Szinészek Lapja, 1928 (47. évfolyam, 1-11. szám)

1928-01-01 / 1. szám

é Színészek lapja 'D karácsony Mint minden évben, úgy ez idén is a nyilvánosság teljes kizárásával, de annál melegebb, benső hangu­latban tartottuk meg tanácstermünk­ben december 24 én nyugdíjasaink ja­vára a szokásos karácsonyi ünnepélyt. Bőséges élelm­iszer és ruhanemű került kiosztásra 120 nélkülöző öreg kollé­gáink között. Mint az előző években, most is Sarkadi Aladár tanácsos úr állt az akció élén, de részes abban mindenki, aki gyűjtésével, adomá­nyával, munkájával lehetővé tette, hogy elaggott testvéreinknek néhány kevésbé gondterhes órát szerezhet­tünk. Hálás köszönet mindannyiuk­­nak. Isten áldása legyen rajtuk! Fentieken kívül összes nyugdíja­saink között 5000 pengő készpénzt is osztottunk szét a szeret­ő ünnepén. Elismerésreméltóan járult hozzá Kardos Géza és derék gárdája a karácsonyi szeretet akciónkhoz. Nagy mennyiségű ruhaneműt, élelmi­szert és 58 pengő készpénzt kül­dött k öreg nyugdíjasaink között való kiosztásra Mivel a csomag már a kiosztás után érkezett, elküldtük Shakespeare pályája nem a fo­konként való fejlődés szabályosan emelkedő vonalat mutatja, hanem egy szeszélyes hullámvonal képét, hirtelen lendületekkel és hanyatló esésekkel. Romeo és Julia az ifjúkori alko­tások közül való, de semmi nyoma sincs benne a kezdetlegességnek vagy a bizonytalanságnak. Akik — tudván, hogy a költő első műveinek egyikével állanak szemben — min­denáron a fiatalkor betegeit kere­sik rajta, azok legtöbbször a stílus duserti szőbőségét, sokszor rikító színeit, a képekben való túlterhelt gazdagságát, a verselés szakgatott­­ságát róják fel a kezdőkor hibáiul, azokat hét szegény vidéken lakó nyugdíjas linknak. Kardos Géza és társulata ezen ne­mes cselekedete érző meleg szivük­nek tanúbizonysága egyben útmutató arra, hogy szeretettel, jóakarattal a mük­ idő kortársaknak módjában van elaggott nyugdíjasaink karácsonyát örömünneppé varázsolni. Sebestyén Mihály ugyancsak saját személyében küldött 50 pengőt a karácsonyi akciónkra. A többi ad­­ozók neveit lapunk február 1-ji számában közöljük. * Megható ünnepség keretén adó­zott a „Kövessi“ vár feledhete­len emlékű megalapítójának halála év­fordulóján december 21-én a jóté­konyságnak. 210 öreg nyugdíjast részesített személyenkint 25 pengő pénzbeli segélyben és ezenkívül még n­agy mennyiségü ruhaneműt és élelmi­­szert osztott ki szűkölködő nyugdí­jasaink közt a New-York kávéház nagytermében, ahol a tulajdonosok áldozó készségéből terített asztal fo­gadta nyugdíjasainkat. Áldás kisérte a jótékonyság fárad­­hatlan harcosainak minden lépését. Úgy vélik, hogy a fiatal költő még nem emelkedett a művészetnek arra a fokára, ahol már kevés szóval tudott mindent kifejezni. S össze­­hasonlitják a dajkát Cordeliával. Cordelianak alig száz sorában így finom, d­iferenciálodott lélek vágyai, érzései és eszméi nyilatkoznak meg, a dajkának ellenben kétannyi be­szédre van szüksége, hogy a maga egyszerű és közönséges lényét pre­zentálja. Ugyebár, nyilvánvaló, hogy ez erőszakos és helyt nem álló okos­kodás? Az áradatként való szé­lsőségben, a képek gazdagságában, a stílus éles színeiben, a verselés szakga­tott változásaiban nem a költő mű­vészetének kezdetlegessége és járat­lansága, hanem a főalakok izzó­­lelkű gyermeki ifjúsága, az olasz ember túlfűtött tem­peramentum­a s a szembeállított helyzetek éles ellen­téte nyilvánul meg. A téma drámai feldolgozásában pedig talán sehol sem tündöklik olyan ragyogóan Shakespeare al­kotó művészé e, mint épen Romio és Júliában. Igaz, hogy Hamlet, Othelio, M­cbeth vagy Lear király tökéleteseb­b, egységesi­­b szerke­­zetű és keményebb alap­ at. De egyikben sem volt olyan kényes Sh­akespeare feladata, mint Romeo és Júliában. Semmi sem nehezebb, mint színpadi formába önteni egy lírai érzésektől és poétikus lendüle­tektől átitatott anya­got. Viszont a drámai technika zugó forgatagában a pezsgő és lüktető, folyton fejlődő élet nyűgözi a poé­­zis szabad szárnyalását, a gondola­tok széles terjeszkedését, a lírai érzések csillámlását. Ri­­meo és Júliában ki érzi ezt az ellentétet? St­akespeare érett művé­szete keresztülszárnyalja ezt a ter­mészetes nehézséget. Észrevé­lenül, játszva, könnyedén olvasztja össze a drámai és lírai motívumokat. Zugó, fejlődő, idegfeszítően érdekes drámai élet közepette szabadon szárnyal a költő képzelete s lobog magasan a két gyermek tiszta sze­relmének lángja. Ebből a szem­pontból nézve, nincs tőkéjértstbb és érettebb műve Shakespearenak Romeo és Júliánál. Pergő idők folyamán, századévek múltán a Romeo és Julia népszerű­sége nem kopott, vonzó varázsa nem homályosult. A szerelemnek ezt a hatalmas szimfóniáját minden korban és minden nemzetnél túl­­h­úzó gyönyörűséggel, lelkendező érdeklődéssel és könnyező részvét­­tel hallgatták; nyomán mélységes megrendülés támadt, de azután a béke és megnyugvás szelíd har­móniája költözött a szivekbe. Ne higyjünk annak a német kommen­tátornak, aki mindenáron moralizáló szándékot keresvén Shakespeare va­lamennyi írásában, fölfedezi, hogy Romeo bűnös s azért kell halállal bűnhődnie. Bűne, hogy amikor Jú­liát a sírboltban álomkórba merül­­ten találja, első pillanatban elhiszi érzékeinek, hogy halott, nem igyek­szik alaposabb vizsgálattal meg­bizonyosodni arról, hogy nincs-e benne élet? Ez a pedáns német kritikus — Romeo és Julia írta: dr. Janovics Jenő

Next