Színház, 1993 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
sérült, akin végre közösen segíthetnek, őszintén, nagy-nagy naiv nekibuzdulással, úgy, hogy a tragédia hullámainak elültével önmagukkal és a világgal még elégedettebbek lehessenek. Sajnos e lelki hangoltsághoz a puszta jólét nem elég, s félő, hogy az évszázadok óta épp ellentétes irányba ható kollektív élményvilág késleltető faktornak bizonyul. Ezért aztán mégsem biztos, hogy Balmazújvárosban 2060-ra elültethetők az acélmagnóliák — ez a darabban a széplelkű hölgyek fedőneve —, uralkodjék bár városkaszerte a legstabilabb polgári jómód. Lehetséges tehát, hogy még akkor is importra szorulunk — ■ KRITIKAI TÜKÖR ■ már ha éppen nem egy újabb Clinton-ciklus van érlelődőben. Szóval itt van Truvy fodrászszalonja, egy elégedett, jókedélyű és jómódú negyvenéves tulajdonosnővel és négy törzsvendéggel, akik takaros elosztásban reprezentálják az életkori skálát. Clairee hatvanéves, és mi tagadás, özvegy, de ez már a dolgok rendje; a férje volt a polgármester, szép vagyont hagyott rá, többek között a helyi rádióadót, baj sehol. Blanche negyvenöt éves, jómódú, bogaras, harcias elvált asszony, jópofa, a végén rátalál lánykori udvarlójára, baj egy szál se. Marilynn szintén negyvenötéves, állítólag értelmiségi, jómódú, három gyermek anyja, boldog házasságban él. Az egyik gyermek a dráma központi alakja: Shelby, huszonöt éves, tiszta lélek, szép és boldog menyasszony, az első képben az ő esküvőjére készülnek az ünnepi frizurák. A hatodik szereplő, Anielle, a húszéves fodrászalkalmazott kétségkívül még nem jómódú, no de türelem: ő még csak jövevény a városkában, csak most kezdi kovácsolni a saját szerencséjét, ám teljes sikerrel: a darab végére kerámiaművész, szektatag, lakástulajdonos, boldog feleség és várandós anya. Kívánhat-e valaki Dalástól nyugatra és majdan Balmazújvárosban ennél többet? De hát azért dráma a dráma, hogy probléma is legyen: a bájos Shelby súlyos cukorbeteg, s az orvosi tilalom ellenére is vállalja a terhességet (2. kép). Emiatt a szülés után veséi felmondják a szolgálatot, donorra vár, majd édesanyja ajánlja fel egyik veséjét (3. kép). A műtét sikerül, ám néhány hét múlva Shelby mégis meghal. Ezenközben folyamatosan készülnek a frizurák, s a burák alatt a 4. képben megszületik a lelket nemesítő összefogás a boldogtalan anya morális karbantartására. Ennyi. Mindez tényleg szomorú, mindez tényleg felemelő. Csak a drámához nincs semmi köze. Épp olyan „schmalz” (ez az amerikai színikritika terminus technicusa), mint az ugyancsak a szóban forgó héten látott párja, a Miss Daisy, ahol a címszereplő Alzheimer-kórral veszi fel a nemes küzdelmet a beteg fia s egy néger sofőr. Persze ettől még — sőt éppen ezért — a nézők szeretik az ilyesmit, s ennél fogva szeretik a színháziak is. Könnyű rendezni, mert rendezni nem is kell, csak levezényelni, könnyű játszani is, de egyszersmind ez az egyetlen terület, ahol még ki is lehet robbanni az alapanyagból és művészetet lehet teremteni. Erre Kőváry Katalin tisztes levezénylésében nem kerül sor, lévén, hogy a hat szereplő egyike sem sztárformátumú. Igazán rossznak, mert külsőségesnek és hamisnak csak a Clairee-t játszó Máthé Éva mondható jónak Máhr Ági (Truvy) és a groteszk humorú Horváth Zsuzsa (Blanche). A mérsékelten szórakoztató előadásnak azonban valószínűleg így is sikere lesz. Most kissé zavarban vagyok, minthogy magam is szoktam fordításokat elkövetni, de az eset oly flagráns, hogy mégsem lehetek illemtudó, kevésbé dilettáns fordításban jobb is lehetett volna az előadás. Az ilyen típusú nyugati szerzők ugyanis (ami Balmazújváros perspektíváit tovább rontja) általában virtuózai a poéngazdag, frappáns dialógusnak, ami a szakmai csillogáson s a nézőtéri élvezetszerzésen kívül egy dramaturgiai célt is szolgál: ügyesen oldja, helyenként semlegesíti a témákból fakadó érzelgősséget. Nos, Téli Márta szövege, azon túl, hogy sokszor ügyetlen (miért „sátoros felkelők” Anielle szektatagjai?) és magyartalan („kifogyott a bugyijából a gumi”), sótlanul poéntalan is. Hogy miből gondolom, hogy ez a fordító lelkén szárad? Nos, valamikor történetesen olvastam az erede Fehér Ildikó (Marilynn) és Máhr Ági (Truvy) a Daliástól nyugatra című darabban