Színház és Filmművészeti Tájékoztató, 1951 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1951-06-01 / 1. szám
A szovjet színház egész története - a forradalmi Pétervár terein tartott gyűlések első előadásaitól a Művész Színház és a Kis Színház legutóbbi bemutatójáig - következetes és törhetetlen ha: a békéért, a legmagasztosabb, leghumánusabb eszmékért és ideálokért. Nem is lehetett másképen. A béke mindig életünk legszentebb törvénye, szenvedélyes hő vágyunk, a Szovjetország zászlaja volt. A nagy Lenin javaslatára, a Szovjetet II. Kongresszusa már az Októberi Szocialista Forradalmat követő első éjszakán békedekrétumot fogadott el. A győzelmes proletárforradalomnak már az első dekrétuma is a békét hirdette. Éppen ezért már a szovjet szinmairók első az ujtijmsu állam megszületését bemutató nagy műveiben, megjelenik a béke témája. • Földről és békéről ábrándozva, egyenesen a lövészárokból jön, a forradalmi Pétervárra Iván Sadrin az egyszerű orosz katona Nyikoláj Pagogyin "A puskás ember" című híres színdarabjának hőse. A dicső városban a sors szerencsés, boldogító találkozással ajándékozza meg. A Szmolnij folyosóin Leninnel találkozik. A legemberibb emberrel a nép bölcs tanítójával és vezérével való beszélgetése új eszmékkel és célokkal tölti meg Sadrin egész további életét: meg kell védeni a békét, a békéért harcolni kell! "A mi ügyünk, a muzsikok ügye, úgy fordult, mondja, mikor elbúcsúzik feleségétől, hogy a^bél a frontra menjen. - vagy vágót vetünk a háborúnak és akkor a"mienk a föld, vagy ismét egész életünkre járomba dugjuk a fejünket". .. A miSly és haladó eszme teszi hosszú életűvé a művész alkotást. Örök ifjúságának, eleven erejének titka eszméjében rejlik. Időszerűen hangzanak ma is. nagy forradalmunk 33-ik évfordulójának megünneplése után is - azok a régen megirt színdarabok, amelyekben szinművészetünk magasra emelte a béke nemes eszőjéjét. A "Vihar" az "összeomlás", "Ljubov Jarovaja" /Vlagyimir Bill-Bjelooerkovszkij Borisz Zavrenyov, Konsztantyin Trenyov/ azt mondják el, hogy a népnek a hatalomért vivott harca, harc volt a békéért és az igazságért is Vszevolod Ivanov "A páncélvonat" című klasszikus darabját, amelyet több mint két évtized előtt oly hatalmas erővel hozott színre a Művész Színház, ma is úgy olvashatjuk, mint napjaink eseményének élő kommentárját. *44 ' ..'.A Szovjetunió távolkeleti partjain vagyunk, a polgárháború idejében. A kikötőben japán és amerikai hajók horgonyoznak. Azért jöttek, hogy megfojtsák forradalmunkat, hogy gyarmati rabságra vessék népünket. Golyószóróból lőtték a békés embereket, gyermekeket gyilkoltak meg és fölégették a vetéseket, éppúgy, mint ma Koreában. "Körülvették a falunkat.., golyószórókat állitottak fel. S, ha este visszatérünk a mieinkhez, golyószórók fogadnak öreget, fiatalt egyeránt... Felgyújtották a karlainkat, a szivem szakadt meg, ahogy nézte Két napon át láthattuk a tűz fényét a dombokról’. A szovjet színház a békéért harcol . Irta: V. Komiszaresetazkij