Szinészek Lapja, 1931 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
SZÍNÉSZEK LAPJA Reális pálya-e a színészet? Írta: SISS IMRE: Kérlek, kedves kollégám, az eset egész pontosan úgy kezdődött, hogy a szomszédban tegnap a gyermekét rajongásig szerető apa, reménydús fiát, egy 18 éves fiatalembert megfenyegetett azzal, hogy letöri a derekát és hátraköti a sarkát, ha nem mond le arról az őrült gondolatról, hogy színész lesz... Hát igen, ez történt! Nem is nagy eset és meglehetősen gyakori eset. De megbocsátasz,, kedves kollégám, azért én mégis elgondolkodtam felette. Te is úgy gondolod, hogy kérlek szépen, őrültség a mai világban színésznek lenni? Nagyon helyénvalónak tartanám, ha ezen a helyen kissé megbeszélnénk ezt az ügyet. Felvetem a kérdést, hogy nemcsak a mindennapi megélhetés, a gondtalan öregkor, a művészi érvényesülés esélye szempontjából, hanem lényegében a többi pályákhoz való viszonyában, reális pálya-e a színészet ? Úgy érzem, hogy ha erről a kérdésről akarunk beszélgetni, először is tisztáznunk kell magát a fogalmat, a realities fogalmát.. . Lássuk csak ! A súlyos, főleg logikátlan és zavaros gazdasági viszonyokat nagy részben a háború véres gőzében fogamzott, majd a forradalmak alatt és után megerősödött »gazdasági morál« idézte elő. Az eddig nem létezett alkalmak, a hirtelen meggazdagodás csábító esélyei fejtetőre állítottak Európában minden józan üzleti elvet és minden realitást. Azt is lehetne mondani, hogy más értelmet kapott, más fogalom lett az, ami reáli, és az, ami nem reális. A tőzsdei konjunktúra őrületében például a világ legtermészetesebb és legreálisabb dolgának tartották, hogy olyanok, akiknek soha azelőtt fogalmuk sem volt tőzsdéről, értékpapírokról, hosszról és besszről, belevetették magukat kis tőkéjükkel a hirtelen kínálkozó alkalomba és máról holnapra hivatalnokokból, kereskedőkből, orvosokból, suszterekből és villamoskalauzokból »börziánerek« lettek. A sailt mögé állni, a kalapácsot megfogni, dolgozni, produkálni, menteni a békéből megmaradt értékeket, békebeli erkölccsel, békebeli formák között nem volt reális dolog. Ellenben hadseregszállítani, lánckereskedni, tőzsdézni, panamázni nemcsak hogy reális dolog volt, hanem race-dolog, korral haladás, tisztánlátás. Kérdés, hogy a fogalmak ilyen katasztrofális megváltozását mi idézte elő ? Az okokat a történelem mélyén keressük. A világháborút a nemzetek titák és az emberiség veszítette el! A világháborúból azok a népek kerültek ki győztesen, akik nem vettek részt benne, vagy csak az utolsó pillanatban csaptak le oda, ahol már legkevesebb volt az erő. A nagy háború tulajdonképpeni főszereplői valamennyien véres fejjel, beteg testtel és még betegebb lélekkel támolyogtak ki a harcmezükről és szédültek bele a puskaporszagú, veszett indulatokból és lihegő szenvedélyekből összetákolt »békébe«. Szenvedés, éhség, gyötrelmek gyötrelme, könny és vér van mindenütt, ahol a teremtés beteljesülése, az ember él a földön. •Amikor dolgos béke testvéri közössége volt az emberek között, jóval a világháború előtt, amikor még nem robbant fel a bomba, amely első rakétája volt a történelem leggyászosabb tűzijátékának, csendben, észrevétlenül szűrődött, szivárgott a gyilkos anyag a föld népe közé. A történelem legkegyetlenebb tömeggyilkosságáért azok felelősek,, akik a megélhetésért, a nyugalmas öregkorért, kultúráért dolgozó emberek közé felfuvalkodott telhetetlenségük hiú érdekéből gyűlöletet szivattyúztak. A világháborúra a népieknek nem volt szükségük. A világháborúra azoknak az érdekcsoportoknak volt szükségük, akik a háborús hangulatot a népek lelke- Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézet története (25) Irta: Stella Gyula. Az 1901 ik év eseményei Hosszas huzavona és többszöri halasztás után végre jan. 19-én délelőtt a belügyn Minisztériumban megtartották a vidéki színészet ankétjét. Az ankétet megelőző nagy érdeklődés, a megjelentek nagy száma és a gyűlésen elhangzott vélemények azt bizonyítják, hogy a vidéki színészet az utolsó években óriási léptekkel közeledett hivatásának céljához. A meghívottak között ott találjuk a politikai, írói és művészi világ számos jelentős tényezőit. A gyűlésen Bezerédy Viktor mint tanácsos elnökölt. Meleg és az ankét anyagát felölelő üdvözlő beszéddel köszöntötte a megjelenteket. Kijelenti, hogy a kormány nem akarja a kerületi rendszert ráerőszakolni a városokra, csak ajánlja a rendszert, melyet ő is tőle telhetőleg támogatni fog. Amelyik város nem kívánja a kerületi rendszert, annak keretébe nem lép, önállóan és függetlenül intézheti színháza sorsát. Orof Festetich Andor ismertette az okokat, melyek a rendezését sürgetik és az eszközüket, melyek által ez elérhető. Beszámol a tervezetről és a beérkezett véleményekről. Lukács György békési főispán a kerületi rendszer mellett nyilatkozik, amelyek megalakításánál a homogenitást tartja Vezérlő elvnek. Ajánlja az alföldi színikerület megalakítását. Pázmándy Dénes szakít az elvi szempontokkal és élesen rámutat az egyedüli eszközre, amellyel a vidéki színészetet rendezni lehet és ez az állam anyagi támogatása. Enélkül a rendezés illuzáris és lehetetlen. Az állam kötelessége ezt a nemzetiségi és kulturális kérdést támogatni. A kerületi rendszer híve. Szükséges néhány nagyobb vidéki városban a színészetet állandósítani. A legnagyobb igazságtalanságnak tartja, hogy ugyanakkor, midőn a kormány egy fél milliót költ két fővárosi színház szérvezésére, ugyanakkor az egész vidéki színészetre csupán 30 ezer forintot áldoz. Felkéri a kormányt a vidéki színészet támogatásának jelentős emelétére. (Élénk helyeslés!) Hoványi Gáza dr. Nagyvárad kiküldötte, Balassa Ármin dr. Szeged képviseletébe szintén a kerületi rendszernek a híve, de csakis jelentős állami támogatás mellett. Balassa Ármin dr. évi 200.000 forintban látja elégnek a szükséges állami támogatást. Kada Elek Kecskemét részéről ellenzi a kerületi rendszert, mert az önkormányzati jogot sérti. Visezont hivatkozva Kassa, technikailag teljesen elhibázott színházára, ajánlja, hogy a színházépítési jogok autonóm jogát a kormány vonja meg a városoktól. Komlóssy Arthur kijelenti, hogy Debrecen örömmel fogadja a kerületi rendszer eszméjét. Rónai torontáli főispán ugyanilyen értelemben szól és teljes szívvel csatlakozik Pázmándi államsegélyezési indítványához. Zeichmeister Károly győri polgármester a kerületi rendszer mellett foglal állást. A kerületek megállapítását az illető városok szabad megegyezésére kell bízni. A