Szövetkezeti Értesítő, 1919 (11. évfolyam, 1-49. szám)

1919-11-08 / 43. szám

2. oldal SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ XI. évfolyam WekerLetelep. Lapunk múlt­ heti és azelőtti száma a We­­kerletelepen elhelyezett­­13-as fiókunkról is megemlékezik. A dolog fölött nem lehet oly könnyen átsiklani, mert az urak, akik most alattomban támadnak,­­elfelejtették a múltat, de megfeledkeznek arról is, hogy nem vagyunk túl a krízisen és talán még, korai az öröm. Vissza kel­ őket emlékeztetni arra az időre, mi­dőn ezelőtt nyolc évvel a telep lakosai a szövet­kezeti mozgalmat megindították. Akkor a telep intézői kézzel-lábbal ellene voltak és helyiséget a telepen az Általános Fogyasztási Szövetkezet részére nem adtak, hanem gyorsan fölállítot­ták a „Hangyádnak egy fiókját, amelynek meg­tévesztésül „Wekerletelepi Fogyasztási Szövet­kezet“ címet adtak. A telep intézőinek előter­jesztésére a pénzügyminisztérium, amelynek hatáskörébe a telep tartozik, külön helyiséget építtetett a „Hangya“ telepi fiókjának, amely­ről a telep intézői azt állították, hogy teljesen önálló szövetkezet és így terrorizálták a lakó­kat, hogy a ,,Hangya“ Wekerletelepi Fogyasz­tási Szövetkezetbe iratkozzanak be. Átírtak az állami vállalatokhoz — mert ezek kapják a te­lepen a lakást és ők adják ki az alkalmazottak­nak —, hogy­ kényszerítsék munkásaikat a „Hang-уа“ telepi fiókjába való belépésre. De ez a manőver nekik nem sikerült. A telep szerve­zett munkásai az Általános Fogyasztási Szö­vetkezet igazgatóságához fordultak, hogy a telep túlsó részén állítson föl egy fiókot. Az igazgatóság ennek eleget is tett és a kispesti oldalon, a Sárkány- és Szalay-utca sarkán föl­állította a 18-as számú fiókot. Amikor ez nem bírta már lebonyolítani a nagy forgalmat, kénytelen volt az igazgatóság a telep erzsébet­­falvai oldalán a I1-es számú fiókot fölállítani.­­___ Meg kell itt jegyeznem, hogy a 18-as fiókkal egyetemben a legelső szövetkezeti mészárszék is megnyílt, amelynek eredményétől tette füg­gővé az Általános igazgatósága a budapesti és környékbeli mészárszékek fölállítását. Az ered­mény várakozáson fölüli volt. Már a 81-es fiókunk megnyílta előtt fölállította a szövetke­zet az első szövetkezeti sütödénket is ugyanott, amely szinte váratlan eredményt ért el, úgy hogy egy-két heti fönnállás után már bővíteni kellett. De így is szűknek bizonyult, dacára an­nak, hogy a legmodernebb technikai gépekkel dolgozik. A telepen kívül álló fiókjaink — a nagy taglétszámra való tekintettel — szűknek bizonyultak, mert a fiókok körül lakók tömege­sen­ léptek a szövetkezetbe és így a telepi tago­kat már alig bírták kielégíteni. Tervbe vétetett­­a telepen kívül még két fiók fölállítása, de jött a háború, mely a terv keresztülvitelét akadá­lyozta. A háború alatt is­ tömegesen szaporodott a tagok száma,­úgy hogy a forgalmat már nem lehetett simán lebonyolítani régi fiókjainkban, tagtársaink pedig zúgolódtak, hogy a „Han­gya“ 400—500 belépett, de nem­ vásárló tag ré­szére nagy helyiséget tart fönn a telepen, de még azokat sem tudja kielégíteni s igy azok is nálunk vásárolnak. Megmozgattunk mindent, hogy fiókunk részére helyiséget kapjunk, de el­utasítottuk, sőt még árut szállító embereinket is­ eltiltották a telepen keresztül való fuvaro­zástól. Az októberi forradalom első napjaiban a „Hangya“ tagjai közgyűlésen mondták ki a feloszlatást és kérték az Általános igazgatósá­gát, hogy az inventárt vegye át. A telepi tagok kívánságára szövetkezetünk igazgatósága eg­hez hozzájárult és a Wekerletelepi Fogyasz­tási Szövetkezet igazgatósága és a „Hangya“ igazgatóságának képviseletében az átvétel meg kislány a legnagyobb kedvvel­ kezd a munká­hoz.Meglátjátok, anyák, mennyivel több kedve lesz a gyermeknek a munkához, ha azt látja, hogy az bizonyos célt szolgál és nem csupán minta akar lenni. Az én kis négy és féléves leánykám néhány óra múltán már elég­ szépen dolgozott és pár nap múlva kész volt a baba kendője. A keresztöltéseket is hamar meg­tanulta. A babaszobában egy kis szőnyeg ke­rült az asztal alá és­­ezr­ kisebb az ágy elé. És mekkora öröme telik benne ma is. Az isko­lában az ő kötése a legszebb, nem kis büszke­­ségére a kilencéves „nagy“ lánynak. A horgolást is nagyon hamar megtanul­ják­ a gyermekek. Csak nem szabad őket semmire sem kényszeríteni, csupán rá kell mutatni a játékszer hasznos voltára. Rövidesen mi­,át ked­­velteti magát az új játék, amely oly sok válto­zatosságot nyújt és az anya fáradsága és tü­relme gazdagon meg lesz jutalmazva. Nem­sokára látni fogja, hogy mily figyelemmel kí­séri a kislány az édesanya kézimunkáit c, fol­­tozgatásait és hogyan akar mindenben segí­teni, mondván: „Ha még oly kicsi vagyok is. Hasznos munkát végzek én is.“ „Játékol a kis!!lánynah.”( Nem egy anya panaszolta már nekem: „Ma­gam sem tudom, hogy milyen játékot vegyek a kislányomnak! Alig hogy megkapja az új játékszert, máris megunta és másikat kivon.“­­ Próbáld csak egyszer, jó anya, ha a kislány már elmúlt négy éves és végy neki két kötő­tűt és adj hozzá egy kevés — lehetőleg színes — maradékpamutot, meglátod: nagyobb örö­möt szerzesz vele. Azután mondd a kicsikének, hogy: „Kössünk egy kis kendőcskét a bábu­nak, hogy meg ne fázzon“ és ne sajnáld az­­ időt és a türelmet, amikor a „ráhajtás“, az „áthúzás“, a „beleszúrás“ tudományára okta­tod, egy kis kitartással hamar célt fogsz érni. A munka halad, a gyermek egyre nagyobb örömmel dolgozik. Azután fölprób­álod a ken­­dőcskét a babának, ám még hiányzik valami és újra biztatni, kell a kis­­­unkásnőt kitar­tásra. Nemsokára kész a kendő, a baba már nem fázik. A legközelebbi kötésmunka már egy kis mosó- vagy porlórongy lehet a nagymama ré­­s­­zére karácsonyi ajándékul. Minden háznál­­ akad egy darabka vászon vagy posztó. Tanítsd­­meg a kis kedvest, hogyan csinálják a kereszt­töltéseket. Szabj ki egy kis szőnyegecskét a Virágvázák vagy más dísztárgyak alá és a Anna néni.

Next