Szinészek Lapja, 1932 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
színészek lapja és a budapesti kir. törvényszék irodaátalányából előlegezett 50—50, összesen 100 (egyszáz) pengő szakértői költséget ezen irodaátalánynak 15 nap alatt térítse meg. Indokok: A felperes felebbezési ,az alperes ellenkérelme és a felebbezési tárgyalás alaki előfeltételeinek betartására vonatkozó adatok tekintetében a kir. Ítélőtábla a Pp. 401. és a Te. 22. §-a alapján az iratok tartalmára utal. Felperes felebbezése indokait a 9. sorszámú írásbeli felebbezésében, majd a 18, 27, ,‘12, 36, 38, 40. sorszámú előkészítő irataiban és az F/C., alatti különiratában foglaltaknak megfelelően adta elő és csatolta a 2/a, 2/b, F/A,F/B, F/D, F/E,F/G, F/L, F/5,F/G, F/40/1, F/40/7 alatti okiratokat. Felperes utóbb a 27. sorszám alatt részletezett keresetét 1683 P 63 fillérről 1883 P 19 fillérre emelte az F/40/9 alatti különirata szerint, a pertárgy értékét pedig az F/40/8 alatti különirata szerint 12004 P 38 fillérre tette. Alperes tagadta a felperes újabb állításait, valamint a pertárgy értékét és tagadta az F/B. alatti alapszabály kivételével a többi felperesi csatolmány valódiságát, illetve helyességét. Csatolta az alperes az F/2. , F/3. alatti okiratokat és utalt a beszerzett Hidasi Szerző Kálmán féle hasonló perben hozott kúriai elutasító ítéletre, végül előadta33 sorszámú előkészítő irata tartalmát az írásbelivel egyezően. Felperes tagadta az alperesnek az övével ellenkező állításai valóságát, az F/2. és F/3. alatti csatolmányokat ellenben valódiaknak fogadta el. A kir. Ítélőtábla beszerezte Hidasi Szerző Kálmán által ugyancsak az alperes ellen hasonló alapon indított és jogerősen befejezett per iratait, amelyek 13. sorszám alatt vannak csatolva. Egyben a 20, 21, 24 és 29. sorszámú végzéseivel a kir. ítélőtábla szakértői bizonyítást rendelt el és foganatosított, a szakértők véleménye a 26, 30 és 37. sorszámú beadványokban és a 39. sorszámú jegyzőkönyvben foglaltatik. II. A kir. ítélőtábla az első biróság által megállapítot tényállást indokaiból elfogadta és azt az alábbiakkal kiegészítette. A pertárgy értékét a kir. ítélőtábla az F/40/8. alatti felperesi különiratban foglalt 12.004 P. .38 fillérrel csak 4799 P. 40 fillérben állapította meg, mert a jelenlegihez hasonló perekben a Pp. 6. §-annak 6. pontja szerint nem az átértékelési alapul szolgáló összegnek, hanem az éviszolgáltatások értékének tízszerese képezi a pertárgy értékét, a felperes 27. sorszámú előkészítő iratában foglalt részletezés szerint az évi szolgáltatá■sok legmagasabb értéke 479 pengő 94 fillér összeget tesz ki, ennek a tízszerese pedig 4799 pengő 40 fillér. A csatolt másik perbeli helyesnek elfogadott szakértői vélemény 22. és 28. oldala alapján tényként állapította meg a kir. ítélőtábla, hogy az alperes békebeli vagyonának 17.646/6-át mentette át és hogy a nyugdíjak kiszolgáltatásánál jövedelmeinek arányához képest nemcsak, hogy elmegy a teljesítőképesség legvégső határáig, hanem azt fennmaradását veszélyeztető mértékben nagyban túl is lépi. A 26. sorszámú e perbeli szintén helyesnek elfogadott szakértői vélemény (4. oldala) alapján tény az is, hogy a felpereshez hasonló régi nyugdíjasok nyugdíjszorzó száma alapján a nyugdíj kifizetése csakis a működő tagok befizetéseinek részbeni felhasználásával lehetséges. Ugyane vélemény (5. és 9. oldala) alapján tényként állapította meg a kir. ítélőtábla, hogy az 1923. évi nyugdíjszabályzat 1923. július elsejétől kezdve az alperesi nyugdíjintézeti új tagokkal szemben alapszabályszerű kötelezettségüket 50%-al meghaladó nyugdíjjárulék befizetését tette kötelezővé és ezzel szemben több jogot is biztosított nekik, azonban erre a nyugdíjpótlékra és a minimális nyugdíjukra vonatkozó alapszabályi intézkedés csak látszólag hátrányos a régi nyugdíjasokra, mert tényleg előnyös. Ugyancsak a 26. sorszámú szakértői vélemény (8. old.) alapján tényként volt megállapítható, hogy az alperes nyugdíjintézet vagyona ez időszerint a nyugdíjban lévő tagok nyugdíjigényének tőkeértékét sem fedezi és a mugdíjintézet vagyona már 1923. december hó 31-én sem volt elég a nyugdíjas és működő tagok igényeinek fedezetére. Tény még az is, e szakvélemény (4. oldala) alapján, hogy az alperes az 1920—1923. inflációs évek rossz koronáit ugyanolyan szorzószámmal vette számításba, mint a békeévek aranykoronáit, ami azonban csak látszólag hátrányos a régi nyugdíjasokra. Felek egyező előadása alapján pedig tény, hogy az alperes nyugdíjintézet állandó és rendszeres jövedelme a tagok nyugdíjjárulékán felül a színigazgatók által a színházak jövedelmének a nyugdíjalapra beszolgáltatandó bizonyos része is. III. A fenti tényállás alapján az elsőbíróságnak a keresetet elutasító jogi döntését is magáévá tette a kir. ítélőtábla, habár nem az első bírói ítéletben foglalt, hanem az alábbi indokokból: Nem fogadta el a kir. ítélőtábla azt az alperesi védekezést, hogy az 1928. évi XII. t. c. 4. §-ának 6. pontja értelmében a felperes kereseti követelése az átértékelésből ki van zárva és az ebből az okból nem érvényesíthető. Téves ez az álláspont azért, mert a törvényhely szerint az átértékelésből csak a biztosítási szerződésen alapuló pénztartozáshoz hasonló természetű olyan pénztartozás van kizárva, amely egyesületi tagsági jogviszonyon alapul, márpedig felperes kereseti nyugdíjkövetelése nem ily természetű követelés, az idézett törvényes rendelkezés keletkezését megelőző igazságügyi bizottsági jelentésből sem lehet erre következtetni. Alperesi nyugdíjintézetet ugyanis, — mint a nem kifogásolt F/B. és F/2. alatti alapszabályok szerint az Országos Színészegyesület tagjailnál alakult oly vitéz-