Színház, 1982 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
GYÖRGY PÉTER A Sorsválasztók csapdái Illyés Gyula drámája a Madách Színházban I. Illyés utóbbi években írt drámáinak nagy része, amint a Sorsválasztók is, a nemzeti szolgálat nevében fogantak. E komédiák és tragédiák egyaránt a nép és nemzet sorsdöntő kérdéseit elemzik, nem kevés hévvel, mély, a XX. századi magyar irodalom egyik alapvető hangütését megadó elkötelezettséggel. E művek nemegyszer tandrámák, közös, a színház nyilvánossága általi moralizálásra, az együttes nemzeti élmény ébrentartására vagy épp fellobbantására születtek, belső szerkezetük kidolgozottsága, dramaturgiájuk másodlagossága, könyvjellegük is ebből ered. Nem dolgom, e cikk határait meghaladná, Illyés elmúlt évekbeli darabjainak elemzése, méltatása. Nem foglalkozhatunk mással, mint a Sorsválasztókkal, ezzel viszont éppen témája, morális igényszintje miatt a lehető legnagyobb őszinteséggel és tárgyilagossággal. Mert e mű témája, felvetett problémája a jelenkori magyar társadalom létező, mindennapjaiban nemegyszer konfliktusteremtő kérdése, amelyről beszélünk, de írni az elmúlt években nem volt szokás. Akármiként is állítsuk fel tehát később a Sorsválasztók mérlegét, feltétlenül igazat kell adnunk Földes Annának (SZÍNHÁZ, 1981/5): a mű megírása, amint bemutatója is, nem kevés erkölcsi bátorságot követelt meg. De mi az a kérdés, amelyet Illyés felvet, s amelynek megközelítőleg pontos megválaszolása többek között e cikk dolga is. Pontatlanul és felületesen hamar válaszolhatunk, ha azt állítjuk például, hogy Illyés darabja, amely itt és ma játszódik, témája szerint a zsidókérdésről, az antiszemitizmusról szól. Ám ekkor a priori túlságosan elsietetten - meghatároztuk a művel kapcsolatos problémákat, a szöveg minimális vizsgálata előtt akaratlanul válaszoltunk egy sor olyan kérdésre, amelyet valójában fel sem tettünk, s amelyet meg kell válaszolnunk. Nem mondhatjuk, mert prejudikált ítéleteink eredményeképp tévedések forrásává válhatna fogalmazásunk, hogy ez az első magyar színdarab, amelyet a jelenkori antiszemitizmusról írtak. A határozott névelő ugyanis, ha segít is, csal. Használata által létezőnek tűnik egy sor kérdés, amelynek kimondásától így eltekinthettünk, viszont amelynek bizonyossága, megléte iránt erős lehet kételyünk. Épp ezért ideiglenesen fogalmazzunk így: Illyés darabja hosszú évek óta az első mű, amelyben nem pusztán az utalások vagy akár a rosszul leplezett célzások által, tehát egy tudott, sokak által megélt, de ki nem mondott konszenzus felhasználásával esik szó centrális kérdésként többek között zsidóságról és antiszemitizmusról is. Többek között, mert e két motívum a legszorosabban összekapcsolódik a nemzet és kisebbség sorsának, helyzetének Illyést oly magas hőfokon foglalkoztató problémáival. Alább remélhetően látni fogjuk, hogy e szinte illetlenül óvatoskodó kitérő talán mégsem volt felesleges. Ugyanis az a tény, hogy Illyés darabjában szó esik zsidóságról, antiszemitizmusról, s mindez vita tárgyává lesz, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a darab erről és csak erről szól. II. E műben olyan fogalmak válnak drámai összeütköző erővé, a tragédia forrásává, amelyeknek jelentése a mindennapi gyakorlatuk és használatuk szintjén enyhén szólva többértelmű, hangsúlyoktól, minimális kontextusváltozásaiktól függő. E cseppet sem semleges fogalmak határozzák meg a darab alaphangulatát, történetének alakulását. Fogalmak, mágikus erőként ható szavak kimondása nyomán szabadulnak el az indulatok, maga a drámai titok a legmélyebben ezzel kapcsolatos. Faj, nemzet, nép, zsidóság, magyarság, kisebbség kérdései határozzák meg a sorstragédiát, és a kérdés az, hogy miképp teszik mindezt, miképp jelenik meg mindez a szereplők élettörténetében. Meg kell kérdeznünk, hogy ha csak egyetlen aspektusból, a mű kontextusában mindezek mit jelentenek, mit involválnak, mert kérdésünk épp az, hogy jelentésük a szövegben kikristályosodik-e, vagy poliszémikus természetük korlátozatlan maradván, ellentmondásaik, szerkezeti és esetleges konklúzióbeli kérdésekhez, kételyekhez vezetnek-e el. A Sorsválasztókban szó esik tehát antiszemitizmusról, zsidókérdésről, nemzetről, sorsról, kisebbségről. A kérdés a következő: saját egyéniségének, élettörténetének, világnézetének megfelelően félreérthetetlenné téve álláspontját, mindent kimond-e a szerző ? Mert figyelembe véve a témát, halálos pontossággal ki kell mondania, hogy szerinte itt és ma miben áll az az antiszemitizmus, amely a darab hátterében áll. Ugyanis a Sorsválaszték elkerülhetetlenül involválja, hogy Illyés ezt létezőnek tekinti, e közös tudás tényére épít, hatásmechanizmusai kiépítésében számít erre, anélkül azonban, hogy akár egy vita vagy monológ keretében félreérthetetlenül közölné saját álláspontját. Holott erre igencsak szükség lenne. Épp a verbálisan, de szinte kizárólag e formában létező kérdés ténye miatt, amely a társadalmi nyilvánosság nem egy formájában szerepet játszik, de az elmúlt években sohasem írva, kinyomtatva, azaz legálisan bevallva. És ez az a kérdés, amely visszautal a határozott névelő kérdésére is. Túllép-e e tekintetben a Sorsválaszték e konszenzuson, amely kiváltképp elhallgatásból és célzásból áll, egyértelműen kijelenti-e saját véleményét? Sajnos Illyés e tekintetben nem bizonyult elég körültekintőnek, higgadtnak. A darabban minderre csak utalások történnek, apró tényeket említ a főhős tette motivációjaként. És mindössze ennyi a higgadt elemzés. Gábor, a főhős beszél arról, hogy zsidó származása kiderülvén, elkezdődik a suttogás, később a másként nézés, végül kóser éttermi hirdetést kap postán (sic!), mindezek után pedig másként szalutál a liftkezelő, ráadásképp pedig elveszik szerepét az Úri muriban, mondván, immár nem megfelelő magyar típus. Konkrétan ez minden, amit arról a létező háttérről állít Illyés, amelyet művével tételez, és amelyben hősei cselekszenek, s a néző benne él. Csupán még egy dologra utal Illyés, az asszimiláns zsidó barát valamikori öngyilkosságára, ám ez végképp kétértelmű, mert e tett é óhatatlanul és szándékoltan összefüggésbe került az identitásválsággal, Tibor magyartudatának válságával, ami így megmagyarázatlanul talán kissé vaskos. Nem tudom, hogy igaz vagy nem igaz az, amit Illyés ezzel állít. Nem tudom, hogy miképp szalutál a portás stb. Ezeknek az apró, a darab egész szellemiségéhez méltatlanul alacsonyrendű célzásoknak a realitástartalma így érdektelen. Mert akármit is jelentsen mindez, a műben éppúgy csak célzások és utalások vannak, mint játékszín