Szinészek Lapja, 1927 (46. évfolyam, 1-11. szám)
1927-01-01 / 1. szám
2 SZÍNÉSZEK lapja Mikor a gazdagok hajlékában a szent estén felgyúlnak a karácsonyfa gyertyái és a dús ajándékokban gyönyörködnek a családtagok, minden érző szív elszorul arra a gondolatra, hogy a nyomor ilyenkor százszorosan érezteti terhét és a nincstelenséget, amely e szent estén ijesztő rém gyanánt kopogtat a hideg szobák fagyott ablakain. De a „Jóság" — amely még nem halt ki az emberiségből — megkezdi munkáját és derűt varázsol az elesettek szomorú orcájára is. Mert minden erények legszebbike a jótékonyság gyakorlása, a bánatos szemekből kicsorduló könnycsepp felszárítása és boldog az, aki elmondhatja magáról: jót cselekedtem, mert annak lelke közelebb jut istenéhez, a minden jóságok örök tonforrásához. Ilyen jóttevő lelkek vittek egy kis derűt szent karácsony estéjén öreg nyugdíjasaink szomorú hajlékába is, azokba a kis hónapos szobákba, ahol a kultúra elaggott harcosai életük utolsó szakaszát leszenvedik. Több mint száz nyugdíjasunkat láttuk el december hó 23-án, egyesületünk házában, szeretetadományokkal, élelmiszer és ruhaneművel, amit a jótékony szeretet hordott össze. Az adományok összegyűjtésében oroszlánrésze volt Sarkadi Aladárnak, akinek neve már fogalom a szivek országában. De hála és köszönet mindazoknak, akik a szeretet e nemes munkájában résztvettek. Egyesületünk minden nyugdíjasunk., nak 100, 150, illetve 200.000 korona pénzsegélyt küldött szét a karácsonyi ünnepekre. Örömmel és hálával kell megemlékeznünk e helyen a „Kövessz vár“ akciójáról, amelynek eredménye ez évben szinte várakozáson felüli volt és 170 nyugdíjasunkat részesített fejenként 260.000 korona pénzadományban, látott el élelmiszerrel és ruhanemüekkel. Radó Ágoston, a váror büszkén tekinthet vissza munkatársaival egyetemben a lefolyt esztendő áldásos munkájára. KftKftCSONY újabb adatok Kelemen László, az első magyar színigazgató életrajzához. (3) Irta: Vajda István, makói nyug.városi főpénztárnak. Pest megyéhez folyamodtak támogatásért. A társulat lelke és vezére ekkor már tulajdonképen Kelemen László, a pesti kath. egyház magyar kántorának fia volt, ám eleintén jogi pályára készült, de később testtel lélekkel a színészet ügyéhez csatlakozott , és két társa jártak több ízben Unwert grófnál, a színházak bérlőjénél, hogy a játszási engedélyt kinyerjék, de színlelt okok miatt meg nem nyerhették. Kelemen törhetetlen erélye nem hagyott alább az első akadályoknál, sőt azok által fokoztatott. Elhatározta az ügyet az akkor még Budán ülésező országgyűlés elé vinni, úgy is cselekedett. Kelemennel szemben elismerik, hogy elejétől fogva legtöbbet fáradozott a magyar játékszín felállítása körül. Vezére volt a hazájához vonzó szeretet, társa pedig a régi és munkához törődött álhatatosság. Miután Kelemen szerzi be a szükséges eszközöket, ezért a megalakult társaság a pénztár gondozását reá bízza. Kelemen Lászlónak, reánk nyomtatásban maradt vígjátékai közül kettőnek részletes tárgyalása az ő színműírói jelességéről elégséges fogalmat fog nekünk nyújtani. Dr. Váli Béla pályaművében ezeket írja: A végzet más férfiút jelölt ki a színművészet e nagy horderejű eszme apostolává. Ezen férfiú Kelemen László, egy elszegényedett magyar nemesi család sarja volt. Atyjának, a pesti magyar kántornak nem volt nagy jövedelme, dacára, hogy családja igen nagyszámú volt, mégis a jobbmódúak között emlegették őt, sőt a Haltéren egy emeletes házzal is bírt. Fia nevelésére igen sokat költött, nem is maradt ki a jó eredmény. Fia László alig végezte el az ügyvédi tanfolyamot, máris Grassalkovich gödöllői uradalmába neveztetett ki ügyésznek. Ezen állás szép jövedelmét élvezte, némi csekély vagyont is szerzett magának, mellyel később, mint színtársulat segélyező, pártfogó kezdé szervezni a társulatot, melynek később igazgatója is lett. A szép ismeretkörrel biró ifjú, közbecsülésnek részese lévén, a vagyonosabb polgári osztálynál szívesen látott vendég volt. Még mint jurátus, Budán, Balogh János kir. tanácsos házában volt s ott ismerkedett meg a tanácsos egyetlen leányával A két ifjú egymáshoz való vonzalmát az apa csakhamar észrevette Ezt nemcsak hogy nem akadályozá, sőt örvendett a vonzalomnak, ő Kelemen Lászlóban leánya számára gyöngéd férjet s a szép képzettségű ifjúban egy jövendő személynököt látott. A tanácsos ajánlatéra tapasztalatai bővítése végett a külföldön nagyobb utazásokat tett Midőn utazásaiból hazatért, elfogultan látta, hogy hazája mennyire elmaradott Európa más országainak színvonalától. Látta a magyar nemzetet szokásaiban, nyelvében, érzéseiben elidegenedettnek. Látta Európa főbb városainak színházait, s tapasztalt azokban, mennyire hat a nemzeti érzés fejlesztésére a színművészet. Látta, hogy az Ízlés, erkölcsök, szellemi élet mélyképen nyilatkoznak meg nálunk és odakünn. Ez idő óta szüntelen egy állandó színház alapításának eszméjével foglalkozott. A főúri és irodalmi körökben csakhamar pártfogókra talált. Egyrészről Gróf Ráday Pál lelkesültséggel karolta fel a szép eszmét, másrészről minden befolyását és igyekezetét megfeszítő Kazinczy Ferencz is. Azonban eleintén minden iparkodásuk sikertelen volt A magyar értelmiség visszarettent még az eszmétő is, hogy valamely családtagja színésszé, legyen. Korhely diákok, szélnek bocsátott hivatalnokok s kontárok ajánlkoztak, azonban Kelemen László nem akarta Thália templomát ilyenekkel benépesíteni, ő tehetséges értelmes és hivatottsággal biró egyéneket keresett. Elhatározta, hogy ő maga is részt fog venni a nehézségekben és akadályok leküzdésében s maga fog jó példával elölhaladni.