Színház, 1982 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

GYÖRGY PÉTER A Sorsválasztók csapdái Illyés Gyula drámája a Madách Színházban I. Illyés utóbbi években írt drámáinak nagy része, amint a Sorsválasztók is, a nemzeti szolgálat nevében fogantak. E komédiák és tragédiák egyaránt a nép és nemzet sorsdöntő kérdéseit elemzik, nem kevés hévvel, mély, a XX. századi magyar irodalom egyik alapvető hang­ütését megadó elkötelezettséggel. E mű­vek nemegyszer tandrámák, közös, a színház nyilvánossága általi moralizálás­­ra, az együttes­ nemzeti élmény ébren­tartására vagy épp fellobbantására szü­lettek, belső szerkezetük kidolgozottsá­ga, dramaturgiájuk másodlagossága, könyvjellegük is ebből ered. Nem dolgom, e cikk határait megha­ladná, Illyés elmúlt évekbeli darabjainak elemzése, méltatása. Nem foglalkozha­tunk mással, mint a Sorsválasztókkal, ezzel viszont éppen témája, morális igényszintje miatt a lehető legnagyobb őszinteséggel és tárgyilagossággal. Mert e mű témája, felvetett problé­mája a jelenkori magyar társadalom léte­ző, mindennapjaiban nemegyszer konf­liktusteremtő kérdése, amelyről beszé­lünk, de írni az elmúlt években nem volt szokás. Akármiként is állítsuk fel tehát ké­sőbb a Sorsválasztók­ mérlegét, feltétle­nül igazat kell adnunk Földes Annának (SZÍNHÁZ, 1981/5): a mű megírása, amint bemutatója is, nem kevés erkölcsi bátorságot követelt meg. De mi az a kérdés, amelyet Illyés fel­vet, s amelynek megközelítőleg pontos megválaszolása többek között e cikk dolga is. Pontatlanul és felületesen ha­mar válaszolhatunk, ha azt állítjuk például, hogy Illyés darabja, amely itt és ma játszódik, témája szerint a zsidó­kérdésről, az antiszemitizmusról szól. Ám ekkor a priori­­ túlságosan elsietetten - meghatároztuk a művel kapcsolatos problémákat, a szöveg minimális vizs­gálata előtt akaratlanul válaszoltunk egy sor olyan kérdésre, amelyet valójában fel sem tettünk, s amelyet meg kell válaszol­nunk. Nem mondhatjuk, mert prejudi­­kált ítéleteink eredményeképp tévedések forrásává válhatna fogalmazásunk, hogy ez az első magyar színdarab, amelyet a jelenkori antiszemitizmusról írtak. A ha­tározott névelő ugyanis, ha segít is, csal. Használata által létezőnek tűnik egy sor kérdés, amelynek kimondásától így elte­kinthettünk, viszont amelynek bizonyos­sága, megléte iránt erős lehet kételyünk. Épp ezért ideiglenesen fogalmazzunk így: Illyés darabja hosszú évek óta az első mű, amelyben nem pusztán az utalá­sok vagy akár a rosszul leplezett célzások által, tehát egy tudott, sokak által meg­élt, de ki nem mondott konszenzus fel­­használásával esik szó centrális kérdés­ként többek között zsidóságról és antisze­mitizmusról is. Többek között, mert e két motívum a legszorosabban össze­kapcsolódik a nemzet és kisebbség sor­sának, helyzetének Illyést oly magas hőfokon foglalkoztató problémáival. Alább remélhetően látni fogjuk, hogy e szinte illetlenül óvatoskodó kitérő talán mégsem volt felesleges. Ugyanis az a tény, hogy Illyés darabjában szó esik zsidóságról, antiszemitizmusról, s mind­ez vita tárgyává lesz, nem feltétlenül je­lenti azt, hogy a darab erről és csak erről szól. II. E műben olyan fogalmak válnak drámai összeütköző erővé, a tragédia forrásává, amelyeknek jelentése a mindennapi gya­korlatuk és használatuk szintjén enyhén szólva