Szinészek Lapja, 1928 (47. évfolyam, 1-11. szám)
1928-01-01 / 1. szám
é Színészek lapja 'D karácsony Mint minden évben, úgy ez idén is a nyilvánosság teljes kizárásával, de annál melegebb, benső hangulatban tartottuk meg tanácstermünkben december 24 én nyugdíjasaink javára a szokásos karácsonyi ünnepélyt. Bőséges élelmiszer és ruhanemű került kiosztásra 120 nélkülöző öreg kollégáink között. Mint az előző években, most is Sarkadi Aladár tanácsos úr állt az akció élén, de részes abban mindenki, aki gyűjtésével, adományával, munkájával lehetővé tette, hogy elaggott testvéreinknek néhány kevésbé gondterhes órát szerezhettünk. Hálás köszönet mindannyiuknak. Isten áldása legyen rajtuk! Fentieken kívül összes nyugdíjasaink között 5000 pengő készpénzt is osztottunk szét a szerető ünnepén. Elismerésreméltóan járult hozzá Kardos Géza és derék gárdája a karácsonyi szeretet akciónkhoz. Nagy mennyiségű ruhaneműt, élelmiszert és 58 pengő készpénzt küldött k öreg nyugdíjasaink között való kiosztásra Mivel a csomag már a kiosztás után érkezett, elküldtük Shakespeare pályája nem a fokonként való fejlődés szabályosan emelkedő vonalat mutatja, hanem egy szeszélyes hullámvonal képét, hirtelen lendületekkel és hanyatló esésekkel. Romeo és Julia az ifjúkori alkotások közül való, de semmi nyoma sincs benne a kezdetlegességnek vagy a bizonytalanságnak. Akik — tudván, hogy a költő első műveinek egyikével állanak szemben — mindenáron a fiatalkor betegeit keresik rajta, azok legtöbbször a stílus duserti szőbőségét, sokszor rikító színeit, a képekben való túlterhelt gazdagságát, a verselés szakgatottságát róják fel a kezdőkor hibáiul, azokat hét szegény vidéken lakó nyugdíjas linknak. Kardos Géza és társulata ezen nemes cselekedete érző meleg szivüknek tanúbizonysága egyben útmutató arra, hogy szeretettel, jóakarattal a mük idő kortársaknak módjában van elaggott nyugdíjasaink karácsonyát örömünneppé varázsolni. Sebestyén Mihály ugyancsak saját személyében küldött 50 pengőt a karácsonyi akciónkra. A többi adozók neveit lapunk február 1-ji számában közöljük. * Megható ünnepség keretén adózott a „Kövessi“ vár feledhetelen emlékű megalapítójának halála évfordulóján december 21-én a jótékonyságnak. 210 öreg nyugdíjast részesített személyenkint 25 pengő pénzbeli segélyben és ezenkívül még nagy mennyiségü ruhaneműt és élelmiszert osztott ki szűkölködő nyugdíjasaink közt a New-York kávéház nagytermében, ahol a tulajdonosok áldozó készségéből terített asztal fogadta nyugdíjasainkat. Áldás kisérte a jótékonyság fáradhatlan harcosainak minden lépését. Úgy vélik, hogy a fiatal költő még nem emelkedett a művészetnek arra a fokára, ahol már kevés szóval tudott mindent kifejezni. S összehasonlitják a dajkát Cordeliával. Cordelianak alig száz sorában így finom, diferenciálodott lélek vágyai, érzései és eszméi nyilatkoznak meg, a dajkának ellenben kétannyi beszédre van szüksége, hogy a maga egyszerű és közönséges lényét prezentálja. Ugyebár, nyilvánvaló, hogy ez erőszakos és helyt nem álló okoskodás? Az áradatként való szélsőségben, a képek gazdagságában, a stílus éles színeiben, a verselés szakgatott változásaiban nem a költő művészetének kezdetlegessége és járatlansága, hanem a főalakok izzólelkű gyermeki ifjúsága, az olasz ember túlfűtött temperamentuma s a szembeállított helyzetek éles ellentéte nyilvánul meg. A téma drámai feldolgozásában pedig talán sehol sem tündöklik olyan ragyogóan Shakespeare alkotó művészé e, mint épen Romio és Júliában. Igaz, hogy Hamlet, Othelio, Mcbeth vagy Lear király tökéletesebb, egységesib szerkezetű és keményebb alap at. De egyikben sem volt olyan kényes Shakespeare feladata, mint Romeo és Júliában. Semmi sem nehezebb, mint színpadi formába önteni egy lírai érzésektől és poétikus lendületektől átitatott anyagot. Viszont a drámai technika zugó forgatagában a pezsgő és lüktető, folyton fejlődő élet nyűgözi a poézis szabad szárnyalását, a gondolatok széles terjeszkedését, a lírai érzések csillámlását. Rimeo és Júliában ki érzi ezt az ellentétet? Stakespeare érett művészete keresztülszárnyalja ezt a természetes nehézséget. Észrevélenül, játszva, könnyedén olvasztja össze a drámai és lírai motívumokat. Zugó, fejlődő, idegfeszítően érdekes drámai élet közepette szabadon szárnyal a költő képzelete s lobog magasan a két gyermek tiszta szerelmének lángja. Ebből a szempontból nézve, nincs tőkéjértstbb és érettebb műve Shakespearenak Romeo és Júliánál. Pergő idők folyamán, századévek múltán a Romeo és Julia népszerűsége nem kopott, vonzó varázsa nem homályosult. A szerelemnek ezt a hatalmas szimfóniáját minden korban és minden nemzetnél túlhúzó gyönyörűséggel, lelkendező érdeklődéssel és könnyező részvéttel hallgatták; nyomán mélységes megrendülés támadt, de azután a béke és megnyugvás szelíd harmóniája költözött a szivekbe. Ne higyjünk annak a német kommentátornak, aki mindenáron moralizáló szándékot keresvén Shakespeare valamennyi írásában, fölfedezi, hogy Romeo bűnös s azért kell halállal bűnhődnie. Bűne, hogy amikor Júliát a sírboltban álomkórba merülten találja, első pillanatban elhiszi érzékeinek, hogy halott, nem igyekszik alaposabb vizsgálattal megbizonyosodni arról, hogy nincs-e benne élet? Ez a pedáns német kritikus — Romeo és Julia írta: dr. Janovics Jenő