Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
XXI. évf., 10. szám, 1971. január 13., szerda Dűlőutak évtizede Közölték a minap hogy egy öreg parasztember teli kanna pénzköteget vitt be a takarékszövetkezetbe, ideje volt, mert a százasok már penészedtek. Mosolyogtató történet, nekem mégis jelkép. A tanyavilág szimbóluma. Úgy tűnik, azt fejed ki, hogy a korábban tengő-lengő tanyavilág népe erőre kapott, gazdaságilag megerősödött az utóbbi évtizedben. Jól tudom, ebből az egyedi példából ítélni — mégha igaz is, hogy cseppben tükröződik a tenger — nem lehet. Engem azonban más tények is arra intenek, hogy mosolyogjak a tanyavilág fejlett harangot kongatókon. Tudom én is, hogy százával bontják a magányos tanyákat, számtalan külterületi iskolát elnéptelenedés miatt be kellett zárni, hogy csökken, rohamosan csökken a végtelen határ lakóinak száma. A tanyavilág mégis reneszánszát éli. Nem szűnik meg, csak átalakul. Mint ahogy Szolnok sem szűnik meg az ósdi házak, sunyi kis utcák lebontásával, csak a városkép változik. Korszerűbb és szebb lesz. Valahogy így van ez a dűlőutak mentén is. Megszűnik a hótorlaszokkal, áthatolhatatlan pocsolyákkal méginkább fokozott magány. Korszerű tanyaközpontok épülnek. Ez a folyamat már megkezdődött a múlt, s méginkább kiteljesedik a most kezdődő évtizedben. A kezdetet az állami gazdasági központok, s újabban a termelőszövetkezeteké jelenti. Mezőhéken például a Táncsics Tsz új tanyaközpontjában húsz szolgálati lakás, üzlethálózat és üzemorvosi rendelő épül majd. A tsz tagok külföldi utazását, és saját autóbusszal a színházi előadások rendszeres látogatását is biztosítják. Mondhatnánk úgy is: a közlekedés korszerűsödésével összezsugorodik a világ. Ma már busszal, s az egyre több személygépkocsival rövid idő alatt el lehet jutni a városba is. A tv, a rádió, a sajtó házhoz hozza a világ híreit. A tanyavilág tehát egyre kevésbé megtestesítője az elmaradottságnak. Most még — sajnos — eléggé az. Sok év kell ahhoz, hogy a szétszórt tanyák népe részben a tanyaközpontokba, részban a falvakba húzódjék. Objektív és szubjektív feltételek gátjai lassítják ezt a folyamatot. A tanyavilág népe azonban a legnagyobb lépést már megtette az elmaradottságból kivezető úton; szövetkezett, s ezzel minden fejlődés visszahúzóját, a létbizonytalanságot szüntette m meg. Az ár- és belvízkárok például megyénkben majdnem félmilliárd forint kiesést okoztak tavaly. De sok kisparaszti gazdaság csődjét jelentette vona hajdan egy ilyen esztendő. A termelőszövetkezetek megbirkóznak az elemi károkkal, többségében azonos szinten tudják tartani a legtöbb helyen a tagok jövedelmét. Ez azonban a távolabbi éveket tekintve csak a termelés biztonságosabbá tételével lehet. A termelés biztonságát pedig csak a gyors fejlesztés jelentheti. Ezért a következő évtizedet ennek kell fémjeleznie. Az évtized kezdése ilyen szempontból is biztató. Eddig 28 szarvasmarha és 16 sertés komplex telep építését határozták el megyénkben a tsz-ek. A kunhegyesi Vörös Október Tsz-ben például 1972-re épül fel a zártrendszerű paneles sertéstelep, amelyen egy ember évenként egymillió forint értékű árut termelhet. Csakis így, a mezőgazdaság műszaki-technikai színvonalát minden módon növelve tudunk előrehaladni. Szerencsére ,sok vonatkozásban említhetünk jó példákat manapság, így: a szandaszöllősi Vörsö Mező Tsz szaktanácsadási szerződést kötött a Növényvédelmi Kutató Intézettek Ugyanakkor igyekeznek termelvényeik többségének betakarítását teljesen gépesíteni. A környező világgal együtt természetesen változik a tanyai ember is. Főleg a fiatalok. A következő generáció már gondolkodásmódban, életvitelben teljesen elüt a maitól. S műveltségben is valamennyire. Sajnos, ilyen vonatkozásban még korántsem beszélhetünk