Szinészek Lapja, 1930 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
Nagy Jenő jelentek meg. Egyesületünket Géczy István és Delli Lajos képviselték. Emlékét szeretettel és kegyelettel fogjuk megönzni! Nyugodjék békével. Liszt Ferenc Királydala írta: Móra Ferenc Liszt Ferenc Királydala nem tartozik a híres alkotások közé. Szépítés nélkül szólva, nem sikerült jobban, mint a magyar költők és zeneszerzők többi királyhimnuszai. Mondják, hogy a kalitkában tartott énekes madarak akkor énekelnek igazán szépen, ha megvakulnak. A magyar énekesek nagyon nyitott szemmel csinálták a királyköszöntöket. Nem költötték, hanem szerkesztették, nem lángoló szívvel, hanem hideg elmével. Liszt Ferenc Királydalának nem is zenetörténeti érdekessége van, hanem magyar politikai-történeti. Adalék a híres magyar lojalitás történetéhez. A magyar Opera annak idején nem olyan indokolatlanul kapta a »m. kir.« jelzőt, mint például a Természettudományi Társulat, amihez igazán semmi köze se volt a jámbor V. Ferdinándnak. Ferenc Józseffel megérttették a magyar tanácsadói, hogy jó politikai befektetés volna, ha az ő áldozatkészségével emelnének dalszínházat a magyar fővárosban, mert ebből igen szép legendát csináálnának azok, akiknek ez a kenyerük. Ferenc József vállalta a dolgot, az Operaház felépült, tündéri pompájú megnyitásra készültek, amelyen a felségek is jelen lesznek, — a királynak úgyis dolga volt itt, meg kellett nyitni a másik színházat is, a sándoruccait. Természetes, hogy a megnyitás Liszt Ferenc közreműködése nélkül meg nem történhetett, mert az még furcsább lett volna, mint például egy hadgyakorlat Albrecht főherceg nélkül. Mert az legfeljebb Albrecht főhercegnek lett volna furcsa, de a magyar Operaház-avatást Liszt Ferenc nélkül az egész világ érthetetlennek találta volna. A mester akkor Weimarban lakott, oda írt neki az intendatúra, Podmaniczky Frigyes báró, mint intendáns és Erkel Sándor, mint igazgató. »Ünnepi nyitány«-t kértek tőle, mint nagy hazánkfiától, mint a legméltóbbtól stb. Amint az már ilyenkor szokás. Közölték vele a műsor többi részét is: a Bánk bán első felvonása és a Lohengrin második felvonása, közben a Hunyadi-nyitány, az öreg Erkel Ferenc dirigálásával, és természetesen tudtára adták azt is, hogy az udvar is ott lesz, amiből a mester megértette, hogy ez olyan alkalom lesz, ahol még Liszt Ferencnek is ki kell tenni magáért. Liszt nem is kérette magát, vállalta a megbízást, szeptember első napjaiban meg is küldte a nyitányt. Azaz hogy nem is nyitányt küldött, hanem egy valóságos királydalt, mert úgy érezte, hogy a dalköltészet múzsája részéről ennyi hódolat megilleti a neki hajlékot emeltető királyt. Az intendatúra nagyon neki is örült a Liszt lojalitásának, az igazgató mindjárt oda iS ült a királydallal a zongorához, de alig hogy leütötte a billentyűket, mindjárt kétségbeesve néztek össze az intendánssal. — Hiszen ez a Rákóczi-nóta. —• csapta össze a kezét Erikei Sándor. — Hű, a kirelaszumát! - füttyentette el magát Frici báró, aki szerette a népies kifejezéseket és az életben sokkal nagyobb sikerrel alkalmazta őket, mint a regényeiben. — Ha ezt előadjuk a v. kir. Operában, a felség mindjárt levakartatja róla a jelzőt. — A felség még csak hagyján!! — rémüldözött Erkel. De mit szól hozzá Albrecht főherceg! Meghaintik-vetették a dolgot, végre is elmentek tanácsért Tisza Kálmánhoz : mondja meg ő, kit bántsanak meg a két imperátor közül, Ferenc Józsefet-e, vagy Liszt Ferencet? Bevonták a tanácsba Trefort Ágostont is, mint kultuszminisztert