Szocialista Vasútért, 1954. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. A VASÚTI FŐOSZTÁLY ÉS A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK HETILAPJA XLVI. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM, ARA 40 FILLER 1954 JANUÁR 3. Jólétben erősödő, m­unkagyőzelmekben gazdag, derűs új esztendőt! AZ ÖTÉVES TERV UTOLSÓ ESZTENDEJÉNEK KÜSZÖBÉN A m-­­unkagyőzelmekben gaz­dag esztendő van mögöt­tünk. Felemelt fejjel léphettük át az új esztendő küszöbét. Nagyszerű ötéves tervünk utolsó esztendejében vagyunk. Vasutas dolgozóink becsüle­tesen megoldották azokat a feladatokat, amelyeket a párt és a kormány rájuk bízott. Az 1938. évi forgalomhoz képest a teher- és utasszállítás közel háromszorosára emelkedett. A vasút történetében először, egy nap alatt 15.000 kocsi megra­­kását sikerült elérnünk. Az árumozdítási teljesítmény egy órára eső átlagát 13 mázsáról 17 és fél mázsára növeltük. Az 1952-es év 106—108 százalékos teljesítését a rakodási időnél 1933-ban már 120—130 száza­lékra, a kocsi­kiihasználás mér­vét 13,6 tonnáról 14,2 tonnára emeltük. Október végére győze­lemre vittük a 150.000 tonna szén megtakarításáért folytatott har­cot a vasúton. Ezzel több tízezer család, köztük vasutas családok téli tüzelőellátását biztosítottuk. A fajlagos szénfogyasztást az előző évihez képest 10,06 kilo­­grammról 9,5 kilogrammra csökkentettük. A kormánypro­gramus végrehajtása során az év végéig jelentős számú vas­­utaslakást, napköziotthont, böl­csődét, fürdőt, laktanyát, stb. építettünk. A vasutas dolgozók lendüle­tét, harckészségét csak növelte pártunk Központi Vezetőségé­nek 1933 június 27—28-i és 1953 október 31-i határozata. Felismerték az összefüggést a termelékenység emelése és a Programm megvalósítása kö­zött. Arra törekedtek, hogy töb­bet termeljenek, hiánytalanul bonyolítsák le a forgalmat, mert megbizonyosodtak arról, hogy ha többet termelnek, eleget tesznek a vasútra háruló fel­­adato­siak, j abban is élnek. Az első írleszállítás is mutatta, hogy dolgozóink bízhatnak a párt szavában, hogy építhetnek a kormány által kitűzött pro­­grammpontok megvalósításán. A párt hívó szava, a párt iránti szeretet, a párt ügyéért érzett felelősség megsokszorozta ere­jüket, megacélozta akaratukat és sikert sikerre halmoztak a vasúton. Ezt méltányolta a kor­mány, amikor ez őszi forgalmi verseny legjobbjait 700.000 fo­rinttal jutalmazta. A nem mindennapi eredmé­­­nyek és teljesítmények azonban nagyobbak lettek vol­na ennyi lendület, erőfeszítés é­s hőó munka mellett, ha keve­sebb hiba és hiányosság fékezte volna dolgozóink harcát. Az új esztendőben, ötéves­­érvünk utolsó esztendejében csak ak­kor tudunk megfelelni dolgozó népünk várakozásának, ha fel­számoljuk a hiányosságokat. Ezek között is legfontosabb, hogy szilárd munkafegyelmet teremtsünk. Mindenki érezze át, hogy az egész vasút munká­jáért felelős. Még következete­sebben kell harcolni a menet­rendszerinti közlekedésért, az anyagtakarékosságért, az ön­költség csökkentéséért, a szak­szolgálati ágak dolgozóinak jó együtt­működéséért. Meg kell teremtenünk a kulturált ula­­zást, javítani kell a szál­lilefé­lékkel kapcsolatainkat. Min­dent el kell követnünk, hogy a vasút egésze ugyanakkor, ami­kor gondoskodik a dolgozóik szociális és munkavédelmi kö­rülményeinek állandó javításá­ról a kormányprogramm meg­valósításáról, lendületesen és lelkesen segítse a szállítási terv maradéktalan végrehajtását. Hosszan lehetne sorolni a kü­lönböző szakszolgálati ágak dolgozóinak feladatát, azokat a tennivalókat, amelyekkel meg­javíthatják munkájukat és hoz­zásegíthetik ötéves tervünket a győzelmes befejezéshez. Az új esztendőben a vasutas dolgozóknak az a feladatuk, hogy még szorosabbra zárják soraikat, még­­ egységesebben harcoljanak pártunk