Színes Vasárnap, 1996. szeptember (3. évfolyam, 35-39. szám)

1996-09-01 / 35. szám

színes vasárnap HIRHASAB ♦ Lemondott Clinton el­nök első számú politikai tanácsadója, mert egy New York-i zuglapban az­zal vádolták, hogy az el­nökkel folytatott telefon­­beszélgetései közben a kagylót odaadta egy pros­tituáltnak, hadd hallgas­sa, hogy­ ő milyen nagy fiú. A vádat éppen Clinton chi­cagói megjelenésének nap­jára időzítették. A tanács­adó, Dick Morris, nem ment bele a vitába, oko­sabbnak tartotta azonnal lemondani. A zuglap bizo­nyítékokat ígért, ezekből azonban semmit nem tárt fel. ♦ Tony Blairt, a megújult Brit Munkáspárt vezérét a baloldali New Statesman - a pártbeli ellenzék szócsö­ve -, Kim­ir Szenhez ha­sonlította. Austin Mitchell parlamenti képviselő azt írta a lapban, hogy Blair megvette a Munkáspárt lelkét, de ezért nagy árat fognak fizetni. Bár a brit konzervatívok kezdenek talpra állni, a közvéle­mény-kutatásokban Tony Blair 15-20 százalékkal előzi meg John Majort. ♦ Louis Farrakhan, az amerikai radikálisok feke­te csillaga nem veheti át az egymilliárd dolláros ajándékot, amelyet Mou­nier Kadhafitól kapott. Az amerikai törvényhozás már korábban olyan szankciókat fogadott el a terrorizmus támogatásá­val vádolt Líbia ellen, amelyek az odautazást is tiltják az amerikai állam­polgároknak, nemhogy az ajándék elfogadását.­­ Az 1979-es katonai ál­lamcsínyt irányító Cson Tu Hvan egykori dél-ko­reai elnök szombaton fel­lebbezést nyújtott be hét­főn kihirdetett halálos ítélete ellen. Csont a dél­koreai bíróság bűnösnek találta államcsíny végre­hajtásában, magasrangú katonatisztek elleni gyil­kossági kísérletben, vala­mint az 1980-as kvang­­zsui felkelés vérbefojtásá­­ban. Utódja, Ro Te Vu volt elnök, akit szintén hétfőn 22 és fél évi börtönbünte­tésre ítéltek hasonló bűnök miatt, szintén fel­lebbezést nyújtott be az ítélet­ ellen. IRAKI TÁMADÁS Az iraki hadsereg szombaton támadást indított az észak-iraki Irbil városa ellen. Ahmed al-Dzsalabi, a londoni székhelyű Iraki Nemzeti Kongresszus végrehajtó bizottságának elnöke a Kuna hírügynökségnek nyilatkozva közölte, hogy az egymillió lakosú város külső negyedeit szombat reggel iraki helikopterek támadták. Az iraki tüzérség egész éjszaka lőtte Irbilt, majd kora reggel az iraki csapatok mintegy 60 harckocsi támogatásával megkezdték előnyomulásukat a város irányába. Párizs és Bonn már most szorong 1999-től Nem tudják csökkenteni a deficitet Párizs és Bonn is bajban van, miközben London kivár: vé­szesen közeledik az európai pénzügyi unió kitűzött határ­ideje. Naptár szerint ugyan ez csak 1999-ben kell, hogy meg­valósuljon, de ahogy fogy­ az idő, egyre távolabb kerül mind Franciaország, mind Németor­szág attól, hogy teljesítse az alapfeltételt: 3 százalék alá szorítsa költségvetési deficit­jét. Theo Waigel német pénz­ügyminiszter már bejelentette: nem tudja az idei deficitet 60 milliárd márka alatt tartani és bekövetkezhet az, amit a né­met szociáldemokraták megjó­soltak: a költségvetés hiánya ebben az évben eléri a nyolc­­vanmilliárd márkát. A fran­ciák eközben fogadkoznak, hogy ,,ott lesznek az 1999-es randevún" ahogy Jacques Chirac a héten fogalmazott, ám ehhez olyan megszorításo­kat kell még ezen az őszön be­vezetniük, ami vihart fog ki­váltani az országban. Eközben az Egyesült Álla­mok attól tart, hogy túlpörög az amerikai gazdaság. A növe­kedés tempója megijesztette a közgazdákat, mert attól tarta­nak, hogy a szövetségi intéz­­mények kénytelenek lesznek mesterségesen fékezni a növe­kedést. Félő, hogy a gazdasági tempó gyorsulása miatt a gyá­rak csúcsteljesítményre futnak fel, aminek következménye az lesz, hogy a munkások bér­emelést követelnek és elszaba­dul az infláció. A gazdasági fel­lendülés persze jól jön az opti­mizmust sugárzó Bill Clinton­nak és a republikánusok felte­hetően hasztalan hajtogatják, hogy mindez nem Clinton érde­me, és ha ők kormányoznának, akkor minden szebb és jobb lenne. A közvélemény inkább Clintonban bízik, mert azt már ismeri. ­Vasárnap Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: KATONA JÓZSEF Szerkesztők: KLEB ATTILA (fotó), GYÉMÁNT MARIANN (belpolitika) SZEKERES TAMÁS (sport) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Tördelőszerkesztő: ANDRASSEW TAMARA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY, NAGY N. PÉTER, SERÉNYI PÉTER Lapmenedzser: KOVÁCS MÁRTA A szerkesztőség sajtóügynökségi partnere a WestelPress. Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves K. krt. 76. Telefon/Fax: 269-9010, központi telefon: 210-0400 Kiadja a P&B Média Portfoliókezelő Rt. (1053 Bp., Bécsi u. 3.) Telefon: 270-1383. Fax: 129-1282 Felelős kiadó: NÉMETH PÉTER vezérigazgató Lapigazgató: VAS GÁBOR Hirdetésfelvétel: Postabank Press Rt. 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 270-1388,344-2500, fax: 129-1240,129-1461 Vezérigazgató: Sárosi István. Telefon: 129-1208 A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget A terjesztést szervezi a P&B Média Rt. terjesztési igazgatósága Igazgató: CSÓRY GYÖRGY Terjeszti a HÍRKER Rt, a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Egyesülés, a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap- és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egy évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége és Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: LENDVAI LÁSZLÓNÉ mb. vezérigazgató ISSN 1218-1579 NAGYVILÁG Moszkva kész lemondani az erőszakról Zsákutca vagy kiút? Alekszandr Lebegy tábornok, az orosz Nem­zetbiztonsági Tanács titkára és Aszlan Masz­­hadov csecsen vezérkari főnök szombaton hajnalban két dokumentumot írt alá. A nyilat­kozat értelmében a felek lemondanak az erő al­kalmazásáról és az erővel való fenyegetés esz­­ közéről, hangsúlyozva, hogy a tárgyalások­nak, a politikai rendezésnek nincs alternatívá­ja. Az aláírók kinyilvánították, hogy tevékeny­ségük az emberi jogok 1949-es egyetemes nyi­latkozatának, illetve a polgári és politikai jogok 1966-os nemzetközi paktumának elveire épül. Lehet, hogy miként az afga­nisztáni egykoron, a csecsen háború is végetér. Még mindig nem biztos, de Lebegy végül is kiutat talált: Csecsenföld le­gyen a csecseneké, ez még mindig kisebb veszteség, mint amibe a háború kerül. A meg­oldás minden tekintetben afga­nisztáni: az oroszok visszavo­nulnak, a bábkormányuk még egy ideig veri a dobot, azután elhallgat és örül, ha megússza, vezéreinek nem kell életükkel fizetniük a kollaboráns szere­pért, amit eljátszottak. A kabuli párhuzam persze sántít, hiszen Csecsenföld nem ,,külföld", hanem Oroszország, és ezt senki nem vitatja. Annyi­ban azonban vésztjósló, hogy miként Afganisztánban, itt sem oldódik meg semmi azzal, hogy az oroszok (a szovjetek) jobb belátásra térnek és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Mert Csecsenföldön is van annyi egymással halálosan ellenséges törzs és párt, mint Afganisztánban, és az oroszok pénzzel és fegyverrel alaposan ellátták a különböző frakció­kat. Még néhány évig lesz mivel és miért gyilkolni egymást. De hát nem kell erőltetni a párhuzamot, más a történelmi helyzet. Az igazság az, hogy sokkal veszélyesebb. Mert igaz, hogy most Csernomirgyin mi­niszterelnök és (állítólag) Jelcin elnök is rábólintott a Lebegy­­féle megoldásra, a csecsenföldi orosz kudarc olyan belpolitikai folyamatokat indít el, amelyek kimenetele beláthatatlan. Az orosz föderáció 21 autonóm köztársaságból és 59 autonóm körzetből áll. Ha a csecsenek megkapják a jogot arra, hogy kiváljanak, akkor ezt az állam­­szövetség más tagjai is követel­hetik, és akkor mi lesz Orosz­országgal? A második kérdés ebből következik: kié lesz a ha­talom Moszkvában? Ha Jelcin kihull a sorból - márpedig ő az egyetlen, aki úgy ahogy össze­tartja a különböző politikai erőket - akkor kitör a harc a katonás megoldásokra fogé­kony volt tábornok, a reformis­ták és a miniszterelnök között azért, hogy ki legyen a cár? Azt nem tudjuk, hogy kik lesznek ennek a küzdelemnek a nyerte­sei, de az biztos, hogy mi itt, Oroszországtól keletre, ennek csak vesztesei lehetünk. (k- gy) 1996. szeptember 1. Betört a kirakat A szöuli halálos ítéletet aligha hajtják végre, bár igaz, amikor Zulfi­­kar Ali Bhuttót, Pakisztán törvényes államfőjét 1979-ben halálra