és mint döntő tényezőt, Orczy Bélát is. T. i. ő volt a honvédelmi miniszter és neki nyilván az volt a véleménye, hogy ő inkább lemond, de ahhoz az illojalitáshoz hozzá nem járul, hogy a magyar királyt a Rákóczi-nóta motívumaival infesztálják. Természetesen egyhangúlag lesz aközepén. .1 'Foldroxi E(jilet), mely tagjai közé számította a főváros legtekintélyesebb vezérférfiait, lelkesedéssel üdvözölte a tenet és annak keresztf'ilvitelét'C támogatását ajánlotta fel. * A 'Szí 110,120.' Lapján jan. 20-iki száma közli a tervezett kerületi beosztást, melyet tájékozáásul a képviselőházhoz benyújtott segélykérényhez mellékeltek, azzal az indokolással, hogy a magyar színészet nem csután szórakoztató komédia, hanem közművelődési és nemzeti nyelvi minket terjesztő és ápoló testület, s mint ilyen, ezen annyi idegen elem által lakott országnak igen fontos és nagy ,szolgálatokat tevő közege. Kell, hogy kormányunk és törvényhatóságunk atyai gondoskodását vidéki színészetünkre is kiterjessze és nemzeti missziójához híven gyámolítsa. Ha tehát azt akarjuk, hogy színészetünk közművelődési és állampolitikai feladatának megfeleljen, szükséges annak ügyeit úgy rendezni, amint igényei megkívánják, meghatározván a kereteket is, melyekben színtárisulataink egymással és egymástól megférve működhessenek. Erre legalkalmasabb a kerületi rendszer stb. .A tervezet 30 kerületre osztja az országot, de a megvalósítás lehetőségét 120.000 forint évi államsegélytől teszi függővé. A február6-jai tanácsülés ismét tárgyalja a Vígszíiház igazgatóságának megkerestését 100—150.000 forint elsőbbségi kötvény jegyzése iránt. Minthogy a nyugdíjintézeti pénzek elhelyezésénél a tanács a kockázatnak teljesen kizárt voltát plauzibilisan és kétségtelenül igazolni tartozik, ami jelen esetben teljesen lehetetlen, sajnálattal ugyan, de nem teljesítheti a kérést. ♦ I Fehni'iri-ÚH Egyesületünk háromtagú küldöttsége (Kaff/.a Láászló elnök, Iloóds Sándor tanácsos, Irényei István irodaigazgató) tisztelgettBerczel Dezső belügyminiszternél, majd 8-án Bánffiy Dezső miniszterelnöknél. Mindkét helyen kifejezték a vidéki színészet. Egyesületünk, nyugdíjintézetünk helyzetét, céljait, küzdelmét, bajait, óhajait és ismételték a már több memorandumban előterjesztett javaslatokat és kéréseket. Mindkét helyen az ügyek alapos megvizsgálására és orvoslására kaptak megnyugtató ígéretet. A Színészek Lapján február 10-iki száma közli a Színmiítészek állami Ikidások.. tételeit az 1805. évién. 402,050 frt az az összeg, melyet ez évben színiaívészeti célok előmozdítására az állam pénzéből fordítottak. Ez összeg, melybe a civillisztából nyújtott szubvenciók nemvoltak beszámítva, ekként oszlott meg: Az Opera javadalmazására 215.000 frt, az Opera 315.000 frtos kölcsönének törlesztésére 19.750 frt, aNemzeti Színház javadalmazsa 53.000 frt, a Nemzeti Színház 150.000 forintos kölcsöne törlesztésére 38.000 forint, a Nemzeti Színház nyugdíjintézetének segélyezésére 14.000 forint, a Nemzeti Színház-alapokból a színház segélyezésére 27.300 frt, A kolozsvári Nemzeti Színház segélyezésére 20.000 frt, a Színészegyesület segélyezésére 5000 frt, a ridéri színészet támogatására 10.000 frt. Ehhez nem kell kommentár, sóhajt fel a "Színészek Lapja". Itt a számok beszélnek s mutatják, hogy mily égbekiáltó aránytalanság van a fővárosi és a vidéki színészet segélyezése között. Hol itt a méltányosság? az osztó igazság? Sőt, hol van a s politikai bölcsesség, a hazafiúi belátás? bizony e tételekben egy szikra sincs, így színészek lapja