-as kvangzsui felkelés vérbefojtásában. Utódja, Ro Te Vu volt elnök, akit szintén hétfőn 22 és fél évi börtönbüntetésre ítéltek hasonló bűnök miatt, szintén fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen. IRAKI TÁMADÁS Az iraki hadsereg szombaton támadást indított az észak-iraki Irbil városa ellen. Ahmed al-Dzsalabi, a londoni székhelyű Iraki Nemzeti Kongresszus végrehajtó bizottságának elnöke a Kuna hírügynökségnek nyilatkozva közölte, hogy az egymillió lakosú város külső negyedeit szombat reggel iraki helikopterek támadták. Az iraki tüzérség egész éjszaka lőtte Irbilt, majd kora reggel az iraki csapatok mintegy 60 harckocsi támogatásával megkezdték előnyomulásukat a város irányába. Párizs és Bonn már most szorong 1999-től Nem tudják csökkenteni a deficitet Párizs és Bonn is bajban van, miközben London kivár: vészesen közeledik az európai pénzügyi unió kitűzött határideje. Naptár szerint ugyan ez csak 1999-ben kell, hogy megvalósuljon, de ahogy fogy az idő, egyre távolabb kerül mind Franciaország, mind Németország attól, hogy teljesítse az alapfeltételt: 3 százalék alá szorítsa költségvetési deficitjét. Theo Waigel német pénzügyminiszter már bejelentette: nem tudja az idei deficitet 60 milliárd márka alatt tartani és bekövetkezhet az, amit a német szociáldemokraták megjósoltak: a költségvetés hiánya ebben az évben eléri a nyolcvanmilliárd márkát. A franciák eközben fogadkoznak, hogy ,,ott lesznek az 1999-es randevún" ahogy Jacques Chirac a héten fogalmazott, ám ehhez olyan megszorításokat kell még ezen az őszön bevezetniük, ami vihart fog kiváltani az országban. Eközben az Egyesült Államok attól tart, hogy túlpörög az amerikai gazdaság. A növekedés tempója megijesztette a közgazdákat, mert attól tartanak, hogy a szövetségi intézmények kénytelenek lesznek mesterségesen fékezni a növekedést. Félő, hogy a gazdasági tempó gyorsulása miatt a gyárak csúcsteljesítményre futnak fel, aminek következménye az lesz, hogy a munkások béremelést követelnek és elszabadul az infláció. A gazdasági fellendülés persze jól jön az optimizmust sugárzó Bill Clintonnak és a republikánusok feltehetően hasztalan hajtogatják, hogy mindez nem Clinton érdeme, és ha ők kormányoznának, akkor minden szebb és jobb lenne. A közvélemény inkább Clintonban bízik, mert azt már ismeri. Vasárnap Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: KATONA JÓZSEF Szerkesztők: KLEB ATTILA (fotó), GYÉMÁNT MARIANN (belpolitika) SZEKERES TAMÁS (sport) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Tördelőszerkesztő: ANDRASSEW TAMARA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY, NAGY N. PÉTER, SERÉNYI PÉTER Lapmenedzser: KOVÁCS MÁRTA A szerkesztőség sajtóügynökségi partnere a WestelPress. Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves K. krt. 76. Telefon/Fax: 269-9010, központi telefon: 210-0400 Kiadja a P&B Média Portfoliókezelő Rt. (1053 Bp., Bécsi u. 3.) Telefon: 270-1383. Fax: 129-1282 Felelős kiadó: NÉMETH PÉTER vezérigazgató Lapigazgató: VAS GÁBOR Hirdetésfelvétel: Postabank Press Rt. 