robbanásszerű változásról, hiszen a műveltséghez a szakmabeli jártasság is hozzátartozik. A szakmunkáshiány pedig meglehetősen nagy a mezőgazdaságban. A jövőben szükséges öntözéses növénytermesztő létszámnak például csak 40,1, a mezőgazdasági gépszerelőknek pedig 60,7 százaléka biztosított. A következő években az iskolák körzetesítése, a tanyai kollégiumok életrehívása már bizonyára érezteti hatását. Ebben az évtizedben azonban már intenzívebben meg kell találnunk annak a módját is, hogy az általános műveltség alapjainak megszerzése mellett szakmájukban jártas fiatalokat bocsássunk a mezőgazdaság rendelkezésére. Csakis a megfelelő szakmunkások, a korszerű módszerek biztosíthatják a termelés fokozását, a paraszti jólét alapját. Lehetőségeink nagyok. Elég arra utalni, hogy nálunk rosszabb talaj adottságú és zordabb éghajlatú országok terméseredménye néhány vonatkozásban magasabb a mienknél. Utólérhetjük és meg is előzhetjük őket, ha korszerűen gazdálkodunk, ha jobban ügyelünk a holnapra. Mert nálunk az előrehaladást is hangsúlyozni kell. (Az idei elemi károkra hivatkozva hány gazdaság mondta le például a megrendelt műtrágyát.) S a jövőre gondolva ne feledjük: minden az emberért van. Közhelynek tűnik. Pedig, de kevés az olyan hír, mint ami a tomajmonostori Petőfi Tszből érkezett: 1972 re fekete—fehér öltözőt építenek, s üzemi konyhát ebédlővel. Új évtized, új távlatok. Gépesítés, könnyebb és mégis hatékonyabb munka, emberibb élet. Legmesszebbről a dűlőutak népe indult. Útja talán ezért tesz a leglátványosabb a hetvenes években. Simon Béla Mindennapi kenyerünk Szakbolt a pe emceiületeknek • Sokat túlóráznak a pékek 73 millió a megyei síiő pár fej eszesére Ülést iátott a megyei tanács végrehajtó bizotsága Valaki azt mondta, Magyarországon a kenyér politikai árucikk. Naponta többször kerül az emberek asztalára. S vagy jó, vagy rossz közérzetet vált ki. A Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottsága minden igyekezetével azon van, hogy a mi tájunkon a kenyér jó legyen. Mutatta ezt a tegnapi végrehajtó bizottsági ülés is, amelyen részletesen, s időben is terjedelmesen vitatták a megye állami sütőiparának fejlesztését. Két évvel ezelőtt ugyancsak e testület állást foglalt abban, hogy ezideig 16 óra hosszanként 44,7 tonna teljesítménnyel növeljék a megyében a sütőipar termelőképességét. Ennek 95 százaléka meg is valósult. Hozzájárult, hogy a három állami — a szolnoki, a karcagi és a jászberényi — vállalaton kívül a termelőszövetkezetek három, az ÁFÉSZ- ek egy sütődét üzembe helyeztek. Szépen halad a szakbolthálózat kialakítása. Amíg 1967-ben 27 kenyér szaküzlet volt a megyében, most 61 van. A három sütőipari vállalat termeli meg a megye kenyerének 89 százalékát. A 11 százalékot 5 tsz, 3 ÁFÉSZ sütöde, s mintegy 20 magánkisiparos teljesíti. Ebből is következik, hogy az állami sütőipar munkásainak igénybevétele szinte rendkívüli. Noha áttértek a 44 órás munkahétre, a gyakorlatban ez alig jelent változást. A szolnoki vállalatnál például a szakmunkások átlagosan 12 —16 óra hosszat dolgoznak. S a helyzet egyre rosszabb. Hiszen ugyancsak a szolnoki vállalatnál, amíg 1969 háromnegyed évében 43 ezer túlórát használtak fel, 1970 hasonló időszakában 75,5 ezret. Ebből érthető, hogy nagy a munkaerővándorlás az állami sütödékben, s állandósult a szakmunkáshiány. Két éve a jászapáti mezőgazdasági szakmunkásképző iskolán sütőipari tagozat indult. Akkor oda huszonkét fiatalt tudtak küldeni, még Nagykőrösre is jutott tíz- Tavaly viszont már összesen tizenegy fiatalt tudtak megnyerni a szakmának. Különösen a szolnoki vállalatnál kívánalmon aluli munkakörülmények között dolgoznak a pékek. Ráadásul nemcsak munkakörülményeik, hanem átlagkeresetük is a megyei átlag alatti. Két év alatt ugyan szépen emelkedtek a bérek, de a most hatályba lépő közgazdasági szabályzók a sütőipart lehetetlen helyzetbe sodorták. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a kiutat kereste ülésén. Határozatot fogadott el arról, hogy a most következő öt évben 73 millió forintból fejleszteni kell a mezőtúri 57-es, a karcagi 23-as, a túrkevei 81-es számú sütőüzemet, a jászfényszarui, a jászárokszállási sütődét s Szolnokon 1972-ig fel kell építeni az új kenyérgyárat, s fejleszteni a szállítóparkot. A szolnoki kenyérgyár beruházási költsége 53,2 millió forint. A megye a negyedik ötéves terv időszakában 41 millió forint állami támogatást kap a sütőipar fejlesztésére. Ennek nagy részét a szolnoki kenyérgyár építésére fordítják. A megyei tanács vb nyolcmillió forintot ad hozzá. De még mindig hiányzik nyolcmillió forint- Kimondták, a sütőipar fejlesztését akár más beruházások rovására is meg kell valósítani. S azoknak a fiataloknak, akik a sütőipari szakmát választják foglalkozásnak, az állami ösztöndíjon kívül vállalati ösztöndíjat is adnak. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya állami hozzájárulással is segíti termelőszövetkezeti és fogyasztási szövetkezeti sütödék építését. Szeretnék, ha Jászalsószentgyörgyön, Tiszaszentimrén, Abádszalókon, Kengyelen s más helyen ilyen forrásból létesülne sütöde. Ezzel az is cél, hogy a jelenlegi szállítási távolságokat csökkentsék. Határozat született arról is, hogy a peremkerületekben is szakboltokat nyitnak. A megyeszékhelyen a városi tanács vb pénzzel is segíti ebben a vállalatot. Megyeszerte Szolnok kenyérellátása a legkritikusabb. Az itt élő 63 ezer emberen kívül a környékből még további 27 ezer vásárlóval számolnak. A város ellátása különösen ünnepek előtt csak úgy van biztosítva, hogy társvállalatoktól, sőt a szomszéd megyéből hoznak kenyeret. Az SZTK kimutatása szerint e vállalatnál a legnagyobb a megbetegedések aránya- Ezért a vb kimondta, hogy már ebben az évben 300 ezer forintért új, modern dagasztógépet vásárolnak. S úgy kell gépesíteni a sütőipart, hogy csökkenjen a pékek megerőltető igénybevétele. A megyei vb elismerését fejezte ki a sütőipari dolgozóknak, hogy ilyen körülmények között is aránylag elfogadhatóan biztosítják a megye ellátását. A vb vitájában szót kért Magyar Mártonná, az élelmezési szakszervezet megyei bizottságának titkára is. Bírálta lapunkat, amiért elmarasztalóan foglalkozik a kenyérellátással. Szerinte e közlések sértőek a sütőipari szakmában dolgozókra nézve, s nem viszik előre az ügyet. Szentesi László, a vb-ülés elnöke azt válaszolta erre: a felügyeleti szervek dolga, hogy kevesebb legyen a hiba, s akkor kevesebbszer teszik szóvá a lapban is. Csupán annyit teszünk hozzá: furcsa logika diktálhatta Magyar Mártonné szavait. Mert eszerint nem az a baj, hogy baj van, hanem az, hogy szóváteszik. S még csak annyit: mindig segítő szándéktól vezettetve írtunk eddig is a sütőiparról, s tesszük a jövőben is. B* L. I Ára: 80 Fillér Ma: H szerkesztőség postából A csehszlovák kormányküldöttseg látogatása A magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság VIII. ülésszakára Budapestre érkezett csehszlovák kormányküldöttség Miroslav Hruskovic-nak, a vegyesbizottság csehszovák tagozata elnökének, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának vezetésével kedden Székesfehérvárra látogatott. A vendégeket elkísérte dr. Ajtai Miklós, a magyar forradalmi munkás— paraszt kormány elnökhelyettese, az együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke, Kovács István, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, valamint Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A vendégek elsőként a Videoton Rádió- és Televíziógyárba látogattak el, ahol megismerték