politikájá­nak, kormányunk programmjá­­nak megvalósításáért. Van miért harcolni, hiszen a dolgo­zók életszínvonalának emelé­séért, a bőség megteremtéséért még csak az első lépéseket tet­tük meg a párt mutatta úton. Ezek az első lépések, az elmúlt esztendő eredményei ne te­gyék elbizakodottá a vasutas dolgozókat. Lelkesebben, mint eddig, kövessünk el mindent már az év elejétől kezdve, hogy ötéves tervünket ne csak telje­sítsük, hanem jóval túl is telje­sítsük. Ezzel tartozunk dolgozó népünknek, pártunk szerető gondoskodásának, kormányunk segítségének és mindenekelőtt saját felemelkedésünknek. A­z eredményekkel még nem lehetünk megelégedettek, még sok mindent kell megvaló­sítanunk ahhoz, hogy a kor­mányprogramm teljes egészé­ben éreztesse hatását. Ezért kell tehát elsősorban felszá­molni a hibákat. A dolgozó vasutasokkal szembeni ridegsé­get, a bürokráciát, az ébertelen­­séget ugyanúgy fel kell szá­molnunk, mint szakmai hiá­nyosságainkat. Ebben az esz­tendőben már jobb körülmények között, más légkörben dolgo­zunk. Éppen javuló munkánk nyomán élvezhetjük majd erő­feszítéseink eredményét, a ma­gunk életén érezzük, hogy egyre javul, vidámodik, kulturálódik, gazdagodik életünk. Pártunk megmutatta szo­cialista építésünk jelenlegi fő láncszemét, a mezőgazdaság fejlesztését. ,,Ezzel népünk ke­zébe adta a kulcsot, amely a közszükségleti cikkek és élelmi­szerek nagyobb bőségéhez ve­zető kapukat kinyitja’". A me­zőgazdaság fejlesztésének pro­­grammja, amelyet pártunk és kormányunk a mezőgazdaság erősítésére hozott, fokozott fe­lelősséget és feladatokat hárít a vasutas dolgozókra. A kitűzött célok elérésére mozgósítja pár­tunk a népgazdaság összes igénybevehető erőforrásait, ipa­runkat, közlekedésünket. A vasutas dolgozóknak jobb mun­kával kell segíteniük a Szovjet­unió által vezetett béketábor harcát is. A terv tejesítésével és tézteljesítésével kell bizonyí­tani, hogy megálljuk helyünket becsülettel, a békeharc reánk eső frontszakaszán. Az ötéves terv ötödik éve váltja valóra mindazt, amit a tervhez fűzünk. Lőwen ez az esztendő újabb sikerek és a pari vezette győzelmek újabb éve, ami val­amennyiünk számára egy nyugodtabb, békésebb és gondtalanabb életet hoz Hunyorogva tekint szét Bocsi Imre pályamunkás, amint belép a ferencvárosi kultúrház nagy­termébe. A metszett üvegű csil­lárok derűs fényt hintenek az ünnepre gyülekező vasutas dol­gozókra és családtagjaikra. Az ünnepi csillogás szinte elkáp­ráztatja. Súlyos kezét, amely negyedévszázada forgatja a csákányt, ellenzőül a szeméhez emeli és úgy olvassa a fel­dí­szített színpad fe­rátát: ,,Üdvö­­vözöljük a 25 éves szolgálati időt eredményesen eltöltött elv­­társakat, a jutalomkiosztás al­­kalmával”. Igen, ezt is megérte. Most, hogy a Munka Törvénykönyve módosítása értelmében a 25. 40. 50 éves megszakítás nélküli szolgálati idő után a vasutasok is jubileumi jutalomban része­sülnek, őt is meghívták erre az ünnepségre. Hiszen ő is negyed­­százada dolgozik már a vasút­nál. Sűrűn barázdál, arcának kemény vonásai még jobban megmerevednek, amint a 25 év előtti időkre emlékezik: — Otthon a faluban nem volt munka, nem tud­unk megélni, elmennem hát a vasúthoz. De ott is 5 évig többet voltam munka nélkül, mint munkában. Nyáron dol­gozt­attak, télen elküldték. Csak 3 év ut­án véglegesítettek a pályamunkán. No, akkor aztán dolgozhattam én is a IS—20—40 filléres órabérért, mint a töb­biek. Dolgoztam is becsületesen, de soha egy szóval nem mond­ták, hogy jól van... Most? Már kétszer kaptam pénzjutalmat, van egyenruhánk, kényelmes, tiszta szálláshelyünk, jó kosz­tunk az üzemi konyhán. Ha 25 évvel ezelőtt ül, aki azt mondta volna, hogy egyszer majd ilyen „utason" él a pá­­lyamunkás, megvertük volna, ott­ért rossz viccet csinál. Pe­dig így van. Most is ez a jubi­leumi jutalom. Igazán