Szocialista Vasútért, 1952. július-december (44. évfolyam, 9-25. szám)

1952-07-01 / 9. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XLIV. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, Alp: 20 fel. 1932 JULIUS A dolgozók fokozott érdekvédelme és az őszi csúcsforgalomra való felkészülés jegyében tanácskozott szakszervezetünk III. országos küldöttközgyűlése A Vasutasok Szakszervezetének III. Országos Küldöttközgyűlése június 21—22-én ült össze az Északi Jármű­javító UV kultúrtermében. Az országos küldöttközgyűlést meg­előzték a területi bizottságok küldött­­értekezletei, ahol 320 küldöttet válasz­tottak, akik az országos közgyűlésen képviselték a vasutas dolgozókat. A meghívott vendégekkel együtt közel 500-an vettek részt a tanácskozáson, ahol megjelent Kristóf István elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak főtitkára, Bebrits Lajos elvtárs, közlekedésügyi miniszter, Prieszol Jó­zsef elvtárs, pártunk Központi Vezető­ségének tagja, a közlekedésügyi mi­niszter első helyettese. A küldöttek között voltak Bognár Imre elvtárs, a Vasútpolitikai Főosztály vezetője, Csanádi György elvtársi, az Államvas­utak vezérigazgatója, Kossuth-díja­­saink, élenjáró sztahanovistáink. A közgyűlést Végh Lajos elvtárs nyitotta meg. Bevezető beszédében el­mondotta, hogy pártunk Politikai Bi­zottsága 1950 július 24-i határozatá­ban felfedte a szakszervezeti vezetés­ben lévő súlyos hiányosságokat, egy­ben rámutatott a hibák kijavításának módjára is. A határozat szellemében igyekezett szakszervezetünk vezetősége javítani a munkát. Végrehajtottuk az ipari szervez­kedést, közelebb vittük a vezetést a dolgozókhoz, létrehoztuk a terü­leti bizottságokat, decentralizál­tuk az alapszervezeteket. Ezek a szervezeti változások elősegí­tették, hogy szakszervezetünk ered­ményesen vette ki részét abból a ha­talmas építőmunkából, amely pártunk vezetésével hazánkban folyik. Annak, a dolgozók testi épségének, egészségének védelme az egész szakszervezeti munka fontos ré­szét képezi. Beszámolója további részében ismer­tette a szakszervezet társadalombizto­sítási munkájának eredményeit. El­mondta, hogy például 1951-ben ki­lencezer vasutas dolgozó üdült az or­szág legszebb üdülőiben; 13 napközi­otthon és három bölcsőde könnyített az anyák gondjain. Az e téren is meg­mutatkozó bürokrácia kiküszöbölésére az ellenőrzés megjavítását jelölte meg feladatul. Ezután a kulturális- és sportfelada­tok ismertetésére tért át. Megjegyezte, hogy bár a szakszervezeti kultúrneve­­lési munkánk javulást mutat, még el­marad a dolgozók igényeitől, a köve­telményektől. A Vasútpolitikai főosztály, a szak­­szervezet és a közlekedésügyi minisz­térium közös lapjáról megemlékezve, elmondotta: a vasutasok lapja ki­terjedt munkáslevelező hálózata segít­ségével felveti a dolgozók problémáit, nyilvánosságot ad a bírálatnak és a tapasztalatcserének. A sport terén elért jó eredmények­ről beszélt ezután. Megemlítette, hogy az MHK-ban országos viszonylatban első helyen végeztünk, több vasutas sportolónk világcsúcsot , ért el és kö­zülük számosan a világbajnokság büszke tulajdonosai. Az eredmények mellett hiba az, hogy sportmunkánk bizonyos mértékben még ma is ön­célú, az MHK