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 270-1388,344-2500, fax: 129-1240,129-1461 Vezérigazgató: Sárosi István. Telefon: 129-1208 A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget A terjesztést szervezi a P&B Média Rt. terjesztési igazgatósága Igazgató: CSÓRY GYÖRGY Terjeszti a HÍRKER Rt, a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Egyesülés, a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap- és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egy évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége és Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: LENDVAI LÁSZLÓNÉ mb. vezérigazgató ISSN 1218-1579 NAGYVILÁG Moszkva kész lemondani az erőszakról Zsákutca vagy kiút? Alekszandr Lebegy tábornok, az orosz Nemzetbiztonsági Tanács titkára és Aszlan Maszhadov csecsen vezérkari főnök szombaton hajnalban két dokumentumot írt alá. A nyilatkozat értelmében a felek lemondanak az erő alkalmazásáról és az erővel való fenyegetés esz közéről, hangsúlyozva, hogy a tárgyalásoknak, a politikai rendezésnek nincs alternatívája. Az aláírók kinyilvánították, hogy tevékenységük az emberi jogok 1949-es egyetemes nyilatkozatának, illetve a polgári és politikai jogok 1966-os nemzetközi paktumának elveire épül. Lehet, hogy miként az afganisztáni egykoron, a csecsen háború is végetér. Még mindig nem biztos, de Lebegy végül is kiutat talált: Csecsenföld legyen a csecseneké, ez még mindig kisebb veszteség, mint amibe a háború kerül. A megoldás minden tekintetben afganisztáni: az oroszok visszavonulnak, a bábkormányuk még egy ideig veri a dobot, azután elhallgat és örül, ha megússza, vezéreinek nem kell életükkel fizetniük a kollaboráns szerepért, amit eljátszottak. A kabuli párhuzam persze sántít, hiszen Csecsenföld nem ,,külföld", hanem Oroszország, és ezt senki nem vitatja. Annyiban azonban vésztjósló, hogy miként Afganisztánban, itt sem oldódik meg semmi azzal, hogy az oroszok (a szovjetek) jobb belátásra térnek és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Mert Csecsenföldön is van annyi egymással halálosan ellenséges törzs és párt, mint Afganisztánban, és az oroszok pénzzel és fegyverrel alaposan ellátták a különböző frakciókat. Még néhány évig lesz mivel és miért gyilkolni egymást. De hát nem kell erőltetni a párhuzamot, más a történelmi helyzet. Az igazság az, hogy sokkal veszélyesebb. Mert igaz, hogy most Csernomirgyin miniszterelnök és (állítólag) Jelcin elnök is rábólintott a Lebegyféle megoldásra, a csecsenföldi orosz kudarc olyan belpolitikai folyamatokat indít el, amelyek kimenetele beláthatatlan. Az orosz föderáció 21 autonóm köztársaságból és 59 autonóm körzetből áll. Ha a csecsenek megkapják a jogot arra, hogy kiváljanak, akkor ezt az államszövetség más tagjai is követelhetik, és akkor mi lesz Oroszországgal? A második kérdés ebből következik: kié lesz a hatalom Moszkvában? Ha Jelcin kihull a sorból - márpedig ő az egyetlen, aki úgy ahogy összetartja a különböző politikai erőket - akkor kitör a harc a katonás megoldásokra fogékony volt tábornok, a reformisták és a miniszterelnök között azért, hogy ki legyen a cár? Azt nem tudjuk, hogy kik lesznek ennek a küzdelemnek a nyertesei, de az biztos, hogy mi itt, Oroszországtól keletre, ennek csak vesztesei lehetünk. (k- gy) 1996. szeptember 1. Betört a kirakat A szöuli halálos ítéletet aligha hajtják végre, bár igaz, amikor Zulfikar Ali Bhuttót, Pakisztán törvényes államfőjét 1979-ben halálra ítélték, senki nem hitte, hogy valóban ki fogják végezni, mégis megtették a bosszúra szomjas tábornokok. Dél-Koreában azonban tábornokokat állítottak bíróság elé, és mondtak ki Cson Tu-hvanra halálos, Roh Te-vura 22 és fél éves ítéletet a polgári bírák. Annak, ami most Dél-Koreában történt, meszeható következményei lesznek Ázsiában. Ettől fogva kétszer meggondolják a tábornokok - Indonéziát és Burmát csak példaként említve -, hogy belenyúljanak az ipari hatalmasságok pénzeszsákjaiba, valamint az ázsiai mágnások is meggondolják, hogy hatalomra