Színház és Mozi, 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-02 / 27. szám

/IvAn­tisna­zinxh Részlet Darvas József népművelési miniszter beszédéből a Magyar Dráma Hetén Darvas József népművelési miniszter a Magyar Dráma Hetét követő ankéton fel­­szólalásában többek közt a következőket mondotta: A 22 bemutatott új magyar darabból 16 a mai élet problémáival foglalkozik. Ez igen nagy dolog! Jó az, hogy dráma­íróink figyelme egyre inkább a ma felé fordul. Kell a múltról szóló írói ábrázo­lás is, de az irodalom nevelő értéke első­sorban a mai élet ábrázolásában bonta­­koz­hatik ki. Az irodalom fejlődése szem­pontjából is rendkívül fontos dolog ez: nagy irodalom, igazi irodalom sohasem termett meg máskép, mint a kor tár­sadalmának talajából. Miért van olyan nagy sikere a Darázs­fészek­nek, a Holnapra kiderül-mek, a Pettyes-nek? — hogy csak néhányat em­lítsek. Ami leginkább megragadja a né­zőt, az, hogy mai problémákat dobnak fel, életszerűen, bátran,­­ bátrabban, mint általában eddigi darabjaink. Nem hibátlanul oldják meg ezeket, de beszél­nek róluk. A valóság izgalmából, a mai valóság izgalmából és forróságából oda­visznek valamit a színpadra. És kell ez a forróság, kell a még nagyobb forróság is, mert ez neveli, ez formálja újjá az embereket! Semmi sem volna azonban károsabb, mint ha az új élet ábrázolásában elért sikerektől megm­ámorosodnánk. Számot­tevő eredményt hozott, de sok gyenge­ségre, sőt veszélyre is rávilágított ez az évad. Az egyik, hogy a darabok eszmei és művészi színvonala — és ez a kettő összefügg — nem elég magas. Azt hi­szem, itt olyan új jelenséggel állunk szemben, amelyről érdemes beszélni. A sematizmus most már általában nem úgy jelentkezik új darabjainkban, mint régebben. Általában nem a tétele­ket kimondó, szempont-figurák dominál­nak új darabjainkban. Persze ilyen is található még, példá­ul Taar elvtárs darabjában, az Aranygyűrű­ben. Ható Ignácok, ilyen nagy figurák ez évi darabjainkban ugyan nincsenek, de — és ez a pozitívumokhoz tartozik — megszaporodott az életese­bb figurák száma... Ezért van az — és ezt min­denki érezhette —, hogy még a gyengébb darabokban is valamivel több eleven élet van a színpadon, mint régebben. De van­nak olyan veszélyek, amelyekről beszél­nünk kell!... A 16 mai témájú új magyar darab legnagyobb része vígjáték. Mai konfliktusokat ábrázolnak az írók ezekben a darabokban. De mert vagy nem ismerik eléggé a valóságot, vagy nem merik bátran ábrázolni, vagy nem tudják elég bátran és elég jól ábrázolni, az éles drámai konfliktusok helyett megelégsze­nek a könnyebben feloldható vígjátéki, konfliktusokka­l. Itt látom én ma az egyik problémát. Félreértés ne essék! Nem a vígjátékok ellen beszélek. Kel az is! De igaza van Apéthi elvtársnak, hogy még inkább kel­lenek a konfliktusokat mélyen feltáró, igazi nagy drámák... Mi kel ahhoz, hogy e téren előbbre jussunk? Az egyik az, hogy az írók való­ban ismerjék az életet... íróink nem is­merik eléggé az életet. Elsősorban nem is ők tehetnek róla, vagy talán nem csak ők tehetnek róla. Valljuk be: kissé el­szoktattuk őket attól, hogy ismerjék, ku­tassák az életet és az élet valóságát. El­­szokta­ttuk őket attól, hogy a saját sze­mükkel nézzenek és a saját fejüikkel gon­dolkozzanak. A valóság felkutatása és életszerű ábrázolása helyett megeléged­tek inkább tételek írói illusztrálásával... A kormányprogramm utáni helyzet egyik döntő eredményének azt látom, hogy íróink egyre szenvedélyesebben for­dulnak az élet igazságai és az élet való­sága felé. Soha olyan sokszor elhangzott írói jelszó nem volt az élet igazságának követelése, mint ma, Őis ez nagyon jó do­log — csak ne legyen rövid életű. Viszont ezzel kapcsolatosan merül fel, élesen, egy komoly veszély, mely irodal­munkat ma fenyegeti, Íróink egy része csak a bajokat és a nehézségeket látja meg s ábrázolja. A valóság eltorzítása, meghamisítása ez, ami ellen határozot­tan fel kell lépnünk. Az ilyen irodalmi művek hamisan ábrázolják a mai életün­ket, nem nevelnék, félrenevelnék. Az élet nálunk is, mint mindenütt, konfliktusok­kal van tele, de ez az elmúló rossz és a győze­lmes új harca. Nálunk a jó, az előremutató győzelme napról napra jelen van, életünk egyik fő jellegzetessége, mis így kell ábrázolni az életet: fejlődésében, az előremutatót bátran kiemelve — mert ez a szocialista realizmus lényege, ez a pártosság lényege!...

Next