Szinészek Lapja, 1931 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

ben felkeltették. Akik hazug jelszavakkal részegítették saját fajtájukat, igazságtalansággal, elnyomással elkeserítették, vak bosszúállíási vágyba hajszolták az impériumok acélfalai közé kényszerített népeket. Amilyen mértékben terjedt a földön a háborús hangulat gyűlölete, ugyanolyan mértékben veszítette el erejét a szeretet. A szeretetnek tökéletes hiánya mellett egy egészen új, sajátságos erkölcsi atmoszféra fejlődött ki, amelyben megváltozott jelentősége mindazon fogalmaknak, ameleken polgári munkálkodásunk nyugszik. A különböző konjunktúrák alatt így változott meg lassanként az emberiség óriási részének a fogalma arról, ami becsületes, ami praktikus, ami reális. Az idealisták kis csoportjának, akik tulajdonképpen a régi embert képviselik, azonban semmi okuk nincs a kétségbeesésre. A történelem örökké ismétlődő törvénye az, hogy az emberi nem fejlődése ingaszerűen történik. Lassanként Európa felett is tisztul a levegő. A nép kezd magához térni kábultságából és az önmagára eszmélés első útja, az elhagyott templomokhoz vezet, mert soha nem volt nagyobb szükség az embernek Istenre, mint ma! És az Istenéhez megférő eltévelyedett emberiség kereső útjain megtalálták nagyszerű hivatásukat a művészetek. A művészetek lényege az örök szép és jó, a tisztultan szép és jó az, ami világító lámpás ezen az Intőn. Mert nincs olyan nemzet a világon, amelyik ne sóvárogna őszinte vágyakozással a valóságos béke, a produktív béke után. Béke országa pedig addig nem jöhet el, ameddig háborús fogalmak szerint, szennyben, vérben és gyűlöletben kialakult »morál« alapján intézi az emberiség a maga ügyeit! Lelki megújhodásra van szükség! A világbéke felépítésének magasztos munkájában a legmagasztosabb feladat a művészetekre vár! A művészetek új missziója nem csekélyebb, mint fogékonnyá tenni a legközönyösebb szívet is a jónak, a szépnek, a békeszeretetnek befogadására! Az irodalomnak, a képzőművészetek minden ágának és minden formájának és nem utolsó helyen a színpadi művészetnek végső eredményben ezt a célt kell szolgálni. Ebben az apostoli hivatásban nyerik el a művészetek igazi realitásukat! Ezért van szükség ma arra, hogy a művészetekben elevenen éljen a hivatás öntudata. Minden művésznek, írónak tisztában kell lenni azzal a történelmi felelősséggel, amivel az emberiségnek tartozik. Elsősorban pedig tudni kell azt, hogy ha a művészettel akarjuk megtisztítani, megnemesíteni az embert, akkor először meg kell tisztítani és nemessé kell tenni magát a művészetet! A mi művészetünk, a színész művészetének eredménye elsősorban a színpadi irodalom termésének eredményétől függ. Ha tartalmas, bőséges és minőségileg értékes ez a termés, akkor nekünk is megadatott az alkalom arra, hogy alkossunk, hogy fejlődjünk. Ha gyönge, értékében, tartalmában üres, céltalan a színpadi irodalom termése, úgy nekünk színészeknek a művészi hivatás csak meg nem kapott alkalom marad. Pedig a színpad áll legközelebb az emberiség szívéhez és értelméhez. A színpadnak kellene lenni elsősorban és mindenek felett annak a helynek, ahonnan nagyképű és unalmas tudományoskodás nélkül, népszerűen, kacagósan, szinte észrevétlenül árad a tanítás, a példaadás az emberek közé. A műfaj másodrendű kérdés, mert minden műfaj alkalmas lehet erre. Lehet dráma, vígjáték, operett vagy komédia, csak egy gondolat, egy szó legyen benne, ami morális erejével közelebb hozza az embereket egymáshoz. Itt azonban sajnos, nem a