Látcső, 1864 (1. évfolyam, 1-91. szám)

1864-08-01 / 62. szám

Augusztus 1-én 1864. Látcső 62-dik sz. 1-ső évfolyam. a s ■ (já rsiÁCi? Budapest. Hétfő, aug. 1-én. * Szalay László betegségéről. A b. e. Sza­­lay László, mint egyik orvosi lapunkban olvassuk, 14—20 év óta szenvedett makacs fejfájásban. Orvosa, meghitt barátja, az elhunyt jeles tanár Sauer J. volt, kinek halála őt is megdöbbente. Salzburgban Szalay J. kir. tanácsosnak megkere­sése folytán, egy orvostanár , az ottani városi főorvos, felnyitották a nagy halott koponyáját, s a tanár jelentése szerint a megdicsőült, idült ke­mény agykórlákban szenvedett, melyből vérsze­génység s utóbb agyvizeny fejlődött, mely kioltá a drága életet. * Felejthetlen Szalay Lászlónk emlékének Gleichenbergben tartózkodó számos honfiaink is áldoztak engesztelő sz. misével, melyet eszter­gomi kanonok, Mészáros Imre akadémiai tag az ottani templomban f. hó 28-án mindkét nemű szép számú magyar közönség jelenlétében szol­gáltatott. A templom közepén égő viaszgyertya­­sorral környezeti gyászravatal állott, melyet fá­tyollal átfont zöld koszorú diszített. A férfiak fátyollal balkarjaikon jelentek meg a gyászünne­pélyen. * Az egyetem rektorává az 1864—5. isk. évre Schopper Gy. theologiai tanár választatott. * Elitéltetés Kossuth-bankjegy birtoka miatt. A lembergi cs. k. országos törvényszék Szabó Vilmos veszprémmegyei Palotán született, 18 éves, rom. cath. végzett gymnasialis tanulót, jelenleg zolkiewi lakost, mint bécsi lapok Írják, egy 5 fitos és egy 30 kros Kossuth-bankjegy bir­toka miatt, melyeket vallomása szerint emlékül tartott, nyolcz napi szigorú fogságra és 106 frt. pénzbírságra nemfizethe­tés esetében 21 napi to­vábbi fogságra ítéltetett. Az elitélt ez ítéletet föllebbezte. * A jégkereskedés, mely Amerikában már rég óta virágzik, kezd Németországban is megho­nosodni. Berlin utczáin már mozgó jégpinczéket hordoznak. Csinos kis nádkunyhók állnak meg a kőpaloták elől, s ürítik ki hideg tartalmukat. A jégre havi előfizetést nyitnak, mely mellett 20 font jég csak mintegy 11 krajczárba kerül. * A debreczeni református collegiumon még egy jogi tanszéket szándékoznak fölállítani. E tanszékre — mint a „Sürgöny“ írja — egy pályázó már jelenkezett. Jeles írónk és kitűnő publicistánk Székely József kész volna szülővá­rosában ily tanári állomást vállalni, s előbb egy évet külföldön töltene, hogy annak legkitűnőbb jogi tanintézeteivel megismerkedjék. * Szálásbérek Pesten. Daczára annak, hogy majd minden házkapun 3—4 lakás kiadásra van kitűzve, a szállások mégis oly drágák, hogy az ember szintén elszédül, ha a lakbér árát hallja, így a napokban valaki a kecskeméti utczában egy elő-, két utczai szobából, konyhából, pinczéből és padlásból álló lakást ki akarván venni, nem keve­sebbet, mint 600 ftot kért a házi úr e szállásért. * A vaj egészségtelen étel. Egyik német lap egész czikket közöl, melyben a vajnak az egészségre káros befolyása van bebizonyítva , ne­vezetesen májbajokat okoz. A sajtot szintén veszé­lyes tápszernek mondja. Eszünkbe jut erre az az öreg doktor, a­ki egyik betegjének megtiltotta a kávét, mint lassan ölő mérget. A mellett azon­ban a legfinomabb mokkát szörpölgette, s az or­vosi tanács­adás után néhány perc­c­el egész nai­vitással azt állítja , hogy csak is a kávé tartja meg benne a lelket. * Küldjünk könyveket Amerikába! Xan­­tus János itt léte alkalmával baráti körben emlí­­tette, hogy valahányszor a Smithson-féle intézet könyvtárába lépett Washingtonban, mindig talált néhány messze vidékről jött magyart, kik az ott fölállított magyar könyveket olvasták. Minthogy távol rokonunknak, mint látszik , a könyvek szű­kében nagyobb kedvük van az olvasásra, mint nekünk, kik azokat inkább a könyvárusok kiraka­taiban és táraikban szeretjük díszes kötetben bá­mulni, mindjárt találkozott s­ó, ki munkájából a Smithsonian­ Institut könyvtára számára több példányt fölajánlott, hogy tán más helyt létező, magyarok által látogatott, könyvtárakban is föl­­állíttathassanak. Reméljük, hogy ez meddő gon­dolat nem marad. Ha pesti és vidéki könyváru­saink polc­on­ guggoló magyar kiadványaikból csak egy-egy példányt szánnának amerikai roko­nunk szellemi művelésére, úgy hisszük, több szek­rényt kell az intézet könyvtárában kiüríteni. Kapja föl valaki ezen eszmét, s az elküldés elin­tézésére Xantus szívesen vállalkozik. * Nyitra megye hegyes vidékein, különö­sen Valaszkabela környékén oly nagy a nyomor, hogy az emberek — mint tudósítónk írja — már faleveleket s gyökereket esznek. A főispán segélyért folyamodott; reméljük, az önkéntes gyűjtések és adakozások is megindultak.