többértelmű, hangsúlyoktól, mi­nimális kontextusváltozásaiktól függő. E cseppet sem semleges fogalmak hatá­rozzák meg a darab alaphangu­latát, tör­ténetének alakulását. Fogalmak, mági­kus erőként ható szavak kimondása nyo­mán szabadulnak el az indulatok, maga a drámai titok a legmélyebben ezzel kap­csolatos. Faj, nemzet, nép, zsidóság, ma­gyarság, kisebbség kérdései határozzák meg a sorstragédiát, és a kérdés az, hogy miképp teszik mindezt, miképp jelenik meg mindez a szereplők élettörténeté­ben. Meg kell kérdeznünk, hogy ha csak egyetlen aspektusból, a mű kontextusá­ban mindezek mit jelentenek, mit invol­válnak, mert kérdésünk épp az, hogy je­lentésük a szövegben kikristályosodik-e, vagy poliszémikus természetük korláto­zatlan maradván, ellentmondásaik, szer­kezeti és esetleges konklúzióbeli kérdé­sekhez, kételyekhez vezetnek-e el. A Sorsválasztókban szó esik tehát antisze­mitizmusról, zsidókérdésről, nemzetről, sorsról, kisebbségről. A kérdés a követ­kező: saját egyéniségének, élettörténe­tének, világnézetének megfelelően félre­érthetetlenné téve álláspontját, mindent kimond-e a szerző ? Mert figyelembe véve a témát, halálos pontossággal ki kell mondania, hogy szerinte itt és ma miben áll az az antiszemitizmus, amely a darab hátterében áll. Ugyanis a Sorsválaszték elkerülhetetlenül involválja, hogy Illyés ezt létezőnek tekinti, e közös tudás té­­nyére épít, hatásmechanizmusai kiépíté­sében számít erre, anélkül azonban, hogy akár egy vita vagy monológ keretében félreérthetetlenül közölné saját álláspont­ját. Holott erre igencsak szükség lenne. Épp a verbálisan, de szinte kizárólag e formában létező kérdés ténye miatt, amely a társadalmi nyilvánosság nem egy formájában szerepet játszik, de az el­múlt években sohasem írva, kinyomtat­va, azaz legálisan bevallva. És ez az a kérdés, amely visszautal a határozott név­elő kérdésére is. Túllép-e e tekintetben a Sorsválaszték e konszenzuson, amely kiváltképp elhallgatásból és célzásból áll, egyértelműen kijelenti-e saját vélemé­nyét? Sajnos Illyés e tekintetben nem bi­zonyult elég körültekintőnek, higgadt­nak. A darabban minderre csak utalások történnek, apró tényeket említ a főhős tette motivációjaként. És mindössze ennyi a higgadt elemzés. Gábor, a főhős beszél arról, hogy zsidó származása ki­derülvén, elkezdődik a suttogás, később a másként nézés, végül kóser éttermi hir­detést kap postán (sic!), mindezek után pedig másként szalutál a liftkezelő, rá­adásképp pedig elveszik szerepét az Úri muriban, mondván, immár nem megfe­lelő magyar típus. Konkrétan ez minden, amit arról a létező háttérről állít Illyés, amelyet művével tételez, és amelyben hősei cselekszenek, s a néző benne él. Csupán még egy dologra utal Illyés, az asszimiláns zsidó barát valamikori ön­­gyilkosságára, ám ez végképp kétértel­mű, mert e tett é óhatatlanul és szándékol­tan összefüggésbe került az identitás­­válsággal, Tibor magyartudatának vál­ságával, ami így megmagyarázatlanul ta­lán kissé vaskos. Nem tudom, hogy igaz vagy nem igaz az, amit Illyés ezzel állít. Nem tudom, hogy miképp szalutál a portás stb. Ezek­nek az apró, a darab egész szellemiségéhez méltatlanul alacsonyrendű célzásoknak a realitástartalma így érdektelen. Mert akár­mit is jelentsen mindez, a műben éppúgy csak célzások és utalások vannak, mint játékszín

Next