szervezését sem töl­töttük meg eléggé politikai tartalom­mal. Gáspár elvtárs ezután szervezeti kérdésekről beszélt és megállapította, hogy az utóbbi időben, főképpen a vezetőszervek újjáválasztása során erősödött a bírálat és önbírálat, szervezeteinkben a demokrácia elve mindjobban érvényesül. Befejezésül megemlékezett a szak­­szervezet kapcsolatáról a Vasútpoli­tikai Főosztállyal, a SZOT-tal. Külö­nösen kiemelte, hogy szakszervezetünk a vasutas dolgozók között csak abban az esetben tud eredményes, nevelő és szervező munkát végezni, ha támasz­kodik arra az erőre, amelyet a Vasút­politikai Főosztály jelent. Beszélt arról a segítségről, amelyet a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa Elnök­sége és Titkársága nyújtott szakszer­vezetünknek határozataival, elvi irá­nyításával és instruktorai tevékenysé­gén keresztül. Gáspár elvtárs a szakszervezet eredményeiről és hiányosságairól A különböző bizottságok megválasz­tása után számolt be Gáspár Sándor elvtárs, a Vasutasok Szakszervezeté­nek főtitkára a szakszervezet munká­járól. A nemzetközi helyzet ismerteté­sénél hangsúlyozta, hogy a magyar dolgozóknak mindent meg kell tenniük hogy a koreai nép harcát, amely ér­tünk is folyik, megkönnyítsük, segít­sük. Hangoztatta, hogy a magyar vasutasok egyemberként követelik Jacques Duclos és Andre Stil elvtár­sak szabadonbocsátását. Ezután a munkaverseny eredményei­vel és hiányosságaival foglalkozott. Elmondotta többek között, hogy az új alapokra helyezett „ötszázas"­ moz­galmat a forgalmi, vontatási, pálya­­fenntartási és kereskedelmi dolgozók, az „ötszázasok", a tervek teljesítésének és az őszi csúcsforgalom sikeres lebo­nyolításának fő eszközévé teszik. Jó m­velőin­ulkával a munkafegyelem megszilárdításáért Megállapította, hogy a munkafegye­lem megszilárdításáért folyó harcot a szakszervezeti funkcionáriusok egy ré­­sze elhanyagolja, akik elnézőek a mun­kafegyelem lazítóival­ szemben. A fe­gyelem megszilárdítása harci kérdés — mondotta — az ellenség, a kulákok a­ klerikális reakció és hűséges cin­kosai, a jobboldali szociáldemokraták ellen, akik a vasúton is próbálkoznak aknamunkát kifejteni. A balesetek, a lopások, a szolgálat pontatlan ellátása az ellenség be­folyását mutatják. Üzemi bizottságaink egyrész® nem harcolt elég eredményesen azért, és nem végzett olyan nevelő munkát, hogy az öntudatos dolgozók maguk leplezzék le a kártevőket és a munka­­fegyelem lazított. Nem karoltuk fel eléggé az új helyzetet megértő és azt segítő értelmiségünket. Beszéde további részében a vasutas fiatalokról és a nődolgozókról emlé­kezett meg. Elmondotta, hogy nődol­gozóink becsületesen megállják helyü­ket és máris 85 sztahanovista van közöttük. Az ellenség látja ezt és le akarja járatni a dolgozó nőket. Az a feladatunk,­­hogy­­ harcoljunk a nődol­­gozók megbecsüléséért, a nők munká­­ba állítását megkönnyítő rendelkezé­sek betartásáért, azért, hogy minden dolgozó nő, a képességének leginkább megfelelő munkakörbe kerüljön. Fokozottabb felelősséggel kell intézni a dolgozók érdekvédelmét A m­nkásvédelem érdekében a mi szakszervezetünk is kiépítette munka­védelmi hálózatát — folytatta beszá­molóját Gáspár elvtárs. — Mindezek mellett azonban még