Szinészek Lapja, 1932 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1932-03-01 / 3. szám

színészek lapja és a budapesti kir. törvényszék irodaátalányából elő­legezett 50—50, összesen 100 (egyszáz) pengő szakértői költséget ezen irodaátalánynak 15 nap alatt térítse meg. Indokok: A felperes felebbezési ,az alperes ellenkérelme és a felebbezési tárgy­alás alaki előfeltételeinek betartá­sára vonatkozó adatok tekintetében a kir. Ítélőtábla a Pp. 401. és a Te. 22. §-a alapján az iratok tartalmára utal. Felperes felebbezése indokait a 9. sorszámú írás­beli felebbezésében, majd a 18, 27, ,‘12, 36, 38, 40. sor­számú előkészítő irataiban és az F/C., alatti különira­­tában foglaltaknak megfelelően adta elő és csatolta a 2/a, 2/b, F/A,F/B, F/D, F/E,F/G, F/L, F/5,F/G, F/40/1, F/40/7 alatti okiratokat. Felperes utóbb a 27. sorszám alatt részletezett keresetét 1683 P 63 fillérről 1883 P 19 fillérre emelte az F/40/9 alatti különirata szerint, a pertárgy értékét pedig az F/40/8 alatti különirata szerint 12004 P 38 fillérre tette. Alperes tagadta a felperes újabb állításait, vala­mint a pertárgy értékét és tagadta az F/B. alatti alap­szabály kivételével a többi felperesi csatolmány való­diságát, illetve helyességét. Csatolta az alperes az F/2. , F/3. alatti okiratokat és utalt a beszerzett Hidasi Szerző Kálmán féle hasonló perben hozott kúriai el­­utasító ítéletre, végül előadta­­33 sorszámú előkészítő irata tartalmát az írásbelivel egyezően. Felperes tagadta az alperesnek az övével ellen­kező állításai valóságát, az F/2. és F/3. alatti csatol­mányokat ellenben valódiaknak fogadta el. A kir. Ítélőtábla beszerezte Hidasi Szerző Kálmán által ugy­ancsak az alperes ellen hasonló alapon in­dított és jogerősen befejezett per iratait, amelyek 13. sorszám alatt vannak csatolva. Egyben a 20, 21, 24 és 29. sorszámú végzéseivel a kir. ítélőtábla szakértői bizonyítást rendelt el és foganatosított, a szakértők vé­leménye a 26, 30 és 37. sorszámú beadványokban és a 39. sorszámú jegy­zőkönyvben foglaltatik. II. A kir. ítélőtábla az első biróság által megállapítot tényállást indokaiból elfogadta és azt az alábbiakkal kiegészítette. A pertárgy értékét a kir. ítélőtábla az F/40/8. alatti felperesi különiratban foglalt 12.004 P. .38 fillérrel csak 4799 P. 40 fillérben állapította meg, mert a jelenle­gihez hasonló perekben a Pp. 6. §-annak 6. pontja sze­rint nem az átértékelési alapul szolgáló összegnek, ha­nem az évi­­szolgáltatások értékének tízszerese képezi a pertárgy­ értékét, a felperes 27. sorszámú előkészítő iratában foglalt részletezés szerint az évi szolgáltatá­­■sok legmagasabb értéke 479 pengő 94 fillér összeget tesz ki, ennek a tízszerese pedig 4799 pengő 40 fillér. A csatolt másik perbeli helyesnek elfogadott szak­értői vélemény 22. és 28. oldala alapján tényként állapította meg a kir. ítélőtábla, hogy az al­peres békebeli vagyonának 17.646/6-át mentette át és hogy a nyugdíjak kiszolgáltatásánál jövedelmeinek ará­nyához képest nemcsak, hogy elmegy a teljesítőképes­­ség legvégső határáig, hanem azt fennmaradását veszé­­lyeztető mértékben nagyban túl is lépi. A 26. sorszámú e perbeli szintén helyesnek elfo­gadott szakértői vélemény (4. oldala) alapján tény az is, hogy a felpereshez hasonló régi nyugdíja­sok nyugdíj­szorzó száma alapján a nyugdíj kifizetése csakis a működő tagok befizetéseinek részbeni felhasz­­nálásával lehetséges. Ugyane vélemény (5. és 9. oldala) alapján tény­ként állapította meg a kir. ítélőtábla, hogy az 1923. évi nyugdíjszabályzat 1923. július elsejétől kezdve az alperesi nyugdíjintézeti új tagokkal szemben alapsza­bályszerű kötelezettségüket 50%-al meghaladó nyug­­díjjárulék befizetését tette kötelezővé és ezzel szem­ben több jogot is biztosított nekik, azonban erre a nyugdíjpótlékra és a minimális nyugdíjukra vonat­kozó alapszabályi intézkedés csak látszólag hátrányos a régi nyugdíjasokra, mert tényleg előnyös. Ugyancsak a 26. sorszámú szakértői vélemény (8. old.) alapján tényként volt megállapítható, hogy az alperes nyugdíj­­intézet vagyona ez időszerint a nyugdíjban lévő tagok nyugdíjigényének tőkeértékét sem fedezi és a mugdíj­­intézet vagyona már 1923. december hó 31-én sem volt elég a nyugdíjas és működő tagok igényeinek fedezetére. Tény még az is, e szakvélemény (4. oldala) alap­ján, hogy az alperes az 1920—1923. inflációs évek rossz koronáit ugyanolyan szorzószámmal vette számításba, mint a békeévek aranykoronáit, ami azonban csak lát­szólag hátrányos a régi nyugdíjasokra. Felek egyező előadása alapján pedig tény, hogy az alperes nyugdíjintézet állandó és rendszeres jöve­delme a tagok nyugdíjjárulékán felül a színigazgatók által a színházak jövedelmének a nyugdíjalapra be­szolgáltatandó bizonyos része is. III. A fenti tényállás­ alapján az elsőbíróságnak a ke­resetet elutasító jogi döntését is magáévá tette a kir. ítélőtábla, habár nem az első bírói ítéletben foglalt, hanem az alábbi indokokból: Nem fogadta el a kir. ítélőtábla azt az alperesi védekezést, hogy az 1928. évi XII. t. c. 4. §-ának 6. pontja értelmében a felperes kereseti követelése az átértékelésből ki van zárva és az ebből az okból nem érvényesíthető. Téves ez az álláspont azért, mert a törvényhely szerint az átértékelésből csak a biztosítási szerződésen alapuló pénztartozáshoz hasonló természetű olyan pénztartozás van kizárva, amely egyesületi tagsági jogviszonyon alapul, már­pedig felperes kereseti nyug­­díjkövetelése nem ily természetű követelés, az idézett törvényes rendelkezés keletkezését megelőző igazság­ügyi bizottsági jelentésből sem lehet erre következ­tetni. Alperesi nyugdíjintézetet ugyanis, — mint a nem kifogásolt F/B. és F/2. alatti alapszabályok szerint az Országos Színészegyesület tagjailnál alakult oly vitéz-

Next