jólesik, hogy így gondolnak velünk, így megbecsülik a munkánkat. Most kezd igazán megeredni Bocsi Imre szava s látszik, megenyhült vonásain, hogy még többet is mondana a pályafenn­tartási dolgozók megváltozott életéről, de véget kell vetni a beszélgetésnek, mert kezdődik a jutalmazási ünnepség. A színpadon a párt- és szak­­szervezeti vezetők, szolgálati elöljárók, Mihálka László elv­­társ, Ferencvárosnál tornás fő­nöke a negyedszázados szolga­lad időt eltöltött dolgozókat méltató ünnepi beszédében ösz­­szehasonulást tesz az ífjuk­ és a jelen között, majd megkezdődik a jubileumi jutalmak kiosztása. Elsőnek 14 forgalmi dolgozó, Altorjai Sándor térfelvigyázó, Balázs II. József kocs­mester, Harangozó István tolatásvezető, Katona Vince szolgálatvezető váltóőr, Nagy Lajos telefonkeze­lő, Szűcs IV. János raktárnok, Tóth IX. János váltókezelő, Verebély Józsefné takarítónő, Hernádi Ferenc vonatkísérő. Kenéz István vonatkísérő, Varga IV. Ferenc vonatkísérő, Visnyei László vonatkísérő. Tóth Teréz távírász és Takács II. József laktanyaőr járat a színpad e­l. Valamennyien 25 éve állnak megszakítás né­kéül a vasút szolgálatában, jubilumi jutalomként egy havi illetmé­­nívüknek megfelelő összeget, el­ismerő oklevelet, a házastársié pedig kedves figyelemként vi­rágcsokrot kapnak. A jubiláló vontatási dolgozók sorát Lőcsei János elvtárs, Kossuth-díjas mozdonyvezető nyitja meg. Majd egy egész em­beröltő óta, 40 esztendee áll a vasút szolgálatában, ebből 34 évet a ferencvárosi­­fűtőházban töl­tött el. A négy évtized alatt 1,400.000 kilométert tett meg mozdonyával. Ezzel a teljesít­ménnyel harm­incötször utaz­hatta volna körül a földet az egyenlítő vonalán. A sokat ta­pasztalt kiváló harcos, aki már eddig is nagy megbecsülésben részesült, meghatóban veszi át az újabb jutalmat. Utána Bajor Imre, Magyar II. Sándor, Mül­ler András, Pázmándi Imre, Szi­lágyi Imre mozdonyvezető, Do­bos István villamosfelvigyázó, Hegedűs István mozdonyfelvi­­orgázó, Hegyi Lajos mozdony­­felvigyázó, Kiss Mihály segéd­­‘■ez?fő. Major József segédkeze­lő, Mezősi Mihály mozdony fel­vigyázó, Szigetvári Márton fűtő, Horváth II. József értesítő és Pándi László előfűtő részesül­ök 25 éves jubileumi jutalom­ban. A pályafenntartási főnökség kitüntete­tje­: Bak András pá­lyamunkás. Hagy László­­pálya­őr, Bocsi Imre pá­lyamunkás, Szarvas Mihály pályaírunkás, Erős János pályaőr, Nagy Sán­dor pályamunkás. Megindultság fátyolozza is­mét Lőcsei elvtárs hangját, ami­kor­ a szép ünnepség végén va­lamennyi jubiláns nevében meg­köszöni, hogy a nép állama­i'versi 'szeretettel gondoskodik a munkás életek me­gjutal­ma­zásá­ról. Lőcsei János Kossuth-díjas mozdonyvezető átveszi a jubileumi t­italm­at Kumicskó Lajostól, a ferencvárosi síítaház üzemi bizottsága elnökétől. Lőcsei elvtárs mellett felesége áll.­­(Kovács u­. felv.) . Féltő szeretettel, odaadó gondoskodással foglalkoznak a vasutas napköziott­­h­onokban és bölcsődékben legdrágább kincsünkkel, a gyermekkel. Képün­­kön a szombathelyi vasutas napköziotthon bölcsődéjének kvarc-szobáját látjuk. A kicsinyek télen sem kénytelenek nélkülözni az éltető, erősítő napfényt. A napköziotthonban és bölcsődében 160 vasutas gyermek nevel­kedik, erősödik Tóth Mária vezető óvónő gondos felügyelete mellett. 