komoly hiányos­ságok vannak szakszervezetünk munka­védelmi tevékenységében. Területi bi­zottságaink például nem számoltatják be munkájukról a munkavédelmi fe­lelőst, nem tűzik napirendre a terület munkavédelmi helyzetének tárgyalá­sát, nem ellenőrzik az AB munkavé­delmi tevékenységét, stb. Nem lépett fel kellő erélyel a szak­­szervezet azokkal a vállalatvezetőkkel szemben, akik kormányrendeletek vég­rehajtását elhanyagolták. Sokhelyütt így a balesetek kivizsgálását bürokra­tikusan, lélektelenül végzik. a Munkavédelmi Osztály felada­kozást nem tekinthetjük csupán a Munkavédelmi Osztály felada­ Nagy sikere volt a kongresszussal összekötött újító kiállításnak. A küldöttek és meghívott vendégek sorra látogatták a kiállítási asztalokat és megvitatták az újítást, vagy észszerűsítést, jegyzeteket készítettek, s elhatározták, hogy visszatérve üzemükbe, megvalósítják a tapasztaltakat. Kristóf elvtárs pártunk Központi Vezetősége és Rákosi elvtárs üdvözletét tolmácsolja Pártunk Központi Vezetősége és Rákosi elvtárs, valamint a magyar szervezett dolgozók üdvözletét Kristóf István elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtit­kára tolmácsolta a közgyűlésnek. Felszólalásában a vasutas verseny mozgalom növekedésével foglalkozott. Rámutatott, hogy a megnövekedett áru- és utasforgalom s az éleződő nemzetközi helyzet is megnöveli a vasút szerepét, a vasút dolgozóinak felelősségét. Az élenjáró vasutas dol­gozók naponta jobb és jobb eredmé­nyekkel harcolnak a vasútra háruló feladatok jó megvalósításáért. A jó munka érdekében — folytatta Kristóf elvtárs — meg kell szüntetni a vasútnál a munkaversenyben je­lentkező bürokráciát. Igen lassan halad a szovjet tapasztalatok elter­jesztése, nagy még az idegenkedés, a félelem az újításoktól. Nem egy eset­ben előfordul, hogy az ellenség a „szakszerűség” túl­zott hangoztatása mögé bújva. Bebrits Lajos elvtárs közlekedésügyi miniszter szólalt fel ezután. Elmon­­dotta, hogy a­z egyre emelkedő, és mindinkább nehezebbé váló feladato­kat a szakszervezet részéről jövő támogatással, szinte maradék nélkül, idejében meg lehetett oldani. A közlekedésügyi miniszter felhívta a megválasztandó új szakszervezeti vezetőség figyelmét arra a­ nagy fel­adatra, amelyet az eddigieknél 25—30 százalékkal magasabb őszi csúcsforgalom állít a vasút dolgozói elé Minden kocsit és mozdonyt üzemképes állapotba kell hozni és nagy gondot kell fordítani a mozdonyok jó karban­tartására. Sokkal több szerelvényt kell megraknunk, — mondotta — és gyorsabban kell vezetnünk vonatain­kat, mint eddig. Ezek érdekében ál­lítja előtérbe a szakszervezet azokat a mozgalmaikat, amelyek­­ biztosítják a növekvő forgalom lebonyolítását. Jó felvilágosító munkával neveljék a vasút dolgozóit, különösen a forgalom dolgozóit és a mozdonyvezetőket, hogy fokozott figyelemmel, szaktudásuk növelésével kerüljék el a baleseteket. Bebrits elvtárs figyelmeztetett arra, hogy a hatalmas őszi szállítási fel­­adatok elvégzéséhez be kell vezetni a Szovjetunióban már bevált szovjet tolatási tapasztalatokat. A Szocialista Vasútért hasábjain keresztül és egyéb módon tudatosítsuk ezeknek a szovjet munkamódszereknek óriási előnyeit, hogy az üzemi bizott­ságok követeljék