­­ Az ürbői látatlan vészharang. Pest me­gyében Bugyi mellett az ürbői pusztán, az úgyne­vezett sárközi tanyán, a kastélyban van egy látat­lan vészharang, melynek kötelét a vész idején a szobákból lehet húzni. Hogy e vészharang való­ban megfelel-e czéljának, egy ízben próbára téte­tett ki oly formán, hogy egy víg társaság lakomát rendezett éj idején a kastélyban, éjfélfelé meg­­húzatott a vészharang, s ime pár percz múlva eli­ugatások közt kivül lárma, lódobogás, a szomszéd tanyákból fegyverkezett emberek érkeznek, betö­rik az elő ajtót .... és mit látnak : a lakoma­­rendező társaság éljen kiáltásokkal fogadja őket, a rakott asztalhoz vezeti, s a bátorság, jó szom­szédság és hűség poharát üliték egymásra. * A magyar iparbank ügye. A „P. B.“ megc­áfolja azon hírt, mintha Rottenbiller Lipót úr a nem sokára életbe lépő első magyar iparbank elnökévé választatott volna, miután csak a bank működésének megkezdése után 6 héttel fog azon közgyűlés tartatni, mely a bank elnökeit, igazga­tóit és választmányi tagjait megválasztandja. E hi­ oka az lehet, hogy Rottenbiller úr fáradozott mindeddig legtöbbet a legönzéstelenebből az ipar­bank létesítésében és vezette annak ügyeit, s hogy még tavaly szeptemberben egy ideiglenes igazgatóság választatott a részvényesek közül a szükséges előmunkálatok intézésére.­­ Nyitrán a színészek állapota sanyarú, még­pedig mint tudósítónk írja, egy, a társulat­tól elvált összeférhetlen s büszke énekesnő miatt. Tegnap (29-én) a megyei kórház alaptőkéje gya­rapítására játszottak, s az előadás 16 ftát jövedel­mezett, a napi költség pedig 19ftra rúgott; tehát nem hogy a jótékony czélra történt volna valami, még a színtársulatnak is veszteséget kellett szen­vednie. Mi azt hiszszük, a közönségnek, egy kon­kolyhintő miatt, nem volna szabad megvonnia pártolását az egész, mint halljuk, derék színtár­sulattal. * Talált tárgyak. Blondin legutóbbi mu­tatványa alkalmával a Margitszigeten egy csipke­kendő, egy ezüst tű és egy nagy kendő találtatott. — E héten egy ismeretlen leány a lánczhidról a Dunába ugorván, egy pepita kendőt és egy kis kendőt hagyott ott a lánczhidon, melyeken „S. 2.“ kivarrt jegy van. — Mindkét nemű tárgyak a budai városkapitányságnál vannak letéve, hol az illetők átvehetik. * Páratlan lovagiasság. A Localblattban következő furcsaságot olvassuk, Váczról: „Lova­­gias kötelességemnek tartom, két dáma mellett sorompóba lépni, kiket az „Esztergomi Újság“ rágalmazott és megsértett. — A kérdéses czikk olvasásánál nem nyomhattam el egy csendes mo­solyt. — J. r. úr, mint két szeretetreméltó és egymás iránt baráti viszonyban álló hölgy rágal­mazója, a jóból vagyis inkább a roszból, igen so­kat talált mondani. „Czigány utczai rajzait“ szive­sen olvassuk r. r. urnak, de a rágalmakkal marad­jon el. Ne vegye rósz néven! Köszönetüket, höl­gyek, nem kívánom. Szenfy Sándor: (Vajh ki ő és merre van hazája ?) Levelek a közönségből/) i. Tisztelt Látcső! Bécsből jövök s jó hirt hozok. Ne ijedjen meg, nem beszélek politikáról. Kötelességemnek tartom, önnel tudatni, hogy ott a sörfogyasztó közönség nagy lelkesedésére a sör árát több vendéglőben lejebb szállították. Kérdezősködvén e föltűnő jelenség oka után, azt a feleletet nyertem, hogy ez nagyon természetes. A komló és árpa ára ez idén remélhetőleg nagyon olcsó lesz, már most is tetemesen alább csökkent, illik tehát, hogy a sör ára is lejebb szálljon. Nem hiszi ön, tisztelt Lózcső, hogy ez Pesten szintúgy illenék? Indít­ványozza a sör árának alább szállítását, bizonyítsa be nagy horderejű indítványát, c­áfolást nem en­gedő nemzetgazdászati érvekkel, s a nem csak *) *) E rovat folytonos rendelkezésére áll a közönségnek. szomjas, de egyszersmind hálás emberiség emlék­oszlopot emel majd a Látcsőnek ! Egy gambrinustisztelő kt azt tartja, hogy néha Bécstől is lehet valamit tanulni. II. Tisztelt szerkesztő úr! A „Látcső“ tegnapelőtti számában azon köz­lés létetett egy franczia orvosról, miszerint az azon jeles felfedezést tette, mely által „a vakszem­gödör feletti erek nyomása által a fejfájást meg­szünteti.