Szövetkezeti Értesítő, 1919 (11. évfolyam, 1-49. szám)
1919-11-08 / 43. szám
2. oldal SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ XI. évfolyam WekerLetelep. Lapunk múlt heti és azelőtti száma a Wekerletelepen elhelyezett13-as fiókunkról is megemlékezik. A dolog fölött nem lehet oly könnyen átsiklani, mert az urak, akik most alattomban támadnak,elfelejtették a múltat, de megfeledkeznek arról is, hogy nem vagyunk túl a krízisen és talán még, korai az öröm. Vissza kel őket emlékeztetni arra az időre, midőn ezelőtt nyolc évvel a telep lakosai a szövetkezeti mozgalmat megindították. Akkor a telep intézői kézzel-lábbal ellene voltak és helyiséget a telepen az Általános Fogyasztási Szövetkezet részére nem adtak, hanem gyorsan fölállították a „Hangyádnak egy fiókját, amelynek megtévesztésül „Wekerletelepi Fogyasztási Szövetkezet“ címet adtak. A telep intézőinek előterjesztésére a pénzügyminisztérium, amelynek hatáskörébe a telep tartozik, külön helyiséget építtetett a „Hangya“ telepi fiókjának, amelyről a telep intézői azt állították, hogy teljesen önálló szövetkezet és így terrorizálták a lakókat, hogy a ,,Hangya“ Wekerletelepi Fogyasztási Szövetkezetbe iratkozzanak be. Átírtak az állami vállalatokhoz — mert ezek kapják a telepen a lakást és ők adják ki az alkalmazottaknak —, hogy kényszerítsék munkásaikat a „Hang-уа“ telepi fiókjába való belépésre. De ez a manőver nekik nem sikerült. A telep szervezett munkásai az Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatóságához fordultak, hogy a telep túlsó részén állítson föl egy fiókot. Az igazgatóság ennek eleget is tett és a kispesti oldalon, a Sárkány- és Szalay-utca sarkán fölállította a 18-as számú fiókot. Amikor ez nem bírta már lebonyolítani a nagy forgalmat, kénytelen volt az igazgatóság a telep erzsébetfalvai oldalán a I1-es számú fiókot fölállítani.___ Meg kell itt jegyeznem, hogy a 18-as fiókkal egyetemben a legelső szövetkezeti mészárszék is megnyílt, amelynek eredményétől tette függővé az Általános igazgatósága a budapesti és környékbeli mészárszékek fölállítását. Az eredmény várakozáson fölüli volt. Már a 81-es fiókunk megnyílta előtt fölállította a szövetkezet az első szövetkezeti sütödénket is ugyanott, amely szinte váratlan eredményt ért el, úgy hogy egy-két heti fönnállás után már bővíteni kellett. De így is szűknek bizonyult, dacára annak, hogy a legmodernebb technikai gépekkel dolgozik. A telepen kívül álló fiókjaink — a nagy taglétszámra való tekintettel — szűknek bizonyultak, mert a fiókok körül lakók tömegesen léptek a szövetkezetbe és így a telepi tagokat már alig bírták kielégíteni. Tervbe vétetetta telepen kívül még két fiók fölállítása, de jött a háború, mely a terv keresztülvitelét akadályozta. A háború alatt is tömegesen szaporodott a tagok száma,úgy hogy a forgalmat már nem lehetett simán lebonyolítani régi fiókjainkban, tagtársaink pedig zúgolódtak, hogy a „Hangya“ 400—500 belépett, de nem vásárló tag részére nagy helyiséget tart fönn a telepen, de még azokat sem tudja kielégíteni s igy azok is nálunk vásárolnak. Megmozgattunk mindent, hogy fiókunk részére helyiséget kapjunk, de elutasítottuk, sőt még árut szállító embereinket is eltiltották a telepen keresztül való fuvarozástól. Az októberi forradalom első napjaiban a „Hangya“ tagjai közgyűlésen mondták ki a feloszlatást és kérték az Általános igazgatóságát, hogy az inventárt vegye át. A telepi tagok kívánságára szövetkezetünk igazgatósága eghez hozzájárult és a Wekerletelepi Fogyasztási Szövetkezet igazgatósága és a „Hangya“ igazgatóságának képviseletében az átvétel meg kislány a legnagyobb kedvvel kezd a munkához.Meglátjátok, anyák, mennyivel több kedve lesz a gyermeknek a munkához, ha azt látja, hogy az bizonyos célt szolgál és nem csupán minta akar lenni. Az én kis négy és féléves leánykám néhány óra múltán már elég szépen dolgozott és pár nap múlva kész volt a baba kendője. A keresztöltéseket is hamar megtanulta. A babaszobában egy kis szőnyeg került az asztal alá ésezr kisebb az ágy elé. És mekkora öröme telik benne ma is. Az iskolában az ő kötése a legszebb, nem kis büszkeségére a kilencéves „nagy“ lánynak. A horgolást is nagyon hamar megtanulják a gyermekek. Csak nem szabad őket semmire sem kényszeríteni, csupán rá kell mutatni a játékszer hasznos voltára. Rövidesen mi,át kedvelteti magát az új játék, amely oly sok változatosságot nyújt és az anya fáradsága és türelme gazdagon meg lesz jutalmazva. Nemsokára látni fogja, hogy mily figyelemmel kíséri a kislány az édesanya kézimunkáit c, foltozgatásait és hogyan akar mindenben segíteni, mondván: „Ha még oly kicsi vagyok is. Hasznos munkát végzek én is.“ „Játékol a kis!!lánynah.”( Nem egy anya panaszolta már nekem: „Magam sem tudom, hogy milyen játékot vegyek a kislányomnak! Alig hogy megkapja az új játékszert, máris megunta és másikat kivon.“ Próbáld csak egyszer, jó anya, ha a kislány már elmúlt négy éves és végy neki két kötőtűt és adj hozzá egy kevés — lehetőleg színes — maradékpamutot, meglátod: nagyobb örömöt szerzesz vele. Azután mondd a kicsikének, hogy: „Kössünk egy kis kendőcskét a bábunak, hogy meg ne fázzon“ és ne sajnáld az időt és a türelmet, amikor a „ráhajtás“, az „áthúzás“, a „beleszúrás“ tudományára oktatod, egy kis kitartással hamar célt fogsz érni. A munka halad, a gyermek egyre nagyobb örömmel dolgozik. Azután fölpróbálod a kendőcskét a babának, ám még hiányzik valami és újra biztatni, kell a kisunkásnőt kitartásra. Nemsokára kész a kendő, a baba már nem fázik. A legközelebbi kötésmunka már egy kis mosó- vagy porlórongy lehet a nagymama részére karácsonyi ajándékul. Minden háznál akad egy darabka vászon vagy posztó. Tanítsdmeg a kis kedvest, hogyan csinálják a kereszttöltéseket. Szabj ki egy kis szőnyegecskét a Virágvázák vagy más dísztárgyak alá és a Anna néni.