e módszerek széles­­arányú alkalmazását. A miniszter különösen hangsúlyozta a következetes harcot a­ balesetek el­akadályozza az alulról jövő kez­deményezések megfelelő kibonta­kozását. Ezek ellen a jelenségek ellen a Vas­utasok Szakszervezetének keményen fel kell lépnie. Következetesen kell bírálni és bátran fel kell tárni a hiányossá­gokat, le kell leplezni a még megbúvó ellenséget, a jobboldali szociáldemokratákat. Tevékenyen vegyen részt a szakszer­vezet abban a harcban, amelyet a vas­út fegyelmének kialakításáért folyta­tunk. , A szakszervezet ne feledkezzék meg a dolgozó emberrel sem, harcoljon a Munka Törvénykönyve maradéktalan betartásáért. Végül hangsúlyozta Kristóf­ elvtárs, hogy a­ szakszervezet csak akkor tudja feladatait maradéktalanul el­látni, ha mindenkor igénybe veszi a Vasútpolitikai Osztály segítségét, s munkájában mindenkor érvényesül a kommunisták vezetése­ben. Ha forradalmi éberséggel dolgo­zunk és át tudjuk vinni az éberség szellemét a szakszervezet útján a szé­les vasutas tömegekbe, akkor elcsíp­jük és ártalmatlanná tesszük a­z ellen­ség kezét, amelyet nem egy balesetnél határozottam meg lehet látni­­— mon­dotta. Bebrits elvtárs részletesen foglalko­zott a vasutasok nagy nemzeti felada­tával és hangsúlyozta hogy a vasút dolgozóinak központi fel­adata felkészülni az őszi csúcsfor­galomra, éppen ezért a megnövekedett szállítási feladatok sikeres lebonyolításáért a szakszervezetnek a legkövetkezetesebb harcot kell folytatnia. Bognár elvtárs a kommunista vasutasok felelősségéről és helytállásáról Bognár Imre elvtárs, a Vasútpoli­tikai Főosztály vezetője a kommunista vasutasok felelősségéről beszélt. A vasút jó vagy rossz munkája kihat népgazdaságunk egész területére — mondotta többek között. — Ezért a kommunistáknak élen kell járniuk az ellenség elleni harcban, bátran helyt kell állniuk a feladatok elvégzésénél, a nehézségek leküzdésénél. A kommu­nisták már jó példát mutattak az idei télen, amikor éjjel-nappal hősiesen küzdöttek a hóakadályok eltakarításá­ért. Most a legfőbb feladatuk, hogy az őszi csúcsforgalomra való felkészü­lés nehézségeit leküzdjék. Bognár elvtárs ezután a balesetek kérdésével foglalkozott és kiemelte, hogy amikor a vasutas dolgozókat fe­lelősségre és éberségre neveljük, egy­úttal keményen kell harcolnunk az el­lenség ellen, azok ellen a lazaságok ellen, amelyek a vasút területén fenn­állnak. Aki nem­­harcol eredményesen a balesetek ellen — folytatta — az nem tud eredményesen küzdeni, az előttünk álló őszi szállítási feladatok végrehajtásáért sem. A szakszervezet feladata, hogy türelmes, felvilágosító munkával a funkcionáriusokat, a vasutas dol­gozók széles tömegeit is felelős­ségre, éberségre nevelje, hogy ezáltal, dolgozóinkat az ellenség elleni,kemény harcra mozgósítsuk. Ezen a területen igen komoly fele- Bebrits elvtárs a megnövekedett őszi szállítási feladatokról Lőcsei János és Tóth III. János Kossuth-díjas, szt­ah­novista főmozdonyvezetők 1.*ko?i,ress zus,on­. Mindketten elismert „ötszázasok”, akik átadják tapasztalatai­­kat társaiknak, hogy minél több élvonalba kerülő „ötszázas” segítse az őszi csúcsforgalom lebonyolításával nagy nemzeti feladatunk végrehajtását .

Next