segítsenek kalandvágyó tábornokokat. Mert most már van precedens arra, hogy ezért felelősségre is vonhatják őket a legközelebbi történelmi fordulóban. Az ázsiai színtér tudós figyelői attól tartanak, hogy a koreai fejlemények elrettentik a diktatórikus rendszereket - mint akár a kínai - attól, hogy kiengedjék a palackból a demokrácia szellemét, mert nem fogják tudni többé visszaparancsolni és még megeshet, hogy feláll valahol valamikor egy polgári bíróság, amely felelősségre vonja őket. A történtek azonban más értelemben is tanulságosak. Szívesörömest használunk mi is Európában a fejlettség jelzésére egyetlen mutatót: a gazdasági fejlődést. Pontosabban: nem „mi”, hanem azok, akik a realitásokról csak a statisztikai adatokból értesülnek. Amelyek tájékoztatnak arról, hogy Magyarország e térség legsúlyosabban eladósodott országa, hogy a gazdaság növekedési üteme jócskán elmarad például északi szomszédunkétól, a többiekről nem is beszélve. Nos, a nyolcvanas években, amikor azokat a gaztetteket a koreai diktatúra elkövette, amelyekért most felel a dél-koreai gazdaság üstökösként tört a magasba. A gazdasági fejlődést ott és akkor, a kemény kéz, az ellentmondást nem tűrő hatalom elősegítette, és némileg kompenzálta. A világ nem volt kíváncsi különösebben a részletekre, a koreaiak nagyot alakítottak, és ez mindennél fontosabb volt. Azóta persze kiderült, hogy megalapozott gazdasági fejlődés hosszú távon Ázsiában sem létezik demokratikus többpártrendszer nélkül, és hogy egy olyan társadalomban, ahol a politikai és társadalmi erők szabadon mozognak és játsszák a maguk szerepét, a gazdasági fejlődésnek több a buktatója, esetleg lassúbb az üteme, de kirakatpolitika nincs. A kirakatokat ugyanis már betörték. Lehet, hogy kevesebb csillog-villog, de ami látszik, az igazi. Kalmár György Ismét eltűnt két belga lány Belgiumban, Liege környékén csütörtökön ismét eltűnt két tizenéves lány - jelentette be a rendőrség. A 18 éves Rachel és a 19 éves Séverine eredetileg vásárolni utaztak Liege-be, és késő délután, hazaúton még látták őket a buszon, ám ezután nyomuk veszett. A belga közvélemény változatlanul a Dutroux-ügy hatása alatt áll. A két Liege környéki lány viszonylag serdültebb kora önmagában nem kizáró ok egy esetleges bűnügy feltételezésére - mutatnak rá megfigyelők. A tavaly elrabolt, és mindmáig eredménytelenül keresett An és Eefje szintén hasonló korúak voltak, midőn - Dutroux-ék vallomása szerint - autóstopposként felvették, majd azonnal el is kábították őket. Azóta sem tudni sorsukról semmit. Megint Kennedy Egy Kennedy ismét a reflektorok fényébe lépett. A liberális amerikaiak veteránja, Edward Kennedy szenátor viharos múltja ellenére az amerikai politika fenegyerekéből egyszerre kedvencévé lépett elő - vagy vissza? Nemrégiben már leírták, komédiások gúnyolódtak rajta, senki nem vette komolyan. Azután, hogy 1980-ban kibukott az elnökjelöltségből Jimmy Carterrel szemben, mert nem tudott megszabadulni a gyanútól, hogy Chappaquiddickben felelősség terhelte annak a fiatal nőnek a haláláért, aki az ő autójában fulladt a folyóba. 1994 őszén, amikor a demokrata szenátorok sorra elveszítették pozícióikat, Teddy Kennedy csak csodával határos módon menekült meg, szóbeszéd tárgya volt, hogy „az utolsó testvér" - John és Bobby után - 32 évi közéleti szereplés után lelép. Ám most ismét feltűnt, lefogyott, jó erőben van és a chicagói demokrata pártgyűlésen újra a színpadon volt. Teddy Kennedy a liberális demokrata újjászületés nagy példája - állítják a politika tudói.