ítél­ték, senki nem hitte, hogy valóban ki fogják végezni, mégis megtet­ték a bosszúra szomjas tábornokok. Dél-Koreában azonban tábor­nokokat állítottak bíróság elé, és mondtak ki Cson Tu-hvanra halá­los, Roh Te-vura 22 és fél éves ítéletet a polgári bírák. Annak, ami most Dél-Koreában történt, meszeható következményei lesznek Ázsiában. Ettől fogva kétszer meggondolják a tábornokok - Indoné­ziát és Burmát csak példaként említve -, hogy belenyúljanak az ipa­ri hatalmasságok pénzeszsákjaiba, valamint az ázsiai mágnások is meggondolják, hogy hatalomra segítsenek kalandvágyó tábornoko­kat. Mert most már van precedens arra, hogy ezért felelősségre is vonhatják őket a legközelebbi történelmi fordulóban. Az ázsiai szín­tér tudós figyelői attól tartanak, hogy a koreai fejlemények elretten­tik a diktatórikus rendszereket - mint akár a kínai - attól, hogy kien­gedjék a palackból a demokrácia szellemét, mert nem fogják tudni többé visszaparancsolni és még megeshet, hogy feláll valahol vala­mikor egy polgári bíróság, amely felelősségre vonja őket. A történtek azonban más értelemben is tanulságosak. Szíves­örömest használunk mi is Európában a fejlettség jelzésére egyetlen mutatót: a gazdasági fejlődést. Pontosabban: nem „mi”, hanem azok, akik a realitásokról csak a statisztikai adatokból értesülnek. Amelyek tájékoztatnak arról, hogy Magyarország e térség legsúlyo­sabban eladósodott országa, hogy a gazdaság növekedési üteme jócskán elmarad például északi szomszédunkétól, a többiekről nem is beszélve. Nos, a nyolcvanas években, amikor azokat a gaztette­ket a koreai diktatúra elkövette, amelyekért most felel­­ a dél-koreai gazdaság üstökösként tört a magasba. A gazdasági fejlődést ott és akkor, a kemény kéz, az ellentmondást nem tűrő hatalom elősegí­tette, és némileg kompenzálta. A világ nem volt kíváncsi különöseb­ben a részletekre, a koreaiak nagyot alakítottak, és ez mindennél fontosabb volt. Azóta persze kiderült, hogy megalapozott gazdasági fejlődés hosszú távon Ázsiában sem létezik demokratikus többpártrendszer nélkül, és hogy egy olyan társadalomban, ahol a politikai és társa­dalmi erők szabadon mozognak és játsszák a maguk szerepét, a gazdasági fejlődésnek több a buktatója, esetleg lassúbb az üteme, de kirakatpolitika nincs. A kirakatokat ugyanis már betörték. Lehet, hogy kevesebb csillog-villog, de ami látszik, az igazi. Kalmár György Ismét eltűnt két belga lány Belgiumban, Liege környékén csütörtökön ismét eltűnt két ti­zenéves lány - jelentette be a rendőrség. A 18 éves Rachel és a 19 éves Séverine eredetileg vá­sárolni utaztak Liege-be, és késő délután, hazaúton még látták őket a buszon, ám ezután nyomuk veszett. A belga közvélemény változat­lanul a Dutroux-ügy hatása alatt áll. A két Liege környéki lány viszonylag serdü­ltebb kora önmagában nem kizáró ok egy esetleges bűnügy feltételezésére - mutatnak rá megfigyelők. A tavaly elrabolt, és mindmáig eredménytelenül keresett An és Eefje szintén hasonló korúak voltak, midőn - Dutroux-ék val­lomása szerint - autóstoppos­ként felvették, majd azonnal el is kábították őket. Azóta sem tudni sorsukról semmit. Megint Kennedy Egy Kennedy ismét a reflekto­rok fényébe lépett. A liberális amerikaiak veteránja, Edward Kennedy szenátor viharos múltja ellenére az amerikai poli­tika fenegyerekéből egyszerre kedvencévé lépett elő - vagy vissza? Nemrégiben már leírták, komédiások gúnyolódtak rajta, senki nem vette komolyan. Az­után, hogy 1980-ban kibukott az elnökjelöltségből Jimmy Car­­terrel szemben, mert nem tu­dott megszabadulni a gyanútól, hogy­ Chappaquiddickben fe­lelősség terhelte annak a fiatal nőnek a haláláért, aki az ő autójában fulladt a folyóba. 1994 őszén, amikor a demokra­ta szenátorok sorra elveszítet­ték pozícióikat, Teddy Kennedy csak csodával határos módon menekült meg, szóbeszéd tár­gya volt, hogy „az utolsó testvér" - John és Bobby után - 32 évi közéleti szereplés után lelép. Ám most ismét feltűnt, lefo­gyott, jó erőben van és a chica­gói demokrata pártgyűlésen új­ra a színpadon volt. Teddy Ken­nedy a liberális demokrata újjá­születés nagy példája - állítják a politika tudói.

Next