700.000 forint jutalom az őszi forgalmi verseny legjobbjainak „Az őszi forgalom legjobb dolgozója és bri­gádja” cím elnyeréséért folytatott verseny eredményeit most értékelték. A versenyben kiváló teljesítményt elért vasutas dolgozók és brigádok között összesen 700.000 forint ju­talmat osztanak szét. Az őszi forgalmi ver­seny legjobb dolgozói több szolgálati helyen már át is vették a jutalmat. Megfogadták, hogy az új esztendőben még lendületesebben, még jobb munkával küzdenek a szállítási feladatok teljesítéséért, a kormányprogramm célkitűzéseinek megvalósításáért. Újításokból egy év alatt 15 millió forintos megtakarítás A pályafenntartás dolgozói évről évre egyre jobb ered­ményeket érnek el az újító­mozgalomban. Az 1952. évhez viszonyítva különösen nagy­arányú fejlődést mutat a pályafenntartási szakszolgálat dolgozóinak újítási mozgalma. Amíg 1952-ben 4587 újítási ja­vaslatot nyújtottak be, 1953-ban csupán 10 hónap alatt a be­nyújtott javaslatok száma meghaladta az 5400-at. Az 1952. évi, közel 9 millióval szemben, tavaly az október végéig benyújtott újítások nyomán több mint 15 millió forint értékű megtakarítás je­lentkezett. Új módszer a pályafenntartási munka megkönnyítésére Az egyik legnehezebb pálya­­fenntartási munka a „krampá­­csolás". A kramp­ácsol­ásnál, — a talpfák aláverésével — biztos, szilárd alapot készítenek a pályatest számára. Ennek a közismerten nehéz fizikai munkának megkönnyítésére a vasút szakemberei kísérletkép­pen új módszert dolgoztak ki. Távcsöves műszerrel megálla­pítják, hogy hol szükséges a pálya ágyazatának feltöltése a talpfák alatt és hová meny­nyi zúzalékot kell elhelyezni. . A zúzalék elhelyezésére egy különleges lapátot készítettek, melynek segítségével egy kéz­mozdulattal benyomható a kő­­zuzalék a hézagokba. A legne­hezebb pályafenntartási mun­ka ezzel az új módszerrel tel­jesen kiküszöbölhető, mert a hézagokba benyomott kőzuzalék szilárd ágyazatot ad a pályá­nak. Az új módszerrel karban­tartott pálya egyenletesebb, üzembiztosabb is, mint a kram­­pácso­lással karbantartót­. Az új eljárás előnyös azért is, mert a már üzemben lévő vasút­vonalak fenntart® munkáinál mintegy 30 százalékos költség­megtakarítást eredményez. Teljesítették a tervet egész sora jóval határidő előtt fejezte be 1953. évi tervét és értékes terven felüli munkával rakta le az új tervév alapjait. Az elmúlt esztendő utolsó napjaiban szerkesztőségünkbe érkezett jelentések tömegéből megemlítésre kívánkozik a Szolnoki Járműjavító IV terv­­teljesítése, december 20-án. Az üzem dolgozói azóta terven fe­lül 15 darab futójavításos sze­mélykocsit adtak ki a forga­lomnak. A szolnoki fűtőház dolgozói is büszke örömmel jelentették, hogy 1953. évi tervüket decem­ber 18-án, tehát 13 nappal a határidő előtt részleteiben is befejezték. Nehéz és küzdel­mes évük volt a fűtőház dolgo­zóinak. Sokszor úgy látszott, hogy lemaradnak, de erős aka­rattal, öntudatos kommunista munkával áthidalták a nehéz­ségeket és győztek. A szén­megtakarítási tervüket már november végén befejezték, az év végéig 400 vagon szenet ta­karítottak meg. A szénmegta­karításban élen jártak Patai Ferenc, Cinege Lajos, Zombori Ferenc mozdonyvezetők. Pécs állomás, amelynek évi tervteljesítéséről már beszá­moltunk, a legújabb jelentés szerint az év utolsó napjaiban már februári tervének teljesí­tésénél tartott. Ez a jó teljesít­mény hozzájárult ahhoz is, hogy Pécs állomás november­ben is győztesen került ki a Budapest — Nyugati­ pályaud­varral folyó párosversenyéből. A nagykanizsai pályafenn­tartási főnökség fenntartási tervét december 27-re teljesí­tette. A középállomások között jó eredményt ért el Putnok, amely évi tervét december 17- én már 102 százalékra teljesí­tette. A balatoni állomások közül Balatonszentgyörgy elegyto­­vábbítási tervét december 12- én, vonatforgalmi tervét 23-án fejezte be. Siófok állomás elegytovábbítási tervének de­cember 23-án, vonatforgalmi tervének végére pedig már 19- én pontot tett. A Celldömölki Vasútépítő TV december 24-én teljesítette évi tervét. A vasút szolgálati helyeinek túlnyomó többsége az új év el­ső napjaiban a jól végzett mun­ka tudatával tekinthet vissza az elmúlt esztendőre. Amint arról már több ízben beszámol­tunk, a súlyponti állomások, fűtőházak, a járműjavítók, pá­lyafenntartási főnökségek

Next