“ Ezen gyógyítási felfedezés sem nem csupán ama francziáé, sem nem egészen új, mert teli. Gárdos János helybeli orvosunk ezen eljárást már régebb idő óta gyakorolja, legalább családomnak egyik tagját, ki tovább öt évnél fejfájás ellen gyógyittatott — 3 év előtt alig egy pár napi kezelés után tökélletesen és máig tartóan meg­mentette ama súlyos bajától, engem pedig múlt évi október hóban gyorsan fejlődő agyvelő lázból csak­is az említett rendszer által szabadított meg; és mondhatom, miként ez eljárásnak sem az al­kalmazás ideje alatt sem későbben a legcseké­lyebb kellemetlen oldala sincsen. Kötelesnek érzem magamat felnevezett or­­vos-kontársunk irányában ezt kinyilatkoztatni és reménytem, miként t. szerkesztő úr méltányosság­ból egy különben oly szerény és nemes érzetű emberbarátunk irányában helyt szíveskedik adni becses lapjában e nyilatkozatom számára. Mikár Zsiga: Színház, irodalom és művészet. □ Budai népszínház. A sevillai rózsa teg­napi előadására szép számú közönség gyűlt egybe, mely Lanner kisasszonyt meleg tapsokkal fogadta, s az egész kitűnő leleményességgel és a táncz­­szerzés nagyobb és apróbb titkainak tökéletes kiaknázásával szerkesztett balleten észrevehetőleg jól mulatott. Lanner kisasszony, művészetének legkiválóbb képviselői közé tartozik , nagyobbára az idők mostohaságának s a népszínház zilált vi­szonyainak köszönheti, hogy ottani vendégszerep­lése nem kelt általános érdekeltséget és figyelmet. Kevés tán­czművésznő van, ki oly rendkívüli köny­­nyűséggel annyi kellemet, a technikának tökéle­tes legyőzésével annyi drámai jellemfestést tud párosítani. Társaságának egyéb tagjai közt szin­tén van néhány kitűnő. Porges k. a. és Opfermann úr becsületére válnának akármely udvari színház hallétjének. Ha a népszínházban kivivott siker még sem áll művészetük színvonalán, ez részben annak is tulajdonítható,hogy a hazai hírlapi sajtó, mondhatni, semmi figyelemre sem méltatta az egész vendégszereplést. Vannak lapok, melyek azelőtt kötelességüknek tartották, majdnem min­den előadásról referálni, s ezúttal Lanner kisasz­­szony társulatának öt hat előadásáról egy árva szóval sem emlékeztek meg. Mi lehet e feltűnő hallgatásának oka? Megérdemelte volna a társu­lat, hogy figyelmeztessék reá a nagyobb közönsé­get; megérdemelte volna maga a népszínház, mely ép jelenleg annyi bajjal küszködik, s melyre bizony ráférne egy kis bővebb jövedelem. A bal­letet Suppé közkedvességü operrettje:„Tiz leány és egy férj sem“ előzte meg , mely a népszínház személyzete által, annyi elevenséggel s oly össze­­vágóan adatott, hogy a közönség viharos tapsok­ban fejezte ki elismerését azon színészek fölött, kik a mostoha körülményektől annyira sújtva még­is mindent elkövetnek, hogy élénk, kedélyes játék által megóvják az intézet jó nevét. Megérdemlik, hogy a közönség minél nagyobb látogatással ju­talmazza dicséretes buzgóságukat. Mindnyájan sok tapsban részesültek, a legtöbben azonban Csörsz Theréz kisasszonyai a „tréfás versezetet“ meglepő kedélyességgel s friss színezéssel szavalta. □ Murska Ilma kisasszonyt a bécsi udvari operaszínház igen fényes szerződtetéssel kínálta meg, melyet a k. a. hir szerint már el is fogadott. □ Meyerbeer-ü­nnepély: A „Wanderer“ írja : A pesti nemzeti színházban Meyerbeer em­léke „Ördög Róbert“ előadásával fog ünnepel­tetni. Carina kisasszony énekli Alicét, mely sze­rep gazdag repertoárjának egyik legszebbike. □ Magyar képek a párisi műkiállitás­­ban. Horowitz festész hazánkfiától két arczkép van kitéve a párisi műkiállitásban. Ezekről a „La France“ műs része következőleg ír : „Ezen arcz-

Next