Katolikus gimnázium, Szombathely, 1873

túlsúlyra, maga vált a világegyetem központjává. Mindent önmagára vonatkoztatott, mindennek létét saját haszna, vagy gyönyörködtetése szempontjából tekinté. A csillagok ezrei csupán az égboltozat díszítőivé, vagy legfeljebb pislogó lámpákká váltak, hogy az ember sötét éjjeleit némileg megvilágítsák. Lassú volt a kibontakozás a megcsontosodott előítéletekből, sőt még most is igen sok akadályra talál a haladás, a tért csakis lassan kint s folytonos küzdéssel átengedő önzés folytán. De végre mégis ott vagyunk, hogy eltekintve önmagunktól a tények uralmának adjuk az első helyet. A természet ismerete oly fejlődésre jutott, hogy az okot, mint az anyaghoz kötött őssajátságot vagyis természeterőt, ennek működési szabályosságát, s a hatás eredményét majd minden irányban össz­hangzásba tudjuk hozni. S folyton szaporodó tapasztalataink, s helyes megfigyeléseink eredményeit nyerjük, hogy nemcsak Földünkön, de az egész világtérben ugyanazon anyag, ugyanazon hozzákötött erők behatása alatt áll. Az anyagrészek felismert őssajátsága a vonzás, melylyel egymáshoz jutni törekesznek. Ezen vonzási erőnek a mérhetlen kis távolok melletti hatása, az egynemű anyagrészek halmozódása egy nagyobb tömeggé, vagy a különneműek olyszerű egyesülése, mely egy az összetevőktől különböző sajátságokkal felruházott tij testnek, vegyületnek létrejöttét eszközli. Míg a nagyobb, s gyakran tetemes távolok mellett az anyag­vonzás, a halmozódott részecsekkel egyenesen, s a távolság négyzetével fordítottan arányosan, mint mozdító erő működik, s létre hozza a vonzott testeknek saját tömege felé irányult egyenesvonalu mozgását; ha ezen működésében másféle erőhatás által nem módosíttatik, vagy nem akadályoztatik. Az anyagvonzás ezen nyilvánulását nehézkedésnek, vagy nehézségi erőnek nevezzük. Ily­szerű, tömegével arányos anyag­vonzása Földünknek eszközli azt,hogy minden legkisebb anyagrészecskéje, minden paránya állandólag vonzásköréhez kötött. Hogy semmi anyag Földünket el nem hagyhatja, hanem inkább folyton a vonzásnak székhelye, a Földnek központja felé törekszik, s ezen irány felé haladó mozgásba is jön, ha ebben valamely közeg ellenszegülése által nem gátoltatik. Azaz a testek a földközpont irányában esnek, vagy esni törekesznek. Az anyagnak egy más általános sajátsága a kitartóság, vagyis tétlenség. Ez alatt az anyag azon tulajdonságát értjük, hogy önmagától állapotát, legyen ez nyugalom vagy mozgás, megváltoztatni nem képes. Ha tehát valamely test bizonyos erőhatás következtében nyugalmi helyzetéből kizavarva mozgásba hozatott, ezen mozgást a nyert irányban változatlanul és folyton megtartani kénytelen. A Föld körében létesített

Next