a több mint tízezer munkást foglalkoztató híradástechnikai nagyüzem életét és munkáját, és megtekintették az üzemet. Ebéd után a vendégek a könnyűfémműbe látogattak. A hazai alumíniumipar „fellegvárában” a vendégek megtekintették a prés művét és a széles szalag-hengerművet. HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK Fogadás a kubai nemzeti ünnep alkalmából Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság Budapesti nagykövete a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a kubai forradalom győzelmének 12. évfordulója alkalmából kedden fogadást adott a Magyar Néphadsereg központi klubjának Népstadion úti helyiségében. A fogadáson megjelent Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Pallai Árpád, az MSZMP Központi bizottságának titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Csanádi György közlekedés és postaügyi miniszter, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, dr. Dabrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Rácz Sándor, a belügyminiszter első helyettese, Gyenes András külügyminiszterhelyettes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, dr. Pesta László, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese, s a politikai, a gazdasági, a kulturális, a társadalmi élet több más képviselője. Ott volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. Bontják a lemezhengersort Az Ózdi Kohászati Üzemekben meggyorsították a durvahengermű elavult lemezsorának bontását. A helyén építik fel ugyanis az évi háromszázötvenezer tonna kapacitású folyamatos acélöntőművet. A korszerű üzemben az acélból — egy hengerlési folyamat elhagyásával — úgynevezett kisbugákat öntenek majd. A számítások szerint ezzel a módszerrel egy tonna acélból az eddigi nyolcszázharminc kilogramm helyett kilencszázhatvan kilogramm buga készíthető, így az öntőmű — amelynek alapozását márciusban kezdik meg — idén gazdaságos lesz. Ez a mű látja majd el alapanyaggal Ózd másik nagy létesítményét, a Center község határában megépülő és évi háromszázezer tonna terméket kibocsátó rúd-drótsori hengerművet. A folyamatos acélöntőmű és rúd-drótsori hengermű építésére, berendezéseinek vásárlására és felszerelésére a kohászati üzemek fejlesztési alapjukból, valamint bankhitelből mintegy kétmilliárd forintot fordít Megállt a Duna jege a magyar—jugoszláv határon A Duna magyar szakaszán három csoportban 2—2 jégtörő hajó tart őrjáratot a folyón, s nógatja, útjára indítja az időnként parthoz sodródott jégtáblákat. Jóval nehezebb a dolguk a jugoszláviai szakaszon dolgozó jégtörő hajóknak, ugyanis Apatin térségében hétfőn mintegy 15 kilométer hosszú szakaszon megállt a jég. A kedd déli jelentések szerint két jégtörő hajó már mintegy 10 kilométeres jégmezőt felszabdalt, leúsztatott a folyón. Az erősödő zajlás azonban keddre már közvetlenül a magyar—jugoszláv szakaszon is jégmezőt épített. Ehhez a 12 kilométernyi jégpáncélhoz azonban addig nem nyúlhatnak hozzá, amíg lejebb, tehát Apatinnál át nem törték az álló jeget. Jegessé vált a vidék a Bodrogközben is, ahol a Tisza és a Bodrog téli áradása miatt a talajvizet sem tudták megfelelő mértékben elvezetni, s így mintegy 3000 holdnyi területen belvíz keletkezett. A hideg azonban jeget vont a víz tetejére. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság az utóbbi két héten éjjelnappal dolgoztatta három szivattyútelepét, hogy kiürítse a belvízcsatornákat és az elöntött területekről pedig a jég alól is elvezesse a vizet. Több mint 13 millió köbméter vizet — ami a Bodrog csaknem háromnapi vízhozamának felel meg — vezettek le, s így a belvíz tetejére fagyott jégkéreg elvesztette támasztékát, sok helyen beszakadt A töredezett, magasba terpeszkedő jégtábláktól szinte északi sarki vidék alakult ki