Színház, 1981 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
értelmezés során a fő hangsúlyokat kijelöli. Minden előadás előterében az emberi kapcsolatoknak egy-egy új, az eddigieknél teljesebben motivált formája áll. Grigorij sorsán keresztül a közösségétől elkülönült személyiségről alkot lélektanilag pontos képet, a Farkasok és bárányokban egy közösség belső kapcsolatrendszerét mutatja be. A ló történetében pedig a természettől elszakadt eltávolodott ember és a természeti lény konfliktusát jeleníti meg. A hármas viszonylatrendszer voltaképpen az emberi létezés foglalata. Aki végignézi mindhárom előadást, a humán teljesség élményével - összes lehetőségével és korlátjával - találja szemben magát, s ez aligha történhetne a rendező szándékától függetlenül. Aminthogy a Budapestre hozott előadások hangnemi sokfélesége sem lehet véletlen. A tragikus Csendes Dani olyan vérbő komédia követi, amely filozófiai mélységében, valóságvonatkozásai összetettségében, polifóniájában messze meghaladja az Osztrovszkij szövegében ez idáig sejtett lehetőségeket. A darab eszmeiségét érintő változtatás pedig csekély, sőt, esetleg nem is annyira változtatást jelent Tovsztonogov interpretációja, mint inkább rábukkanást az eredeti olvasatra, a hiteles intonációra. Egy orosz nyelvű Osztrovszkij-kiadás bevezető tanulmányában V. Laksin figyelmeztet némelyik dráma szövegének kétarcúságára, példaként említve A lónak négy lába van értelmezését. Ez a dráma első látszatra a hagyományos Osztrovszkijra vall. Kérdés azonban, honnan a feltűnően naiv és blőd expozíció, az áttetsző manipulációk sora a cselekményben, a hősök ügyetlen önleplezése a valóságszerű helyzeteiről és dialógusairól ismert író darabjában? Laksin magyarázata kézenfekvő : A lónak négy lába van már nem hagyományos komédia, hanem annak lélektani groteszkkel átszőtt változata. Ugyanez vonatkozhat a Farkasok és bárányokra is. A dialógusok itt sem kevésbé felszínesek, a történet sem kevésbé blőd. Murzaveckaja, a rettegett, de örökös pénzszűkében lévő földbirtokosnő felbérelt fiskálisa segítségével megzsarolja szomszédnőjét, Kupavinát, a fiatal özvegyasszonyt. Csugunov ügyvéd kitöltetlen váltót csikar ki Kupavinától, és fiktív adósságokat vezet rá. A tartozásokat a naiv özvegy készséggel kiegyenlítené, ám közbeavatkozik Berkutov földbirtokos, aki szintén igényt tart Kupavina vagyonára. Linyajev, a Csugunov mesterkedései után régóta nyomozó helybéli földbirtokos felvilágosítja Berkutovot Murzaveckaja terveiről. Berkutov először leleplezi Csugunov hamisítását, majd találkozik Murzaveckajával, és bebizonyítja tettestársi kapcsolatát az ügyvéddel. Csugunov megsemmisíti a váltót, Murzaveckaja eláll terveitől, sőt hozzásegíti Berkutovot Kupavina szívéhez és vagyonához. A másik cselekményi ágon Glafira, akit Murzaveckaja eredetileg kémkedni küldött Kupavina házába, fondorlatos módon behálózza és házasságkötésre kényszeríti Linyajevet, a harmadik szálon pedig az ifjú Murzaveckij, Murzaveckaja unokaöccse - aki erős alkoholista - lecsúszik Kupavina kezéről, és elveszíti hű vadászebét is. A Farkasok és bárányok külső formai jegyeit tekintve valóban szabályos, zárt kompozíciójú komédia. A színpadot látszólag csakugyan gonosz farkasok és ártatlan bárányok népesítik be, ám Tovsztonogov minden jellemnek és minden szituációnak megmutatja a mögöttes tartalmát, megszabadítván ezáltal a nézőt E. A. Lebegyev (Holsztomer) és O. V. Baszilasvili (Szerpuhovszkij herceg) A ló története című Tovsztonogov-előadásban (Iklády László felvételei)