legkielégítőbb eredményekről számolhatunk be. Az utóbbi években a színpadi irodalom termékei közül aránylag csak nagyon kevés felelt meg ennek a célnak és ért el igazi sikert. Mi, színészek tudjuk a legjobban, hogy sajnos, milyen kevés jó darab íródik. Mi, színészek állapíthatjuk meg elsősorban, hogy a tartalmatlan, szellemtelen színdarabok kora lejárt. Hogy ma csak azok a darabok számíthatnak sikerre, amelyekben van mondanivaló, van lényeg, összefügkormány csak segélyezi a kerületeket és a felügyeletet gyakorolja. A színigazgató megválasztását a törzsvárosra kell bízni. A szezonbeosztás a városok egymásközötti megegyezése alapján történjék. Az állam segélyezése a rendezés előfeltétele. Fenyvessy Ferenc veszprémi főispán, Papp Géza Szatmár kiküldöttje, Harrauch József székesfehérvári polgármester, a kerületi rendszer mellett foglalnak állást megfelelő állami támogatással. Kozora Vince Kassa város főjegyzője bejelenti, hogy Kassa évi 40 ezer frttal támogatja a színészetet. Midőn a város állandósította a színházat, tette abban a reményben, hogy akormány is megfelelően segélyezi. Ha ez elmarad, elmarad a kassai színészet állandósítása is. Bartók Lajos a vidéki színészetet elsőrangú kultúrtényezőnek tartja. Nagy állami segélyt tart szükségesnek. Magyarország csak ott van, ahol magyar színészet létezik, legyen tehát színészet mindenütt. Gróf Festetich Andor összefoglalja az ankéten felmerült kérdéseket, majd a konferencia 9-es szőkébb bizottságot választott a kerületi rendszer revíziójára. Bezerédy Viktor kifejezi azon óhaját, hogy a kormány minél nagyobb összeget áldozhasson a vidéki színművészetre és az ülést bezárja. Január 19-én d. u. 3 órakor tartotta meg a 9-es bizottság nagyjelentőségű és nagyfontosságú ülését az Országos Színészegyesület tanácstermében. A gyűlésen résztvettek: gróf Festetich Andor országos felügyelő, Mészáros Kálmán irodaigazgató, Lukács György békési, Rónay Jenő torontáli főispánok, Herceg Ferenc, Pázmándy Dénes, dr. Balassa Ármin; a sajtó részéről: Liptay Károly és Bányai Sándor dr. Az ülés esti 8 óráig tartott és a vidéki színészet rendezését minden irányban tisztázta. Magas színvonalon álló általános vita indult meg, melyben élénken körvonalazták a magyaridéki színészet fontos hivatását, kulturális és nemzetiségi fontosságát. A közel 2 óráig tartó általános vita után megkezdték a tervezet részletes tárgyalását. A bizottság kimondotta, hogy négy városban; Kolozsvár, Pozsony, Kassa. Arad — aszínészet már most feltétlenül állandósítandó. Megállapította a kerületeket. Szegedhez csupán Hódmezővásárhelyt csatolta, Debrecenhez Mármarosszigetet és Nyíregyházát, Temesvárhoz Brrdát. A pozsonyi színészek ügyében határozott állást foglalt el a jelenlegi kétnyelvű rendszer ellen. Legfontosabb határozata azonban a bizottságnak az volt, hogy egyhangúlag kimondotta, miszerint a vidéki színészet rendezésének sine qua non-jául, az állami szurbvenciónak minimálisan 100.000 forintra való emelését. Kimondták a határozatot nagy lelkesedéssel és felkérte az értekezlet Rónay főispánt, hogy a bizottság ezen egyhangú határozatát adja tudomásul jegyzőkönyv beterjesztése mellett. Bezerédy Viktor miniszteri tanácsosnak és magának Széll Kálmán belügyminiszternek. Rónay főispán a megbízatásának eleget is tett, kihallgatáson volt Széll Kálmán belügyminiszternél. Pázmándy Dénes tervezete alapján elfogadta az értekezlet két minimális segély felosztási kulcsát. A nemzetiségi kerületek természetesen előnyösen részesültek. színészek lapja